Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-18 / 28-29. szám

2002. július 18. Esztergom és Vidéke 7 "Végeknek tűkön..." * Emlék * Mú * Mely Dr. Katona Gábor emlékiratai (6.) Közreadja: Katona Csaba ,Az a kisfiú jár el hozzám Mostanában, nevetve, holtan, Aki voltam." (Ady Endre, (...) A Széchenyi téren, a velünk szemben álló kedves kis házában lakott dr. Mórász Ferenc agglegény volt ügyvéd, aki ugyancsak állandó redingottos alakja volt a városnak megközelíthetetlen zárkózottságával, amelyből talán az egyetlen Rochlitz Artúrné tudta őt kiszakítani. Mórász atya, hozzá hasonlóan megközelíthetetlen, merev külsejű inasával szombat reggelenként kivonult a heti piacra. Az inas vitte a szatyrot, az öreg úr vásárolt. A ház kapuja állandóan be volt zárva s mi - mint kis srácok - mindig babonás félelemmel néztünk oda. Dr. Mátéffy Viktor plébános, a pompás megjelenésű országgyűlési képviselőnk úgy vonult végig a Széchenyi téren, mint egy valóságos nábob. Disznófejű nagyúr volt ő az asszonyok körében, állítólag állandóan tartott szeretőt magának - azt beszélték, egyikük volt későbbi sógornőm, Matild is, akit a viszony megszűntekor egy kis bodegával s ennek köszönhetően a múltat okosan elnéző férjjel kártalanított. Nagyszerű üzleti érzékkel is rendelkezett s ezt különböző helyi részvénytársaságok alapításával kamatoztatta. (...) Kornháber Samu nyugalmazott ezredessel (...) különböző Rt-ket alapított. Egyik volt az Esztergomi Közüzemi Rt., amelynek alapító ügyésze volt Api. (...) Mátéffy - a prímási városban a kormánnyal fennáló csendes megegyezés folytán és alapján - több cikluson át volt a város képviselője. Már az én titkárságom alatt halt meg s ekkor egy úgynevezett időközi választáson - ugyancsak a prímással kötött megegyezés alapján - lépett fel képviselőjelöltként Kunder Antal, volt mérnökkari tiszt, iparügyi miniszter, akit meg is választottak. 0 - Hóman Bálinttal együtt - megúszta börtönnel a Bárdossy-kormányban viselt miniszteri szerepet. A többieket kivégezték. Háziorvosunk volt az ugyancsak cvikkeres dr. Aldori Mór orvos, aki kettős malaclopós köpenyével tűnt fel az esztergomi utcákon. Rendes évi díjat kapott s minden hónapban ellátogatott hozzánk megvizsgálni a négy testvért. Betegség esetén mindennapos volt s ezekért a kezelésekért persze nem kapott és nem is várt külön díjazást. A fogorvosi tisztet dr. Huszár László, a Kossuth Lajos utcában lakó orvos óriás látta el, akitől csak kezdetben idegenkedtünk, mert olyan kedves "doktor bácsi" volt ez a melegszívű óriás, hogy hamarosan belopta magát szeretetünkbe s így könnyebb volt elviselni a fogorvosi kezeléseket. Mindkét fia katonatiszt volt s el is estek az első világháborúban. Későbbi fogorvosom, dr. Bíró Dezső volt, akit csak Dudinak becézett mindenki. Az ő nevéhez fűződik fivérének kalandos mentési kísérlete. Kiváló és rendkívül alapos ember volt. Egy egyszerű kis fogtömés nála legalább három üléssel jár. Kicsit különös féloldalas testtartássaljárt, csendes, szerény ember volt, de a Német utcában nélküle szinte elképzelhetetlen volt az élet. A tények persze erre rácáfoltak, mert a deportálásnak ő is áldozatul esett, igaz, akkor már annyira felfordult volt az esztergomi élet, hogy egy-egy ember eltűnése szinte már nem is számított eseménynek. Pedig sok értékes élet ment akkor veszendőbe. így az övé is. Az idősebb Einczinger, Sándor tekintélyes, régivágású, intelligens pékmester volt. Feri bácsi - a fiatalabb - az Esztergomi Takarékpénztár főtisztviselője, autodidakta festőművész, a "KÚT" tagja művészi nyakkendővel járt, végtlelen kedves, mosolygós úr, amolyan esztergomi reprezentáns, minden közös művészi megmozdulás lelkes támogatója, Babitsék jóbarátja - engem is ő ismertetett meg Babitsékkal -, amolyan helyi polgári vezető személyiség volt. Gyakran járt a szigeten és a Szenttamáshegyen palettájával egyik szenttamáshegyi képét nekem ajándékozta, s ajánlásával ez ma is nálam van. Háza a csendőrség és a Sas-kerti teniszpálya között volt, ahol Juliska néni gyakran feltűnt a teraszon. A Balassa Bálint Irodalmi Társaság megalapítói közé tartozott, lelkes szemlélője volt Lepold Antal kanonokunk várbeli ásatásainak s általában minden nemes közéleti megmozdulásban tevékenyen vett részt. Az Öreg Hollók vízitelepének nyári lakát az ő festménye díszítette, míg a mellékes díszítő munkálatokat - eternitlapok segítségével mi végeztük, mint "pala-művészek". Sajnos a sellőt ábrázoló freskó a háború után megsemmisült. Feri bácsi segédkezett az Öregcserkész Bálok teremdíszítésében is. Alakja nélkül színét vesztette volna az esztergomi élet. Nevezetes család volt a Brutsy-család is. A Széchenyi téri játéküzletük gyermeki csodálatunk és vágyaink álomvilága volt. Brutsy Jenő pedig a pénzarisztokrácia jeles alakjaként tündöklött, mint likőrgyáros, a város polgárai között. A másik likőrgyár a Schrank Ödöné volt s a "Meggylelke" likőrje révén világhírre is emelkedett. Nagy híre volt annak, hogy Amerikába is exportálta a kiváló nedűt. Hajlott hátú, szemüveges, magas alakja gyakran volt látható a Központi Kávéházban. Jótékonysága révén közismerten minden jó célra kinyitotta pénztárcáját, ami ugyancsak duzzadt volt. Eggenhoffer Béla esküvőjére pl. ő adta nekünk használatra tehergépjárművét, hogy a felvirágzott botú cserkészeket Tokodra vigye. (Egy végülis szerencsétlen kimenetelű karambol miatt nem jutottunk ki, kevéssel a cél előtt Dorogon árokba futottunk.) Ödönnek igen szomorú vége volt: a deportáláskor öngyilkosságot kísérelt meg - ütőerét vágta fel - s szemtanúja voltam, hogy véresen, egy deszkán hozták be a rendőrségi gyűjtőhelyre. Az első esztergomi mozi Porgesz Béláé volt, a Korona Kávéház tulajdonosáé. A kávéház a Szent Lőrinc hídnál, a takarékpénztári bérpalota sarkán fogadta a város fiatalságát, később ezt a szerepet a Központi Kávéház vette át a Rákóczi téren, ahova mi is jártunk. A Porgesz Béla pödrött bajúszú kis köpcös emberke volt. Hadvezérként állt a mozi villanyzongorája előtt, hogy egyik kezével azt kapcsolja be s a másikkal jelt adjon a gépháznak a vetítés megkezdésére. Akkoriban egy rövid előjáték volt mindig a nagy film előtt s közben Béla bácsi végtelen komolysággal végezte el a terem illatosítását egy nagy, fénylő permetező szerszámmal. Philipp József, a szépfiú, lányok álmainak lovagja, az aranyifjúság reprezentatív alakja volt. Rendkívül jóképű, kitűnő modorú, kedves fiatalember, a Buzárovits papírkereskedő cég és nyomda tulajdonosa, sok helyi szerelmi pletyka és kaland hőse. (...) A másik esztergomi nyomda tulajdonosa volt Édesapám testi-lelki jóbarátja és vadásztársa, Gerenday Prepi bácsi az ugyancsak közismert cívis. Úgyszólván állandóan vadászruhában járt, amolyan vállrángató és félszemével állandóan pislogó ember volt. Sajnos volt egy velem egyidős, gyengeelméjű fia - Béla -, míg leánya a vénlányság határán ment feleségül egy alezredeshez. Gyermekük nem lévén, a család kihalt s ma már a Kossuth Lajos utcai nyomdának hírehamva sincsen. Az esztergomi ügyvédi kar jeles alakja volt Édesapámon kívül dr. Gróh József, akinek háza a Széchenyi téren -rokokó műemlék ma is. (A miénk, amit elraboltak tőlünk, a 13. sz. alatt, a hajdani Baross-ház, ugyancsak műemlékjellegű épület.) Ő volt a prímási ügyész - akkoriban a jogtanácsosokat nevezték így -, Édesapámnak és magamnak a káptalan és a primácia elleni perekben örök ellenfelünk. Amikor Mindszenty József bíboros hercegprímás ellen a Rákosi-banda megindította a merőben alaptalan pert, annak során Józsi bátyám is börtönbe került, kizárólag azért, mert egy állítólagos kompromittálló levelet, amit közvetítésre nyitottan vett át Mindszentytől, nem olvasott el. Kiszabadulása után - bár fiai és leányai Svájcban éltek - nem volt hajlandó elhagyni szülőhazáját, éppen olyan görcsösen ragaszkodván hozzá s merőben alap és indok nélkül, mint jómagam, aki ezerszer megbántam ezt a ragaszkodásomat. Józsi bátyám közepes jogász volt, egyik szeme állandóan könnyezett, mindig igen tekintélyt követelően viselkedett, korrekt ember volt. Az ügyvédi karban az örökmozgó Dr. Zwillinger Ferenc tűnt ki, köpcös, állandóan aktákat szorongató és minden ügyben a végsőkig erőszakosan küzdő alakjával. Egy alkalommal azt találta mondani Édesapámra - aki egyébként hajdani gimnáziumi iskolatársa is volt - , hogy: "Könnyű a Katonának (már t. i. pert nyerni), hiszen apósa a járásbíróság elnöke." Api azonnal felpofozta s ebből párbaj kerekedett. Api Santellinél vett vívóleckéket s amikor Feri bácsi egy fejvágást védendő hátralépett s közben előrelendült a bal 'karja, a vágás ennek kisujját érte, elvágta a mozgató ideget s a kis izgő-mozgó izraelita örök életére mereven hordta azt az ujját. (...) Emlékezetes járásbírósági elnök volt a nagyon szerény képességű dr. Rudolf Béla bácsi, aki alig várta a tárgyalások végét, hogy a Kis-Dunán horgászhasson: horgásznak nyilván jelesebb volt, mint járásbírósági elnöknek. Még nála is gyengébb jogászként működött a járásbíróságon a telekkönyvi bíró, dr. CsicsAkos, akinek soha más, mint fehér nyakkendője nem volt. Szegény feje folyton elnök akart lenni. Apinak nagybátyánk, dr. Magos Lajos segítségével - ő akkoriban a királyi ítélőtábla elnökének, dr. Degré Alajosnak a titkára volt - csak nagy nehézségek árán sikerült a részére kierőszakolnia egy járásbírósági elnökhelyettesi címet. Ő volt az, aki egyszer felháborodottan mondta el Apinak, hogy: "Ez a Gábor miket nem művel, ügyvédjelölt létére tegnap láttam őt deszkákat cipelve! Hát ez képtelenség!" Api persze megmosolyogta, ugyanis én, mint a cserkészotthonban a kisjátékgyártó műhelynek a vezetője, valóban gyalult deszkácskákat vittem haza előrajtolásra. Ákos atyának, aki a tekintély megszállottja volt s ezért is akart mindenképpen járásbírósági elnökséget kapni, ez persze megbocsájthatatlan merénylet volt a jogászi respektus ellen. (...) Dr. Pál József egyik igen kiváló járásbírósági elnökünk volt a háborúig és az azt követő években, ez utóbbiakban népbírósági elnökként működött. ígen jó barátságban voltunk s ha egy védelmet nem volt tanácsos önként elvállalni - s ilyen volt szinte úgyszólván minden népbírósági ügy - , akkor megkértük, hogy rendeljen ki hivatalból védőként. Mikor éveken át rendőri felügyelet alatt voltam, simán elintézte, hogy egyben ügyészi megbízottként fungáljak. Mulatságos dolog volt: reggel jelentkezni a rendőrségen s utánna elfoglalni helyemet az ügyészi pulpituson a vádak képviselőjeként. A visszaemlékezések előző folytatásai: EVID, 2000. ápr. 20., nov. 2.; 2001. ápr. 12., aug. 2. és okt. 18. Az Einczinger-fivérekre vonatkozó emlékeket Esztergomi polgár portrék című összeállításunk részeként egyszer már közöltük (EVID, 2001. márc. 13.). Azzal a helyreigazítással, amelyet most szintén megismételünk: valójában nem Einczinger Sándor, hanem Ferenc volt az idősebb testvér. A képek Rauscher György festőművész (1902 - 1930) alkotásai, amelyeket a születés centenáriumára Dorogon kiadott - lapunk május 16-ai számában ismertetett - emlékkötet reprodukciói közül válogattunk: Apám (fent), Férfi portré, Kék ruhás nő. (Fotók: Mudrák Attila)