Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-21 / 7. szám

6 Esztergom és Vidéke 2002. február 21. Beszédes koponya HOL HALT MEG PETŐFI? Petrovics, Petőfi, Pefitájev, Zander...? Ki tudja? Mindenesetre a költőóriás törékeny csontváza a világszabadság terhét is elbírta. S ha nem vetette magát száguldó paripák elébe, hanem szibériai száműzetésben, 1856„ májusáig Barguzinban élt is, 0 mindig a lánglelkű Petőfi Sándor marad. A mi Petőfink... még akkor is, ha e sorok írásakor újult erővel dúl a két tábor között a harc... Kiszely István antropológus professzor hitelesítette többek közt Árpád-házi Szent Erzsébet fej-ereklyéjét, részt vett a Mediciek azonosításában, és persze ő volt annak a csoportnak a vezetője, melynek tagjai 1989 júliusában, Petőfi feltételezett szibériai nyughelyének kibontása során megállapították: Barguzinban a legnagyobb magyar költő csontjait találták meg. A hatvankilenc éves „embertanász", akivel hangulatos budavári otthonában beszélgetünk, elsőként vizsgálta Petőfi csontjait. Minden szavából érződik a meggyőződés, hogy perdöntő szakvéleménnyel szolgált a rejtély megfejtéséhez. - Morvái Ferenc kérésére utaztam Szibériába. A szokottnál is lelkiismeretesebben dolgoztam a helyszínen, mert - bevallom egész életemben izgatott a költő honvéd őrnagy eltűnése. Alaposan felkészültem: szinte betéve tudom Petőfi betegségeit, testalkatának jellemző adatait. Örömmel tapasztaltam, hogy a velem együtt Barguzinba érkezett két amerikai igazságügyi orvosszakértő, és a helyszínen jelenlévő orosz kolléga, a szentpétervári Burajev is alaposan felkészültek... -Amikor Barguzinban azt a bizonyos hetedik sírt bontani kezdték... - ...először egy koponya meredek homlokát pillantottam meg. Tisztán látszott rajta a homlokvarrat. Izgatott lettem. Átadtam a helyemet Latimernek, Simpsonnak és Burajevnek. Azt hiszem, izgatottan mondtam is az ugyancsak jelenlévő, amatőr Petőfi-kutatónak, Kéri Edit színművésznőnek: nézd csak, Edit, ez nagyon érdekes sír lesz! Szinte megilletődtem, amikor - lesöpörve, letisztogatva az arckoponyát, tisztán láttam a magas homlokot, a nagyon keskeny arcot, a kissé kiálló járomcsontot, a nagy fehér fogakat, az agyarszerűen kiálló bal felső szemfogat, azt hiszem, hangosan csak ennyit mondtam: - Nem helyi... A Göncölszekér világmagazin tavaly megjelent, első számában azonos témával foglalkozó riport szerzője minden bizonnyal igazat állít, amikor azt írja: egy embertan-szakértő életében nagy pillanat lehet az ilyen felismerés. Kérdem is az Úri utcában lakó antropológustól: - Ezek szerint Ön már 1989. július tizenhetedikén teljes bizonysággal tudta, hogy Petőfit csontjait tartja kezében ? Á háromdiplomás szaktekintély, kinek munkái magyar, német, angol, francia, olasz, szerb, orosz, szlovák, cseh, finn és indiai nyelven jelentek meg, aki tizenhat országban dolgozott, és ma is aktív egyetemi oktató, ezúttal sem mond mást, mint amit a fönt említett magazin főszerkesztőjének nyilatkozott: - Nincsenek véletlenek! A csontvázon minden jellegzetes jegyet megtaláltunk. Igaz, a bizonyítékok ellenére is csak három nap után mertük megfogalmazni és kimondani a lényeget... - Nehéz, de csak meg kell kérdeznem: hogy van az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a hírközlés a mai napig nem vesz tudomást Petőfi megtalálásáról, noha segesvári eltűnésétől kezdve máig születnek olyan dokumentumok, amelyek szibériai elhurcolásáról szólnak ? - Két könyvemben is megírtam, hogy valójában mi is történhetett Petőfivel. A mi szenzációs hírünk bejelentése után szinte össztüzet zúdítottak ránk! Sőt, még azzal is megvádoltak bennünket, hogy női csontvázat találtunk a hetes számú barguzini sírban... Itt mondom el, Petőfinek keskeny válla, s már-már nőiesen széles medencéje volt! - Vagyis így válhat érvvé az ellenérv, ? - így igaz! Amerikai tudósok viszont állítják, az XY kromoszóma jelenléte bizonyítja, hogy a csontváz férfié... Fölajánlották a DNS-printvizsgálatot is, mely szinte száz százalékosan megállapítja a vitatott csontváz eredetét. E mindent eldöntő vizsgálathoz mindössze egy grammnyi kellene Petőfi édesanyja csontjából. Bár az Akadémia elnöke hozzájárult a vizsgálat elvégzéséhez, Demszky Gábor főpolgármester elutasította a kérést. Kegyeleti okokra hivatkozott. - Mi pedig még ma sem tudhatjuk biztosan, hogy Segesvárnál halt-e hősi halált a költő. - Nézze, most is csak azt mondhatom, lehet, hogy én nem érem meg Petőfi újratemetését. A szemlélőnek úgy tűnik, mintha a mindenkori hatalom félne Petőfitől. Mégis életem egyik legnagyobb sikerének tartom, hogy részt vehettem abban az expedícióban, melynek során feltehetően megtaláltuk legnagyobb költőnk földi maradványait. -S ha mégis kiderül, hogy nem volt igaza ? - Vagyis, ha bebizonyosodik, hogy nem tudok egy női csontvázat egy férfi csontvázától megkülönböztetni? Akkor nagyot buktam! Ha viszont bebizonyosodik, hogy igazam van, akkor egy nemzet illúziója veszik el! Mindenesetre nem magamat, hanem Magyarországot, ezt a népet sajnálom, mert nem tudtunk úrrá lenni kicsinyességünkön, mert ma is félünk az igazi szabadságeszmétől. A Gödöllői Szent István Egyetem óraadó tanára, Kodály egykori akadémiai tanítványa azt mondja, ezt a kényes Petőfi-ügyet rábízta a sorsa. Nem fél, mert nincs mit elvegyenek tőle. Embersége, magyarsága nemhogy csorbát szenvedne, de fokozatosan edződik, becsülete kikezdhetetlen - mondja. S ha már róla írunk, a dióhéjba ennek még bele kell férnie: először zongora-orgona szakot végzett a Zeneakadémián. Teológiát a bencéseknél tanult, majd biológia-földrajz szakon képezte magát a budapesti Eötvös egyetemen. Ehhez hozzávette a kínai szakot, majd tanulmányait orvosi egyetemi ismeretekkel egészítette ki nem hagyható, hogy az életbe Bartucz Lajos professzor indította. Nála volt gyakornok felesége, Hankó Ildikó is, akit ugyancsak menesztettek az embertani intézetből, mondván, hogy nem alkalmasak a szocialista ifjúság nevelésére. Ekkor az MTA Régészeti Intézetébe került, ahol csontkémia, -szerológia és -patológia kutatásával foglalkozott. Jelentős nemzetközi sikert ért el. Közben Bartucz professzor hagyatékaként - megírta a Föld népei c. munka öt kötetét, amihez bejárta a nagyvilágot. Az itthon el nem fogadott kandidátusi értekezését Oxfordban adták ki, s megkapta érte a szakma nívós évi nagydíját. Az USA-ban a Berkely Egyetemen negyedmagával egy kutatóintézetet hozott létre, amiért, első európaiként, megkapta az Egyesült Államok Einstein Akadémiájának évi bronzérmét. A Sírok, csontok, emberek c. kötetéért kétszer kapott Magyarországon írói nívódíjat... - De most szóljunk egy másik sikeréről is! Menjünk a messzi Kínába! Úgy tudom, amint ez a világbirodalom nyitottá vált, Ön az elsők között kapta meg a belső kínai útlevelet. - Valóban eljutottam a kínaiak által 1915-ben elfoglalt Hszincsiang, Kanszu és Ordos tartományokba, ahol egyedülálló magyar őstörténeti anyag hullott a kezembe. - S ettől kezdve egyre többet foglalkozott a magyarság eredetével, őstörténetével, amit bizony itthon nem néztek jó szemmel. - Engem az jobban izgatott, hogy sikerült a magyar őstörténet legkeletibb gyökereit megtalálnom. Erről előbb az USA-ban és Németországban, majd itthon, számos könyvben és előadásban számoltam be. Harmincöt évi harcom nem volt hiábavaló, a genetikusoknak tavaly sikerült bebizonyítaniuk, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze sincs a finnugorokhoz. - Ez bizony ütközik az Akadémia hivatalos álláspontjával. Közben ez a barguzini Petőfi-azonosítás is... - Mivel soha nem tudtam szakmai meggyőződésem ellen vallani, és az azonosításom eredményét a magyar hatóságok ellenezték, ezért huszonhét év után el kellett hagynom a Magyar Tudományos Akadémiát. Néha úgy érzem, a Petőfi ügy miatt itthon elvesztettem szakmai és emberi tisztessé-. gemet. 1971 óta tanítok és nevelek: most a gödöllői Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézetében. - Ha elölről kezdhetné az életét? - Mindent ugyanúgy tennék! Boldog ember vagyok. Feleségem a harcostársam is ... * Utóiratként, ide kívánkozik: idén, január 22-én a Megamorv Petőfi Bizottság közleményt adott ki, melyben kifogásolják, hogy K. L. régész, az MTA nevét felhasználva, előadásaiban valótlan állítást terjeszt. Nevezetesen azt, hogy már bebizonyosodott: Barguzinban nem Petőfi maradványait találták meg. Á közlemény szerint a régész megtéveszti a hallgatóságát, hiszen a döntő, összehasonlító DNS-vizsgálatot még nem végezhették el. Ellenben a legújabb természettudományos vizsgálatok szerint éppen az vált bizonyossá, hogy a barguzini lelet 30-35 éves férfié. Ráadásul - írja a közlemény - K. úr nem antropológus, így előadása egyszerű feltűnősködés. Ki tudja, hol az igazság? Az viszont tény: a magyar nép nem kiskorú. Joga van megtudni az igazat legnagyobb költője halálának körülményeiről. Mészáros István Felújítják a szent györgymezői templomot Közel nyolcszáz évvel ezelőtt „Szent Györgyről nevezett zöldmezei prépostság és káptalan volt Esztergomban". A prépostságnak temploma is volt. Ez a templom a vérzivataros időkben elpusztult. Romjaiból gróf Csáky Miklós esztergomi érsek építtette és szentelte fel 1755-ben a jelenlegi templomot. Harminc év múlva Draveczky Ferenc esztergomi kanonok, szentgyörgymezői prépost fejedelmi bőkezűséggel 3000 forintot költött a templom megújítására. 1831-ben a tornyon ledűléssel fenyegető keresztet kicserélték, és egyéb javításokat végeztek. 1836-ban megújították a templom külső és belső falát, valamint a már alig használható orgonát. 1868. február 12-én egy erős szélvész a templom födélzetének jelentős részét leszakította és a szomszédos Oltósy házra dobta. A templom tetőzetét Simor János hercegprímás javíttatta ki. 1871. augusztus 28-án és 29-én a délelőtti órákban tűz ütött ki a templom közelében, a lángok már belekaptak a zsindelytetőbe, de a tűzoltóknak sikerült a tetőt megmenteni. 1881-ben a torony piramis alakú födelet kapott, közadakozásból megaranyozták a torony keresztjét és az alatta lévő gömböt. 1882-ben a kegyuraság bőkezűségből a templom minden részére kiterjedő megújításban részesült. Teljesen új szint öltött a templom 1900-ban, midőn Vaszary Kolos hercegprímás 6000 korona költséggel felújítatta. Mindezeket Perger Lajos plébános írta le az „Esztergom -Szentgyörgymezői plébánia története 1801-1901" című munkájában. A továbbiakat a plébánia „História domus "-ában olvashatjuk: 1926-ban ismét felújították a templomot. 1935-ben a templom felújítására és a villanyvilágítás korszerűsítésére került sor. 1946-ban elvégezték a háború alatt sok belövést, szilánkot kapott templomtető és a betört ablakok javítását. 1948-ban a templom felújítását a Láng-testvérek végezték. Ugyanabban az évben felszerelték a toronyra és a tetőre a villámhárítót. 1996-ban a torony új borítást kapott. A múlt évben beszéltünk Varga Lajos plébánossal arról, hogy a templom faláról hullik a vakolat, a tető néhány helyen már beázik, igen időszerű lenne egy újabb felújítás. Elmondta, hogy 1998-ban, amikor ide jött, november 10-én a templom Aulich u. felőli oldalán lezuhant egy nagyobb darab a felső párkányzatból. Szerencsére nem volt ott senki. „A múlt évben a statikus átvizsgálás után Bessey László tervezőmérnök elkészítette a felújítási terveket. A Műemlékvédelem engedélye után a Főegyházmegyei Hivatal kiírta a felújítási pályázatot, melyet György Lajos, szentgyörgymezői ácsmester nyert el. Adminisztratív eljárások miatt a munka megkezdése késett, de decemberben már felállították a felvonót és bekeríthették a munkaterületet. így aztán ez év január 14-én már ténylegesen is elindulhatott a munka. A felújítás többmilliós fedezetét a Főhatóságnak és a helyi Egyházközösségnek kell előteremteni, melyhez kérni fogják a hívek segítségét" - fejezte be mondandóját a plébános. Megkerestem György Lajos ácsmestert, aki épp a helyszínen dolgozott, hogy tájékoztasson e komoly feladat megoldásáról. „A pályázat megnyerése után fölmértem a gerendázatot, lécezetet, a palatető állapotát. Bizony nem volt vigasztaló a korhadt, féregrágta gerendák, lécek, a repedt pala látványa, melyek egy része még a háborús sérülések nyomát viselte. Úgy döntöttem, hogy négy szakaszban végezzük a tető megbontását. A palából sajnos nem lehetett semmit megmenteni, a gerendákból alig egy-két rövidebb darab használható fel. Az új gerendázat és lécezés után a megbontott szakaszt üvegszál-betétes ún. „Berner" tetőfóliával fedjük be és a teljes tetőszerkezet felújítása után hódfarkos, piros színű cserepekkel borítjuk. Egyébként minden munkanap végén műanyag fóliával letakarjuk a gerendákat és léceket, hogy az eső vagy hó ne áztassa be a templom mennyezetének festését. Kis csapatom hat emberből tevődik össze, mindannyian kipróbált, jó szakemberek. Az építkezéshez csak a legszükségesebb anyagokat szállítom ide, mert nagyobb mennyiség tárolására nincsen biztonságos lehetőségem. Úgy számítom, hogy ha valami váratlan esemény nem jön közbe, húsvétra elkészülünk az ácsmunkákkal." Bélay Iván