Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

4 Esztergom és Vidéke 2001. június 21. A Belvárosi Plébánia közössége páratlan ajándékkal lepte meg Pünkösd vasárnapján a beatzenét kedvelő híveket: a kortárs zeneirodalom kiváló szerzeménye, a Magyar mise hangzott el ezen a napon. Az ősbemutatón - 1987-ben a Margitszigeten - már páratlan közönségsikert aratott a mi, majd a diadalát folytatódott: Szegeden a Dóm téri szabadtérin, az Erkel Színházban, a Zeneakadámián, a Budai Várban, a Budapest Sportcsarnokban, a Kongresszusi Központban, majd Németország számos nagyvárosában. Tavaly a Nemzeti Ünnepen az egri Bazilikában hangzott fel Tolcsvay László és Béla szerzeménye. Az ottani szólisták: Pitti Katalin, Sebestyén Márta, Tolcsvay László, Vikidál Gyula, Varga Miklós és Domahidy László voltak. Tavaly májusa óta szentmise keretei között is gyakorta felhangzik. Ennek híre városunkban is eljutott Mózes Józsefén, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntesén keresztül. Michels Antal plébános atya (fotónkon) közismert fiatalos lendületéről, a cserkészet, az ifjúság vallásos és nemzeti neveléséről. Megérezte a lehetőséget és a katolikus egyház születésnapjának tartott Pünkösdre meghívta az előadókat. Nagy volt az érdeklődés, zsúfolásig telt a Belvárosi Templom az esti szentmisére, melyben felTolcsvay beatzenéje a belvárosi esti misén hangzott a mű. A záró könyörgést követően a zenészekkel, a szólistákkal, az énekkarral közösen énekelték a jelenlévők Himnuszunkat. Ezt követően felcsattant az elismerő vastaps, köszöntve a közreműködőket. - Milyen érzelmeket keltett mindez a misézó'plébánosban? - kérdeztük Antal atyát. - Az évezred első Pünkösd ünnepe alkalmából került bemutatásra a Belvárosi templomban a Magyar mise, melyet a Fohász a magyar ijjúságért címmel mutattak be. Az előadók között találtuk Tolcsvay lászlót, Sáfár Mónikát és a Rotunda Énekkart. A templomot a hívek, az érdeklődők sokasága töltötte meg. Még pótszékeket is elhelyeztünk ebből az alkalomból. Miért ilyen sikeres a Magyar Mise? Mert magyar. Fel lehet fedezni a sámán-énekek dallam vonulatát, de kihallható belőle a magyar népdalok világa is. A mise végén háromszor is visszatapsolták az előadókat, ami jelezte a hallgatóság végtelen örömét. Az egyik vállalkozót annyira megfogta az előadás, hogy felajánlotta: az énekkart az előadókkal együtt meghívja a Szent Kristóf Étterembe egy vacsorára, amelyet a késő este miatt ők lemondtak. Tolcsvay László elmondta nekünk, hogy ennél szebb újévezredi pünkösdöt, mint hogy egy templomban felhangozhatott a Magyar mise, nem tudott volna elképzelni. Kiemelném még Tóthné Mózer Annamáriát is, aki az énekkart oly nagy lelkesedéssel és ledülettel vezette. Külön meglepetés volt, amikor a befejező ének refrénjét velünk, a hallgatósággal is elénekeltette és közben lerajzolta a levegőben annak értelmét. Köszönet az előadó művészeknek, az énekkarnak ezért a nagyszerű miséért, köszönet a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, a Polgármesteri Hivatalnak, magának a polgármester úrnak, hogy létrejöhetett ez az est! Köszönet a kedves testvérek adományáért, amelyet már elküldtünk a kárpátaljai magyar iskolák javára. Isten áldása legyen velünk, hogy Pünkösd öröme járja át hétköznapjainkat, és országunk felemelkedése ne csak a gazgaságot hassa át, hanem a lelkekben is végbe menjen! Pálos Tíz éves a Duna Művészkör (-los) Már többször megcsodálhattuk a tehetséges amatőrökből álló kör munkáit, de most, június 8-án különösen kitettek magukért. Megalakulásuknak 10. évfordulóját kiállítás-sorozattal ünneplik. Az esztergomi volt az első a Zöldház aulájában, ahol Csernus Ferenc igazgató köszöntötte a jól ismert alkotókat, hozzátartozóikat, és az érdeklődőket. Mostani kiállításukra 37 alkotást hoztak el. Meleg szívvel ajánljuk olvasóinknak is: Sziklai Károly (Vitorlás, Orgona, Nyergesi táj), Nemes Istvánné (Nyírfák, Rózsa csendélet), dr. Szabó Ferenc (Sziklai Béla portré, Parasztember), Gottschik Márton (Erdei út, Irtás), Deák Anikó (Tanya, Hazafelé, Erdőrészlet), Vigh János (Csolnok XIVes akna). Fekete István (Kőfaragás), Fekete Istvánné (Gobelin-munkái), Lukácsi Mariann (Akácfa, Pincék), Zérczy Katalin (Erdei Tó, Mátyás Király), Jákói Géza (Vadlúdak) és Pálinkás Mónika (Hajók) alkotásait. A meleg hangulatú születésnapi megemlékezést Hajós Erzsébet: Szívedben érzed című saját költeményének előadásával tette még színesebbé. A rendezvény baráti beszélgetéssel zárult. (Folytatás a 22. számból)) „... Az Üres a fészek című első könyvem nem is volt igazában könyv - „gordonkázott" egy vallomásában Krúdy tovább -. Az Ország-Világ címűlap mellékleteit fűzette össsze kedvemért, és írói honorárium gyanánt adta B. Virág Géza, az O.-V. akkori igazgatója. A melléklet regényfolytatásaira ('kb. 100 péld.-ra' - mint B.G. V. írta) csináltatott a nyomdával 'egy olcsó borítékot'... ". Ekként készült tehát egy efféle edíció. Krúdy beszámolója magyarázatát adja annak is, hogy „az első igazi kötet" példányai miként lettek négy változatban ismeretesek: az Országos Irodalmi Rt. kiadásában megjelentet csökkenő terjedelmű variánsokban tartják számon könyvtáraink (179,165, 110 1.), a Rózsa Kálmán és neje impresszumával forgatható pedig csupán 88 lapnyi lett, az utolsó laptükrön ugyan a kiesett novella címe olvasható. A maradék maradékát fűzették össze tehát. Hasonló „alapozással" jelent meg két esztendő múlva az Ifjúság című gyűjtemény (Bp. 1899. Pfeiffer k. Basch Árpád rajzaival). És nyolc különböző színű vászonkötésben került a könyvárusokhoz, a kiadó és a nyomda itt is „a resztlivel" gazdálkodott. Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata hasonló gyakorlattal élt: a szintúgy áttördelt lapszedés hasznosításával jelentette meg az ez okból karcsú Az. álmok hőse (Öt novella- 1906), majd A szakállszárítón (14 novella - 1907) című gyűjteményeket. A papírkötésben és a terjedelemben a gazdagabb cégnél nincsenek változatok, ez időre az író híre is erősbödött. Bőven jelentek meg még efféle „nyúlánkak" utóbb. Kevésbé jómódúak a vidéki nyomdák és az itt készülő lapok, melyeknél jobbadán a tipográfus a kiadó, a szerkesztő pedig egy ambiciózus vámtiszt (Orsova), másutt egy közalkalmazott, szerencsés esetben ügyvéd vagy tanár. Az Orsova kiadója legszorgalmasabb „szépirodalmi munkatársának" honoráriumot általában nem küldött, ahogy ez Krúdy „felmondó leveléből" fényre jutott (1895. szeptember 16.). Gedényi A///íű/vadattengerébőlöszszeállítható, hogy a Nyíregyházi Sajtóiroda nem ritkán képzeletbeli „tudósításai", majd az önállósodott „főnök" cikkei és elbeszélései hányféle lapnál jelengettek meg a kötetkék vágya és ígérgetése idején. A helyiek és a közeliek után 1893-tól a kamaszíró kedvenc közlönye az Orsova lett. Először itt, az 1895. április 15-i szám közöl hírt, egyben előfizetési felhívást a Napfényben című gyűjtemény tervéről. Á „kiadói szándék" ugyan az íróinál kevésbé határozott, kétséges, hogy a kiszedettek őrzéséhez a nyomda rendelkezett-e kellő ólomkészlettel egyáltalán. De haladékot nyert az adósság körül, hiszen csak öt hónap múlva indul a lemondás testamentuma. A frissen maturált szerző a tervet nem adja fel. Az esztendő nyarán a korábbinál ígéretesebb megvalósításra vállalkozott: július vége és augusztus eleje körül az Ifjúkori tévedések című összeállítás előfizetési felhívásaival találkozhatunk a Nyíregyházi Hírlap, a Debreceni Ellenőr, a nagyváradi Szabadság és a budapesti Képes Családi Lapok példányaiban bővült tehát a kör. A legkedvezőbb esélyt ez a „többszörös ajánlás" biztosíthatná, bár ekkor már a költségeket az író vállalta volna - sejthető, miként alakult. * Semmi hír arról, hogy a már „tényleges újdondász" 1895 őszén a hasonló irodalmi becsvágytól űzetett Endrődy Géza (1851-1900), pár hónapra „nyugalmazott magyar királyi csendőrfőhadnagy" (egyben jövendő laptulajdonos) úrral melyik hírlapírói körben, kinek a barátságában találkozhatott. A leginkább feltételezhető lehetőség az, hogy az ismerkedésben „a tuzséri ügy" vádlottjának, Neukomm Ferencnek, a Versecről Nyíregyházára költözött kútfúrómesternek, egyben balvégzetű hipnotizőrnek akaratlan része lehetett. A „nyíregyházi mágus" tevékenységéről Krúdy sorozatosan beszámol a Szabolcsi Szabadsajtó (1894. március 18.), a Nyíregyházi Hírlap (március 18., július 21.), a Kisvárdai Lapok, a Pesti Napló számaiban. „A tuzséri hipnózis-tragédiáról", a 22 éves médium, Salamon Ella hirtelen haláláról pedig terjedelmes riportot ír (Debreceni Ellenőr - 1894. október 9.). A végzetes szerencsétlenség hírére ,,... azonnal Tuzsérra utazott, és napokon át onnan küldte tudósításait a fővárosi lapok számára..., riportjait a magyar lapokból a nagy külföldi lapok is átvették. Voltak azonban olyan világlapok is, amlyek közvetlen tudósítást kértek a Nyíregyházi Sajtóirodától ..." - mint Katona Béla tanulmányában olvasható. Az egykori riporter közel esztendő múlva ismét felidézi a történetet a nagyváradi Szabadság beltagjaként, amikor a bűnvádi per a nyíregyházi törvényszékről a debreceni ítélőtábla elé kerül. Az Endrődy Gézával való első találkozás így 1895 szeptemberére időzíthető, amikor a friss érettségizett már „hivatalosan" a Debreceni Ellenőr szerkesztőségében dolgozott - és a perek során Neukomm korábbi tevékenységéről tanúskodva a volt verseci csendőrkapitánynak meghatározó szerepe lehetett. Talán ismerte „a tudósító" tevékenységét az elhagyott állomáshelyéhez közeli Orsova lapjairól. Egy feltételezhető bírósági találkozás alkalmával került a kezébej^a „szerkesztő úr" bizonyára szívesen osztogatott névjegye („Legifjabb Krúdy Gyula, az Orsova című hetilap szépirodalmimunkatársa"), amely a lapkiadó honoráriumhelyettesítő, olcsó ajándéka volt. Amennyiben így történt, a Csendőrök a faluban című Krúdy-elbeszélés (Ország-Világ 1895. december 22.) a találkozás hatására született. Egyben „mintául" szolgált minden továbbihoz. „ kis-endrédi Endrődy Géza " maga is szélkergette vagabund. Pályaképe a Szinnyeiből és felújított folytatásának adataiból kibontható. A „Kézsmárkon" iskolázott, majd a pozsonyi tisztképzőn, végül a Ludovikán végzett hadnagy rövidke időt tölt csapatszolgálaton - házassági tervei alá nem került kaució. Nősülését követően közhivatalnok lett, utóbb a frissen létesült Magyar Csendőrség (1882. január 1.) kötelékében kér és nyer beosztást, előbb Szegeden, majd Versecen, utóbb Miskolcon és Tatán. A vármegyei irányítás alól fokozatosan kivonva formálódott a központosított hatalmi szervezet, az újjáalakításban a ludovikás hadnagy kitűnő szervezőnek bizonyult - gyakori állomáshely-váltása ebből ered. Vándorlása során a helyi lapokban szakmájához illő írásai jelengetnek meg, ugyanígy tárcái, „genrei" és versei. Versecen ő alapította a Délvidéki Ellenőri, és így tett Esztergomban is!\l 896 első hónapjaiban szaktanulmánya (A városok és a csendőrség) és versei jelentek meg Gárdonyi, Kóbor Tamás, Kozma Andor, Heltai Jenő, Ignotus és mások munkái mellett az Esztergom és Vidéke tárcarovatának hasábjain. Nyugdíja- ^ zása után, 1895 végén költözhetett Esztergomba, ahonnan pár hónap után Budapestre került. Innen újra aktiválták: Losonc, majd Gyula rendőrkapitánya lett. Verseskötetét és „beszély-gyűjteményét" jegyzik az annaleszek, szaktárgyú tanulmányait és könyveit. Magyarkatonai irálytan című kötetének második kiadása pl. Esztergomban nyomatott 1896 nyarán. A kiadás műhelye Gerenday József „villanyáramra berendezett Hunnianyomdája" volt. Gyulán majd a Magyarország rendőrsége és az államosítás címűbeszámolóját nyomatja ki (1898), Budapesten ugyanekkor A bűnügyi nyomozás kézikönyveJelenik meg tőle, Szegeden pedig Útmutató a nyomozó szolgálatban című „segédlete" (1899). Esztergomban 1896 január elejétől augusztus végéig jelent meg szerkesztésével szombatonként a Magyar Csendőr - Szakismereteket terjesztő és szórakoztató közlöny című folyóirata, amelyben Pósa Lajos versei mellett Krúdy Gyula folytatásokban közölt kisregényei, elbeszélései és cikkei találhatók, egy számban gyakorta több is rendszerint. Említettem álneveit, ezek inkább a „szakirányú" cikkek és elbeszélések (Csendőrök a hegyekben, Ki a bátor?, A csendőr, Az öreg tolonc, A bűnös ember fotográfiája, Megöltek egy csendőrt?) alatt olvashatók. Nyolc folytatásban egy kisregény (Egy lány, két legény) és a közben másutt is közölt novellák mellett találkozhatunk néhány bájos moralitású értekezéssel is (A magyar címer, A lobogó becsülete, A mi édesanyánkról) - a szorgalmas külmun"Tcatárs minden szerkesztői kívánalomhoz készséggel alkalmazkodott. Egy május végi lapszámban jelent ( meg a hír, egy hét után az előfizetési felhívás a tervezett gyűjteményről, a Megöltek egy csendőrt? négy folytatásával (május 30. - június 13.) párhuzamosan. Evvel szakad meg az író és a hetilap termékeny násza, hiszen közben a laptulajdonos Budapestre költözött. A nyári hónapokban még innen utazgatva szerkeszti szürkülő közlönyét, de augusztus végétől a fővárosban kiadott Rendőri Lapok harmadik évfolyamába olvasztja be, amelynek egyik szerkesztője lett. Ennek sem sokáig, mert Losoncról, majd Gyuláról aligha lehet budapesti folyóiratot szerkeszteni. Áz elmondottak alapján így az „első" (inkább a harmadik) „elkallódott" Krúdy-könyv legendája valóban az írói remény és a beváltatlan szerkesztői ígéret ködsüvege alá rejthető. A „megőrzött szedést" bizonyára hamarosan beolvasztották (vagy meg sem őrizték) a köddé lett ábrándok színhelyén. A megcsalatott író számára ez a kudarc lehetett a legfájdalmasabb, az esztendő során amúgy is mélypontra érkezett. Esztergomba már a maradék álmait is megnyomorító nagyváradi redakcióból, majd innen megválva, a nyíregyházi kiúttalanságból küldözgette írásait. A „szerkesztőségi ájerekben" ugyan nap mint nap láthatta a „külmunkatársak" hitegetését szolgáló átejtés módozatait - „az esztergomi ígéretben" mégis reménykedhetett. Szívesen olvasnám az Endrődyhez küldött leveleket, még figyelmesebben a válaszokat - ha voltak egyáltalán. A „sikertelenség miatt" az írónak alkalma sem nyílt a „példányok megsemmisítésére" - mindenütt ritkulnak írásai, elérkezett az első nagy válság ideje. Kiábrándultan hazatér, a szülői házban húzza meg magát. „... Hová tűnt el jövőm, hová tűntek azok a remények, melyeket magammal vittem akkor, amikor nekiindultam a világnak, amikor elmentem a szülei házból egy fényes jövő képével szívemben? ... Hol vannak? ..." - kérdezte még 1895 októberében egy „haza írt levélben" a Debreceni Ellenőr nyomtatott betűivel. „... nem is tudom, hogy mi történt velem ..." tűnődik el egy önéletrajzában (1913). Majd mintegy önmagának válaszol közeledve a negyven felé: „... Egy őszi estén, szeptembervégi szomorkodások között hagytam el Debrecent, bár a szívem majd meg szakadt. A nagyváradi Szabadság című újság hívott meg munkatársának, ahol aztán végképp kiábrándultam a vidéki hírlapírásból, Nagyváradból, az emberekből, az ifjúkor fantasztikumaiból... "(Virradat-1918. február 10.). „Esztergomi kísérlete", a közben történtek avatták férfivé. A kudarcok tanulságaival lett „merengő életfigyelő" a tények és Bori Imre értelmezése szerint. A fővárosi gázlámpások fénykörei alá már a mindenbe beavatottak elszántságával érkezett. Bodri Ferenc Apokrif Krudyról (2.)