Esztergom és Vidéke, 2003

2003-01-16 / 2. szám

2003. február 13. Esztergom és Vidéke 3 Mádl Ferenc kö ztársági elnök beszéde Eminenciás Bíboros Úr, Excellenciás Érsek Úr, Tisztelt ünneplő Közösség! Amikor a honfoglalás után a magyarság országgá kezdte építe­ni a Kárpát-medencét, Esztergom lett országunk központja. Géza fe­jedelem itt épített királyi várat, fi­át, Istvánt 1000 karácsonyán itt koronázták a magyarok királyává, Gizellával itt épített 1010-ben ba­zilikát, innen szervezte a keresz­tény egyházat és államot, őrizte függetlenségünket és nemzeti erő­inket, teremtett békét itthon és a nagyobb európai családdal, innen terjesztette az európai szellemi és gazdasági kultúrát, Róma megerő­sítésével itt hozta létre az első fő­egyházmegyét, itt volt Országunk első érsekének székhelye. Esztergomnak ezt a teremtő és meghatározó erejét látva nem cso­da, hogy a prímás érsektől a Szent Szék, papok és hivők serege, az uralkodói körök, a külföldi állam­fők és nemzetközi intézmények, és a többi vallásfelekezet képviselői is mindig nagyon-nagyon sokat vártak. Várták Vitéz Jánostól, Má­tyás király egykori tanítójától, hogy legyen lelkiismerete, egyen­súlya a világi halatomnak. Várták az esztergomi érsektől, hogy száll­jon szembe a tatárral, törökkel. A muhi és a mohácsi csatában is oda­veszett az esztergomi érsek. Vár­ták Erdődi Bakócz Tamástól, hogy nyerje el Rómában a legfőbb egy­házi méltóságot. Martinuzzi Fráter Györgytől a három részre szakadt ország egye­sítését remélték. Pázmány Péter a 17. században az egyetemalapítás apostola volt, aki „a toll és a szó erejével" küzdött egyházáért és hazájáért. Scitovszky Jánostól 1849-ben azt remélték, hogy neki sikerül megmentenie az aradi ti­zenhármat. Négyszer kért szá­mukra kegyelmet. Az önkény hajt­hatatlan volt. A kiegyezés nagy művében aztán az ő hazafiúi telje­sítménye is szerepet játszott. Mindszenty Józsefet előbb nyilas, majd pártállami börtönbe zárták, mert a nép és a hit, a szabadság és az emberi méltóság védőjét látta benne. Sokan, sokat vártak a minden­kori esztergomi érsektől. Minde­nekelőtt azt, hogy Esztergomban olyan központot hozzon létre és építsen tovább, mely méltó az ezeréves hagyományokhoz. A székesegyházon, melyben most ünneplünk, négy prímás ér­sek is építkezett. Rudnay Sándor kezdte, Kopácsy, Scitovszky és Simor érsekek építették tovább a hatalmas épületet. A folytonos építkezésben történelmünk fontos tanulsága jelenik meg. Maga a folytonosság. Maradandót alkotni csak így lehet: ha építünk az előt­tünk jártak munkájára. A befeje­zés nem mindig nekünk adatik meg. De nélkülözhetetlen láncnak lenni a nagy alkotók sorában, ez is isteni kegyelem. Prímás Érsek úr! A hivatalban Ön előtt jártak életműve egyszerre jelent mércét, elvárást és ugyanakkor támoga­tást. Kívánom, hogy tudjon elődei munkájára építeni. A 20. századi elődöknek nem volt könnyű dolga. A megelőző 900 év prímás érsekeinek sokszor még kevésbé. Szolgálatuk bizonyítja, hogy nincs helyzet, amelyben ne adatna meg a tanúságtevés, a hű­ség és az alkotás kegyelme. Az elődök közül különösen ked­ves lehet Önnek Serédi Jusztinián. Az ő életpályája hasonlít az Öné­hez. Eveket töltött Rómában. Már a kánonjog nemzetközi hírű tudó­sa volt, amikor Magyarország prí­más érseke lett. Egyszerre papnak és jogásznak lenni, sajátos küldetés. Keresni, követni, és képviselni kell az igaz­ságot. Úgy, ahogyan azt a jog és a törvény előírja, és úgy, hogy a leg­főbb igazság otthonra leljen az em­berek lelkében. Bizonyára talált, s talál majd még elődei életművében segítséget és támogatást az emberi jog és az isteni igazság harmoni­kus képviseletéhez. Kívánom, hogy az európai örök­ség értékrendje jegyében létrejött demokratikus államrendünkben a vallásszabadság biztosítása, vala­mint az állam és az egyház szétvá­lasztása mellett, bölcsen és szere­tettel szolgálja az állam és az egy­ház kölcsönösen felelős együttmű­ködését, ahogyan ez Alkotmá­nyunkból és az állam és az egyház közötti megállapodásokból követ­kezik. Támogassa a határainkon túl élő magyarság közösségeit is. Tá­mogassa a gyengéket és elesette­ket. Nagy szükség van rá. Támo­gasson minden erőfeszítést, amely a jelen és jövő generációk erkölcsi és kulturális felemelkedését szol­gálja, mert erre is nagy szükség van. Tisztelt Ünneplők! Kérem, most engedjék meg, hogy köszönő szavakkal forduljak Prímás érsek úr közvetlen elődjé­hez, Paskai László bíboros úrhoz. Önnek, Bíboros Úr megadatott, hogy jó egészségben, szellemi-lelki frissességben adhassa át hivatalát utódjának. Nem lenne helyénvaló, ha én méltatnám Isten szolgájá­nak tevékenységét. Nekünk a mél­tatást a lelkünkben, a szerete­tünkben, és a hitünkben kell ke­resnünk. Elismeréssel adózunk a nehéz idők papjainak, akik méltósággal és mély belső elhivatottsággal az emberi értékeinket, emberi méltó­ságunkat mentették és megőriz­ték. A cselekvő szeretet gyakorlását Bíboros úrnak is hálásan köszön­jük. Ébren tartó hite és szellemisé­ge, a megőrzött értékek sokak szá­mára nyújtották a megújulás lehe­tőségét, az elenyészett diktatúrá­kat követő, az egyén számára is útkereső években. Köszönjük az újjáépítésben végzett szolgálatát! i Erdő Péter érsek úr! Önnek is számos elvárással, el­képzeléssel, érdekkel, álmokkal és törekvésekkel kell szembenéznie mind az egyház, mind a társada­lom ügyeiben. Biztos nagyok benne, hogy fel­adataiban mély hite, nagy kultú­rája, elkötelezettsége és az embe­rek iránti szeretete mindig segít­ségére lesz. Isten áldása kísérje építő mun­káját! Kívánom, hogy legyen né­pének jó pásztora! Meggyes Tamás polgármester köszöntője Eminenciás Bíboros Úr! Excellenciás Prímás Érsek Úr! Mélyen Tisztelt Köztársasági . Elnök Úr, Miniszterelnök Urak! Igen Tisztelt Egyházi és "Világi Méltóságok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Babits azt írja Szent király vá­rosa című Esztergomról szóló ver­sében: Templom kellene,/ magas­ság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe/ emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak! Magyarország vagy akár az egész világ a vesztébe rohanhat, ha feledi a krisztusi tanítást. Ha veszni hagyja a szeretetet, az igazi értékeket, a kereszténységet. Ta­lán a hanyatló Római Birodalom önzése és önteltsége hasonlítható napjaink kereskedelmi szemléle­tű, az életet pénzre váltó „valótlan világához". Nem hagyhatjuk veszni a fia­talságot, a jövőt, a gyerekeinket. Nem elég csak a mára figyelni, né­hány napos programokat készíte­ni, hanem évtizedes tervekre, ne­gyedszázados elhivatottságra van szükség. Ma Prímás Érsek Úr beiktatá­sának ünnepén teljes szívből biza­kodunk. Mert huszonöt év áll ő­előtte. Mert ereje teljében van. Mert szenvedélye a tanítás. Mert tudós és pap, aki kánonjogászként tudja, hogy a jog az erkölccsel és az isteni igazsággal hármas egység­ben alkot teljes egészet. Bizakodunk, mert a nagy elő­dök példái is megerősítenek ben­nünket, akik nagyot mertek ál­modni és cselekedni Esztergom­ban, mindannyiunkért. Világviszonylatban páratlan örökségünk az egyház és a város közös kincse. Közös büszkeségünk a Bazilika impozáns épülete, a Ke­resztény Múzeum, a Kincstár, a Szeminárium vagy a Bibliothéka. A gazdag kultúrkincsek, egy-egy olyan remekmű, mint a Mátyás kálvária, M. S. mester képei és a Bakócz-graduálé mellett felbe­csülhetetlen érték a szellemi örök­ség, hagyomány, amely a történel­mi város falai között a viharvert századok során keletkezett, s a dú­lások, romlások és rontások dacá­ra mindmáig fennmaradt, hogy összekössön bennünket. Közössé­get teremtve a városban s a város falain túl is, szerte a Kárpát-me­dencében. Esztergom érsekeinek az egész magyarság lelki, s nem egyszer testi oltalmának terhe mellett ar­ra is maradt ereje és elhatározása, hogy a várost istápolják, gyarapít­sák. Rudnay Sándor nélkül nem állna a Bazilika, Vaszary Kolos nélkül ma nem gyógyítana a kór­ház, és nem ívelne híd a Duna fe­lett. Simor János nélkül nem lé­tezne a messze földön híres Ke­resztény Múzeum, s nem mond­hatnánk büszkén: Esztergom is­kolaváros. A jövőben a felsőokta­tás bővítése, talán az egyetem is elérhetővé válhat. Ugyanakkor a vészterhes időkben érsekeink em­beri tartásból, bátorságból és ha­zaszeretetből is példát mutattak, mint ahogy Mindszenty József és Lékai László tette. Itt szeretném megköszönni Esztergom város polgárai nevében Paskai László Bíboros Úr szolgála­tát. Mélyen Tisztelt Eminenciás Úr! Csodálatos érzés, hogy elkez­dődhetett az Ön segítségével a Várhegyen, a magyar állam és egy­ház bölcsőjét körülölelő épületek újjászületése, egy nagyszerű okta­tási és kulturális központ kiépíté­se. Esztergom az utóbbi eszten­dőkben igazán magán érezhette a Gondviselés kezét. Hála érte! Nagy az örömünk, hogy továbbra is köztünk marad. Itthon, Eszter­gomban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hívők közössége a rendszervál­tás óta erősödik. Úgy tudom, a leg­utóbbi népszámláláskor még ezren sem voltak, akik ateistának vallot­ták magukat. Az egyházat sokszor akarták a múltba száműzni. Mi tudjuk: az egyház a jövőnk záloga, mert hit nélkül nem lehet élni. Nem többet, n^m jobbat és nem mást várunk az Érsek Úrtól, csak a szeretetét reméljük. Magyaror­szág Prímása számíthat Eszter­gom hűségére, hiszen mi, eszter­gomiak tudjuk, hogy a magyarság és a kereszténység sorsközösséget jelent. Egyiket sem veszíthetjük el. Esztergom és a magyar katoli­kus egyház Szent István óta szin­tén összeforrott. Visszatérve Ba­bits verséhez: Az első szent király itt született, s azóta/ szent város ez: szent és gyámoltalan. Excellenciás Erdő Péter Érsek Úr! Kérjük, gyámolítsa városun­kat! Esztergom szélesre tárja ka­puit Magyarország új prímása előtt. Polgáraink nevében azt kí­vánom: Isten áldása legyen munkáján! Szili Kata lin házelnök köszöntője Tisztelt eminenciás és főtiszte­lendő bíboros urak, excellenciás és főtisztelendő püspök urak, köztár­sasági elnök úr, miniszterelnök urak, miniszter urak, főtisztelendő urak, tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyről fakadó, őszinte öröm­mel tölt el, hogy dr. Erdő Péter ün­nepélyes érseki beiktatása alkal­mából itt, e helyütt köszönthetem Önöket. Több mint egy évtizede már, hogy közös hazánkban, Magyaror­szágon az állam és a katolikus egy­ház viszonya a legteljesebb vallás­szabadság jegyében alakul. Közös és folyamatos erőfeszítésünk ered­ménye, hogy e nélkülözhetetlen jog szervesen épült be honfitársa­ink mindennapi életébe. Engedjék meg, hogy e helyről mondjak köszönetet a magas posztjáról lemondó Paskai László bíboros úrnak, aki a magyar kato­likus egyház élén állva az elmúlt évtizedben mindig áldozatkészen munkálkodott kapcsolataink ápo­lásán, s sokat tett azért, hogy a magyar nemzet tagjai szabadon nyilváníthassák ki hitüket, gyako­rolják'vallásukat. Kívánom, hogy visszavonultságában is fáradha­tatlanul teljesítse lelkipásztori hi­vatását, s ehhez Isten adjon neki hosszú életet, erőt, egészséget. Egyben tiszta szívvel üdvözlöm utódját, dr. Erdő Péter urat, Ma­gyarország új prímását, az egyház­jog nemzetközi hírű, kiváló tudó­sát, aki szolgálatának jó részét a tudományok művelése mellett az iskolának, a tanításnak szentelte, márpedig aki a tanítói hivatást vá­lasztja, messze néző ember. Az Ön számára nem kérdés, hogy közös forrása van az egyházi és világi tu­dásnak. Rektorként olyan egye­tem élén tevékenykedett, amely az alapítók szándéka szerint többek közt arra vállalkozott, hogy egy­más mellett élő, az egymásra ható kultúrák, vallások bemutatásán keresztül egyetemes értékeket mutasson fel. Tisztelt Excellenciás és Főtiszte­lendő Prímás-Ersek Úr! A prímási címnek történelmi tekintélye, van. Aki viseli, mérté­ket állít. Érsek úr, ön tudja, hogy aki hivatalt vállal, roppant felelős­séget vállal magára. Kétkedők és reménykedők, sértettek és sikere­se, dühösek és szelídek, megbékél­ni vágyók és harcra készek egy­aránt várják a szavakat, amit Ön­nek kell kimondani. ígérhetem, mi igyekszünk majd úgy válaszolni, hogy a perbeszédek világából a párbeszédek világába jussunk. Egyháznak, államnak oszthatat­lan felelőssége, hogy „közösen lép­jünk a szívek megbékélése felé". Köszönöm, hogy jelen lehettem ezen a felemelő beiktatáson. Kö­szönöm, hogy meghallgattak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom