Esztergom és Vidéke, 2002

2002-01-17 / 2. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. február 14. 130 éves a Magyar Képzőművészeti Egyetem Kiállítás Budapesten A hazai rajztanár- és művészképzés 130 éves történetét az Andrássy út 69-71. szám alatti pompás palotában nyílt kiállítás mutatja be. Az 1871-ben mint Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde néven alakult iskola, a későbbiekben Képzőművészeti Főiskola és Képzőművészeti Akadémia névre hallgató patinás oktatási intézményünk tanterveit, oktatási anyagát, és azok változásait a 130 év alatt az egykori kézikönyvek, mintalapok, mintakönyvek és szemléltető eszközök mellett az egykori legjobb tanítványok, féltve őrzött, legjobb művei jelenítik meg. Az egyes tanszakok, a festészet, szobrászat, grafika oktatásának alakulását külön termekben láthatjuk. A Grafika-termében, a főfalon, az esztergomi Várhegy ábrázolása fogadja a belépőt. Nagyméretű rézmetszet 1911-ből. Az esztergomi látogató szíve megdobban, közelebb megy, és örömmel olvassa a szignaturát: Bayor Ágost, 1911. Rajta a rektori hivatal pecsétje. A rektor: Szinyei Merse Pál\ A költői ihletettségű, művészi ábrázolás a Kis-Duna-partról tekint fel a Várhegyre. Az előtérben a zárda-templom szentélye látszik, amit ma már nem látunk, mert eltakarja az 1930-as években épült iskola-együttes. A templom tornya vezeti tekintetünket az első magyar királyi központ, a Vár felé. Ekkor még csak a földszinti, egyetlen eredeti boltozató terem volt ismert, amelyet, mint Szent István királyunk szülőhelyét, pompás kápolnává alakítva, nagy becsben tartottak. Akkor még senki sem sejtette, hogy 25 év múlva további remekművű helyiségek fognak itt napfényre kerülni. Csodálatos hangulata van a képnek. A 20 éves művész-növendék Bayor Ágost lángoló Esztergom-szeretete sugárzik róla, amely az évek hosszú során csak fokozódott Bayor Ágost szívében. A Balassa Bálint Múzeum őrzi az „Ismeretlen Esztergom" című pompás albumát, amelynek művészi festményei a XX. század első felének Esztergomát örökítették meg. A képek előfutára a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében őrzött, és most kiállított esztergomi látkép. Legyünk hát büszkék, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem 130 éves történetében, a XX. század elején, már kiemelkedő szerepet tölt be egy esztergomi diák, Bayor Ágost. Később Európa-szerte ünnepelt grafikussá, festőművésszé vált, de mindenhonnan visszavágyott Esztergomba. Taorminánál, Firenzénél, Velencénél többre becsülte a mi kis városunkat! Az egyetem további történetében is jelen vannak az esztergomiak: Varga Dezső, a Keresztény Múzeum forestaurátora, hosszú éveken át volt a Restaurátori Tanszék vezető professzora, és Peternák Miklós ma is az egyetem jeles tanára, a Média-tanszék vezetője. Az utóbbi évek diákjai között is több esztergomi volt, akik közül említsük most csak Kaposi Tamást, aki rövid életében is kiemelkedőt alkotott. Dr. Prokopp Mária Száműzetésből megtérve „Csoda volt, ami velünk történt" (P.I.) Előző számunkban tudósítást közöltünk a félezer zarándok városunkban töltött öt napjáról. Beszámoltunk arról is, hogy e hatalmas „vállalkozás" irányítója Esztergomban Michels Antal belvárosi plébános volt (fotónkon a lengyel csoporttal). December közepén vált nyilvánossá a zarándokok fogadása. Attól kezdve a szervezők minden figyelmüket ennek szentelték. Az ünnep, benne a zarándokút azóta eseménydúsán, emlékekben gazdagon elmúlt. Az ehhez kötődő pillanatok azonban még sokáig lesznek baráti beszélgetések témái. Ahogy az most a mienk is. A plébános atyával emlékezünk. - Mit jelentett az Ön számára az idei karácsony ? - Egy papi körben ugyancsak feltették ezt a kérdést. A karácsony számomra „a munkás hétköznapokat" hozta. Jó volt együtt ünnepelni, de állandóan ott volt a gondolataimban, miről fogok ma beszélni, hogyan fog a pásztorjáték lezajlani. Örök izgalom. A karácsony számomra a taizei találkozóval lett teljes. A várakozás, a készülődés öröme volt az, ami teljessé tette a mostani ünnepet. Úgy éreztem, hogy mi voltunk Betlehem, s hozzánk jöttek el a három királyok. - Milyen konkrét feladatokat jelentett a találkozó Önnek? - Már áprilisban jeleztük, hogy szívesen vendégül látnánk pár fiatalt Esztergomban. Akkor azt mondták nekünk, hogy túl vagyunk azon a 30 km-es sávon, amelyben egy óra alatt elérhető a HUNGEXPO területe. Azonban Budapesten kevés befogadó családot, közösséget találtak a szervezők, ezért december elején Aloise testvér telefonált, hogy mégis kérik a mi segítségünket. Először azt mondták, hogy 400 fot küldenek. Nagyon megijedtem, hogy sikerül-e ennyi embernek helyet találni. Bíztam azért abban, hogy lesznek olyan szíves emberek, akik segítenek majd. Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy fiatalok közössége vette át a koordinálást, hetente találkoztunk, s ők szervezték az előkészületeket. Nagyon örültem a segítségüknek, hagytam, csinálják nyugodtan. A végén annyian jelentkeztek befogadásra, hogy 500 fot is el tudtunk helyezni. Sokan segítettek a találkozón, így ifi. Dobay Péter, Penyigei Marietta és Laci, Kálmán Antal diakónus, Friedmann Robi és Rita, Grób Lajos, Legény-Tóth András és Ági, Völgyi András, Dobay József, Pintér Dani, Süttő Dani, Nyúl Józsefné, Gergely Edit és Endre, id. Kardos Tamás, id. Dobay Péter és felesége, Engelbrecht Tamás, Eck Balázs, Miklós Tamás, Vavrovics Zoltán, Vizúr Judit, Dobay József, Szerencsés Kata, Nádler Adrienn, Salánki Eszter, Erős Dávid, Móringer Péter, Kugler Balázs, Durzák Anna, Salánki Eszter, Ungárné Sós Mária, Horváth Sándor, Dunai Éva, Pintér János, Vilmos Éva, Reményi László és János, Horváth János, Pupova Miklós, Nyúl Józsefné és Zsófi, ferences diákok stb. Sokan segítettek akkor, amikor süteményt, üdítőt hoztak a közös szilveszterre, s január l-jén, mikoris befogadtak fiatalokat mások is egy ebéd erejéig. -Milyen élményt nyújtott az egyházközösségnek az ötnapos vendégfogadás? Azokban a bizonyos '90-es években, a lehetőségek, ígéretek és az optimizmus esztendeiben megfogant egy gondolat, amelyet tett követett, hisz „bátrak voltak, akik mertek". Imígyen született és indult el akkor még nem sejtett rögös útján a Körzeti Televízió. Micsoda ötlet! - mondogatták akkoriban. Esztergom végre kikerült Tatabánya fojtogató reátelepedése alól, immár nem volt része az időközben megszűnt dorogi járásnak, summa-summárum, hadd tudják minél többhelyütt, mi is történik a civis városban és környékén. 1994 novemberében elsőként a városban megkezdte hát a műsorsugárzást szigorúan közműsorszolgálati szándékkal, megszólalást biztosítva mindazoknak, akik hangot akartak adni véleményüknek az elektronikus média ezen népszerű intézményében. Stúdiójában megfordultak politikusok, országgyűlési képviselők, városi honatyák és országosan ismert és szűkebb pátriánkban elismert művészek egyaránt. Fotel és kamera mindenkinek jutott, aki igényt tartott rá. Az induláskor Esztergomban az Aranyhegyi Antenna Alapítvány hálózatán, továbbá tizenöt környékbeli községben volt látható. Aztán „évek múltak", de „ezredévek" nem jöttek. 1996. szeptember 18-án ugyanis indoklás nélkül, érvényben lévő szerződés ellenére egyszerűen beszüntették a TV műsorsugárzását a városban. Az akkori városvezetés az időközben szintén sugrzási engedélyt nyert új kedvencek mellett kötelezte el jj - Mindenkit megmozgatott ez a találkozó. Sokan befogadtak, a szeminárium, a szatmári nővérek, a ferences gimnázium, és sok kedves testvér. így Mikesy Mónika, Sárosy Károly, Sinka Imréné, Nyéki Tímea, Gerendás Gyula, Baják István, Klotz József, Mónosné Burányi Cecília, Varga Sándorné, Borsody Árpádné, KisTóth Gabriella, Durzák Anna, Szabó Andrásné, Várady Sándorné, Lénárt Mária, dr. Ungár Dénes, Burányi Miklósné, Wild Tamás, Tamás Balázs, Grób Lajos, Bognár Ilona, Marék Vilmos, Istvánfi Gábor, Dobay Péter, Mécs Miklós, özv. Balázs Jánosné, Kardos Tamásné, Gogola Emiiné, dr. Nemes Tamásné Erdősi Gabriella, Speier Gergely, Mudrák Attila, Mézes Nándor Antalics Attila, Arató Miklós, Bábos Emília, Bihari Antal, Dobay Pál, Dózsa Ildikó, Erős Gábor, Farkas Irma, Gép Júlia, Fehér Attila, Égő Tibor, Hamvasné Szedák Tünde, Hengán Ferenc, Hertelendy Zsolt, Horváth Sándor, Istvánfi Zoltán és Kató, dr. Jónás László, Kamarás Mátyás, Kecskeméti István, Kissné Dódosi Lenke, Móringer Lajosné, magát. Mindezt a demokrácia építésének kellős közepén, a diktatúra elmúltával, gondolom, a sajtószabadság nevében. Vagy mégsem? - hiszen a város üzemeltetésében lévő antennarendszerre még csak meg sem próbálták rákapcsolni. A lelkesedés persze elmaradt, a környékbeli községek rendre értesültek az Esztergomban történtekről, a stúdióvendégek száma sem csökkent, csak éppen a települések kevesebbedtek egyre, hiszen a működés finanszírozása önerőből történt. Teljesen logikus: ha már nem látható a KTV Esztergomban, miért támogassuk? Talán ezt nevezik „rókafogta csukának". Kevéssé irodalmian fogalmazva, a KTV az elmúlt évig „egy büdös petákot" nem kapott a várostól. De élt, működött, vagy leginkább vegetált. Az áttörést a 2000. esztendő hozta, pontosabban a MATÁV városba érkezése. Nekik köszönhetően a KTV ma ismét fogható a Bánomi lakótelepen, a Városközpontban, Szentgyörgymezőn, az Aranyhegyen és heteken belül a Budai Nagy Antal úti lakótelepen is. Immár a város jelenlegi vezetése sem zárkózik el a legalább esélyegyenlőséget biztosítani szándékozó támogatástól. Köszönet mindenkinek, aki mellettünk maradt és mellénk állt. Igyekszünk majd Jót s jól" tenni a jövőben is, hiszen hitünk szerint „ebben áll a nagy titok" még a médiák esetében is! Varga Péter Orbán Balázs és Kati, Pap Anikó, Reményi Károly, Rosta Béla, Rózsár Brigitta, Rózsár Tivadarné, Simon Ferencné, Takács Katalin, Téglás László, Varga Sándorné, Várnagy Melinda - a teljesség igénye nélkül. Köszönöm mindenki segítségét! A végén megfogalmazódott bennünk, hogy inkább mi kaptunk ajándékot avval, hogy befogadtunk testvéreket külföldről, így: Ausztriából, Hollandiából, Horvátországból, Jugoszláviából, Lengyelországból, Lettországból, Litvániából, Olaszországból. Csoda volt, ami velünk történt, és szeretnénk ezt a csodát másokkal is megosztani. A közösség nyitottsága, befogadása a mi gazdagságunk! Erre tudtunk közösen rácsodálkozni. Már a folytatáson gondolkozunk, nyáron szeretnénk eljutni közösen Taizebe, a burgundiai kis faluba. Isten éltesse továbbra is közösségünket, mely az Ő szeretetéről tett tanúbizonyságot! Mi voltunk és vagyunk Betlehem, a hívő emberek közössége, ahová megszületett a kis Jézus! Caput, Mater et Magistra omnium ecclesiarum Hungáriáé Észrevették már a feliratot a Bazilika főhomlokzatán? Igen, de mit jelent? - kérdezik többen. Erre ad választ dr. Csordás Eörs a Kupola január 13-ai számában: - Géza fejedelem halála után négy évvel Szent István kérésére II. Szilveszter pápa megalapította az Esztergomi Főegyházmegyét és ezzel a magyar egyház hierarchiáját. Már IV. Béla a királyság többi egyházmegyéjének Anyja és Tanítójaként emlegeti Esztergomot. Ugyanezeket a szavakat használja III. Endre és Károly Róbert is. Amikor 2001. április 29-én megemlékeztünk a Főegyházmegye alapításának millenniumáról, II. János Pál pápa levélben köszöntötte a Főpásztort és a híveket. Többek közt ezeket írta a bíboros atyának: „... Az Esztergomi Főegyházmegye, Magyarország többi egyházmegyéjének Feje, Anyja és Mestere legyen a megvilágosító hit, a megújuló keresztény hagyományok, a tisztességes katolikus erkölcs és a józan haladás tündöklő példája az egész ország előtt." A Bazilika homlokzatára került felirat tehát erre a szent küldetésre szeretne emlékeztetni: „Minden magyarországi egyházmegye feje, anyja és mestere". Jubilál a Petőfi iskola Az Esztergom és Vidéké-ben olvastam, hogy a Petőfi Sándor Általános Iskola jubileumi ünnepség-sorozatra és kiállításra készül. Mivel gyermekeim és unokáim is petőfisek voltak, megkértem az iskola igazgatónőjét, tájékoztasson egy kicsit részletesebben ezekről az eseményekről. Kalmár Károlyné igazgatónő szívesen vette érdeklődésemet, és közölte, hogy iskolájuk 1927. szeptember 14-én nyitotta ki kapuit a diákok előtt. Azóta szép eredményeket értek el a volt és jelenlegi tantestület tagjai a tanulókkal. Azt tervezik, hogy az ünnepségsorozat első programja 2002. január 22-én „Üzenet egykori iskolámba" című, a hajdani petőfisek tárlatnyitója lesz. Á kiállítást Kántor János grafikusművész, az iskola rajztanára nyitja meg. A Híd Galéria hagyományainak megfelelően az iskola tanulói, a művészeti csoportok lelkes tagjai műsorral köszöntik a kiállítókat. Az évadnyitó kiállítással az iskola hajdani tanár és diák alkotói - hivatásos művészek, műkedvelők és műszaki végzettségűek - közösen üzennek iskolájuk mai növendékeinek. Kántor János tanár úr azt is elmondta, hogy felkérésükre már többenjelezték részvételüket és hozzák anyagaikat. Többek között: Bangó Miklós festőművész, Morvay László grafikusművész, Kántor János és Balázs grafikusok, Szabó Ferenc éremkészítő, Borosházy Tamás építész és az elhunyt Kollár-fivérek munkáira is számítanak. Az iskola tantestülete a gyerekekkel együtt szorgalmasan készül egy ünnepi műsorral, hogy sikeres legyen a jubileumi évet megnyitó kiállítás. Szeretettel várják január 22-én 16 órakor mindazokat, akik a Petőfi iskolába jártak, gyerekeiket, unokáikat és akiket érdekel e nagymúltú iskola kiállítása. B. I.