Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-18 / 28-29. szám

208 Esztergom és Vidéke 2002. március 8. Baptisták Szentgyörgymezőn Az Esztergom és Vidéke május 16-ai számában jelent meg a „Bemerítő ünnepély a baptistáknál" című írás. Ehhez szeretnék hozzáfűzni néhány adalékot! Én már gyermekkoromban ismertem baptista embereket. A kiadásra váró „Szentgyörgymező története" című munkámban ezzel kapcsolatban a következőket írtam le: - Szentgyörgymező népe a régi időktől fogva katolikus vallású volt. Alig egy-két más vallású ember élt közöttünk. Néhány református, egy-egy zsidó és egy szombatista család. A '30-as években szerzett híveket magának a baptista gyülekezet. A Duna mellett, a Hutt-part utolsó házában tartotta a gyülekezet összejöveteleit. A környékbeliek, de a szentgyörgymezőiek sem törődtek velük. Akikkel együtt dolgoztak, csak annyit mondtak róluk, hogy nem káromkodnak, nem részegeskednek, és a szeretetről beszélnek. Mendemondák orgiákról keringtek ugyan, de ez mind csak rosszindulatú kitalálás volt. Az 1935. június 10-én tartott keresztelő-szertartásukról az EVID tudósítást is közöl. A Hutt-part alatt, a Duna szélén két sátrat állítottak fel: az egyiket a nők, a másikat a férfiak számára, ahol levetkőzhettek és felvehették a hosszú, keresztelő inget. A szertartást végző pap gumicsizmában várta a keresztelendőket, akiket egymás után mártott meg a magas vízállású jéghideg vízben. A legidősebb hívő, Rauch bácsi ugyancsak kapkodta a levegőt a megmártózás után. A többiek közben énekeltek, imádkoztak a hajóval érkezett fúvószenekar kíséretével. A szertartás után a házban közös keresztelői vacsora volt. E különös szertartásra még a városból is számos érdeklődő jelent meg és tett - sokszor profán - megjegyzéseket. Ma már sokkal nagyobb e gyülekezet létszáma, és a szabad vallásgyakorlás lehetővé tette a nagyobb toborzást is, amit házról-házra járva - mint az apostolok - végeznek a hívek. Bélay Iván SZENTGYORGYMEZON JUBILÁLTÁK Hetedikén ünnepi szentmisével emlékeztek meg a szentgyörgymezőiek plébániájuk 200 évvel ezelőtti megalakulására. A szertartást - papi segédlettel - Víziváros plébánosa, Cséfalvay Pál kanonok celebrálta. A plébánia múltját - Varga Lajos plébános üdvözlő szavai után Könözsy Béla, az egyházközség elnöke ecsetelte a templomot zsúfolásig megtöltő hívek előtt. Hadd idézzünk beszédéből néhány érdekes adatot! „...Már az 1100-as években létrejöttek a püspökségek mellett a társaskáptalanok, melyeket mint prépostságokat említenek az írások. Ilyen prépostság és a hozzá tartozó templom állt ezen a helyen is már több mint 800 évvel ezelőtt. .. A későbbi századok harcaiban e prépostság megszűnt, a török elleni harcokban a templom is elpusztult a lakossággal együtt. A törökök kiűzése után Szentgyörgymező azonban újra kezdte életét, és az 1720. évi összeírás már 75 háztulajdonost említ... 1755-ben Csáky Miklós hercegprímás jóvoltából elkészült az új templom, védőszentje a hagyományoknak megfelelően Szent György lett, felszentelésére is Szent György napján került sor. De még jó néhány esztendeig évente csak ezen az egy napon tartottak itt misét. A hívek így kényszerűségből a vízivárosi templomba jártak... Már 1780-ban kérték az itt lakók a plébánia felállítását, de kérésük csak jóval később teljesült. Batthyány József hercegprímás 1796-ban megvette plébániának a templommal szemben álló házat, melyet megfelelően át is alakítottak, de a hercegprímás közbejött halála miatt csak 1800 őszén rendelte el a helytartótanács a plébánia felállítását, és az első plébános, Neymayer Mihály kinevezési okmányát is csak a következő év tavaszán írták alá. Ünnepélyes beiktatására 1801. december l-jén került sor..." A jubileumi, ünnepi szentmise után az egyházközség a szomszédos Olvasókörben agapén látta vendégül a jubiláló híveket és a hívekkel együtt ünneplő egyházi személyeket. A jubileum alkalmából Bélay Iván, Szentgyörgymező krónikása összeállította a plébánia eddigi plébánosainak névsorát, melyet érdekességképpen mi is közlünk: Plébánosként működtek itt: Neymayer Mihály (1801 - 1831), Büttner Károly (1831 - 1837), Miskolczy Márton (1837 - 1845), Schulcz János (1845 - 1850), Lövik Márton (1850 - 1851), Székely Károly (1851 - 1855), Molnár János (1855 - 1881), Palkovich Viktor (1881 - 1886), Perger Lajos (1886 1929), Madaras Aurél (1929 - 1936), Horváth Rudolf (1936 - 1941), Brinzik József (1941 - 1946), Bucsi József (1946 - 1957), Molnár Kálmán (1957 - 1961), Andrásfay Ödön (1961 - 1994), Dombi László (1994 1998.), Varga Lajos 1998. XI. 1.-től)..) Ugyancsak Bélay Ivántól tudjuk, hogy 100 évvel ezelőtt is megünnepelték a megalakulás évfordulóját. A centenáriumon Perger Lajos volt Szentgyörgymező plébánosa. A róla szóló bővebb emlékezést lapunk következő számában közöljük. (-thó) ESZTERGOMI SZÍNHÁZI ESTEK Parasztkomédia A július 12-ei várszínházi előadás is teltházas produkció volt, és sikeres is, melyben a Komáromi Jókai Színház színészei és a vendégrendező Pincés István mellett elsősorban Rideg Sándoré az érdem. A szegényparaszti családból származó író, aki fiatal korában maga is csikósként kereste kenyerét, műveinek középpontjába a parasztság életét állította, mégpedig jellegzetes humorral. Stílusát sajátosan színes és eleven, meghökkentően egyéni nyelvezet és fordulatos, lebilincselő meseszövés jellemzi. Az Indul a bakterház legelső regénye volt, melyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban. Később sikeres tévéjáték készült belőle, melynek hatása a mostani előadáson is érződött. Különösen az ifjú főhőst, Bendegúzt alakító, tehetséges Mokos Attila játékán, aki némi mimikával azonban adósunk maradt. A közönség mindenesetre jól szórakozott, alighanem azt kapta ezen az estén, amit várt. A Várszínház júliusi programjaiból: Július 21. - Jászberényi Sándor: Júdás védőbeszéde (ősbemutató) Július 23. - Erkel Ferenc: Bátori Mária (opera 2 felvonásban, a Kolozsvári Magyar Állami Operaház vendégjátéka), Július 28. - Parti Nagy Lajos: Ibusár Július 30. - Emlékest Vlagyimir Viszockij tiszteletére (Az előadások 21 órakor kezdődnek.) Az Esztergomi Nyári Játékok júliusi programjaiból Július 19. - Ezeregyév (történelmi tánc-show) Július 20. - Charlie (Soul and Jazz - lemezbemutató előtti koncert) Július 25. - A magyar tánc évszázadai Július 26. - Duna rapszódia (táncprodukció) (Az előadások 20.30-kor kezdődnek.) Adalékok a szabadtéri színházak történetéhez Magyarországon 1856-tól rendeznek szabadtéri színházi előadásokat. Először a Városligetben, majd a mai Városház utcában, sőt a Józsefvárosban is állítottak fel színpadokat egy-egy tágas kerthelyiségben. A természet adta díszletek között eleinte német, majd - Jókai Mór javaslatára - magyar színészek szerepeltek jelenetekkel, énekszámokkal. A múlt század 20-as éveiben az állatkerti tavon állítottak fel tutajokra épített színpadot, amelyen a Nemzeti Színház művészei adták elő Szophoklész Oidipusz királyát. E sorok írója gyermekkorában ugyancsak az állatkert szabadtéri színpadán élvezhette - a 40-es évek elején élete első és máig emlékezetes operáját, a Fauszt csodálatos előadását A híres Horváth-kertben volt a fából épült Budai Színkör, melynek színpadán a múlt század 30-as éveiben a kor szinte minden jeles művésze fellépett - Újházi Ede, Jászai Mari, Blaha Lujza, Csortos Gyula, Márkus Emilia, Fedák Sári. Itt kezdte pályáját Honthy Hanna is, ő volt a főszereplője a Budai Színkör utolsó előadásának, Buday Dénes: Csárdás című operettjének is 1936 nyarán. Több mint hetven évig működött a Városliget szélén a legendás Feld Színház, melynek első magyar nyelvű előadásán Rákosi Jenő Éjjel az erdőn című népszínművét mutatták be. A Margitszigeten 1938-ban nyílt meg egy szabadtéri színpad a Víztorony mellett, mintegy tíz évvel később pedig megnyitotta kapuit a Vörösmarty Színpad is. Ezt követően sorra alakultak Budapesten a szabadtéri színpadok: a Csajkovszkij-parkban, a lágymányosi Feneketlen-tó mellett, a Városmajorban. A vidéki szabadtéri színházak sorában az elsők között említhetjük az esztergomi Hutt János ácsmester nyári színkörét, melyet saját telkén, a mai Lőrinc utca 17. helyén épített 1869-ben, s amelynek nézőterén mintegy 130-an foglalhattak helyet. Ez a színkör azonban 1900-ban megszűnt. Jelenleg - mint ismeretes - Esztergomban öt szabadtéri színpad működik: kettő a Várban (ahol a Várszínház előadásai láthatók), egy a volt Balassa iskola előtt (ahol az Esztergomi Nyári Játékok előadásai zajlanak), egy a Sportcsarnok mellett (ahol évente 2-3 alkalommal könnyűzenei koncerteket rendeznek) és egy ideiglenes színpad a Széchenyi téren (ahol különböző nyári rendezvények alkalmából lépnek fel különböző zenekarok, táncegyüttesek, sőt színjátszó csoportok is). Az utóbbi évtizedekben nemcsak Esztergomban, de az ország számos városában jöttek létre szabadtéri színházak. Leghíresebb közöttük a Szegedi Szabadtéri Színpad és a Gyulai Várszínház, de a környékünkön két helyen is működik - kuriózumként - szabadtéri színpad: Szentendrén és Zsámbékon. És persze elérhető közelségben vannak a fővárosi szabadtéri rendezvények is. Aki tehát szereti a szabadtéri színházi esték hangulatát, válogathat vonzó helyszínekben és jobbnál jobb programokban. Sz.B. Rigó-temetés Talán még a vándorló őseink természet szerető lelke él bennünk, hogy lányommal együtt annyira szeretjük a Természetet. Lányom sokat jár le a Duna-partra, télen és nyáron is. Egyik nap kisírt szemmel jött haza. - Képzeld anyu - mesélte - megyek fenn a járdán a kőkorlát mellet és egyszer csak egy kis rigó-éneket hallottam. De olyan más, olyan szomorú és furcsa volt, mintha zokogott volna. Megálltam, körülnéztem és a lentebbi autóúton megláttam a kis rigót. Azt hittem leesett a fáról és eltörött a parányi kis lába vagy a szárnyacskája sérült. Lementem hozzá, hogy segítsek rajta. Nem repült el! Ott maradt és mintha könyörgött és segítséget kért volna tőlem. Lehajoltam hozzá és akkor láttam meg, hogy egy másik kis rigó fekszik előtte mozdulatlanul, holtan. Most már értettem a kis rigót: párját siratta, tőle búcsúzott. Nekem is kihullott a könny a szememből és együtt sírtunk. De a halott kis rigóról gondoskodnom kellett: nem maradhat itt prédául más állatoknak, rajta átmenő autónak. Volt a zsebemben egy kis műanyag zacskó, óvatosan, szeretettel még egyszer megsimogattam a párja helyett is a kis halott rigót, majd szépen betettem a kis zacskóba. Majd egy előttem lassan fodrozó kis hullámra téve rábíztam a kis koporsót: vigye, altassa, örökre ringassa. Sokáig néztem utána. Párja sírását még hallottam egy ideig valamelyik fa lombja közül, aztán csend lett. Kicsit vártam még, aztán letöröltem utolsó könnyemet, és hazajöttem. A történet nem kitalált. Való igaz minden mozzanata, lányomnak és a természetnek egyik találkozása. Aki ismer minket, azt tudja, hogy rendkívüli állatszeretetünk mennyi meglepetést, örömet szerzett viszonzásul nekünk és bámulatot másnak. Ez is egy volt azok közül. Boldog vagyok, hogy lányom is úgy érez, mint én: éppúgy szereti a Természet minden élőlényét. Mire a történet végére ért, most már együtt még egyszer elsirattuk a kis rigót, gondolatban tovább kísérve utolsó útján: a Duna fehér-fodros kék hullámain... Uj kenyér: 2002 Esztergom Isten-áldotta szép határában évszázadokon át termett a búza, aratás után duruzsolva őrölték a dunai malmok. Elődeink, édesanyáink, de még a városban ma is élők között vannak olyanok, akik az itt termett búzából sütöttek kenyeret. Abból a búzából, amit reggel a pacsirta a mi szívünk dalával ébresztett, az aranyló-érlelő nap melege a mi lelkünkből áradt, a szellővel mi simogattuk és éjjel a milliónyi csillaggal együtt, mi őriztük álmát. Az asztalunkon lévő kenyér már az idei búzából, lisztből készült. Mindenki áhítattal, alázattal, köszönettel fogadja a Föld e pótolhatatlan kincsét: a Kenyeret! Mi pedig ígérjük: míg ebből az annyi vérrel, könnyel áztatott drága magyar földből csak egy talpalatnyi lesz is, rajta egyetlen egy szál aranyló búza, amíg élni fog egyetlenegy napsütötte-arcú, kérges kezű, földjét igazán szerető magyar paraszt: addig mindig, minden asztalon lesz Isten áldott puha, friss magyar Kenyér Trexlerné Z. Gizi