Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-21 / 7. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke SEBŐ JÓZSEF BRUSZNYAI-DIJAS! (-thó) Örömmel olvastuk a hírt a Veszprémi 7 Napban: „ 2002-ben a tanári Brusznyai-díjat Sebő József tanár, könyvtáros, szociológus kapta." Sebő Józsefről olvasóink tudják, hogy mielőtt Veszprémbe került, hosszú éveken át Esztergomban tevékenykedett, s az ő nevéhez fűződik az Esztergom és Vidéke 1986-os újraindítása. Lapunknak évekig főszerkesztője volt, és a Szerkesztő Műhely ma is tagjának tekinti őt. A veszprémi lap a következőket írja: „Tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Brusznyai Alapítvány azt az emlékhangversenyt, amellyel a város polgárai tisztelegtek az 1958-ban kivégzett veszprémi tanár, dr. Brusznyai Árpád emléke előtt (...) Az emlékező szavak után a hagyományos kitüntetések átadása következett. A kitüntetéseket Brusznyai Árpád lánya, Brusznyai Margit adta át. (...) Sebő József, a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Egyészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola tanára megyénk kulturális örökségéhez sok szállal kötődik. Irodalomtanárként ápolja a magyar múlt emlékeit, s neveli diákjait magyarságra és európaiságra. Komoly tudományos és tudományszervező munkát folytat. A Bakony mítosz címmel írt könyvében igazolja kötődését szűkebb pátriájához. A napokban jelent meg a Brusznyai életrajza, amely a mártír özvegye szerint is értékes, valósághű portré." A Napló terjedelmes riportot is közöl Sebő Józseffel. A riporter Kellei György kérdésére, hogy „minek tartja magát, tanárnak, írónak, helytörténésznek?" szerkesztőtársunk a következő választ adja: „Régen rossz, ha a tanár csak tanítással foglalkozik. Valahol azt a régi modellt kellene megtestesíteni, amikor egy tanár sok mindennel foglalkozott, közélettel, publikálással." Egy másik kérdés kapcsán így vall: „...Hatékonyabban működik az a társadalom, amelyik szilárdabb etikai alapokon szerveződik. Akadnak olyan szerzők, akik azt mondják, hogy a 21-22. század vagy keresztény lesz, vagy semmilyen. Ennyire elfogult azért nem vagyok, de a moralitás előbb-utóbb fontossá válik." Kedves Jóska, gratulálunk ahhoz, hogy Esztergom után új otthonodban, Veszprémben is kiemelkedő irodqlmi és közéleti sikereket érsz el! És egyben reméljük, hamarosan lapunk olvasóit is megörvendezteted egy-két maradandó írással. Trombita- és csellóverseny (Pálos) Szombaton este a Városi Szimfonikusok 6. bérleti hangversenyére három nagyszerű zeneművet választott ki Reményi Károly karnagy. Két 18. századbeli versenymű mellett napjaink zenéjére is gondolt, mikor ismert angol zeneszerző szimfóniáját vette elő. Az est nyitányaként Giuseppe Torelli C-dúr Concerto trombitára című művének szólószámát Reményi László játszotta. Az olasz zeneszerző és hegedűművész Bolognában, Bécsben, majd később Németországban működött. Nevéhez kötődik a concerto grosso műfaj megteremtése. A nehéz trombitaszólót Zenedénk ifjú tanára kitűnően szólaltatta meg, a sok magas hang sem fogott ki rajta. A harsány trombitamuzsika percek alatt átmelengette a Dobó auláját ezúttal is teljesen betöltő közönség szívét. A concerto magas színvonalú előadásával Reményi László vastapsot kapott. A magas szintű kezdést, ha lehet, még nagyobb várakozás követte. Luigi" Boccherini B-dúr Csellóverseny című zeneművét csakis a legjobb gordonkások vállalhatják. Reményi Eszter, a Rádiózenekar szólamvezetője Vásári Miklós kiváló együttesének oszlopa. Ezért is lehet hálás az esztergomi közönség, hogy egy koncert erejéig nélkülözték most ők a fővárosban. Boccherini olasz csellista, zeneszerző a mannheimi, majd a bécsi iskola előfutára volt. Finomkodó, lágy stílust képviselt zeneműveiben, vonósnégyeseket, szimfóniákat, szerenádokat szerzett. Reményi Eszter (fotónkon Reményi József és Kenéz László társaságában) alaposan felkészülve bravúros játékkal szólaltatta meg a dallamos versenyművet. A közönség élvezte játékát, elismerését és tetszését kifejezve hosszan ünnepelte a vendégművészt. Szünet után egy négytételes zenekari mű következett, zenészeink Benjámin Britten kortárs angol zeneszerző Egyszerű szimfónia című darabját adták elő. Britten a régi angol népdalokra és műzenére alapozta komponálását, a romantikus muzsikát kedvelte. Darabjait, szimfóniáit játsszák szerte a világban. A nevétől eltérően nem is volt olyan egyszerű előadni a vonósoktól különösen alapos felkészültséget és magas technikai tudást követelő szimfóniát. Reményi Károly zenekara ezúttal is közönségsikert aratott. A hangversenyen jelentették be, hogy február utolsó hetében Jubileumi Zenehét lesz a Zenede állami intézményének megalakulása 40. évfordulója kapcsán. Kiss-Gergely Károly naív-festőtehetségről Február 11-én nyílt meg a Dobó Galériában a fiatal, naiv festő-tehetség bemutatkozó tárlata. Noszvajon született, ott él és dolgozik. Tájhazája a Bükk- és Mátraalja. Gyermekkora óta járja és festegeti a környező erdőket-völgyeket, vízeséseket, hegyi tavak környékét. Vadat lő, lovat tör be, megfigyeli a természetet a változó évszakokban és napszakokban. Nagy Ferenc festőművész innen eredeztette megnyitójában tehetsége kibontakoztatását, a belső késztetést: „Ezt a tájat meg kell alkotni, s az érlelődés után megfesteni, megörökíteni. Ősi törvény ez: az ember és a természet egymásra találása. Valóság és álom valósul meg a meseszerű képeken. Az erdő csendjében az erdő zenéje is érződik. Mint művész, otthonosan mozog a maga választotta témákban, az élet teljes körforgásában. Küldetése van, ezt teljesíti - miközben mégis azt kérdezzük: lehet-e száz év múlva is majd ugyanezt látni?" A bogácsi Képzőművész Alkotótábor 2001. évi felfedezettje akrillal és olajjal, fatáblákra festi képeit helyenként Cézanne-ra emlékeztető ecsetkezeléssel. (Művészünk mestere Baky Péter, akiről nemrég e lapokon már jó szóval szóltunk: dicsérni való, ahogyan a fiatal tehetségek útját egyengeti.) Akár a Bükk festőjének is nevezhetnénk Kiss-Gergely Károlyt: képeinek témaköre szülőfalujától a Szalajka-vízesésig terjed. Noszvaj ugyanis igen híres-nevezetes települése nemcsak Magyarországnak, hanem földrészünknek is: nemrég nyerte el „Európa harmadik legvirágosabb faluja" címet az „Európai Virágos Városok és Falvak" versenyében. A csinos házak, ápolt udvarok, virág-csendéletek, éjszakai faluképek mellett a táj egyik jellegzetes építménye, a riolit tufa-juhakol, a hegyekbe vésett ól is megjelenik, majd a tejesköcsögök szikkasztására szolgáló ágasfa, a tsz-központból kialakított Mágnásudvar-házüdülő és lovaglóközpont, a bogácsi fürdőfalu. Látjuk a Téli erdő jellegzetes tölgyés gyertyánfáit, a felsőtárkányi hegyi tavat, az erdő vadjait: a szarvasokat, őzeket, muflonokat s végül a fátyolvízesést. Fantáziaképei: a Sivatag, a mesebeli Öregvár. Valós élményhez, a „partner-ló befogásához" kötődik „A fekete kanca és a villám" című kép festése. A megnyitó hangulatát Elek Csilla szavalata (Tóth Árpád: Erdő) és a Vereckei-házaspár szépséges népdalcsokra emelte. Horváth Gáborné dr. Jubileumi Zenei Hét (ps) Városunkban háromnegyed százados múltra tekint vissza a szervezett zenei oktatás, de mint más hasonló kisvárosokban, nálunk is 40. évfordulóját ünnepli az intézményes állami zeneképzés. Ebből a négy évtizedből nagyrészt itt szolgál Reményi Károly, korábbi igazgató, minden rezdülését ismeri a történetnek. Korábbi neves tanítványai sorrajelentkeztek az ország és Európa minden részéből, hogy kivegyék részüket a jubileumi ünnepségből. Itt lesz Velencei Tamás, világhírű trombitaművész, a Berlini Filharmonikusoktól. Eljön Nádor Magda (Zeneakadémia), Vince Zsuzsanna (Operaház), Andrejcsik István (Szegedi Nemzeti), Vince G. Péter (Győri Nemzeti). Nemcsak a befutott muzsikusok lépnek pódiumra, hanem zeneiskolások megyei fesztiválja lesz, tizenhét zeneiskolából kétszáz diák részvételével. Növendékek hangversenye, tanárok hangversenye is-lesz, bemutatkozik mintegy hatvan kisegyüttes és ismeretterjesztő előadásra is sor kerül. Aki járatos az országos zenei események sorában, az felmérheti, hogy ez a program milyen jelentőségű Esztergom életében. A programot jó szívvel ajánljuk nemcsak a rendszeresen hangversenyre járó közönségnek, hanem minden olvasónknak is: - Febr. 23., 9-17 óra: a Komárom-Esztergom Megyei Zeneiskolások XXXVII. Kamarazenei Fesztiválja ( Szabadidőközpont) - Febr. 25., 17 óra: Növendékhangverseny (Zeneiskola) - Febr. 26., 19 óra: Növendékhangverseny (Szent István Gimn.) - Febr. 27., 18 óra: Tanári hangverseny (Szabadidőközpont) - Febr. 28., 17 óra: Kisegyüttesek hangversenye (Szent István G.) - Márc. 1., 10 - 13 óra: Nádor Magda énekművész „Nem egyformán lélegzünk" címmel előadást és bemutatót tart a Zeneiskolában - Március 2.: Záróhangverseny a Dobó Gimnáziumban Nádor Magda, Vince Zsuzsanna, Andrejcsik István, Vince G. Péter, Velencei Tamás részvételével. Közreműködik: Városi Szimfonikus Zenekar, vezényel: Reményi József. Tamási Péter festő- és fotóművész - Kezdhetném beszélgetésünket a régi fordulattal: ha valaki minél régebben él Esztergomban, annál kevesebbet tudunk róla. Természetesnek vesszük, itt van, megszoktuk, hétköznapi dolgok kerülnek szóba, a jelentősek - hiszen nem szívesen 'dicsekszik az ember - szinte soha. Valahogy így jártam, mikor megtudtam, milyen fontos események történtek művészi pályafutásod alatt mostanában. De térjünk vissza röviden a kezdetekhez! - Huszonkét éves voltam,mikor Dévényi Iván művészettörténész megnyitotta első kiállításomat a Technika Házában. Ezt követte a Vármúzeum, ahol Horváth István nevével fémjelzett Kortárs Képzőművészeti Kiállításon vettem részt. 1970-et írtunk akkor, főfoglalkozásom a Labor MIM-hez kötött, nyomdájában dolgoztam grafikusként. Szívesen gondolok vissza az itt töltött évekre, hiszen rengeteget tanulhattam, többek között nyomdászatot, melyet művészetemben máig hasznosíthatok. Kitűnő kollégáim voltak, Sipeki Gyula és Kántor János személyében, kik városunk szintén jól ismert alkotói. Megjegyezni kívánom, hogy hárman olyan "külön szellemiséget" képviseltünk, melyet igen csak "respektált" az akkori vezetőség... Tagja lettem országos művészeti szervezeteknek, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a hasonló nevű fotóművész egyesületnek is. Ezek révén számos helyen állítottam ki hazánkban. -Milyen a kapcsolatod a külföldi művészvilággal? - 2001 nyarán Visegrádon egy finn kolléganőmmel, majd a Kanadában élő Nyilasi Tiborral volt közös tárlatunk. 1997-ben a hollandiai Mikes Kelemen Társaság meghívására szerepeltem műveimmel külföldön, Cambrai-ban három alkalommal is képviselhettem Esztergomot. Kevesen tudják, hogy itt helyezték el a helyi, egykori 1956-os magyar menekülttábor emlékére készített színes kerámia faliképemet, forradalmunknak és áldozatainak mementójául. - Szeretnék többet megtudni sikereidről. Mi az, amire magad előtt is büszke vagy ? - Frankfurt am Main-ban, ahol többször is kiállítottam, a tartomány elnöke személyesen választotta egyik képemet irodája falára, de tudom azt is, hogy a New-York-i Rockefeller Egyetem virológiái tanszékén is van alkotásom. -Ahogy szétnézek műtermedben, jelenleg olaj képen dolgozol... - Igen, a várost festem, de nem amit látok, hanem amit látni szeretnék! - Ahogy most rajzoltad, a Bazilika dőlve látszik... - Mert így szebb-, különben a valóságban is dől, a függőleges tengelytől 22 fokkal tér el, úgy, ahogy a Szent Koronánk keresztje is pont ennyivel tér el a merőlegestől! -Művészi szemmel, milyen Esztergomot szeretnél? - Az eklektikus, száz méterenként változó házakból álló utcáinkból építészetileg erényt kellene kovácsolni, élő idegenforgalommal. Főleg a Széchenyi tér érdemelne meg szakszerű rendezést! Igazi jó kocsmákkal, ahová szívesen ül be a vendég. Ekkor nagyobb kedvvel fognék távlati terveimhez, hogy a meglévő "négy képem" mellé fessek másik négyet, olyat, melyet magam is jónak tartok! Szöveg és rajz: Földes Vilmos