Esztergom és Vidéke, 2002
2002-12-19 / 51-52. szám
2002. december 19. Esztergom és Vidéke 7 -j^vek és művek l\ép és bes2éd Czirok Ferenc: Karácsony '56 Még minden szép volt. Akkor este, lengedeztek finom illatok. Nagyanyám a kedvemet leste, torkoskodhattam pár falatot. Ettem, de csak a csengőt vártam. Jézuska látta-e levelem? Már jövőre én írom, tudtam repülhetne az idő velem! Tányércsörgés... Majd csengő jelzett: tárult az ajtó, a Szép Fa ott várt, az ének szárnyai átöleltek: mennyből az angyal lejött hozzánk. Az utcán fegyveresek jártak, eldübörgött egy tank, sietve. Az ének erősödve szárnyalt a Jászolhoz, hogy Őt keresse. Hanggal nem bírtam, szívem küldte a pásztorokat: látva lássák, aki majd felnő védelmünkre, földi vár lesz az Égi Ország! Hittem, hogy egyszer el fog jönni, mint akkor éjjel Betlehembe. Hozzánk is eljön - mertük hinni: Szabadság születik szent este! Zell am See, MMII. XII. 4. EFV 2K 2 - Kipke Tamás: (Intés) A lejtőn nincs megállás. Fölfelé sem. * (A lelkiismeret szava) Csak semmi meg-nem-alkuvás. * Nem csak igával él az ember. Nehéz nekem: a szívem is csak ver. Két szó A szavakkal mindig különös kapcsolatban álltam. Mágikus játékot űztem velük. Rátaláltam egyre, majd egyre tqbbre. Elolvastam, visszafelé is elolvastam, betűztem, szétszedtem. ízlelgettem olyanképpen, mint a borkóstoló táncoltatja meg szájában a nedűt, hpgy megfejtse zamatának titkát. Titok. Minden egyes szóban ott van. És a mondatokká duzzadó szavakban titok ezrei. Honnan jönnek elő, hogy aztán fejünkben visszhangozva, értelmet nyerve beleszóljanak életünkbe? Belesúgnak a lelkünkbe. Elsatnyult palántáikat gyökereztetik énünkben, majd kisarjadnak, virágba borulnak és menthetetlenül megváltoztatnak. Mágia. Te is, én is varázsolunk minden áldott nap. Azáltal, hogy kimondjuk... Ki, mit, kinek, hogyan, miért? Hatalom a kezünkben. Olyan hatalom, amit ha felülmúlhatatlan lennék, néhányunktól visszavennék. Ha a lelki-világok ura volnék, egyeseket megfosztanék a szó-kincsétől. Csupán annyit hagynék nekik, amennyivel kérhetnek és megköszönhetnek. Nem vagyok mindenek felett álló mágus. Néha botladozik a nyelvem, és hiába kutatom őrülten az agyamba égetett, százszor is elmondott mondanivalót, nem tudom előhívni. Mert van, amit nem kell kimondani. Van, amit a nélkülözhetetlennek hitt szó, még létrejötte előtt megsemmisít. Ehhez már kevés a varázslat. Ehhez belátónak kell lenni. Alázatteljes átélése a másiknak. Beléd látok, de Te belém látsz? Csak szavak. Nem láthatsz ott semmit, mert még én sem mindent látok. Ki vagy? Ki vagyok? Két szó. És sokféle ember. Most itt és majd ott is. Sorsfonatok, összefonódások, elágazások, és szétfutó, végtelen utak. Végtelenbe fúródó, ködbe vesző utak. Hová tartunk? Együtt, vagy pusztán egymás mellett. Esetleg egyedül. Magány. ízleld! Erezd a szót? Fáj, ugye? Játszom most is. Szavakat sorakoztatok fel egymás után, és vagy mondok valamit, vagy nem. Neked? Magamnak. Még nem tudom. Varázsolni szeretnék és Te varázsolsz. * Csak ami van, csak az hiányzik. * Egyre boldogabb vagyok. Hamarosan egészen megboldogulok. * Nézem a dolgokat valami pesszimista derű szerény magasából. * Bizonytalanság-érzetem kikezdhetetlen. * Mindennapi szorongásomat végzem éppen. * Reménykedveszegetten. Változás Tud-e a végletekben gondolkodni az a teremtmény, aki a változásban él? Akire azt mondták: békétlen a természete, pedig akkor még szava sem volt. Azóta viseli magán, mert viselni kénytelen a ráruházott tulajdonságot, ami néha nehéz, akár az átok. Mert szüntelenül keresni és nem alkudni valóban összeférhetetlenség-e? Lelkünkre tapasztani és éltető folyamataink részéve tenni kötelező-e azt, ami eredendően nem a sajátunk? Ki tudja? Egy biztos: ő képtelen rá. Megfigyeltem: vagy maradéktalanul szeretik őt, vagy kérdezetlenül gyűlölik. Átmenet nincs. Sem kétely, sem megvetés, esetleg némi szánalom. Szeretet vagy gyűlölet. Éppen vele szemben, aki nem érti a végleteket. Azt mondta egyszer: ha kívánhatna valamit, visszamenne a születésig, és úgy élné újra az életet, hogy mindig a másik megoldást választaná. És az újabb választások egészen más megoldásokat szülnének - végül kezdhetné az egészet élőiről. Újra meg újra élne, mert röpke, lélegzetvételnyi idő alatt is legalább ötfelé fordíthatjuk sorsunk iránytűjének mutatóját. Hol itt a végletesség? Ez maga a minden pillanatban ránk üvöltő változás, annak bálványozása, az utána való sóvárgás fájdalma. Mielőtt azt mondanád, hogy a te életed kiegyensúlyozott, ha úgy tetszik, állandó, hát nézz a tükörbe reggel, és nézz bele este is! Nos? A tükör valóban nem változott. A szobád sem, az utca sem, a város sem... Csak te, minden körülmény meghatározója. Ember a neved, a változás a sorsod, a választás az egyetlen lehetőséged. Varga Margit Wernke Bernát: Egy gimnazista naplójából december 23. csillogó tűlevelek ágát húzta erős fekete lovakkal a szán, az alkonyba omló nap egy-egy fénycsóváját az ablakok magukba szívták, a bakon ülő megtörölte bortól gyöngyöző homlokát, élénk varjak károgtak útszéli eperfán, fénylő ablakokra ragasztotta, elhúzta fénycsóváját, omló nap alatt pár kéve fenyőág, s az erős feketékkel húzott szán, a bakon ülő magába szívta a téli alkony élénkülő, hűs illatát, varjak gyöngyöztek sötétlőn az útszéli eperfán. Bemutatjuk Varga Margitot Lapunk tehetséges külső munkatársa - akinek 2000-2001-ben már több írását közöltük - 1973-ban Dorogon született. Gyermekkora Csolnokhoz köti; 1991-ben Tatabányán, az egészségügyi szakközépiskolában érettségizett. Azóta megyei intézményekben dolgozott: így az esztergomi Szent Rita Gyermekotthonban, később pedig Dorogon, a Gyermekrehabilitációs Intézetben, gyermekfelügyelőként. Közben elvégezte Szarvason az óvónőképző főiskolát. 1997-ben diplomázott és az esztergomi Montágh Imre Altalános Iskola óvodájában lett napközis nevelő. 1999-ben megszületett Emese lánya, azóta gyesen volt ezév szeptemberéig. Közben elsajátította a média-kommunikáció alapjait, előbb Esztergomban végzett tanfolyamot, majd 2000-ben Budapesten a MUOSZ Bálint György Újságírói Akadémiáján. 2001 végétől munkatársa volt az Európai Magyar Valóság című, Szatmárnémetiben szerkesztett havi kulturális folyóiratnak, amely sajnos csak néhány számot élt meg. Jelenleg „munkanélküli" családanya, Kertvárosban él. 2002 * SZÓ ÉS BESZÉD Bemutatjuk az EFV 2K 2-t - azaz feloldjuk ezt a rejtélyesen rövidítő betűszót. E = Esztergomi, F = Félszázasok, értsd: olyan írók, akik idén töltötték be 50. életévüket. A további két kezdőbetűre nézve, az index többféle lehetőségre hívja föl szíves figyelmüket. A K lehetne: kávéház/kocsma, a V pedig: virtuális/valóságos. Válasszon a nyájas Olvasó tetszése szerint! Virtuális (képzeletbeli) kávéházunk/kocsmánk vendégei közül Elmer Istvánt most mutatjuk be először. Városunk szülötte (1952. június 8.) író, újságíró. Frankásként érettségizett. 1990-től az Új Ember munkatársa.
