Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

10 2001. október 18. ÖRÖMÜNNEP A DUNA KET PÁRTJÁN A Duna Múzeum új, állandó kiállításán fa Vasárnap délután 15 órakor Veress Zoltán Európa-bajnok műrepülő látványos bemutatóját csodálhatta meg az a többezres tömeg, amely a Duna két partján és ahídon tartózkodott - várván a látványosságot, vagy csak éppen arra járván. 16 órakor a szentgyörgy mezői Olvasókörtől elindult a hagyományos szüreti felvonulás. A lovakon, hintókon és felcicomázott szekereken vonuló szőlősgazdák, zenészek és vigadó maskarások a Városháza elé vonulnak, ahol a polgármester fogadja a menetet, majd ő is hintóba száll, és a párkányi oldalra már együtt megy át a felvonulókkal. A szüreti mulatság szervezői azt tervezik, a jövőben is a két város közös rendezvényeként hirdetik meg ezt az őszi népünnepélyt. 17 óra: Erre a napra is jutott egy sportesemény, mégpedig nem is akármilyen. A két város képviselő-testületének focicsapata méri össze játéktudását, s mutatja meg a nézőknek a Sportcsarnok fedettpályáján, hogy az összjáték itt is annyira akadozik-e, mint a tárgyalóasztal mellett. Úgy látszik, hogy nem, mert bár két éve Párkányban a helybeliek győztek, az idei visszavágón az esztergomiak bizonyultak jobbnak 9:7 arányban. (A részletek sportrovatunkban olvashatók.) 18 óra: Ma sem hiányzott a programból a rock-zene. A délutáni Szépülő Városközpont és Sound Gixer koncertek után este hatkor az Esztergomban igen népszerűGhymes együttes lépett színpadra, és szórakoztatta az igényes zenére éhes hallgatóságot. 20 óra: A négy nap ünnepi műsorát a két testvérváros közös, zenés tűzijátéka zárta. Lapunk tudósítójának e későesti időpontra már jártányi ereje sem maradt, így aztán csak otthonról szemlélte e látványosságot. Szép volt, méltó fináléja az örömünnepnek. * Három kiállítást is meghirdettek a szervezők az ünnepekre. Ezek közül az egyiket mindenki láthatta, hiszen az óvodások vászonszalagra festett alkotásai végighúzódtak a híd korlátján, és érdekes, kellemes színfoltjai voltak a Dunán átívelő műszaki alkotásnak. A másik két tárlat viszont eléggé el volt „dugva" a közönség elől. A Gyakorló iskola galériájában a gyermekrajzokat ugyan megtekinthette volna a betérő, a Vármegyeháza félreeső termében lévő tárlatot is megnézhették volna az ottani programok résztvevői, ha valaki is felhívta volna rá a figyelmet. * Befejezésül egy jó hír azoknak, akiknek a gyalogos átkelés fárasztó Párkányba. Az érsekújvári Szlovák Autóbuszközlekedési Vállalat, valamint a tatabányai Vértes Volán Rt. közötti megállapodás éxit\mébtn menetrendszerinti autóbuszjárat indul Esztergom és Párkány között. A nemzetközi járat az esztergomi autóbuszállomástól a párkányi vasútállomásig és vissza közlekedik. Esztergomban a Gazdaboltnál, a Kispipánál, a Gyakorló iskolánál áll meg a busz, párkányban két különböző útvonal is van, az egyik a Zahovay Szálló, a Szabadidőközpont és a Termálfürdő felé, a másik a Zahovay Szálló, a Poliklinika és a Teraszok felé. ígérjük, a részletes menetrendet lapunk következő számában közölni fogjuk. A másik jó hír, hogy a hídavatásra emlékbélyeget adtak ki, és alkalmi bélyegzésre is volt mód a két város Postahivatalában, a bélyeggyűjtőknek már bizonyára nem újdonság, de jelzi az esemény nagy horderejét. Szövegben és képben tudósított: Szánthó Barna, Pálos Imre és Bánhidy András fa Film a híd építéséről (d) A hídavatás nagy napján a Petőfi Moziban érdeklődő közönség előtt bemutatták Paulus Alajos „Szedjétek össze a romokat..." című, a Mária Valéria híd építéséről szóló filmjét. Azaz most csak egy alig negyven perces összeállítást láthattunk, a teljes filmet - több részletben - a Magyar Televízió fogja bemutatni a közeljövőben. Paulus filmje művészi etűdökből áll, nem kizárólag dokumentum jellegű, bár gyakorlatilag bemutatja a hídépítés minden fázisát, miközben Reményi Károly vezetésével bepillantást nyerhetünk a „Szedjétek össze a romokat..." című, hídról szóló dalmű próbáiba. Hídépítő mérnökök, szlovákok és magyarok, közéleti személyiségek: országgyűlési képviselők, polgármesterek szólalnak meg a filmben, no meg egyszerű, de lokálpatrióta polgárok - a Duna mindkét partjáról. A legszebben talán Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes fogalmazta meg ennek az építkezésnek, s egyben a filmnek is a mottóját: A híd nem csupán a két várost, a két népet, országot köti majd össze, hanem a 5r/'vünket is! fa „Esztergom a vashíddal" (zsíí) Október 10-én. a Vármegyeháza Gadányi-termében kiállítást nyílt Esztergomot a Mária Valéria híddal ábrázoló régi képeslapokból. Dr. ílonáth István, a Balassa Múzeum igazgatója mutatta be az értékes gyűjteményt, ismertette a híd történetét a viszonylag kis létszámú, de rendkívül lelkes és műértő közönségnek. A régi képeslapokból sok minden kiolvasható Esztergom történetéből. Kevesen tudják például, hogy az esztergomi polgárok eredetileg Szent Istvánról akarták elnevezni a vashidat, és végül csak miniszteri ..javallatra" keresztelték el a császár és király. Ferenc József lányáról. Mária Valériáról. Több régi képeslap is a következő felirattal lett kibocsátva: ..Esztergom a vashíddal". Eszembe jutott, hogy a szlov ákok „Barátság" névre kívánták elkeresztelni egy időben közös hidunkat. De végül is maradt Mária Valéria, reméljük a két nép közti valódi és felhőtlen barátság jegyében. A híd és emlékezete Grátzer Lajos gyermekként élte át a híd pusztulását és mérnökként az újjáépítést: „... a németek este felvették a köpenyt, hogy elmennek. Az egyikük, Fritz halkan megszólalt: éjjel felrobbantjuk a hidat. A felnőttek döbbenten elhallgattak. Szokás szerint én elkezdtem kiabálni, hogy nem szabad, nem szabad! Fritz hallgatott, aztán csak ennyit mondott: muzsáj, ez parancs. (...) Amikor kivilágosodott, kimentem a partra, már mások is voltak ott, döbbenten bámulták a roncsokat. Arra nem gondoltam, hogy 57 évig tart, míg újjáépítik." így adtunk hírt nemrégiben az 1944. esztendő valóságos tényeiről az Esztergom és Vidéke lapjain. Az emberi emlékezet sokáig és hosszan megőrzi az eseményeket. Ha mindezt átadjuk az ifjabb nemzedéknek, az már nem csupán emlékezet, hanem történelem. Most ezt teszszük. Munkatársunk, Szánthó Barna - elképzelve az akkori napot - színdarabot alkotott. Hídavatást sokféleképp lehet megünnepelni: úgy is, mint Arany János, hídverssel és sok, másféle művészettel, mint láttukhallottuk. Akár gyermekfestményekkel. Hídon járó lépteinket mostantól kőbe vésett Madonna vigyázza a holdsarlón állva, mint a csíksomlyói Segítő Szűz. Gyönyörűséges híd-dal szárnyalt át a Duna fölött ide-oda, lélektől-lélekig - kapcsolataink, jövőnk ápolására az egyesülő Európában. Miért hát éppen a felrobbantásról írt drámát Szánthó Barna? A kérdésre színpadi előzetesében maga a szerző válaszolt: „Ismerni kell a múltat is, annak minden mozzanatát, ha meg akarjuk érteni a jelent. Művem valóban szomorú tényekre épült, de mint minden írói szabadsággal rendelkező alkotónak a képzelőerőre is szükségein volt." Ám a bemutatón nemcsak a szerzőnek, hanem a nézőknek is szükségük volt némi fantáziára, hiszen az ősbemutató idején őskori állapotok, bábeli hangzavar és vásári jövés-menés uralkodott a környéken. Csendre vágytunk volna. (Csak remélhetjük, hogy hamarosan megfelelő körülmények és díszletek között, csendben, nyugodtan üldögélve, újból látni fogjuk e tragikusan szép megrázó színdarabot - amit később akár a helyi tévé is közvetíthetne, vagy a Várszínházban is megnézhetünk. Az ősbemutató mindig hordoz magában valami újdonságot, kíváncsiságot keltő eredetiséget és érdekességet. Most is igazi, kimondottan esztergomi művészeti eseményt éltünk át: az indító forrás, a szerző, a téma, az előadás, az ősbemutató, a rendező, a szereplőgárda mind-mind városunkhoz kötődik. A darab az esztergomi Mária Valéria híd 2001. évi újjáépítésének és felavatásának tiszteletére készült. Az Esztergomi Klubszínpad adta elő Bakai Ferenc rendezésében. Tizen- és huszonéves fiatalok léptek fel benne, átélésük szívből jött. Szerepeik szerint érzékeltették a hatalmat, a fölényt, a gúnyt, a félre értelmezett tudatot, halált osztó kötelezettségeiket, a másik oldalon a hűséget, az önfeláldozást, a távoli szeretteinkért gyötrő aggodalmat és fájdalmat. Megértjük a férjért és a hídért érzett nemes bosszút, és a békés jövőbe mutató halvány reménységet. Ilyen ifjúi tulajdonság lehetett annak idején, 1944 karácsonyán a bevezetőben említett Grátzer Lajos jellembéli megnyilatkozása, amely így hangzott fel a drámában: „Ne sírj, Mária! Egyszer majd vége lesz minden borzalomnak. Majd elmúlik a fájdalom. Begyógyulnak a sebek. A hidat pedig majd újra felépítjük. Talán éppen én. Vagy, ha nem élem meg, majd valaki más. Mert hidd el, a jóra is akad mindig valaki más." Köszönjük, Barna, hogy így, éppen ezzel a reménykeltő gondolattal fejezted be jeles drámád mondanivalóját. Nagy idő, szinte egy emberöltő kellett hozzá, hogy jöjjön el az a valaki más! Milyen jó lenne, ha ezután évente, így október tájékán, Simon Júda közelében esztergomi hídnapokat tartanák! Ezen is töprengtem hazafelé, és azon, hogy az utóbbi években ősi városunkban annyi minden telt itt valakiktől jóra: szépséges palotára, emlékműre, szobrokra, s most a hídra. Millenniumi őrzők! Ezután is vigyázzatok Esztergomra! Mert Esztergom nélkül nincs Magyarország! Horváth Gábornc dr. (P.) Vízügyesek érkeztek október 9-én városunkba, hogy részt vegyenek a szakma nagy gonddal előkészített új, állandó kiállításnak a megnyitóján. Az egykori káptalani műemléképület hangulatos udvarát megtöltő vendégseregben számos közéleti személyiséget is felfedezhettünk, itt volt például Katona Kálmán, az MVM elnöke, korábbi közlekedési, hírközlési, vízügyi miniszter, aki elkötelezett támogatója volt a Mária Valéria híd újjáépítésének, valamint az elkerülő út megteremtésének. Meggyes Tamás, városunk polgármestere kedves szavakkal köszöntötte az érdeklődőket, hangsúlyozva a múzeumnak kulturális életünkben betöltött nagy ívű szerepét (fotónkon). Hajós Béla, a minisztérium vízügyi helyettes államtitkára megnyitójában egyebek között ezeket mondta: - Az esztergomi Duna Múzeum a vízügyi ágazat által fenntartott közgyűjteményi szervezet (a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény) része. Fenntartója a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium. A múzeumot 1976-ban alapította az akkori Országos Vízügyi Hivatal, országos gyűjtőkörű szakmúzeumként. A vízügyi történeti tárgyak összegyűjtése már az 1896. évi millenniumi kiállításra megtörtént, az az anyag azonban szétszóródott, csupán töredékei maradtak ránk. Az alapítása óta a múzeum több tízezer tárggyal gyarapította gyűjteményét. Ezek közül kiemelkedik a Széchenyi-irategyüttes, mely a „legnagyobb magyar" vízügyi munkásságának dokumentumait őrzi. A Duna Múzeum 1980. óta működik Esztergomban. Ez alatt az idő alatt szervesen beépült a város kulturális életébe. Múzeumpedagógiai programjait az iskolák és óvodák szívesen fogadták eddig is. A most befejezett fejlesztéseknek és a múzeumban folyó szakmai munka színvonalának köszönhetően az intézmény megpályázza a 2002. évi „Év múzeuma" cím elnyerését. Térségi kamarai székházavató (Pálos) A Kereskedelmi és Iparkamara Komárom-Esztergom megyei szervezete még 1998-ban határozta el, hogy a gazdasági kamarákról szóló 16/1994. számú törvényben megszabott köztestületi feladatok ellátására a megyeszékhely mellett újabb székházat épít. A közismerten kétközpontú megyében a Duna-menti, a Gerecsétől keletre fekvő települések gazdaságilag, pénzügyileg, közigazgatásilag Esztergomhoz kötődnek. így alakult ez ki az újjászerveződött kamarai rendszerben is. A XX. század második évtizedében az Esztergomi Kereskedelmi Társulat önálló székházzal rendelkezett a Pázmány Péter u. 6. szám alatt, melyet az államosítást követően előbb az állami közlekedési vállalat, majd később a felsőoktatás kapott meg. Jelenleg is a helyi kereskedelmi szakközépiskola egyes tantermei vannak az egyemeletes vízivárosi épületben. A megyei kamara 1999-ben megvásárolta a történelmi belvárosban, a Deák Ferenc utca és a IV. Béla király út sarkán lévő, másfél évtizede lakatlan, eklektikus stílusú polgárházat. A 335 négyzetméter telken fekvő, 220 négyzetméterű épület tetőszerkezetét elbontották, új födémet kapott a ház: tetőtérbeépítés lehetőségével. A belső udvarban az üveges verenda nemcsak a társasági életnek, hanem képzőművészeti tárlatoknak is helyül szolgál. Ügyfélszolgálati iroda, tisztségviselők, vállalkozók tárgyalója, díszterem, mellékhelyiségek minden igényt kielégítenek. A hivatal már nyár óta itt működik, az ünnepélyes székházavató és a felszentelés október 8-án, a késő délutáni órákban volt. A belső zárt udvarban Horváth István a megyei szervezet elnöke köszöntötte a meghívottakat, köztük Lázár Mózest, a Megyegyűlés elnökét, Meggyes Tamás polgármestert, Vereczkei Zoltánt, a Pest-megyei kamarai elnököt, Juhász Józsefet, az MKIK kézműves alelnökét és másokat (fotónkon). A kamarai közélet jelentőségének, szerepének többoldalú méltatását követően Michels Antal plébános áldotta meg Esztergom megújult, csodálatos középületét. Már az első nyilvános kötetlen vállalkozói összejövetel is igazolta, hogy a gazdasági élet szereplőinek szüksége van a székházra, a közös dolgaik fórumára. A székházban működő kamarai hivatal nyitott a rendezvények iránt, minden kezdeményezésben partnerei a társas és az egyéni vállalkozásoknak. Keressék őket személyesen, vagy telefonon 33/311-773. A százéves műemléképület újjáépítését Karácsony Tamás Ybl-díjas építész tervezte, a kivitelezést a Stabil Építőipari Kft. végezte Varga Ernő felelős műszaki vezető irányításával. A beruházást a Nóvum Építőipari Kft. ellenőrizte, Hunor József építész közreműködésével. A városban egykoron Eggenhofer-háznak épült kispalota megőrizte külsejét, belső tere a főfalak kivételével merőben új, a célt szolgálja. A teljes bekerülése 32 millió forint volt. A belső udvara kínálja a helyét egy faszerkezetű kerti lugasnak, mely már későbbi cél lehet, miként a 100 négyzetméter tetőtérbeépítés is.