Esztergom és Vidéke, 2002
2002-04-11 / 14. szám
12 Esztergom és Vidéke 2002. március 1 5. Bemutatták a jövő elővárosi vonatszerelvényt Miért jobb a jobb? (ál) Közlekedés-történeti eseménynek voltunk meghívott részesei március 29-én délben az esztergomi vasútállomáson. A Magyar Államvasutak bemutatta azt a DESIRO VT 642 típusú dízelmechanikus motorvonatot, melyhez hasonlóval már jövőre utazhatunk. A meglévő vasúti pályákon való közlekedés kipróbálására érkezett városunkba a szerelvény, melyen szakemberek és közéleti személyiségek utaztak (fotónkon). Az eseményre mi is meghívást kaptunk, módunkban állt személyesen is találkozni Ábrahám Lajossal, a MÁV területi igazgatójával, valamint Christian Seng úrral, a Siemens főmérnökével. Tőlük tudtuk meg, .hogy hamarosan új villamos mozdonyok, személyszállító járművek és teherkocsik kerülnek forgalomba, felgyorsult a felújítások üteme is. Á vasúttársaság 13 légkondicionált német motorkocsit már megrendelt, melynek bemutatójára sokan jöttek ki a vasútállomásra és csodálták meg a konstrukciót. Minden tekintetben a jövő vasúti járművét ismerhettük meg, melynek berendezése, kialakítása leginkább a repülőgépek utasteréhez hasonlítható. A közlekedési sebessége óránként elérheti a 120 kilométert is. Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy az aláírt szállítási szerződés értéke 7,7 milliárd forint, melynek finanszírozásában az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vesz részt. Hasonló sínbuszok érkeznek majd Oroszországból is az államadósság fizetéseként. Érdekessége ezeknek a sínbuszoknak, hogy motorjaikat Németországban gyártják, a többi részét a Metrovagonmas gyárban. A légkondicionált, komfortos és esztétikus sínbuszokat elővárosi forgalomba szánják. Minden bizonnyal ilyenek fognak közlekedni Budapest - Esztergom között is. Habár nem kötődik közvetlenül hozzánk a hír, de örömmel adjuk tovább, hogy a MÁV a Siemens cégtől tíz darab villanymozdonyt is megrendelt. Ezek a járművek képesek az óránkénti 160 kilométeres sebességre is, minden bizonnyal Budapest és Bécs között fognak közlekedni. A területi igazgatóval történt beszélgetésünk során azt is megtudtuk, hogy a pályafelújítások nyomán az esztergomi vonal is alkalmas az elővárosi forgalom lebonyolítására. Az újonnan külföldről érkező motorvonatok közül Latorcai János országgyűlési képviselőnek a közbenjárására a közlekedési kormányzat és a MÁV igazgatósága már jövőre fog hozzánk irányítani. Jó hír mindez, hisz közelebb hoz bennünket a fővároshoz és az onnan várható idegenforgalommal gazdagít. 5. Pont és ellenpont A franciák nagy forradalmukat július 14-én ünneplik, a Bastille bevételének napján. Pedig a történészek szerint akkoriban épp egyetlen politikai elítélt sem raboskodott a hírhedt börtönben, és amikor pl. Voltaire „élvezhette" az intézmény vezetőinek vendégszeretetét, az sem volt olyan borzasztó, hiszen ő valóban a kormányzóval ebédelt mindennap. Marmontel is dicséri a kosztot. Lám, lám, a franciáknak is szükségük van egy-két mítoszra nemzeti önbecsülésük fenntartása végett... A kétpólusú Magyarország születése 1989-ig Magyarországon csak egy párt létezett. Az ő kezében volt a politikai hatalom, a gazdaság minden ága, a sajtó, a közművelődés stb. 1990-ben új kormánya lett Magyarországnak, amelyről mindenki (a miniszterelnök is) tudta, hogy öngyilkos kormány lesz: a rendszerváltás 4 év alatt nem végezhető el, az első szabad kabinet bukásra ítéltetett. Az egykori pártállam korifeusai persze serényen tevékenykedtek, elősegítendő e bukást. Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyvének utolsó lapjain érdekes szemelvényeket olvashatunk, amelyekből arról tudósulhatunk, hogy xy személy beépül a kisgazdapártba, ott rendezvényeket, gyűléseket szervez, ezek révén befolyásra tesz szert. Egy másik személy a Fideszben lát el hasonló feladatokat, egy harmadik az SZDSZ-ben stb. Á pártállami robotgépek tehát már a demokratikus (rendszerváltó) pártok alakulásakor megszállták ezeket a szervezeteket, és feltehetőleg ott is maradtak, sok helyütt vezető tisztségekig jutva. Az MSZMP tehát nem bízta a véletlenre tervének megvalósulását: az egypártrendszer demokratikus színfalak mögötti megőrzését. Az első, könyvtárosokból, levéltárosokból álló kormánynak megalakulása után fél évvel (miután mindenkivel 'úriember módjára paktumot kötött) szembe kellett találkoznia azzal a problémával, hogy itt őrá nincs is szükség. A baloldalról szerElkészült a félmilliomodik... Március végén legjobb beszállítóink, dolgozóink és a meghívott vendégek körében esztergomi gyárunkban megünnepeltük félmilliomodik gépkocsink elkészültét. Az autó amely egy gyönyörű piros Wagon R + - ünnepélyes keretek között gördült le a pár percre megállított gépsorunkról, miután Kondo Tadashi vezérigazgató (fotónkon), Meggyes Tamás Esztergom polgármestere, Latorcai János a térség parlamenti képviselője, valamint a dolgozók képviseletében Földvári Szabolcs az üzemi tanács elnöke kíséretében átvágva a nemzetiszínű szalagot, szabad utat biztosított számára a tapsviharban. - A Magyar Suzuki sikeresen haladt előre és az Önök támogatásának és nagyra becsült erőfeszítéseinek eredményeként gyárunk történetének számos mérföldkövét tudhatjuk magunkénak - fejezte ki köszönetét Kondo Tadashi az ünnepségen mindazoknak, akik gyárunk 1991 áprilisi megalakulása óta folyamatosan segítették munkánkat. Miután 1992 októberében megkezdtük a Suzuki Swift sorozatgyártását, majd 1993 tavaszán megjelent a négyajtós, 1300 köbcentis Sedan, illetve nemsokára rá az 1600 köbcentis is, már 1994-ben beindítottuk azok exportját és a „mi autónk" valamennyi európai ország piacán is népszerűségre tett szert. 1997-ben bevezettük a kétműszakos termelést és gyártmányainkkal piacvezetők lettünk Magyarországon. Ettől az évtől kezdődően már automataváltót, légkondicionálót, légzsákot és ABS-t is lehetett rendelni a Swiftekhez. A 2000. évvel új fejezet nyílt a gyár életében. A szülőhazájában már sokat bizonyított Wagon R továbbfejlesztett változatával, a Wagon R + típussal 2000 januárjában bővítettük a termékpalettát. A cél ezzel a kategóriateremtő mini egyterűvel a hazai választék bővítésén túl az európai piacokon való minél kedvezőbb versenypozíció elfoglalása. Ezt nagyban megkönnyíti, hogy a Swift és a Wagon R + már nemcsak a „mi autónk", de mindkettő európai termék is egyben. Ezek után ez év március 28-ra eljutottunk oda, hogy elkészíthettük az 500 ezredik darab Suzukit. A termelés megkezdésekor a Magyar Suzukinál 1992-ben a foglal koztatottaink száma 464 fő volt, mára a dolgozói létszámunk 1800 főre bővült. A gyár megalakulása óta az össz-beruházásunk értéke elérte az 500 millió dollárt. Magyarországon 200 ezer, export piacokon, a világ 30 országában, de elsősorban Európában - Németország, Hollandia, Ausztria és Nagy-Britannia vezetik a sort - 300 ezer gépkocsit értékesítettünk. Nagyra értékeljük munkatársaink erőfeszítéseit, amit a minőség és a termelékenység növelése érdekében tettek, hogy ezzel is biztosítsák termékeink versenyképességét. A Suzuki anyavállalat a Magyar Suzukit Európában fontos, stratégiai termelőbázisnak tekinti, és mindent megtesz annak érdekében, hogy gyárunk további sikereket érjen el. Á Magyar Suzuki valamennyi európai vevője a vállalatot fontos szállítójának tekinti, ahonnan megbízható és versenyképes terméket várhat. A vállalat évek óta vezeti a hazai eladási listát az új autók piacán, cégünk idén 81,5 ezer gépkocsi gyártását tervezi. Tavalyi árbevételünk 148,3 milliárd Ft volt, idén 145,5 milliárd Ft-ot tervezünk. Az évkezdés igen biztató, három hónap alatt 20.600 autót sikerült értékesítenünk amiből 9.100 került a belföldi piacra. Jövő év tavaszán új modell, egy ötszemélyés kisautó gyártását kezdjük meg, amihez már idén előkészítjük a szerelősorokat. A prototípust jelenleg teszteljük, az év második felében pedig megkezdjük az új présszerszámok és gépek telepítését. Büszkénk vagyunk gyárunk múltjára, elszántan nézünk a jövő kihívásai elé és nagyra értékelnénk, ha a velünk kapcsolatban álló hatóságok, dolgozóink, beszállítóink és valamennyi magyar a jövőben is támogatásáról és megértéséről biztosítana bennünket. Tihanyi Tamás PR/marketing vezető vezett, és az SZDSZ (és a köztársasági elnök) által nyíltan is támogatott taxis blokád világos üzenet volt: aki itt meg akar maradni, dobja sutba morális elveit, és kössön kardot. Az első években az MSZP módszeresen darálta be a baloldali alternatív pártokat. (Hol vannak ma már a szocdemek?) Az SZDSZ vezetői ismerték fel egyedül, hogy a magyar társadalom kezdeti liberális eufóriáját csak a szocialistákkal szövetkezve válthatja be kormányzásra. Mindez alatt a média, a gazdasági élet teljes egészében a baloldal kezében maradt, az alternatív irányzatoknak (főként tőke híján) egyszerűen esélyük sem volt labdába rúgni. A kezdeti demokráciákra jellemző egyciklusos kiábrándulási szisztémának, valamint egy professzionálisan megszervezett kampánynak köszönhetően 1998-ban mégis megnyerhette a választásokat a Fidesz, amely párt rögtön hozzákezdett a kétpártrendszer kiépítéséhez. Az MDF-kormány bukása után az nyilvánvaló volt, hogy ellensúlyt csak egy erős, erőt felmutatni képes, széles támogatással bíró jobboldal tud teremteni. Először is: el kell hitetni az emberekkel, hogy az új kormány valós alternatívát jelent az MSZP-vel szemben, hogy véletlenül se lehessen tétovázni egy újabb szavazásnál, hogy kire kell voksolni. Ehhez a Fidesznek kezdettől fogva markáns saját kormányzati elképzeléseket kellett felmutatnia, a megtántorodás legkisebb jelét sem mutatva. Ezt az Orbán-kormány következetesen végig is vitte, még olyan irracionális döntéseken keresztül is, amilyen a színházgödör vagy az autópályakapuk esete: azt kellett demonstrálniuk, hogy egyrészt itt most új időszámítás kezdődött, másrészt hogy vannak olyan erősek, mint az MSZP, aki lemondhatta az EXPO-t, és hajlandó lett volna újrakezdeni az egyszer már visszavont nagymarosi építkezést. Másodszor: egy tömbbe kellett tömöríteni a jobboldali erőket, hiszen (mint az most is kiderült) a baloldali szavazótábor rendkívül fegyelmezett, könnyen mozgósítható, velük szemben hasonlóan jól szervezett erőknek kell felvonulniuk. így kebelezte be fokozatosan a Fidesz a KDNP-ből kivált MKDSZ-t, az MDF-et és a kisgazdák polgári szárnyát. A 2002-es listás szavazatok jelzik: ma már van Magyarországon jobboldal, majdnem olyan erős, mint a bal. És csak ez a kettő politikai csoportosulás létezik. Harmadszor: ki kellett építeni egy klientúrarendszert a stratégia megvalósításához, és meg kellett teremteni az új irányzat sajtóját. Saját tőke hiányában erre egyedüli eszközként a közszolgálati médiumok átprogramozása állt rendelkezésre. Az Új Magyarország megszüntetése és a Magyar Nemzet támogatása, az Országimázs Központ felállítása és működtetése azonban ezzel együtt is kevésnek bizonyult a többi nagy példányszámú napilap és a kereskedelmi televíziók balliberális irányultságával szemben. Negyedszer: meg kellett teremteni az önálló, a baloldallal versenyképes politikai irányvonalat, amit én legutóbb neokonzervatívnak neveztem. A thatcheri modell A két nagy párt célkitűzései között feltűnően sok egyezést találhattunk a kampány idején. Az egyik évente 150 milliárdot adna az egészségügynek, a másik 4 év alatt 600 milliárdot. Mind a kettő növelné a mezőgazdaságnak adandó juttatásokat, emelné a pedagógusbéreket stb. Mi már megtanultuk, hogy az ígéretek keveset számítanak. A '94 és '98 közötti elvileg szociálliberális kormány 1996-ban egy tipikus neoliberális gazdasági csomaggal hazudtolta meg elveit (a neoliberális és neokonzervatív gazdaságpolitika közötti szoros kapcsolat közhelyszerű tétel a közgazdaságtanban). Az Orbán-kormány ezért „előzhetett balról", egy teljesen új típusú, neokonzervatív elemekkel átitatott, de szociálisan érzékeny programmal. Alap vonásaiban ez a program mégis konzervatív irányultságú volt, nemcsak az ideológiai töltetek (pl. a történelmi egyházakkal fenntartott viszony, a nemzeti identitástudat erősítése, a millenniumi év, a Nemzeti Színház vagy a Millenáris megvalósítása) miatt, hanem a növekedéselvű, döntően a gazdaság húzóerejét jelentő középosztályra alapozott adó- és gazdaságpolitika révén is. Az állami beruházások alapvetően magyar érdekeltségű kis- és középvállalkozásoknak biztosítottak munkát. A társadalmi egyeztetés folyamata háttérbe szorult, a gazdaságfejlesztés, az antiinflációs politika és a munkanélküliség módszeres visszaszorítása ennél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. Az ehhez hasonló jobboldali autoritatív államvezetés tette rendbe Nagy-Britannia gazdaságát a 80-as években, és tartotta kormányon Margaret Thatchert 1979-től egészen 1990-ig. Csakhogy a Vasladynek egy egészen más (európai) típusú munkáspárttal kellett megbirkóznia. A miénkkel nehezebb dolga lett volna. A miénknek ugyanis hihetetlen erős hátországa maradt fenn az elmúlt 12 évben a médiában és a gazdasági életben, és úgy lehet, Magyarország 2002-es új kormánya ugyanazokkal az arcképekkel vonul be a történelembe, akik a 80-as években gurították a Szovjetunióba a dollármilliárdokat... Béke és nyugalom Mi lesz hát most a második pólussal? Kovács László az első Ml-es interjú során világossá tette, hogy véget vetnek a Fidesz médiagarázdaságának, azt pedig már két éve tudjuk, hogy az utolsó Fidesz-tagot is elszámoltatják, az utolsó fillérig. Megteszik tehát, ami a jobboldali kormányoknak egyszer sem sikerült. Dózerolás lesz, minden irányban, sokszor észrevétlenül, máskor harsányan, bivalyerős médiatámogatással. Az olyan kishalak, mint egy esztergomi polgármester, könnyen fennakadnak majd az ancien régime nomenklatúrájának horgain, és 4 év alatt (mint azt 2002 előtt is tapasztalhattuk) csodákat lehet művelni. (Ennyi idő alatt még Medgyessy Péter is megtanulhat magyarul fogalmazni.) Az MSZP célkitűzései világosak. Láthatóak Schmuck Andor eltávolításából, a sokszor beharangozott radikális fiatalítás elmaradásából, és abból a pánikból, ahogyan a Fidesz elmúlt hetekben tapasztalt népszerűség-növekedésére reagáltak: a hatalmat vissza kell szerezni Magyarország felett, meg kell védeni az egypártrendszer vívmányait, a jobboldalt pedig fel kell számolni. Ehhez újra mozgásba kellett (és sikerült hozni) azt a mentalitást, amelyet a pártállami időkből örököltünk: csak felelősséget, csak tetterőt és tettvágyat, csak egyenes gerincet, csak kreativitást, csak önbizalmat ne adjatok nekünk! Adjatok inkább ingyen segélyeket és balatoni utazást! Jó volt nekünk abban a Bastille-ban, ahol mégiscsak meleg volt, meg jó volt a koszt. A nép azonban bölcs. Arra szavaz, aki létét fenntartani látszik. És nem fog az utcára vonulni a csigatévé híradója után, ha úgy gondolja, hogy az MSZP-s kormány se jobb, mint a fideszes. Megvárja a következő választásokat. Csakhogy lesz-e alternatívája addigra az EGY PÁRT-nak? A Bastille áll, védői erősek. És nem fognak válogatni az eszközök között, annak érdekében, hogy az egypártrendszert megőrizzék kicsi (és egyre kisebb) hazánkban. Lesznek-e ideát oly bátrak és viharvertek, akik felveszik a harcot? (A szerző véleménye nem titkoltan elfogult, és nem szükségszerűen találkozik a szerkesztőségével. Gondolataim lejegyzésére az élesedő választási harc sarkallt, és abban bízom, hogy a higgadtabb hangvétel közös gondolkodásra késztet másokat is. Nincs tehát szükségszerűen igazam abban, amit írok, de őszintén teszem. Az idő a gazda...) Ocskay Gyula
