Esztergom és Vidéke, 2002

2002-03-28 / 12-13. szám

102 Esztergom és Vidéke 2002. március 28. „Nem mondhatunk le a közjó előmozdításáról" (P.) A Belvárosi Plébánia egyházközössége programjaival és karitatív tevékenységével az év minden napján nyújt valami jót. Rendezvényeik, kiállításaik iránt nagy az érdeklődés, keresettek a szombat esti műsorok, melyek rendszeresen filmvetítéssel, játszóházzal, tartalmas élménnyel járnak. A templom adottságait kihasználva gyakoriak az énekkari, zenekari koncertek is. A húsvét előtti nagyhét különösen fontos hívőközösségük számára. Az előttük álló eseményekről beszélgettünk Michels Antal plébánossal - Milyen szertartások és zarándoklatok lesznek a közeljövőben ? - Ladocsi Gáspár püspök atya három napon át esti mise keretében tartotta a nagyböjti triduumot, melyen templomunkat megtöltötték a hívek, örömünkre szolgált, hogy a város minden részéből jöttek hozzánk. Szándékosan szerveztük úgy, hogy szertartásunk ne essen egybe a Szent Anna temploméval. A déli városrészben a közös készület húsvétra e hét elején lesz. A Szent Három Napot a város minden plébániáján megtartjuk. Igyekszünk időben elkerülni a bazilikai szertartásokat, melyek mindhárom napon 18 órakor kezdődnek. Nálunk, a belvárosi templomban nagycsütörtökön és nagypénteken 17 órától gyóntatás és ministráns-felkészülés lesz, majd utána 19 órakor kezdődnek az imaórák. A nagyszombati ünnepi misénk ugyancsak ebben az időben kezdődik. Húsvétvasárnap reggel kilenctől kezdődik a gyóntatás és ministráns-felkészülés, majd a féltízes mise után kerül sor a hagyományos feltámadási körmenetünkre. A szokásos belvárosi útvonalon (Poór Antal tér - IV. Béla király út - Bottyán utca - Széchenyi tér - Deák Ferenc utca) közösen rendezzük a ferencesekkel és a táti fúvószenekarral. Ezúton is hívok minden keresztény testvérünket a látványos és eddig mindig sok embert vonzó körmenetünkre. A húsvétot követő szombaton imazarándoklatot teszünk hazánkért a getei kereszthez. A rózsafüzért imádkozva kérjük a Magyarok Nagyasszonyát, hogy segítsen bennünket a választások napján. Közösen indulunk április 6-án 11 órakor autóbusszal és kocsikaravánnal. - Önről köztudott, hogy véleményét nyíltan kimondja. A választásra készülve a hívekhez intézett gondolatai is beszédtémává lettek. Plébánosként mit emelne ki ? - Mindenekelőtt helyére kell tenni azt a féligazságot, hogy az egyház ne politizáljon és maradjon semleges a közélet eseményeivel szemben. Válasszuk szét a kettőt. Az egyház a papok és a hívek közössége. A papok számára a pápa írta elő, hogy politikai párthoz ne tartozzanak, képviselőséget ne vállaljanak. De a közéletet az evangélium fényében értékelni hivatásbeli kötelességünk. Szintén a pápa 1990-ben megjelent enciklikájában szerepel, hogy a világi hívők minden erejükkel a társadalom szolgálatába álljanak, semmi módon nem mondhatnak le a politikai részvételről. A politizálás egyfelől politikai tevékenység, másfelől azt jelenti, hogy részt vállalunk a közéletben és véleményt nyilvánítunk. A mi közösségi otthonuk a templom. Fogjunk össze tehát imádságban lelkileg beteg hazánkért, embertársainkért és azért, hogy a közéletben azok kapják meg a hatalmat a következő választásokon, akik az igazságra, a jogra és a becsületes politizálásra törekszenek. Tájékozódjunk, gondolkodjunk, mérlegeljünk, beszéljünk arról, ami velünk és körülöttünk történik. Nem mondhatunk le arról a sokrétű és szerteágazó munkáról, melynek célja a közjó előmozdítása. Senki lelkiismeretbeli döntését nem befolyásolom, de plébánosi és lelkipásztori felelősségem, hogy bátorítsam a híveket a felelősségteljes, megalapozott, helyes döntésre. Fohászkodjunk együtt hazánkért nemzeti imánkkal, a Himnusz soraival: Isten, áldd meg a magyart! Feichtinger Sándor emlékére Március 21.-én rendezte meg a József Attila Altalános Iskola a III. Feichtinger Sándor botanikai versenyt. Ezt a versenyt Esztergom város egykori főorvosa, reáliskolai igazgató és botanikus emlékére hirdeti meg az iskola megyénkben és Párkányban. Az idén öt általános és két középiskola 35 tanulója küldte el benevezési feladatait, akik közül harmincketten kaptak meghívást a Szentgyörgymezői Olvasókörbe, a második fordulóra. A versenyzők ebben a fordulóban növénytannal, embertannal foglalkozó írásbeli feladatokat oldottak meg. Végül 11 általános és két középiskolás jutott a harmadik fordulóba, amelyben elsősorban botanikai ismereteikről adhattak számot most már szóban. A feladatok másik része Feichtinger Sándor életéhez, munkásságához kapcsolódott., A dr. Szállási Árpád egyetemi magántanár, orvostörténész vezette zsűri (tagjai : dr. Osvai László kórházi tanácsnok, Kiss Tamás tanár, képviselő, valamint Barina Zoltán botanikus) az általános iskolások versenyében Kelecsényi Szilárdot a párkányi Ady Endre alapiskola tanulóját tartotta a legfelkészültebbnek. A további helyeken Farkas Ákos (Petőfi iskola, Kisbér), Folk Zsófia (Ady Endre iskola, Párkány), Hajdú Viktória (Simor János iskola, Bajna) és Pallagi (Simor János iskola, Bajna) végeztek. A középiskolások versenyében Szabó Eszter a dorogi gimnázium tanulója lett az első, Cseh János lett a második a Dobó Katalin Gimnáziumból. A verseny színvonalas lebonyolítását támogatta Esztergom Város Önkormányzatának Oktatási Bizottsága, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Szentgyörgymezői Vöröskereszt, a Zóna Vendéglátó Vállalat. Méltó környezetet biztosított Polgár József az Olvasókörben, amelynek falán a verseny résztvevői megkoszorúzták Feichtinger Sándor emléktábláját. Esztergomból sajnos csak a Mindszenty és a József Attila általános iskola tanulói vettek részt a versenyen. Reméljük, hogy jövőre a többi iskolában is fontosnak tartják majd a kiváló tudós emlékének az ápolását. Pifkó Péterné Miért jobb a jobb? Az alábbi cikksorozat szerzőjének véleménye nem titkoltan elfogult, és nem szükségszerűen találkozik a szerkesztőségével. Gondolataim lejegyzésére az élesedő választási harc sarkallt, és abban bízom, hogy a higgadtabb hangvétel közös gondolkodásra késztet másokat is. Nincs tehát szükségszerűen igazam abban, amit írok, de őszintén teszem. Az idő a gazda... 4. Két választás Magyarországon Az 1994-es választások első fordulója után Magyar Bálint sietve kijelentette, hogy az SZDSZ semmiképpen nem lép koalícióra az MSZP-vei. A második forduló után ugyanő úgy módosította a korábbi deklarációt, hogy koalícióra lépnek, de csak ha Horn Gyula nem lesz tagja a kormánynak. Végül Magyar Bálint kultuszminisztere lett annak az MSZP-kormánynak, amelynek egyáltalán nem volt szüksége a SZDSZ-szel koalícióra lépni - s amelynek Horn Gyula lett a miniszterelnöke... Az 1998-as választások előtt a Fidesz teljesen egyértelműen leszögezte, hogy nem kíván a kisgazdákkal koalícióra lépni, ha esetleg kormányra kerül. A két forduló között vissz aléptetési megállapodás született a két párt között. Áztán megalakult az ellenzék poétikai hajlamát megihlető Orbán-Torgyán kormány. Szóval, most se lehet tudni, hogy ki kivel lép majd koalícióra a matematikai szükségszerűségek szorításában, de az világos, hogy ki köthet egyáltalán koalíciót: az MSZP és a Fidesz. Aki ma Magyarországon választ, e kettő között választ. Liberális harakiri A liberálisok az első vágott sebet az említett koalíció megkötésével ejtették magukon. Az akkor 18%-os párt 1998-ban már csak 6 %-ot szerzett a választásokon, a Horn-kormányba való bekerülésük nyomán a vidéki szervezeteket tömegével hagyták el az egykori alapítók. A rendszerváltás idején ugyanis az SZDSZ állt ki a legkeményebben a kommunisták elszámoltatása mellett. Azok, akik a Kádár-rendszer utolsó éveiben is állandó zaklatásnak, börtönbüntetésnek voltak kitéve a szabadság melletti „csakazértis" kiállásukért, nem tudták lenyelni, hogy a pártvezetés teljesen fölöslegesen kiegyezzen a „pufajkás"-sal. Azt kellett tapasztalniuk, hogy az odafentiek számára a szabadság csak jelszó, az elvi meggyőződés pedig feláldozható a pragmatizmus oltárán. Az SZDSZ skizofrén helyzetét misem jelzi jobban, hogy míg a Terror Háza megnyitójakor az érintett MSZP igen visszafogottan nyilvánult meg, addig a (forradalmár Mécs Imrét is soraiban tudó) SZDSZ PA-DÖ-DÖ-koncertet rendezett a Hősök terén. És misem jelzi jobban ennek a politikának a /laszontalanságát, mint hogy a Terror Házánál vagy 100.000-en voltak, a koncerten pedig talán 3.000-en. Aztán ott vannak a Soros-féle választási plakátok. Az orrbavalós srác, a roma család, meg a két meztelen lány. Meg a jó nagy botrány, amiben még a leszbikus szervezetek is felháborodásuknak adtak hangot. El is tűntek a plakátok hamarost. Egyébként nem tudom, miért jó az SZDSZ-nek, ha sokan mennek el szavazni. Számoljunk egy kicsit! Az SZDSZ szavazói egy jól körülhatárolható csoportot alkotnak a magyar társadalomban. Az elvont, egyetemes jogalanyként értelmezett emberről szóló liberális tanítás kevesek számára fogyasztható. (Nagy valószínűséggel állítható, hogy a közvélemény-kutatások még hezitáló 30%-os választói csoportjában a liberálisok aránya kisebb, mint az összes többi szavazóé. Merthogy a liberalizmushoz nagy fokú elkötelezettség szükséges.) Vegyük tehát a liberális szavazókat 3-nak egy 100-as mintán. (Vagyis, mintha 100-an lennének a választók.) Ha már most 40-en mennek el a 100-ból szavazni, akkor a 40-nek a 7,5%-át nyeri a 3 szavazatos SZDSZ. Ha 50-en, akkor már csak 6%-ot, ha pedig 60-an, akkor már csak 5%-ot. Ennél több választó esetében nem kerülnek be. (A számok nem tükrözik a közvélemény-kutatási adatokat, csak a példa kedvéért használtam.) A köztársaság védelmében rendezett koncert előadóinak jó része (Sub Bass Monster, PA-DÖ-DÖ stb.) olyan közönséget vonz, amely vagy nem választó még, vagy nem érdeklik a választások. Bródy János pedig még mindig ellensúlyozható Szörényi Leventével. Végül a legfontosabb. Kuncze Gábor azzal henceg, hogy jelenleg 7%-os a támogatottságuk. Ez azonban épp annyira valószínűtlen, mint a Fidesz Tárki-féle 48%-a. Egyébként ez nem is lényeges, ha be is kerülnek, nem lehetnek a mérleg identitásőrző nyelve. Tegyük fel ugyanis, hogy az MSZP megnyeri a választásokat, de olyan kis előnnyel, hogy csak az SZDSZ-szel közösen kormányozhat. (Erre azért van esély!) Ebben az esetben az SZDSZ nem feszegetheti a koalíció kereteit, nem zsarolhatja belülről a kormányt, hiszen ha kilép, azzal a Fidesz kezére dolgozik. Viszont ha véd- és dacszövetséget köt az MSZP-vel, és mindenben egyöntetűen járnak el, nem kerülheti el az MDF sorsát: az MSZP liberális „tagozatává" fog válni. Tertium non datur. Orbán-Csurka A másik potenciális koalícióként a Fidesz és a MIÉP szövetségét emlegetik. Csurka megerősödését jelzi a március 15-i 200.000-es tömeg. Egy meghökkentő kijelentéssel kezdeném: ha már van MIÉP (ami szerintem elég nagy baj), akkor a parlamentben a helye. Ha ugyanis ez a 200.000 ember (meg ki tudja még mennyi) az utcán kezd politizálni, annál nagyobb veszély nincs. (Ld. a másik oldalról a Vörös Brigádokat!) Hogy aztán a szélsőjobb megerősödéséhez mennyiben járult hozzá az Orbán-kormány engedékeny magatartása és mennyiben az SZDSZ 10 éves öngyilkos tevékenysége, az egy másik lapra tartozik, és most már nem is érdekes. A MIÉP nagy valószínűséggel ott lesz a parlamentben. Hangsúlyozom: ez még mindig a kisebbik baj. (Amióta Le Pen a Nemzetgyűlés tagja, sokat konszolidálódott, esett is a népszerűsége 5 %-ot.) Ha már most ott lesz a parlamentben, két eset lehetséges: vagy koalícióra lép a Fidesszel, vagy kívülről támogatja. (Nem valószínű, hogy az ellenzéke lesz, arról a Fideszben Kövér László gondoskodik.) Egy Fidesz-MIÉP koalíció nem szalonképes az Európai Unió felé, már pedig a Fidesz sikertörténet-mítoszainak egyik legfőbbike éppen a csatlakozási folyamat felgyorsítása volt. A MIÉP (bár frazeológiája sokat csiszolódott) még mindig antiszemita. A Fidesz-kormányban (mint arra a múltkor már utaltam) zsidó miniszter(ek) is ültnek). A MIÉP gazdaságfilozófiájában a multinacionális vállalatok ellenségként szerepelnek, a Fidesz nagyban támaszkodik a becsábításukra. Sorolhatnám még az indokokat, hogy miért van kis esélye ennek a szövetségnek. Olyan viszonyokat kell teremteni, hogy ne jöhessen létre. Amikor Fodor Gábor és Kovács László a MIÉP kormányra kerülésével riogatnak, valójában a Fidesz malmára hajtják a vizet (még ha nem is veszik észre). A közvélemény-kutatások szerint ugyanis a Fidesz vagy vezet, vagy egyenlő az állás. (Megj.: két cég adatait nem szabad - különböző okokból - túlzottan komolyan kezelni, a Szonda Ipsosét és a Tárkiét.) A magyar választási rendszer alapján a töredék szavazatokat a győztesek kapják meg arányosítva. Tehát a legvalószínűbb állás (Fidesz 42, MSZP 38; GALLUR biztos pártválasztók) esetén, a szinte biztosra vehető második fordulós MIÉPátszavazások révén a Fidesz abszolút többséget szerezhet a parlamentben. Ha valaki azt akarja, hogy ne legyen Fidesz-MIÉP koalíció, a Fideszre kell, hogy szavazzon, ugyanis így a jelenlegi kormánypárt egyedül is képes lesz kormányozni. Ha a baloldalra szavaz, a Fideszt kényszeríti a nem kívánt koalícióba. S ha a MIÉP kívülről támogatja Orbánékat, azt morálisan joggal lehet kifogásolni, ténylegesen azonban nincs túl nagy jelentősége: a Fidesz-kormány az előző időszakban sem volt a liberális demokrata parlamentarizmus hőse. Nagykoalíció? Az Orbán-kormány az elmúlt négy évben egy sokszínű, de főbb hangsúlyaiban egy thatcheri mintát követő, autokrata neokonzervatív politikai stílust honosított meg Magyarországon. Ennek az irányzatnak igen erős vonása (újabb meghökkentés) a pragmatizmus (gyakorlatiasság): az egyeztetés alárendelése a hatékony lépéseknek, a lassú demokratikus döntéshozatali szisztéma alárendelése a határozott, egy elv szerinti kormányzásnak. (Egyéb jellegzetességeiről a következő, utolsó cikkben szólnék.) Emiatt tartják sokan a Fideszt arrogánsnak, beképzeltnek stb. Holott nem arrogánsabb, beképzeltebb stb. Orbán Viktor sem Kovács Lászlónál, sem Fodor Gábornál. Talán akaratosabb. És ez lényeges különbség. A rizikó nagy, ha egy elszánt zsenire bízzuk magunkat, hiszen rossz irányba éppúgy vezethet bennünket, mint a jó felé. Az Orbán-kormány az előző négy évben mindent elkövetett azért, hogy világossá váljon, ki szerint döntöttünk jól, ki szerint rosszul. És azért is sokat dolgoztak, hogy ez egyértelmű érzelmi elkötelezettségeket szüljön (az emeszpések többek között ezt is bevették: belementek a kiszorítósdiba). Ma Magyarországon csak fehérek és feketék vannak. Csak épp mindkét oldal fordítva látja a színleosztást. Hiába gondolja ezért a két oldal közé fészkelődő (s így szükségképpen szürke) Kupa Mihály, hogy van középút. Itt most akármi lehet, csak nagykoalíció nem. Április 7-én mindenki a Jóra fog szavazni a Gonosz uralmával szemben. S hogy melyik melyik? Én megmondtam. A magamét. Ocskay Gyula (Következik: Pont és ellenpont)