Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

10 2001. október 18. Esztergom 1956-os históriája Az Esztergomi útravaló című könyvtári-sorozat évzáró rendezvényére hét­főn, december 10-én 17 órakor kerül sor. A találkozó vendége: Fakász Tibor ny. tanár, helytörténész könyvbemutatóra, beszélgetésre várja az érdeklődő­ket - a házigazdával, Nagyfalusi Tiborra\ együtt. Magyar szentek és az „antigravitáció" • Táncház A Szentgyörgymezői Olvasókör­ben december 8-án 18-tól 23 óráig a párkányi Tücsök zenekar húzza a talpalávalót. A táncházgazda, az Esz­tergomi Városi Néptánccsoportveze­tői, a Szénássy-házaspár 18 órától a gyermekeknek szatmári alapmotívu­mokat, 19 órától a felnőtteknek palat­kai (mezőségi) táncot tanítanak. Me­semondó: Sebestyén Borbála. A belépés 14 éves korig díjtalan. • A Duna Múzeum decemberi nyitvatartása December 22-éig a rendes nyitva­tartási rend szerint üzemel. Decem­ber 23-26 között zárva tart. Decem­ber 27-étől 30-áig naponta 10-16 óra között tart nyitva. December 31-étől 2002. január 8-áig technika szünet miatt zárva lesz a múzeum. Nyitás: 2002. január 9-én! DR. KISS GYULA A Vaszary Kolos Kórház vezetése és dolgozói mély fájdalommal tudatják, hogy Dr. KISS GYULA, az orvostudományok kandidátusa november 18-án, 74 éves korában elhunyt. A kórház kollektívája az elhunytat, aki a bőrgyógyászati osztály vezető főorvosa volt és 20 éven át a kórházigazgató-helyettesi teendőket is ellátta, saját halottjának tekinti. Emlékét megőrizzük! (sí) A közelmúltban tudósítottunk a karitász születésnapi ünnepségéről (EVID, 2001. október 31.). Sok olva­sónk érdeklődését keltettük fel, a szervezet tevékenysége, címe után kérdezősködtek. Fontosnak tartottuk, hogy betekintést nyújtsunk minden­napjaikba. Galambosi Lajosnéval, Marikával, a belvárosi csoport veze­tőjével beszélgettünk. - Az 1990-ben indított előkészítő munka után a következő év tavaszán hagyta jóvá a Püspöki Konferencia az alapszabályt és ezzel - negyven évi kihagyás után - megkezdte működé­sét a Magyar Karitász. A katolikus egyház hivatalos segélyszervezeté­nek újjászervezésére dr. Frank Mik­lós atya kapott megbízást. Első lépés­ként néhány év alatt létrejöttek az egyházmegyei karitász szervezetek, melyek a területünkön működő plé­bániai karitász csoportok munkáját koordinálják. 1944 júliusában az Egyházmegyei Zsinat foglalkozott a karitásszal és szociális tevékenységé­vel. A Zsinati Könyv 76. paragrafusa így fogalmaz: „A képviselő-testületi szabályzat alapján minden plébánián mítködjék karitász csoport. A kari­tász-munkatársak sokféle módon se­gítsék a lelkipásztorok tevékenysé­gét. " Egyházmegyénkben városunk a Szent Erzsébet Karitásznak tagja. Esztergom a bajóti régióhoz tartozik - Bajót központtal -, mely Ferenczy­né Molnár Éva vezetésével működik. Az Esztergom Belvárosi Plébánián 1996-ban hat lelkes fővel indult a ka­ritász-munka Tóth Györgyné, Katika vezetésével. Szerencsésnek mond­hatjuk magunkat, hiszen akkori plé­bánosunktól sok tárgyi, de még több lelki segítséget kaptunk. Kialakítot­tunk a plébánián egy karitász-szobát, amit a segítőkész családtagok közre­működésével rendbe tettünk, körbe polcoztuk. hogy a ruhákat, amiket gyűjtünk - cs másoknak továbbítunk - tárolni tudjuk. Csoportunk időközben 16 főre fej­lődött, s a szervezet vezetése múlt év Az '56-os história szerzője, Fakász Tibor 1930-ban született, Debrecen­ben. Ugyanitt végezte a gimnázium el­ső osztályát, a többit pedig Nagyvára­don, a premontreieknél (1941-1945), majd Tatán, a piaristáknál, ahol 1948­ban érettségizett. A debreceni és budapesti egyetemi évek után magyar-történelem szakon diplomázva, tanári pályáját 1952-ben a kisbéri gimnáziumban kezdte meg. 1954-55-ben igazgatóhelyettes, mb. igazgató, sportköri elnök. 1956 októberében a Kisbéri Nemzeti Tanács titkárává választják; önkéntes diákőrséget alakít, az ő feladata a kato­nasággal, rendőrséggel, illetve a kör­nyező falvakkal való kapcsolattartás. Jelentős része volt a közrend fegyveres biztosításában és abban is, hogy Kisbér 1956 decemberéig e körzet forradalmi központjának szerepét töltötte be. 1957 februárjában letartóztatták; a kistarcsai internálótábor foglya és az ún. „kisbéri per" I. rendű vádlottja volt. 1963-ig - mivel pedagógusként nem alkalmazták és Komárom megyéből is kitiltották - a fővárosban volt segéd- és betanított munkás. 1963 szeptemberé­ben Várpalotán - egy külterületi általá­nos iskolában - végre tanári állást ka­pott. Családjával együtt itt élt és dolgo­zott nyugdíjazásáig. Az 1990-es évek elejétől foglalkozik 1956-os forradalmunk vidéki - várpa­lotai és Komárom megyei - eseménye­inek kutatásával, a szereplők emlékei­nek összegyűjtésével. áprilisától az én feladatom. Havonta rendszeresen egy alkalommal jövünk össze, amikor megbeszéljük teendő­inket. Minden héten egy nap ügyele­tet tartunk, amikor az arra rászorulók között ruhákat osztunk ki, illetve az adományokat vesszük át. Rend­szeresen támogatjuk és ellátjuk a vá­ros Családsegítő Központját ruhane­mükkel. - Hány rászorult emberen tudnak segíteni? - A csoport 40-45 fő idős, beteg embert látogat otthonában rend­szeiesen. Nekik húsvétkor és kará­csonykor kis csomagokkal, advent­kor magunk készítette adventi koszorúval kedveskedünk. Második éve közösen köszöntöttük az édes­anyákat, az ünnepsége a gyerekeknek a virágot mi biztosítottuk. Hasonlóan két alkalommal került sor az idősek köszöntésére, amikor közös misén vettünk részt, majd agapéra hívtuk a megjelenteket. Jó hangulatú, benső­séges délutánt töltöttünk együtt. Evek óta készítünk csomagokat az időseknek és gyerekes családoknak karácsonyra, melyet a cserkészekkel közösen tartott ünnepség után adunk át. Ugyancsak évek óta küldünk ka­rácsonyi ajándékokat a kárpátaljai gyermekek részére is. A szeretet ün­nepén meglátogatjuk és szerény aján­dékkal kedveskedünk a Szociális Ott­hon lakóinak. Ebben az évben második alkalom­mal hirdettünk gyűjtést tanszertámo­gatás címén, és az így szerzett ösz­szeggel - kiegészítve a csoport pénzével - a nagycsaládosok és a szo­ciálisan rászoruló gyermekes csalá­dok iskolakezdési gondjain tudtunk könnyíteni. Örültünk, hogy a hívek között megértésre találtunk és ezt az akciót idén is megismételhettük. Eb­ben az évben már több mint hatvan családnak tudtunk 1000-6000 forint közötti összegben segítséget nyújta­ni. E támogatásunkat igyekszünk to­vábbfejleszteni. Ennek az akciónak a lebonyolításában a Németh Bt. is részt vett. Idén egy nehezebb, de Megjelent munkái: Némák szóra kelnek. Várpalotai em­lékkönyv. (Gyűjt., szerk., elő- és utó­szó.) Várpalota, 1993. 222 p. Kisbéri emlékezők. (Gyújt., szerk., két fejezet szerzője.) Kisbér Város Ön­kormányzatának kiad., 1996. 300 p. A forradalom Tatán. Szerk. Németh László. (Két fejezet szerzője: F.T.) Tata Város Önkormányzatának kiad., 1996. 170 p. Mecséri ezredes 1956-os tevékenysé­ge. = Esztergom Évlapjai, 2000. 243­261 p. Az idén tavasszal - a megyei Levél­tár kiadásában megjelent - Esztergom 1956-os históriája című könyve az első módszeres oknyomozó feldolgozás, amely a helyi eseménysor teljes re­konstruálására, a történelmi folyamat egészének áttekintésére törekszik, a szemtanúi emlékezéseket és saját kö­vetkeztetéseit is kritikusan összevetve a levéltári dokumentumokkal (jegyző­könyvekkeljelentésekkel, periratokkal stb.). A könyvvel kapcsolatos néhány vé­leményt, majd a szerző válaszát a nyár folyamán közöltük (EVID, 2001. június 21., július 19., szeptember 6.). Lapunk őszi számaiban a kötet szemelvényei­ből készült összeállítás (október 18.), illetve aszerzőemléktábla-avató beszé­dének szövege (október 31.) olvasható. A kötet a megyei Levéltár Vörös­marty utcai épületében illetve a találko­zó alkalmával is megvásárolható. ugyanakkor egy nagyon szép feladat kidolgozásába kezdtünk. - Önök bejutottak a kórházba is. Hogyan segítenek? - A bíboros úr Michels Antal plé­bánosunkat bízta meg a kórház-lelké­szi feladat ellátásával. Antal atya lel­kében, szívében született meg a gondolat: kórházlátogatói csoportot kellene szervezni önkéntesekből. A 2000. október 29-ei Plébániai Hírle­vélben jelent meg a felhívó írás: a plébánián kórházlátogatói program indul. Sági József egyházközössé­günk elnöke szervezte meg a hét elő­adásból álló felkészítő tanfolyamot. A közel 50-60 fő érdeklődőből 22 munkatársjelentkezette szép feladat­ra. A kórházvezetés engedélyével áp­rilisban - húsvétkor - indultak el az önkéntesek a kórház betegeihez. Ki­tűzőt kaptak nevük és a plébánia fel­tüntetésével. A kezdeti nehézségek már ritkábban észlelhetők, elsimul­tak. Egyre több beteg igényli szere­tetszolgálatunkat. Biztató mosolyuk, hálás tekintetük, ismételt hívásuk és a havi rendszerességgel megtartott csoport-megbeszélések erősítik ben­nünk a hitet, elhatározásunk helyes­ségét: szükség van ránk. Megbeszé­léseink során mindig tanulunk egymástól is, mintegy erőt adnva egymásnak a további feladatok válla­lására. Látogatásaink célja: a kórház­ban fekvő, szorongó, magányos, lelki fájdalmakkal is küszködő betegek­nek vigaszt, reményt nyújtani, segíte­ni őket, hogy a kórházi ágyon is hoz­zájuthassanak a szentségekhez. A gyógyuláshoz nemcsak gyógyszer, gyógyító kéz, de a hit is szükséges. Ezt szeretnénk erősíteni a betegek­ben. Amikor erről a munkáról szólok, az önkéntesek munkáját is szeretném külön megköszönni, s kiemelni dr. Felföldi Éva főorvosnő önzetlen se­gítségét, aki a csoport összetartásá­ban oroszlánrészt vállalt számtalan más, fontos elfoglaltsága mellett. Köszönet érte! A paranormális jelenségek közül ta­lán a legérdekesebb az ún. levitáció, ami egyszerűen fogalmazva testek le­begő állapotban történő tartását jelenti. Középiskolai fizikai tanulmányaiból sokan emlékezhetnek az elektromágne­ses mezőben lebegő Lenz-karikákra, vagy a légpárnás járművek „földfeletti" lebegésére, mozgására. A paranormális levitáció nem hozható összefüggésbe sem az elektromágneses kölcsönhatás­sal, sem az aerodinamikai sem az archi­medesi felhajtóerővel. A jelenségre a mai ismereteink alapján nem tudunk magyarázatot adni. A levitáció nagyon régen ismert je­lenség. A sok feljegyzett, szemtanúk által megerősített példa hitelességét az is alátámasztja, hogy ezek többségét az adott körülmények között nem tartották kívánatosnak, gyanakvással szemlél­ték, az ördöggel történő cimboraság je­lének tekintették. A szentek életében több példát találhatunk a levitáció ké­pességére, ez mégsem része a keresz­tény vallásban a szentéletűség ismérve­inek, de a hátterében olyan személyi­ség-vonások találhatók (pl. a fokozott aszkézis vállalása, átszellemültseg, stb.), amelyek már lehetnek az isteni kiválasztottság jelei. Bár, meg kell je­gyezni, hogy ismertek olyan levitánsok is, akikre nem voltjellemző az említett felfokozott vallásos lelkiállapot. A szentek életével foglalkozó leírá­sok említik, hogy a levegőbe emelked­tek és ott lebegtek többek között: Assisi Szent Ferenc, Szent Nikoletta és a cseh­országi Szent Ágnes. Az utóbbi áldozó­csütörtökön olyan magasra emelkedett, hogy eltűnt a nézők szeme elől, csak egy óra múlva tért vissza a földre. Vil­lanovai Szent Tamás az evangéliumban azt olvasva, hogy „Miután szólott né­kik, fölvéteték a mennybe", extázisba esett, felemelkedett és 12 órát maradt a magasban, sok szemtanú jelenlétében. Assisi Szent Ferenc egy alkalommal Maffi nevű rendtársát is magával ragad­ta. A földről felemelkedni és fenn a helyzetét változtatni képes szentek kö­zött talán a Copertinói Szent József (1602 - 1663) esete a legérdekesebb. Hetvenszer voltak szemtanúi a lebegé­sének. Egy éjféli misén a pásztorok síp­jának hallatán felemelkedett, a hívek feje fölött az oltárhoz repült és percekig lebegett a gyertyák fölött. Szinte az egész keresztény Európa - hívek, más vallásúak, egyházi és világi méltóságok - tudomást szerzett József különös ké­pességéről. Az egyházi vezetők egyál­talán nem örültek ezeknek a rendkívüli képességeknek, rendi elöljárói szívesen vették volna, ha a fiatal rendtársuk ab­bahagyja ezt a „furcsa szokását". Mi több, az inkvizíció kétszer is megvizs­gálta, hogy a jelenség nem az ördög műve-e? VIII. Orbán pápa kihallgatá­son fogadta a „repülő barátot", ami a szokatlan képességekkel rendelkező szerzetest olyan izgalomba hozta, hogy felemelkedett a padlóról és az őt kísérő rendfőnöke ráncigálta vissza a földre. Egy más alkalommal felrepült egy fa­ágra és onnan csak létrával tudták le­hozni. Copertinói Szent József a pilóták és az űrhajósok védőszentje. Kevésbé ismert, de vannak levitáns magyar szentek is. Szent Istvánról írja az Erdy-kódcx, hogy ájtatos imádság­ban „elragadlaték, néha lelkében, néha test szerént és felemeltetölt az feldszint­ről ő szentséges érdemének miatta ". Boldog Ilona a veszprémi domonkos kolostor főnöknője, hét éven át Szent Margit nevelője volt. Nemcsak a kolos­tor kormányzásában bizonyította ráter­mettségét, hanem a reá bízott közösség is példamutató elöljárót tisztelhetett benne; erényekben és csodálatos élet­szentségben élt. Gyakran megtörtént, hogy imádság közben teste a levegőbe emelkedett. Eletében több csodálatos képességéről (prófétálás, gyógyítás, lá­tomások) tett tanúbizonyságot. Boldog Egyed, esztergomi ferences rendi fráter következetesen vállalt asz­kézisben élt; csak kenyeret, vizet és né­mi főzeléket fogyasztott. Szerzetes tár­sai többször megfigyelték, hogy „... ima közben elragadtatott és testéi túlvi­lági erő a föld fölé emelte". O volt a kolostor szakácsa - mikor egyszer a rendi elöljárója bement a konyhába, és azt tapasztalta, hogy az ebédkészítés­nek nyoma sincs és Egyed nincs a he­lyén. Keresni kezdte, végül a tálalóban talált rá, önkívületi állapotban volt, tes­tét fényes aura övezte és olyan magasan emelkedett fel a földről, hogy a gvárdi­án (= a ferences rendház főnöke) nem tudta elérni. Amikor megszűnt ezt az állapota, azonnal hozzákezdett az ebéd elkészítéséhez és csodálatos módon az ebédet a szokott időben, pontosan, ízle­tesen elkészítve tálalta fel a kolostor lakóinak. Élete végén is egy csodálatos eseménnyel ejtette ámulatba rendtársa­it: „Kilenc napi betegeskedés után, bár azelőtt egy betűt sem tudott másképp, mint magyarul, tiszta latinsággal bú­csúzott el társaitól jelezvén nékik, hogy Szent Ferenc, Szent Antal és Szent Ber­nát jöttek el érte ". Mint látható az esetek többségében arról van szó, hogy bizonyos szemé­lyek, felfokozott lelkiállapotban képe­sek a súlytalanság állapotába kerülve, a föld felett több méter magasban lebeg­ni, helyzetet változtatva manőverezni. Ez a jelenség két szempontból is figye­lemre méltó. Az egyszerűbb probléma az, hogy nem ismerünk olyan „antigra­vitációs" kölcsönhatást, amivel ez a je­lenség magyarázható lenne. De gondol­hatunk arra, hogy a tudomány fejlődése folytán egyszer eljut egy ilyen törvény felfedezéséhez is. A másik probléma szinte a természettudományos világké­pünk alapjait kérdőjelezi meg. Ma úgy tudjuk, hogy a természeti világ törvé­nyei tudatunktól független objektív va­lóságot fejeznek ki. Vagyis a természet törvényei (pl. a gravitáció, a dinamika, stb.) nem függnek a lelkiállapotunktól. Itt pedig erről van szó! A tudomány mai állása szerint pszichés alapon nem lehet befolyásolni sem a mechanikai, sem az elektrodinamikai hatásokat, pedig a le­vitáción kívül más jelenségek is ismer­tek, amelyek ezt cáfolni látszanak. Az élővilág és a „holtanyag" eme újszerű kölcsönhatásainak a tisztázása aligha lesz megkerülhető a harmadik évezred­ben. Bányai Mátyás 2001. december 9-én 15.00 órakor Utolsó komp a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület irodalmi műsora párkányi és esztergomi szerzőkkei, legújabb kiadványainak bemutatója Hogyan működik a katolikus segélyszervezet? a Párkányi Városi Művelődési Központban Hasicská 25, 943 01 Stúrovo, tel.: 00-421-36-7511 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom