Esztergom és Vidéke, 2002

2002-05-16 / 19-20. szám

10 Esztergom és Vidéke 2002. május 16. Ferenczes István: Csíksomlyói könyörgés Ő//n/'r„ //j C fuutyt y in rf ' H /fim. . '//:rt.n/ivtr>«r Gyöngy ragyog a sár fölött napzsoltár és holdima aranyággal rád köszönt csillagfürt és szálvia csíksomlyói kis haza székely mélabú hava kékbe épült pátria te a nyírfák álma vagy érted a bükk pírba fagy Ave mundi Domina Mint a májuság havaz eléd hull a pária három árván rád szavaz Erdély porba hullt fia ki a föld szélén lakik nálad otthon alhatik sorsának vall grácia egy vagy vele egyremény semmi partján gyertyafény 0 Madonna fulgida Holnapután, pünkösd szombatján tartják évszázadok óta a csíksomlyói búcsút. Esztergomból is százak készülődnek a lé­lekemelő helyszínre. Rájuk is gondolva testvérlapunktól, a Hargita Népétől vettük az alábbi írást. A csíksomlyói kolostor az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol puszta létében is. Mérhetetlen egyedi és kizáróla­gos értékeket hordoz magában léte és története. Csorbítatlan záloga maradt a virágzó magyar középkornak, a Hunyadi János századának, mely diadalmasan harcolt, és mélyen hitt, templomokat rakott, Kapisztrán János korában hajtott ki, a szigort követte tetézve a csíki szegénységgel. Kiállott és kibírt mindent, törés nélkül. Nincs is mása Erdélyben. A kolostor alapítása Amikor a Magyar Ferences Helynökség a boszniaiból kivált és 1448 februárjában állandósult, al­só gyűlésén beosztását szervezték meg. Az új erdélyi őrségben, va­gyis az országos rendtartomány erdélyi kerületében öt obszerváns kolostor kapott beosztást: Felfalu, Fejéregyháza, Székelyvásárhely, Csíksomlyó és Tövis. Két biztos adatunk van, amely a somlyói ala­pítást keretbe foglalja. IV Jenő pá­pa 1439. évi levelében először hangzik el a Székelyföld és a szé­kelyek neve. Sürgeti Benedek Szörényi püspököt, hogy küldjön oda is obszerváns ferenceseket, mert vidékükön nagy a paphiány és arra egyáltalán nincsenek fe­rencesek. Tehát eszerint a csíksomlyói felépülés még nem lé­tezik. A másik adat 1444-ból való, mely már jelzi jelenlétüket - folya­matban van templomuk építése. A pápa búcsúlevéllel segíti a temp­lom továbbépítését. A levél janu­árban kelt, és a felterjesztés Ró­mába még korábbi, tehát bizo­nyos, hogy 1443 előtt a ferencesek már megkezdték az építést. Miért éppen Csíksomlyó? Az itteni kolostor alapítására az alkalmat két előzmény adta. 1439-től a felsőbb egyházi körök szándékában benne volt a Szé­kelyföld megsegítése olyanfor­mán, hogy ferenceseket kapjon az elesett nép vallási megsegítésére. A másik pedig a Moldvába jutás el­ső elakadása volt. Moldva elpusz­títva, a hívek szétszóródtak, a bákói püspökség pedig üresen állt. Az 1439. évi leírás szerint egyelőre remény sem volt a helyzet javítá­sára. Az ottani bizonytalanság megkövetelte, hogy Moldva kapu­jában, a Gyimesi-szoros közelé­ben, magyar területen hátvédül kolostoruk legyen. Bákó és Csíksomlyó közt kétnapi a járó­föld, hamar megközelíthető. A helyi adottságoknál fogva rá­adásul Csíksomlyónak központi helyzete van. A Nagysomlyó egye­dül kimagasló csúcsa őrhegyet je­lentett mind a négy égtáj felé. An­nak is használták, amióta valame­lyes politikai szervezés belépett a Csíki-medencébe. Ezt örökölte át a magyar or­szág- és egyházszervezés, vala­mint a határvédelem már a kezde­ti időkben. Az első obszerváns kolostor C^íksomlyón az első templomot az obszervánsok építették megte­lepedésük idején, 1442-48-ban. A templom megépítése után a kolos­tor is hamar elkészült szerény alakban, borona-fenyőből. A székelyföldi templomok so­rát, az egykori temetők helyét vé­dőfal övezte, lőréses nyílással. Ezek az úgynevezett mentsvárak, melyeket védelmi célból építettek. A tatár, a török és a szomszédos pusztító hadak elől ide menekül­tek a helybéli emberek. A somlyói temető is mentsvárrá alakult át. Az 1448 utáni években épült kolostor 1553-ra már átesett a második dúláson, ezért komoly formában építették meg: kettős fal övezte párhuzamosan a temetőt. A temető és a mentsvár 1804-ig, a mostani, új templom építésének kezdetéig fennállott. Akkor az építkezés miatt lebontották és fa­lainak anyagát beépítették. Terü­letéből is jó darab beleesett a templom területébe. A kolostor alapításának idején Csík egészében az udvarhelyi, ak­kor telegdi főesperesség harmadik kerülete volt, mint csíki alesperes­ség 18 plébániával, melyből 9 Felcsíkon, 7 Alcsíkon, Gyergyóban és Kászonban pedig egy-egy. A nagy hiányokat akarta pótol­ni a pápa, amikor a ferenceseket apostoli küldetéssel látta el széles körű felhatalmazásokat adva ne­kik. Fő feladatuk a hitvédelem, a tanítás, a lelkek hiánytalan kiszol­gálása volt. Ezért e vidéken parochiális jogokat is kaptak: ke­resztelhettek, gyóntathattak bár­hol, prédikálhattak és egyházfe­gyelmi ügyeket is intézhettek. Sőt, püspöki joghatóságot is kaptak a hiányzó püspök pótlására. A csíki ferencesek apostoli küldetése ki­terjedt Moldvára is. Az itteni kato­likusok ugyanis még a székelyföl­dieknél is elhagyatottabbak vol­tak. Az obszervánsok alkalmi, de nehéz lelkipásztori területe volt a tábori lelkészkedés, a hadbavo­nuló seregek lelki ellátása. Hunya­di sűrű hadjárataiban mindig ott voltak a ferences papok. A feren­ces tábori lelkészek szolgálati fel­adatát maga Kapisztrán János körvonalazta meg 1456-ban, Belg­rád ostroma alkalmával. A csíki fe­rencesek mint a székely hadak tá­bori lelkészei szerepelhettek a hadjáratokban. Te nem aranyban lakol irtott erdők nárcisza te az arcunkon ragyogsz málnavészes glória vagy az örök tengerünk krumpliföldünk rozsszemünk méhes kertünk ánizsa ha a zsarnok gyászba ver te teszel a Holdra fel Stella maris Maria Elvette már mindenünk győztes, zsoldos bandita csak téged^ hagyott nekünk Európa s Ázsia lettél a mi ablakunk Napba öltözött kapunk mint az őszi Hargita a szemedben rejtezünk és te együtt félsz velünk Salve mundi Domina A török hadsereg Mohácsot kö­vető ún. sétája során 15 kolostort pusztított el és sok ferencest gyil­kolt meg. Ebben az időben a csíksomlyói kolostor is megszen­vedte a magáét. A szövetséges cím alatt bejött moldvai hadak éppen háromszor dúlták fel. Először 1529-ben, a moldvai vajda Petru Rares januárban nagy sereggel be­tört a Székelyföldre a tölgyesi és ojtozi szoroson át, és hat nap alatt végigpusztította. A pártharcok so­rán Illés moldvai vajda dúlja fel Izabella hívására, török szövetség­ben, Fráter György ellenében 1550-ben. A legveszedelmesebb­nek Illés vajda 1552. évi támadása bizonyult. Július 4-én ütött be, Brassóig nyomult, és hatalmas zsákmánnyal tért vissza. Ez alka­lommal egész Csíkot feldúlta és el­pusztította, a somlyói kolostort is beleértve. 1553-ban sem volt kö­nyörületesebb, amikor a törökpárt oldalán Ferdinánd erdélyi uralma ellen hadakozott. A somlyói búcsú Az erdélyi katolikus egyház fel­számolása magával hozta a kolozs­vári, székelyvásárhelyi, tövisi, medgyesi és fejéregyházi kolosto­rok felszámolását. Csíksomlyón nem volt kegyúr, aki beleszóljon a rendház sorsába, ráadásul az itte­ni kolostor helyzete a székely jog alapján alakult ki, s ebben teljesen különbözött a többi erdélyi kolos­tortól. Megmaradt tehát, de elnép­telenedéssel küszködött több mint fél évszázadon át. Izabella királyné halála után a mértéktelen megterhelés ellen lá­zadt a székelység, de harcának eredménye megtorlás és a Szé­kelytámadt és Székelybánja vár lett. Közben Erdélyben két új val­lást törvényesítettek: a luthera­nizmust és a kálvinizmust, és csakhamar feltört az uni­tariánizmust is. Az 1566-os tordai országgyűlés a katolikus papokat és egyházi személyeket kitiltja az országból. A csíki székelyek nem hajlottak az új törvényekre, ezért 1567 tavaszán fegyveres karhata­lom indult ellenük. István gyergyóalfalvi pap tüzes beszédei­vel felrázta előbb saját híveit, majd a szomszédos falvakban buz­dította a népet hitük megtartásá­ra. A csíkiakat hitük védelme mel­let!, tüzelte az általános elkesere­dés is. István pap biztatására 1567 pünkösdjének előhetében Csík­somlyón gyűlt össze Csík és Gyergyó népe, azzal az elhatáro­zással, hogy szembeszállnak a rá­juk törő fejedelmi hadakkal. Hoz­zájuk csatlakoztak a kászoniak és felső-háromszékiek. A csata 1567 pünkösd szombatján zajlott le a Tolvajos tetőn, a Lónyugtató he­lyen. Míg a férfiak megvédték hi­tüket, az asszonyok, öregek és gyermekek a Szűzanya lábánál imádkoztak. Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy erről a csatáról 1729-ig hallgattak a feljegyzések. Tekintettel arra azonban, hogy a csíksomlyói templom eredeti bú­csúja Sarlósboldogasszony napja volt, de pünkösd szombatjára ke­rült át, a legkézenfekvőbb magya­rázat a hagyományból elfogadott csata. A Tolvaj os-tető Lónyugtató he­lyén - nem tudni mikor - nagy kő­keresztet állítottak. Ez a kőke­reszt 1751-ben még megvolt, utóbb azonban fakereszt váltotta fel. Ennek helyébe 1817-ben báró Henter Antal Udvarhely szék főkirálybírája állíttatott kőemlé­ket feliratos betéttel. A régi út fel­hagyásával az emlékmű vagy el­pusztult vagy elpusztították. A megmaradt feliratos betétkövét Simon Jukundián provinciális 1870 körül Csíksomlyóra hozatta és a templomkertben levő Szent János kápolna falába rakatta be. A betétkövön ez olvasható: „Emlékére azon győzelem­nek, melyet 1567 Pünkösd szombatján ezen a helyen nyert ifj. János Zsigmond ki­rály hada ellen az maga szent hitét védelmező székely nép. Ezen alkotmányt emelte báró Henter Antal Nemes anya Ud­varhely-szék fő királybírája, 1817." A búcsújárás külső megnyilvá­nulásában hasonlóan folyik le, mirit az 1567-es események: az odajutásig tartó első rész könyör­gő imákból és éneklésből áll. A csa­ta lezajlása után a csíki sereg ősi szokás szerint a győzelem feletti öröm jeleként zöld ágakkal díszí­tette fel magát, hálaénekléssel in­dulva vissza Csíksomlyóra. Az 1990 óta újból régi rend szerint zajló búcsúba, ismét gya­log érkeznek a közeli falvak zarán­dokai, templomi zászlók alatt. A templomból induló körmenetben, mely felvezetett a Kis-Somlyó he­gyére, a Salvator kápolnához s vissza, a hagyomány szerint a gyergyóalfalviak haladtak az élen, leghátul pedig a gyimesi és mold­vai csángók. 1993 óta hatalmas tö­megre való tekintettel az ünnepi szentmisét nem a templomban, il­letve a templom kertjében tartják, hanem a két Somlyó-hegy közötti nyeregben, innen indul a körme­net mise végeztével a kegytemp­lomhoz. .Napjainkban a csíksomlyói pünkösdi búcsú messze túlnőtt egykori jelentőségén. A kommu­nista elnyomatás sötét esztendei után, amikor ki-ki egyénileg, oly­kor nem kis veszélyt vállalva za­rándokolt ide, ma a megmaradás, a hitből fakadó életerő bizonyítéka is a zarándokok nagy létszáma. A pünkösdi búcsún kívül - mely má­ig is a legnagyobb -, más búcsús napjai is vannak a kegytemplom­nak. Szintén több ezres tömegeket gyűjt össze az őszi, Mária-neve­napi búcsú is. Keletkezési ideje is­meretlen. A Mária iránti nagy ke­gyelet és gyermeki tisztelet, szere­tet alakíthatta ki. Zászlókkal való kivonulás és körmenet ilyenkor nem szokott lenni. Amint már em­lítettük, a templom saját búcsú­napja Sarlósboldogasszony ünne­pe. E napra nyer részleges búcsút a pápától 1444-ben. A csíksomlyói gimnázium fennállása idején a di­ákság búcsúnapja volt, iskolai év­záró ünnepséggel és a Mária-Tár­sulat avató felvonulásával. A Szentszék 1936. május 7-én naponkint egyszer elnyerhető tel­jes búcsút engedélyezett azok ré­szére, akik bármikor a csíksomlyói kegytemplomot meglátogatják, gyónnak, áldoznak és a Szentatya szándékára imádkoznak. A kegyszobor A csíksomlyói kegytemplom egyik nagy vonzerejét a kegyszo­bor jelenti. Ott áll magas trónusán az oltár mögött, ezrek előtt közis­merten, egyedül az összes ősrégi helybéli ferences emlékek közül. Viharverten, győztesen, valóban csodálatosan fennmaradva... Kezdetben nem a főoltáron ál­lott. Domokos Kázmér házfőnök helyezte oda a tatárdúlást követő újjáépítés során, 1665 táján. A régi templom főoltárán előbb hatalmas feszület állott. Az 1624-ben készít­tetett leltár szerint a régi temp­lomnak még mindig különálló Má­ria oltárán áll a szobor. Itt maradt az 1661. évi tatárdúláskor is, mi­kor a templomot felgyújtották, és minden berendezése elégett, csak a kegyszobor maradt meg egyedül. Ezután új főoltár épült, melyet 1682-ben szenteltek fel Sarlósbol­dogasszony tiszteletére. A bizonytalanságban született feltételezések szerint a kegyszo­bor eredetét egyesek Nagy Kons­tantinra, mások a Bákóban meg­szűnt kolostorra, megint mások Fogarasra vagy a Somlyó-hegyi Sóvárra, esetleg éppen Hunyadi saját rendelésére teszik. A kegy­szobor viszont mint alkotás csu­pán egy az egykorú, százakra me­nő híres erdélyi és sok csíki Má­ria-szobor közül. Rendkívülisége abban áll, hogy egyedül maradt fenn, míg a többi mind eltűnt, el­veszett. Erdély városaiból öt híres egykorú, de odalett Mária-szobor­nak maradt fenn a neve: Gyulafe­hérvárt trónolt a neves Fehér-Má­ria, Vajdahunyadon a Szűz Isten­anya, Kolozsvárt a Szüzek Szüze, Nagyszebenben a Miasszonyunk, Fogarason a Patrónának nevezett szobrok. Ezek a többi száz szobor­ral együtt áldozatul estek a vallás­háborúnak. Az akkori templomoknak oly elengedhetetlen követelménye volt a művészet és díszítés, hogy abból a szegény csíki falusi temp­lomok is kivették részüket. így egész sor csíki Mária-szobor isme­retes. Ezek túlélték a reformációt, akárcsak a somlyói, ha utóbb el­tűntek is a helyükről. Ismeretes a csíkszenttamási Madonna-szobor 1450 tájából, a csíkszentléleki Má­ria-szobor 1510-ből. A szentmártoni szobor felirata alapján 1525-ből származik a csíkmenasági pedig 1543-ból. A közelebbi Udarhely-környéki fal­vakból ismeretes még e korból a lövétei és a székely zsombori oltá­rok Mária-szobrai. A nevezett csíki falvak közel egy időben és hasonló kivitelezés­ben szerzik be szobraikat - Mária a kis Jézussal, embermagasságú méretben, hasonló öltözékben ­melyek kb. 1450 és 1543 között ké­szülhettek. Jogos és természetes a következtetés, hogy e korra esik a somlyói szobor beszerzése is. A szakértők szerint 1515 és 520 kö­zött készülhetett. Azt is megálla­pították, hogy nem külföldről hoz­ták be vagy rendelték meg, s még csak nem is Külső-Erdélybén, ha­nem valószínűleg Csíkban készí­tették. A Németországból a Fel­földre és Erdélybejutott művésze­ti hullám hozott létre Csíkban is faragó iskolát és talált tanult és művészi érzékkel megáldott szé­kely mesterre. Ennek vésője alól kerülhetett ki a somlyói Má­ria-szobor is. A szobor egyébként megragadó jelenség: hársfából ké­szült, 227 cm magas. Mária lábai alatt a fél földgömb, azon sarlós hold, ennek közepén fekvő ember­fej - a tagadás képviselője. A kegy­szobrot tetőtől talpig aranyos su­gárkéve ragyogja körül. Az obszerváns ferences kegyeletet és gyakorlatot őrzi, a Napba öltözött Asszonyt. A hála, a kegyelet, a csodás gyógyulások zálogaiként sok érté-. kes fogadalmi tárggyal ajándékoz­ta meg a kegyszobrot. Ezeknek ér­dekesebbjei a tatárdúláskor el­vesztek. Kovács Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom