Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-04 / 26-27. szám

2002. július 18. Esztergom és Vidéke 5 Nam Képes Világtörténet. XII. GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. Amerling Frigyesnek a M, Ttid. Akadémia képes termében leví feBtménye ntán. MELLEKLET Összeállította: Szánthó Barna A szerkesztő előszava Alkalmi mellékletünk főcímét viselő jelzős szerkezetet először a nagy és nemes vetélytárs, Kossuth Lajos használta gróf Széchenyi István érdemeit méltatván. S bár Kossuth kultusza, tisztelete, mely a magyar nép lelkében mélyen beivódott, elnyomta Széchenyiét, mostanában egyre inkább rá kell jönnünk, hogy Kossuthnak talán csak a fenti méltatásban volt maradéktalanul igaza, s hogy a két út közül, melyet ők képviseltek, Széchenyié lett volna a célravezetőbb. Kossuth elbukott szabadságharca helyett talán Széchenyi békésebb gazdasági reformjai hozták volna meg az ország gazdasági felemelkedését és függetlenségét. Hogy ez mennyire így van, jelzi a nemrég leköszönt polgári kormány egyik jelentős vívmánya, a Széchenyi Terv beindítása, mely jelentős anyagi támogatást nyújtott már eddig is számos gazdasági vállalkozás, városfejlesztési - köztük esztergomi - elképzelés számára. Nem véletlen, hogy országszerte Széchenyi nevét viselő társaságok alakulnak, s hogy egyre többen vélik úgy, hogy az országot nem az elmérgesedő politikai viták viszik előbbré, hanem a gazdasági fellendülés. Szerkesztőségünk - mindig is nagyrabecsülve Széchenyi érdemeit - úgy gondolta, itt az ideje, hogy egy melléklettel is tisztelegjen a Legnagyobb Magyar tettei előtt, bemutatva azokat a kevésbé ismert tárgyi relikviákat is, amelyek városunkban, illetve határainkon túl is őrzik emlékét. Mert élete, küzdelme és elszántsága példa lehet valamennyiünknek. Széchenyi István imája Mindenható Isten, hallgasd meg minden órai imámat. Töltsd el szívemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám s honfiaim iránt. Világosíts föl engem egy cherub lángszellemével, erős eszével. Engedj ajövőmbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonoszok magvától. Add tudtomra, mit tegyek és miként kezdjem, hogy neked egykor azon tőkéről, melyet reám bíztál, beszámolhassak. Gondolkodni akarok és dolgozni éjjel és nappal, egész éltemen át. Segítsd sikerre azt, a mi jó; tipord el csirájában azt, aminek rossz gyümölcse lehetne. Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban. Engedd, hogy igaz lelki alázattal tekintsek mindent a világon s fogjak hozzá bármihez. Azt az angyalt pedig, akitől világosságot nyerek, engedd élni békében s csendes boldogságban ! Ezen imám ne szóval legyen elmondva, hanem tetteimben szünetlen az éghez bocsátva. (Imakönyvébe 1826 decemberében jegyezte be) Gyermekkor Széchenyi István Széchenyi Ferenc grófnak, a Nemzeti Múzeum megalapítójának és Festetics Juliannának, a keszthelyi Georgikont létrehozó gróf Festetics György húgának a legfiatalabb gyermeke volt. Bécsben született 1791. szeptember 21-én. Gyenge testalkatú, átlátszó bőrű gyermekként gondos felügyelet alatt töltötte korai éveit, iskolai tanulmányait is csak 9 évesen kezdte el. Nevelője Liebenberg János szlavóniai német eredetű, de magyarul jól beszélő ifjú volt, ő ver zette be a magyar nyelv rejtelmeibe is. (Később jószágigazgatója lett, majd gazdája közbenjárására megkapta a magyar nemességet, ekkor változtatta meg nevét Lunkányira.) Az elemi elvégzése után gimnáziumi tanulmányaiból 1803 és 1807 között a soproni bencéseknél és a pesti piaristáknál vizsgázott, filozófiai tanulmányairól pedig ezt követően a szombathelyi akadémián adott számot. Közben házikáplánjuktól, Poupar Antaltól a vallásoktatáson kívül a francia és az olasz nyelvet is megtanulta. E tanulmányai befejeztével elméleti hadi kiképzésben is részesült, mivel a katonai pályát választotta hivatásául. Katonaévek 1809-ben, a nemesi felkelés egybehívásakor két bátyjával együtt jelentkezett, és Sopron vármegye megválasztotta bandériumához főhadnagynak. A nemesi sereg fővezére, Károly herceg azonban hamarosan a vezérkarhoz osztotta be. Részt vett a győri ütközetben, majd ezt követően egy éjjel - áthatolva az ellenséges vonalakon és átkelve a Dunán - fontos jelentést vitt a főhadiszállásra, mely tettért a legfelsőbb elismerésben részesült. A felkelés leverése után főhadnagy lett a Liechtenstein-huszároknál, majd a Mehrweld-ulánusoknál. 1813-ban, a Napoleon elleni hadjáratban a fővezér táborába került futártisztnek, részt vett a lipcsei csatában, majd Windischgrátz Alfréd herceg kíséretéhez csatlakozva Franciaországon és Itálián át - három rendjellel ékesítve tért vissza Bécsbe. 1815-ben végig küzdi a nápolyiak elleni háborút, ekkor nyeri el negyedik érdemrendjét. Pár évig még katonáskodik az 5., majd a 4. huszárezrednél, de bárhogy is törekedett, nem tudott kapitányból őrnaggyá előlépni. 1825-ben országgyűlési szereplése miatt súrlódása támadt feletteseivel, minek következtében lemondott rangjáról, és ott hagyta a katonai pályát. Utazások, tanulmányok Fejlődésére nagy hatással voltak olvasmányai és utazásai. Ismerte a német, olasz, angol és francia költőket, az ókori irodalmat és történelmet, az újkori felvilágosodás irodalmát. Szerette Byront és Alfierit, nagyra becsülte Rousseaut és Voltairet, emellett azonban vallásos meggyőződése töretlen maradt. 1815-ben Angliába utazik, elsajátítja a nyelvet, tanulmányozza az angol alkotmányt, a gépipart és különösen a lótenyésztést. Ez út hatására kezdi el közéleti és írói munkásságát. 1818-ban keletre utazik, bejárja Törökországot, Kis-Azsiát, Görögországot, Máltát, Itáliát. 1819ben beutazza Erdélyt, ekkor köt barátságot Wesselényi Miklóssal, aki nagy hatással volt életének további alakulására, különösen magyarságára. Vele utazik 1822-ben Franciaországba és Angliába, ahol újabb hasznos tapasztalatokat szereznek. Szerelmei Mindazok a nők, akikkel élete során kapcsolatba került, mély nyomokat hagytak benne. Hol lelki regenerálódását idézték elő, hol letargiába vitték, hol pedig erőt adtak neki küzdelmeihez. 1814-ben beleszeret sógornőjébe, Karolinába, s e szerelem elől Nápolyba utazik felejteni. Magánya és olvasmányai hatására önváddal gyötri magát, s az annyira óhajtott feledés sokat várat magára. 1817-ben Sauran Gabriella grófnőért lángol, egy évvel később Karolina húgát, Meade Selinát akarja feleségül venni, de ehhez nem kapja meg szülei beleegyezését. 1823-ban Liechtenstein Henrietta hercegnőbe lesz szerelmes, de itt sem ér el célt. 1824-ben szíve lángra lobban gróf Zichy Károlyné Seilern Crescentia iránt, s ez a szerelem fordulatot jelent életében. Hogy az imádott nőhöz - későbbi feleségéhez - méltó maradjon, ettől kezdve teljes erejével a haza javát igyekszik szolgálni. Lótenyésztés, lovassport Említettük már, hogy angliai útjai során előszeretettel tanulmányozta a szigetország lótenyésztését és az ottani lóversenyeket. Hazatérve már 1816-ban lóversenyt rendez Simmeringen, hogy ezzel is elősegítse a hazai lótenyésztést. Két évvel később megírja első művét - egy értekezést a lovakról s meg is jelenteti egy bécsi folyóiratban. 1821-ben barátaival - Hunyady Józseffel, Festetics Lászlóval, Brudern Józseffel és Károlyi Lajossal - lóverseny díjat alapít. Hunyady birtokán, Ürményben megrendezik az első magyarországi lóversenyt, melynek törvényeit Széchenyi írásba is foglalja, sőt Debrecenben ki is adja. 1822-ben a magyar lónemesítés érdekében társaságot alapít, gyűléseket tart, terveket dolgoz ki, uralkodói engedélyért folyamodik, de I. Ferenc elutasítja kérését. A kudarc nem szegi kedvét, 1823-ban meghonosítja a rókavadászatot, s ennek érdekében is megjelentet Sopronban egy német nyelvű művet. 1827-ben újra lóversenyeket kezd el rendezni - előbb Pozsonyban, majd Pesten -, és megírja a Magyarországi Ló-Pályáztatásnak Törvényei, a Pesti Ló Versenyezésekről, majd a Luvakrul című műveit. 1830-ban megalapítja a Magyarországi Állattenyésztő Társaságot, melyből később a Magyar Gazdasági Egyesület alakult ki. Közéleti tevékenysége Az 1825-27. évi országgyűlésen nagy érdeklődéssel figyeli a fejleményeket, hallgatja a szónoklatokat, melyekből megismeri az ország kirívó bajait. Mikor Felsőbüki Nagy Pál nyelvünk csinosítására egy tudós társaság felállítását javasolja, azonnal cselekszik, és egész évi jövedelmének felajánlásával megteremti a Magyar Tudományos Ákadémia alapjait. O indította el az első kaszinót - először Pozsonyban, majd Pesten -, ő volt az első, aki a főrendi házban magyar nyelven szólalt fel, és társait is hasonló cselekvésre sarkallta. Metternich kancellár nem helyeselte tevékenységének irányát, igyekezett attól eltéríteni, de ő hajthatatlan maradt. Az Akadémiával a nemzeti öntudatra ébredést szolgálta, a lóversenyekkel és a Nemzeti Casinóval a társadalmi élet fellendítését szerette volna elérni. Mindezt elsősorban Pesten, hogy ez a város majd Budával egyesülve az ország szíve lehessen. • 1830-ban megalapozza a gőzhajózást. Előbb mint magánember, később mint kormánybiztos sokat fáradozik a Duna szabályozásán, Vásárhelyi Pál mérnökkel műutat építtet és a Vaskaput a nagyobb hajók számára is átjárhatóvá teszi. A gőzhajózás fel is virágzott, a hajók §záma évről évre gyarapodott, Óbudán hajógyár létesült, Széchenyi pedig ezúttal egy pesti kikötő ügyében indított mozgalmat. 1832-ben, egy újabb angliai útja során kezdett behatóbban foglalkozni a Pestet és Budát összekötő híd megépítésének gondolatával, 1833-ban tanulmányt írt ez ügyben, majd lassú, szívós küzdelem után 1836-ban a Clark-testvérekkel hozzá kezdett a hídépítéshez, és a híd még a szabadságharc kitörése előtt készen is állott. A magyar játékszínrül címmel ír művet a József téren emelendő színház ügyében, később pedig az ő kezdeményezésére alakul meg a Pesti Hengermalmi Társaság, s 1841-ben meg is kezdi működését az első pesti gőzmalom. Mint Sopron megyei táblabíró a selyemhernyó-tenyésztés meghonosításán is fáradozott, s ennek érdekében megírta a Selyemrül című művét. Mindeme fáradságos munkája mellett tevékenyen részt vett a politikai életben. Nem csatlakozott semmiféle párthoz, függetlenként küzdött a jobbágyság terheinek könnyítése és a szólásszabadság érdekében. 1840-ben népszerűségének tetőpontjára ért. Hitel, Világ, Stádium Már eddig is számos írását említettük Széchenyi Istvánnak, hiszen az általa tanulmányozott legkülönfélébb témákat rendre megírta és ki is adta. Legjelentősebb írásai azonban, melyek az iskolai tankönyvekben is szerepelnek, a Hitel, a Világ és a Stádium. A Hitel 1830-ban jelent meg, s a magyar polgári átalakulás első határozott, bár korántsem teljes programjának tekinthető. A fő problémák közül a magyar birtokos nemesség számára égetően fontos kérdést, a hitel hiányát állítja központba. Ennek okai között a feudalizmus egész rendszerét bírálja, eljut az ősiség eltörlésének követeléséig, a nemesi adómentesség ellen foglal állást, sőt körvonalazódik a műben a teljes polgári egyenjogúság is. A Hitel hatása óriási volt: nemcsak forró lelkesedést, de viharos ellenzést is ébresztett. A legjelentősebb támadásra, Dessewffv József gróf könyvére Széchenyi 1831 nyarán újabb művel válaszolt. A Világ című munkájában megcáfolta ellenfele érveit, és a korábbinál határozottabb végkövetkeztetéshez jutott el: a megújulást csak a társadalmi rend átalakításával, a jobbágyrendszer megszüntetésével lehet elérni. Nem sokkal e mű megjelenése után zajlott le a felvidéki parasztfelkelés, melynek tanulságai arra késztették, hogy szakítva óvatos taktikájával - leírja és a közvélemény elé tárja egész reformrendszerét. Stádium című művében 12 törvényjavaslatot fogalmazott meg, azokat a reformokat, amelyekkel a forradalmat elkerülve a békés átalakulást szerette volna biztosítani. (Folytatás a 6. oldalon)