Esztergom és Vidéke, 2002

2002-05-16 / 19-20. szám

8 Esztergom és Vidéke 2002. március 152. Egyszerűbb az előfizetés Olvasóink panaszát továbbítottuk a hírlapforgalmazóhoz, melynek eredményeként előbb szállítják lapszámainkat a pavilonokba, így hétvégeken megvásárolható. Továbbra is a biztosabb megoldást ajánlunk. Fizesse elő lapunkat és címére kézbesítjük. Szolgáltatásunk garantálja, hogy a csütörtöki megjelenésünket követően még aznap olvashatják friss számunkat. Eves előfizetési díjunk kézbesítéssel együtt 4680 forint, mely negyedéves, vagy féléves részletekben is befizethető. A Gran Tours Kft. (Esztergom, Széchenyi tér 25.), lapunk kiadó-megbízottja munkaidőben, hétköznap 8 órától 16 óráig várja előfizetőinket. Telefonon is elérhetők, hívják a 417-052, vagy az 502-001 számot. Levél Tegzes Lászlóné Bánomy Brenner Mária ny. tanárnőhöz Kedves Tanárnő! Örömmel olvastam a „Belvárosi Kávéház története" című megemlékezést az Esztergom és Vidéke május 21-ei számában. Néhány adat azonban tévesen került közlésre. A szentgyörgymezői temetőben végzek kutatómunkát, így nagyon jól ismerem a Lindtner-kriptát és az obeliszken a feliratokat. Ezért szeretném a téves adatokat helyesbíteni: 1. Lindtner Henrich nem 1896-ban, hanem 1869-ben halt meg. 2. Lindtner János nem 1913-ban, hanem 1909-ben hunyt el. 3. Felesége nem Kubicza Irma, hanem Kubicza Mária volt. 4. Ugyancsak téves a cukrászda neve, mert nem Szaklauer, hanem Szatzlaeur János volt a tulajdonos. Elnézését kérem soraimért, de az a szándék vezérelt, hogy a szép megemlékezésben ne legyenek téves adatok. Tisztelettel: Bélay Iván Pécsi László, az^utolsó jiajómolnár A múlt évben szívelégtelenség következtében elhunyt Pécsi László, az utolsó hajómolnár. Néhány hónappal halála előtt még beszélgettünk, felidéztük a Hutt-parti emlékeinket és a malomban eltöltött vidám napokat. Megemlítette, hogy 1985-ben, egy újságban közölt riportban tévesen írták róla, hogy vízimolnár. Sokan nem tudják, hogy a vízimalom a folyó, vagy csatorna partjára épült malomházból és a házból kinyúló tengelyen forgó lapátos malomkerékből áll. Ezzel szemben a hajómalom a vízen (Dunán) lerögzített két hajóból áll, mégpedig a házhajóból és a völgyhajóból. A kettő közötti tengelyen forog a víz sodra hajtotta lapátos malomkerék. Ö tehát az utolsó hajómolnár. 1912-ben született a Duna melletti Hutt-parton lévő családi házban. Édesapja az egyik hajómalom társtulajdonosa volt. Elemi iskoláit a szentgyörgymezői fiúiskolában végezte, majd elkezdte a középiskoláit a városi Reál Iskolában, de - anyagiak miatt - csak négy osztályt végzett. Édesapja hajómalmában dolgozott, megszerezte a molnársegéd és a molnármester szakképesítést. A Duna Esztergomban a Várhegy alatt - volt Petz gyár - alkalmas volt hajómalmok működtetésére. Azonban a víz sodra júniusban annyira lelassult, hogy a malmot le kellett úsztatni az Alsó-révi Duna-szakaszra és ott folytatták az őrlést. Ilyenkor a Petz gyár előtti térségen, a sámókon összegyűjtött gabonát dereglyével úsztatták le a malomhoz és másnap ugyancsak dereglyében lóval, vontatták fel a lisztet. Hajnalban ő vezette le a lovat az Alsó-révhez, a malomhoz. A földműves emberek sokat adtak arra, hogy saját búzájukból őrölt lisztet fogyasszanak. A malomban naponta 50-60 q liszt került le, ennek 12 %-a volt a molnár vámja. - Szép volt a hajómolnárok élete - mesélte. - Sok ember munkája vált náluk kenyérré. Néha finom halászlét főztek egyszer fogott egy 27 kg-os harcsát - de készült grízből túrós-tejfölös molnárcsusza is. A Pécsi-Tóth hajómalom a háború utolsó tavaszán pusztult el. 1937-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra Esztergomba, az utász alakulathoz. Tényleges katonai idejének letöltése után megmaradt a honvédség állományában, mint gh-s szakaszvezető. Majd áthelyezték a Honvéd Kiegészítő Parancsnokságra, ahol 1945 januárjában a nyugatra irányított levente alakulatot kísérte. Eljutottak Győrújfaluig, onnan néhány esztergomi fiúval visszatért Esztergomba - a többiek szétszéledtek. Mivel anyaalakulata ekkor Győrben volt, március 4-én oda vonult. Amikor a szovjet csapatok elfoglalták Esztergomot, hazatért családjához. 1946-ban mivel a malom elpusztult - államilag megbízott gabonafelvásárlóként működött. Nekifogott a családi ház udvarán egy malomépület létesítéséhez, de az államosítás miatt már nem tudta befejezni. Kinevezték az államosított pilismaróti malomba üzemvezetőnek. 1949-ben a nyergesújfalui Viscosa gyárba ment dolgozni, ahol a szivacsüzemben kapott beosztást. 1956-ban helyezkedett el Esztergomban az ÉDÁSZ-nál. Vonaltervező volt Nógrád, és Fejér megye, valamint Esztergom környékének villamosításánál. Motorkerékpárral közlekedett és egy alkalommal Dorog környékén szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett. Pipázás volt a szenvedélye, azt tartotta: „Olyan büdös, hogy lehullnak a legyek a falról, de minden betegség ellen véd." Ha ideje engedte, megszólaltatta kedves tárogatóját. A Viscosában és az ÉDÁSZ-nál több alkalommal kapott pénzjutalmat és „Kiváló dolgozó" kitüntetést. 1941. október 21-én nősült, Zsuzsanna és Gabriella lányuk született. 1976-ban vonult nyugdíjba, de míg egészsége engedte, a Fémszerelvény gyárban (régi Knorr gyár) éjjeliőrként dolgozott. Temetésén - a szentgyörgymezői temetőben - sokan kísérték utolsó útjára a nagy népszerűségnek örvendő „pipást", az utolsó hajómolnárt. (Bélay) Krotky József Hatalmas nyárfa alatt vasráccsal körülvett sír. A vörösmárvány keresztes sírtáblán ez olvasható: Krotky József Főszékesegyházi apát Kanonok és plébános Született 1821. nov. 19. Meghalt 1893. ápr. 4. Alatta „Isten szerette, a szenvedő emberiséget szolgálta, semmit sem keresett s épp ezért áldott nevet szerzett és örök békét talált." Emlékül gyászoló testvéreidtől Esztergomban született, ahol iskoláit is végezte. Felvették az esztergomi papnövendékek közé. 1836-ban az Emericánumba küldték. A bölcsészetet Nagyszombatban, a teológiát a Pázmáneumban hallgatta. A szünidők alatt a báró Huszár család gyermekeit tanítgatta. 1945. június 30-án áldozárrá szentelték. Hét hónapon keresztül volt káplán, 1846-ban hasonló minőségben Budára, a Várba helyezték, 1847-ben pedig Terézvárosba, de még ugyanebben az évben visszatérhetett a Várba. 1850-ben a pozsonyi gimnázium tanára lett, majd 1854-ben a pesti Központi Intézet lelki igazgatójává nevezték ki. 1860. május l-jén Mária Nostra-i adminisztrátor lett. Nővére, Mária, Packh János - a Bazilika tervezője és építésze - felesége volt. Férje tragikus halála után egy ideig nála talált menedéket. 1869. augusztus 16-án Érsekújvár plébánosa lett, majd 1876. június 5-én tiszteletbeli, 1880. A Királyi Vár yendége lesz Göncz Árpád Május 21-én látogatásra érkezik a Vármúzeumba Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök. Kora délután Horváth Béla vezetésével megtekinti a felújítási munkálatokat. A múzeumi programját követően esztergomiakkal találkozik. A rendezők 17 órára a Vármúzeum dísztermébe találkozóra várják a lakosságot is. március 22-én pedig valóságos esztergomi kanonokká és főszékesegyházi plébánossá, 1822. december 23-án a Szent Margitról elnevezett bélai apáttá nevezték ki. Esztergomban, a Szent János-kúti kápolnához vezető út elején álló fakeresztet egy szánandó gonosztevő keresztül lőtte. A helyébe felállított kőkeresztet nagy létszámú ájtatos hívő jelenlétében szentelték fel és a kereszt alapítványára 10 Ft-ot adott. Belkovics Ferenc szentgyörgymezői szőlősgazda saját szőlőjében Szent Orbánnak, a szőlőművelők védszentjének tiszteletére állíttatta fel a szent szobrát, amit várbéli kanonokként szentelt fel. Úgy rendelkezett, hogy halála után a szentgyörgymezői temetőbe temessék, ugyanis a kanonokokat a Bazilika kriptájában helyezték el. Életrajzi méltatásában olvashatjuk: „Egész életén át lelkipásztor volt a szó legigazibb értelmében. Isten dicsősége és híveinek üdve volt indító oka minden cselekedetének. Ez volt egyetlen célja összes tevékenységének, ezért kész volt mindent megtenni, mindent eltűrni, mindent feláldozni. Fáradhatatlan hirdetője volt az Üdvözítő szent tanításának, lankadást nem ismerő orvosa a testi és lelki nyomor sokféle sebeinek. Amerre csak megfordult, emléke mindenütt élni fog sokáig. Hazaszeretetének, buzgóságának, jóságának híre hagyományként fog a Főmegyében nemzedékről-nemzedékre szállni. A Káptalanban lemondott az előléptetés jogáról, csakhogy továbbra is gyógyíthasson, prédikálhasson, temethessen." B. I.