Esztergom és Vidéke, 2002

2002-06-06 / 22. szám

6 Esztergom és Vidéke 2002. március 170. Talalkozo a Palatinus-tonal Vásári kitüntetett Hídember (dezső) Pünkösdhétfőn a Petőfi Moziban teltház előtt, díszelőadás keretében mutatták be Bereményi Géza új filmjét, a gróf Széchenyi Ist­ván életét bemutató „Hídembert". A katartikus élményt jelentő film meg­tekintése után a nézők találkozhat­tak Eperjes Károly színművésszel, aki a filmben Széchenyi Istvánt ala­kítja. Eperjes hosszasan és nagy szenvedéllyel beszélt a filmforgatás számára életbevágóan fontos élmé­nyéről. Elmondta, hogy ő Széchenyit nem őrült zseninek tartja, hanem valóban a „legnagyobb magyarnak". A filmforgatás kapcsán meg kellett tanulnia tökéletesen lovagolni, úgy, ahogy Széchenyi tudott. A gróf halá­lával kapcsolatban kifejtette, hogy semmiféleképpen sem lehetett Szé­chenyi öngyilkos, minden jel arra mutat, hogy a bécsi kamarilla embe­rei megölték őt, majd megjegyezte, hogy nagyon szívesen eljátszaná egy újabb magyar filmben Szent István király szerepét is, de nem szuper­sztárként alakítva, hanem igazi szentként! A Hídember ,nem jött be" Az esztergomi Széchenyi Társa­ság tagjai május 13-án 18 órakor a kamarai székházukban, határozat­képes létszámban gyűltek össze év­közi közgyűlésükre. Napirenden szerepelt Kárpát Csaba elnök össze­foglaló beszámolója a városban vég­zett civil tevékenységről, a Társaság további kezdeményezéseiről. Végül dr. Beer Miklós püspök javasolta, hogy testületileg nézzük meg a Híd­ember című filmet, a névadónk irán­ti tiszteletből is. A filmet nagy vára­kozással tekintettük meg, és fokozta örömünket az, hogy a bemutató után egyórás élményszerű találko­zásunk volt Eperjes Károly filmszí­nésszel, a főszereplővel. Május 23-án Gyöngyös Antal elnökhelyettes rezi­denciáján fehér asztal mellett Szé­chenyi-estre jöttünk össze kiértékel­ni az előadást és felmérni a hatását. Ennek kapcsán szeretném néhány észrevételünket ismertetni. Társaságunk tagjai a Legnagyobb Magyart ismerik, és rendkívül gaz­dag tevékenysége és eszmevilága mi­att érte lelkesednek, hisz e lelkese­dés okán született a Társaság. Saj­nos, azt kell megállapítanunk, hogy az iskolák kivezényelt diákjai kevés­bé ismerik Széchenyi életét és példa­adó munkásságát, így nem volt kellő visszhangja az előadásnak. Maga a film a nagyon gazdag életműnek csak a megvágott, kicsiny töredékét tudta - időhiány miatt - bemutatni, továbbá feltételezett egy bizonyos előismeretet. Csak a fenti előfeltéte­lezés mellett volt az előadás kellően értékelhető. így történhetett meg, hogy volt olyan alkalom, amikor kö­zépiskolás diákok kimentek az elő­adásról, mások pedig unatkoztak. E mérleg nagyon fájó. Ha ma valamire szükség van az az eszménykép, nagyformátumú karizmatikus egyé­niségek magukkal-ragadó, közösség­szolgáló példája. A film alkotóinak is az volt a célja, hogy ne csak a szóra­koztatóipar médianagyságai telítsék gyermekeink szívét, hanem lássa­nak olyan példamutató óriási törté­nelmi egyéniséget, amilyennel kevés nép dicsekedhet, és akinek köszön­hetjük gazdasági fejlődésünket. Elemzésünket nem ismertetem, csupán azt a megállapításunkat, hogy nagy jót tettünk volna gyerme­keinkkel, ha a filmre előkészítettük volna őket, akár családi, akár iskolai szinten. Eső után köpönyeg! Ha nem is teljesen, de javíthat a képen, ha már utólag igyekszünk helyére tenni a legnagyobb magyarról kialakult, illetve ki sem alakult képet, és segít­jük ezzel is fiataljaink helyes élet­szemléletének alakulását. Magunk részéről végtelenül örü­lünk a film megszületésének, gazda­gabbak, emelkedettebbek és örömte­libbek lettünk általa. Sági József a helyi Széchenyi Társaság tagja Hegedűs Sándor meghívta a szentgyörgymezői kertbarátokat a Palatinus-tónál lévő horgászházuk­ba, beszélgetésre és halászlére. Ve­rőfényes napon, május 17-én dél­után érkeztünk oda a 3-as helyi jára­tú autóbusszal, különböző időpont­okban. Egy-egy palack bort, virágot és pogácsát vittünk magunkkal. Csente Lajos, Molnár Lajos és Antalóczi Bori már délelőtt oda­ment, hogy segédkezzenek Sándoréknak. A kertbarátkör alelnöke, Bádé György, a halászlé találása előtt szót kért, és felköszöntötte Hegedűs Sán­dort, a május 15-ei születésnapja al­kalmából. Ajándékkal kedvesked­tünk neki és a feleségének, Rózsiká­nak is. Pusztaszeri Kornélné verset írt ez alkalomra, és azt felolvasta. Az utolsó versszak: „Adjon az Isten neki erőt, egészséget, / Sok fúráshoz, fara­gáshoz türelmet. / Ne legyen bánatos, csak mindig vidám. / Ezt kívánja ne­ki e kis társaság születésnapjára." A közvetlen hangulatú beszélge­tés, poharazgatás során hozták a ha­lásziét. Tészta, paprika, kenyér és innivaló bőven került az asztalokra. Aki mást is akart, választhatott még rántott halat vagy gusztusos körömpörköltet. Az ételek készítője, ízesítője nem Sándor, hanem a fele­sége, Rózsika, mert ő a tudója és sza­kácsa a jó halászlének. Az ételek di­csérete nem is maradt el a kertbará­tok részéről. A tálalásnál, az ételek hordásánál, a mosogatásnál és az egyre érkező vendégeknek az újabb ételek készítése alkalmával a kert­barátok közreműködése folyamatos volt. A szolgálatkészségben egymást múlták felül a közreműködők. 13 órától 18 óráig érkeztek a kertbará­tok és családtagjaik. Mindenkinek (-zső) Május 17-én ünnepelte a párkányi Kisbojtár Néptáncegyüttes fennállásának huszadik évforduló­ját egy nagyszabású gálaműsor kere­tében, a párkányi művelődési ház­ban. A Kisbojtár az elmúlt két évti­zedben Szlovákia legjobb magyar gyermek-táncegyüttesévé nőtte ki magát, egymás után nyerve a szlová­kiai és a nemzetközi néptánc-feszti­válokat. Vezetőjük, Hégli Mariann óvónő egész generációkat nevelt fel. Régeb­jutott étel és baráti, marasztaló szó. Az összesen 54 fő résztvevő, a „He­gedűs Sándor horgászmester részé­re" című rögtönzött vendégkönyvet aláírásával látta el emlékül. A beszélgetések folyamán gyö­nyörködtünk a szép fekvésű, több mint 30 hektár területű tóban, a he­gyek által koszorúzott panorámá­ban. Megemlítettük, hogy a Palatinus-tó Magyarország egyik legtisztább állóvize. A vízen most is hattyúk úsztak és olykor hallani lehetett a nádirigó különleges „kara-kara-ki-ki" strófá­it. A tó élővilágával és környezetvé­delmével a dorogi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület foglalkozik. Evenként kétszer, több mint 300 diák segédke­zik abban, hogy a tópart megtisztul­jon a hulladékoktól. Idén az első tisztogatást már elvégezték. A „stégen", ahol tartózkodtunk több horgászbot, fenekező horgá­száshoz, bottartóra volt helyezve. A közelben lévők felfigyeltek a kapá­sokra. Két szép kárász akadt horog­ra, és a hölgyek emelték ki a halakat merítőhálóval. Derűs látvány volt az is, amikor Polgár József, ménkű nagy bottal, apró, ficánkoló „sneciket" emelt ki a vízből. Este, a közvetlen és emelkedett hangulat­ban nótázásra is sor került. Népdal­ok és hazafias énekek mellett búcsú­zóul felhangzott kedvelt dalunk: „Szeressük egymást gyerekek..." Gyermekkorom vidéke e táj! Jó volt nagycsaládként együtt lenni, együtt étkezni és ünnepelni. Az egy­más iránt érzett barátság és tisztelet érzésétől áthatva köszöntünk el egy­mástól. Klotz József ben is, de főleg, amióta megépült a híd, Esztergomban is rendszeresen fellépnek a különböző rendezvénye­ken. Kiváló a kapcsolatuk az eszter­gomi néptáncegyüttessel. A csoport zenekara, a Tücsök az esztergomi táncházak kísérő együttese. A gála­műsorban egyaránt felléptek az együttes régi és jelenlegi táncosai is. Mint azt Hégli Mariann elmondta, továbbra is utánpótlás-nevelő együt­tesként kívánják szolgálni a nép­tánc-kultúra, számukra szent ügyét! Végh Sándor, a Kesztölcön élő öt­vös-szobrász először állított ki a Pünkösdi Kiállítás és Kézműves Vá­sáron és máris Emléklapot kapott. A kiállítás ideje alatt kerestem meg. - Kesztölcön három éve élünk. Ott találtam meg az a nyugalmat, ami az alkotáshoz szükséges és ahol fiammal együtt alkotunk. - Az Emléklapon Leonart Bt. sze­repel. Hogy van ez? - Idén februárban a fiammal ala­kítottuk a Bt.-t. így nagyobb moz­gásterünk van. Fiam és én is Kolozs­váron végeztünk, ő a képzőművésze­ti szakiskolában, én pedig a Képző­művészeti Főiskolán szereztem dip­lomát. így az érdeklődésünk, a mun­kánk is közös. - Én többször találkoztam már munkáikkal. így Kertvárosban is, ahol egyszer önálló kiállítása volt, egyszer pedig Botond fiával közösen. Mostanában, amikor a dús ben­zingőzhöz szokott járókelő elindul a Kossuth utca jobb oldalán, hirtelen­jében felkapja a fejét, és akaratlanul is körülnéz: honnan jön a finomilla­tú, fűszeres „lélegeznivaló"? Nicsak! Kicsiny boltajtón árad kifelé, mely­nek két oldalán kinyitható-becsuk­ható kirakat-szekrényke a reklám, tele csábos áruval! Új „importbolt" nyílt csupán, vagy jóval több annál? Az idősebb generáció még bizo­nyára emlékszik a régi, szép magyar elnevezésre: gyarmatáruk boltja volt az ilyesmi hajdanán! Nevének értelmét önmagában hordozta: az efféle áruk importja olyan idős, mint maga az utazás és a kereskedelem. A kávét, teát, fűszereket gondosan tá­rolva szállították nemcsak „messze földre", hanem távoli kontinensekre is, hogy ízük, illatuk, aromájuk meg­maradjon. A nagykereskedő-család dinasztiák pedig egy-egy ország to­vábbi ellátásáról gondoskodtak. A Meinl-cég („a Monarchia kávésbolt­ja") neve például mindmáig fennma­radt. A budapesti Hoffman-család pe­dig - kereskedelmi szolgálataiért ­magyar nemesi méltóságot kapott: az 1800-as évek kezdetétől másfél évszázadon át tette a dolgát. Szék­házukról későbbi megemlékezéseik­ben a szomszédok így nyilatkoztak, akik jól emlékeztek mindenre, „még arra is, hogy a ház minden zegét-zugát bejárta a fűszerek sokféle illata, ami a szegfűszeg és a bors, a borókabogyó, a kápri, az ánizs, a fa­héj, a gyömbér, a vanília és ki tudja még, mennyi mindenből tevődött össze" - írja Szilágyi István a Régi boltok krónikája című könyvében. Itt és most a jó illatú esztergomi bolt gazdasszonya, Roberta (aki „ci­vilben" magyar-német szakos tanár és háromgyermekes anyuka), aki lel­kes idegenvezető módjára mutatta be kérésemre új birodalmát. Az ala­pítás ötletét az élelmiszeriparban jártas édesapjától kapta. Az áruféle­ségek (és a külkereskedők) skálája pedig Kínától Indián, Afrikán, Euró­pán át egészen Észak- és Dél-Ameri­káig terjed. Ezért is találunk a bolt­ban nemzetek szerinti polcokat, és rajtuk, pl. édes étkeknek való kínai üvegtésztát és kanadai, a mi virág­mézeinkhez hasonlatos ízű juharszi­rupot. A bőséges áruválaszték azonban nemcsak az ínyenceknek kedvez. Megtalálja itt választékát a re­form-háziasszony, a fogyókúrázó, a cukorbeteg és az is, aki a táplálkozá­sát a saját vércsoportjához igazítja, vagy csupán a Jókedvű ajándékozó" A főz nivalók közt találunk külön­leges rizsféléket, pl. vadrizst, olasz rizst (ami szebben főzhető és tálal­ható, ha nem mossuk meg főzés előtt!), színes olasz pasta-tésztákat (a barilla-fajtákat a diabeteszesek is fogyaszthatják!), a mexikói polcon konyhakész tortillákat (csak melegí­teni kell és „valami sóssal" betölte­ni), édeskés és csípős, sajttal, avoka­dókrémmel ízesített mártásokat, Tabasco-szószt, töltenivaló görög - Valóban. A környék települése­in szívesen jelenünk meg alkotása­inkkal kiállítás keretében. De ezen kívül alkotótáborokat is szervezek és vezetek, ahol 10 éves kortól várom a gyerekeket, de a fel­nőtteket is. Ezekben a táborokban ­ahol dísztárgyakat, nomád-ékszere­ket, táblaképeket készítünk - a ci­zellálás-készítésének alapfogásait sajátíthatják el az érdeklődők. Leg­közelebb július 8-16 között tartjuk a Kesztölci Fémdíszműves Alkotótá­bort. - Oktatással is foglalkozik ? - Kesztölcön az iskolában rajzot tanítok. Ezen kívül szakköröket is vezetek, és tagja vagyok az esztergo­mi Szabadidőközpontban működő Bajor Ágost Képzőművész Körnek, ahol a grafikusok, a festők, a szobrá­szok vezetője vagyok. - Még egyszer gratulálok! - Köszönöm. Ez számomra is meglepetés volt, de szívből örülök. Nagy Tibor szőlőlevelet, savanyúságot idéző ke­leti bambuszrügyet. S hozzájuk a polcokra tűzve egy-egy érdekes re­cept-lapot házi használatra vagy csupán a háziasszonyi fantázia meg­indítására? Az ízeket a több mint negyven fajta darabolt és szárított bel- és kül­földi fűszerféleség nemesíti, köztük, pl. a kínai és indiai ételekhez szüksé­ges lepkeszegmag, csillagánizs, kardamomimag, amely a gyümöl­csös ételek ízesítője (és kiváló száj il­latosító!). Vendégváró csipegetnivalók: az amerikai, édeskés kétszersültek, os­tyafélék, a zöld és fekete, magozat­lan és a mandulával, fokhagymával, paprikával töltött görög olajbogyók, apró ajóka-halak, a mártogatnivaló mexikói chipsek, sültpaprika- és padlizsánkrém-konzervek. Zöldsalá­tákhoz ajánlhatók a különféle apró­üveges olíva-olajak, de a szója-, sze­zám-, lenmag- és dió-, mogyoró-ola­jak gyógyászati célokat is szolgál­nak. Akárcsak a magok és aszal­ványok polca: kesudiót és paradiót, törökmogyorót is választhatunk sü­teményeinkbe vagy diétánkba aszalt meggyet, almát, banánt, ananászt, körtét, sárgabarackot, papayát is so­ványító kompótunkba! A konzervfé­lék egy része különleges gyümöl­csökből készült lekvár, színes kok­télcseresznye, ízesített mustár. Bi­zonyára sokak kedvence lesz majd a natúr, mandulás, csokoládés desz­szert, a különféle őrölt magokból, pisztáciából, szezámmagból készült ún. halva nevű keleti édesség. Nem­csak önmagában finom, hanem tor­takrém-ízesítőnek is kiváló! Aki ennyi finomság után megszomjazik, harmincöt fajta eredeti (pl. Darjeeling fekete) és különlegesen ízesített (pl. hawaii koktél, ír-krém, tejszínes eper, kókusz, stb.) teából mérethet ki magának, amennyit, akar! De van még sokféle gyógytea is (zöldteák, ízesített gyümölcsteák és ROOIBOS-theinmentes afrikai tea). Kávékból a csomagoltak mellé ha­marosan ugyancsak kimért francia, olasz és a legkevésbé kesernyés bécsi kávé is kerül, melyet kívánságra a boltban megőrölnek. Az italok választékában (tosca­nai) vörösborokat, görög mazsola­bort, konyakot, ánizspálinkát, de kétféle mexikói tequilát is találni! A spanyol Sangriát szilveszteri koktél­nak vagy bólénak ajánlom, van hoz­závaló fehér, caribi rum is! Akad jó néhány csinos konyhafel­szerelés is a polcokon: ami a házi­asszonyi munkálkodáshoz, vendég­fogadáshoz, teázáshoz, kávézáshoz szükséges: kávéfőző, szűrős teásbög­re, kétrekeszes diótörő-tisztító, mo­zsarak, mérlegek, kínai evőpálcikák, ingerlő' szakácskönyvek, az aján­dék-vásárláshoz pedig különféle rendű-rangú és nagyságú fém-dísz­doboz, a gyermekeknek: kekszek, édes sütemények, szájillatosító cu­korkák, tarka kandiszcukor nyaló­kák, és kérem szépen, nézzék meg: nem hagytam-e ki valamit? Horváth Gáborné dr. Újabb néptáncegyüttes Esztergomban: az Iglice (d.) Először is tisztázuk: az újabb esztergomi néptánccsoport neve nem Igrice, hanem Iglice. Méghozzá tüskés iglice (latinul: Ulex Euro­peus), ami egy szép mezei növény; a sárga, mandula illatú virágait tüs­kék védik. Itt és most azonban az esztergo­mi Gyermekotthon nyolctagú tánc­együtteséről van szó, mely tavaly ok­tóberben alakult, vezetőjük Németh Kálmán: - Ezeket a gyermekotthonos lá­nyokat általában szüleik elhagyják, vagy ők hagyták el szüleiket. Na­gyon nagy a szeretetigényük és na­gyon tudnak örülni, ha foglalkoznak velük. Nevelés szempontjából is ki­váló terápiának ígérkezett a nép­tánc. Az együttes tagjai közül né­gyen már nagy sikerrel bemutatkoz­tak Maintalban, Esztergom testvér­városában. Esztergomban pedig a gyermeknap alkalmával léptek fel először nagy sikerrel, egy dunántúli (somogyi) ugrós táncokból összeállí­tott koreográfiával. Az V. Vad virág Fesztiválon első helyen végeztek (fo­tónkon). Az együttes talán legjobb táncosa Csillag Renáta, aki gyönyörűen éne­kel, akár latin-amerikai dalokat is. Húsz éves a Kisbojtár Táncegyüttes Finomságok kicsiny boltja

Next

/
Oldalképek
Tartalom