Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. március 1. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE HO \t/ /é\ VIRÁG Az Esztergom és Vidéke „háztáji" melléklete — I. évf. 3. szám Szerkeszti: Szánthó Barna - Milyen gyerek voltál hajdanán? - szegezem neki a kérdést, amikor leülünk a tanmedence pillanatnyilag csöndes partján. Kissé meg is lepődik, komolyabb, szakmaibb kérdést várt. Aztán vállat von, és csak ennyit mond: - Gondolom, olyan, mint a többi gyerek. Talán kicsit elevenebb az átlagnál. - Ez a mozgásvágy azt jelentette, hogy már korán sportolni kezdtél? - Igen. A Petőfibe jártam, ahol Csabai tanár úr megszerettette velem a sportot, több sportágban is szerepeltetett, de nekem már akkor is az úszás volt a kedvencem. Aztán Andrási Sanyi bácsi megkedveltette velem a vívást is, és innen már csak egy lépés volt az öttusa. - Megvoltak itt akkor ennek a sportnak a feltételei? - Még működött a mai Béke téri lakótelep helyén a lőtér, lovaspályát is építettünk ajelenlegi Szalma Csárda, illetve a kutyakiképző helyén, ahol a téesz lovaival gyakoroltunk. Ez - hajói emlékszem - 69-70-ben lehetett. Ezt a sportágat folytattam Székesfehérváron is, ahol középiskolai tanulmányaimat végeztem. Innen kerültem a TF-re, ahol megszereztem az öttusa szak-edzői diplomát. - Voltak ebben a sportágban számot te \ 'ő ered ménye id ? - Háromtusában háromszor voltam magyar bajnok, öttusában vidékbajnok lettem, és bekerültem a válogatott keretbe is. - Ezek valóban dicséretes eredmények, és szerénységedet jelzi, hogy erről nem sokan tudnak Esztergomban. Mint ahogy öttusa-edzői pályafutásodról sem. Hogyan alakult edz.ői karriered'.' - Fehérváron kezdtem, voltak is eredményeim, de a szívem visszahúzott Esztergomba. Itthonról 1978ban olyan ígéretet kaptam, hogy először úszóedzőként, majd - a feltételek megteremtése után-öttusa-edzőként dolgozhatok, de a tervek, ígéretek nem valósultak meg - főleg a szükséges anyagiak híján. így hát visszamentem Fehérvárra, és ott voltam egészen 1983-ig. - Hogy volt nálatok akkor Fehérváron'.' Mind az öt számban Te edzetted a sportolókat, vagy szakosítva dolgoztatok'.' - Nem tartom szerencsésnek, ha az öttusa egyes ágaival más-más edző foglalkozik. Ez csak akkor vezethet eredményre, ha van egy vezetőedző is, aki összehangolja, irányítja a munkát, különben az enves edzők a saját sportágukban úgy meghajtják a srácokat, hogy a következő sportág edzésére már nem marad erejük, vagy képtelenek koncentrálni. Székesfehérváron nem volt ilyen gond, egyedül foglalkoztam a sportolóimmal. - Miért hagytad ott másodszor is Fehérvárt? Edzői állást ajánlottak Esztergomban ? - Nem. Amikor megelégeltem, hogy egy idegen városban kell dolgotnom, s csak ritkán jöhetek haza látogatóba szülővárosomba, szedtem a sátorfámat, és hazaköltöztem. Edzői állást akkor éppen senki sem kínált fel nekem, így hát mint zöldséges kezdtem el dolgozni. - Hogyan lett a zöldségesből uszoda igazgató? - Seres István nyugdíjba vonulása után az uszodát üzemeltető Vízmű két évig csak ideiglenesen megbízott vezetőket jelölt ki saját dolgozói közül, akik szinte büntetésből kerültek ide, gyakran váltogatták egymást, és nem törődtek a strand fejlesztésével. Egyre szomorúbb állapotok uralkodtak el az uszodában. 1986-ban - egyrészt látva a siralmas helyzetet, másrészt belefáradva abba, hogy a zöldségbolt vezetése mellett nem maradt elegendő időm a sportolásra - jeleztem a Vízmű vezetőjének, hogy szívesen elvállalnám a létesítmény igazgatását. Ez akkor már csak pályázat útján történhetett, megírattak hát velem egy pályázatot, s mivel más jelentkező nem is volt, még abban az évben kineveztek ide igazgatónak. - Milyen gondokat kellett megoldanod, mikor vezetőként ide kerültél? - Öltözőket, zuhanyozókat, WC-t, új burkolatot, korszerűbb fűtési rendszert kellett létesítenem, hozzákezdtem a terület parkosításához, dísznövények ültetéséhez is. A fejlődéssel a Vízmű vezetői annyira elégedettek voltak, hogy 10 millió forintot szavaztak meg a szabadtéri medence feszített víz- tükrének kialakítására. A város önkormányzata csak ezután, 1992-ben vette át a létesítményt, s ettől kezdve reménykedtem egy komolyabb fejlesztés lehetőségében. - Elég hosszú út vezetett a mostani sátortetőfelhúzásáig. Te ezt végleges megoldásnak tekinted, vagy reménykedsz a strandnak további - a korábban elfogadott építészeti tervek alapján történő, pályázati pénzekkel megtámogatott - fejlesztésében ? - Mindenek előtt a medencék vízforgató berendezését kellene meevaNEM VAGYOK MEGSZÁLLOTT, CSAK ELKÖTELEZETT" - Uszodai beszélgetés Heer Lajossal lósítani, ezt látom jelenleg a legfontosabb, a következő két évben megvalósítható fejlesztési feladatnak. Ez azonban mintegy 50 millió forintba kerülne, s ennyi pénzhez csak pályázat útján tudnánk hozzájutni. De hát mi már 1993 óta minden évben adunk be pályázatokat, és soha egyetlen fillért sem nyertünk. Pedig már a rendszerváltás utáni első kormány programjába vette az uszoda-hálózat fejlesztését, de azóta egyetlen kormány sem valósította meg, a mostani is a stadionok fejlesztését tartja fontosabbnak az uszodák építésénél. Éppen ezért nehezen értem meg azokat a halogató típusú városi politikusokat, akik azért ellenezték ajelenlegi sátortető felállítását, mert abban bíztak, hogy az erre fordított 40 milliót félretéve előbb-utóbb sikerül nyerni majd melléje valamennyit, és akkor hamarosan hozzákezdhetnénk az elfogadott építési tervek megvalósításához. Én persze erről nem mondtam le, de csak távlati terveim között szerepel. Ha viszont a halogatókra hallgattunk volna, most nem lenne ez a „buborék", s az uszoda jelenlegi forgalmának csak egy nagyon kis hányadát tudtuk volna biztosítani, megfosztva ezzel a gyermekek és a felnőttek százait a rendszeres úszás lehetőségétől. - Milyen fejlesztési elképzeléseid vannak még ? - Mindenképpen felújításra szorul a 20 méteres fedett tanmadence, hiszen az épület már nagyon elöregedett. Areumatológiától átvett épületrészt is szeretnénk átalakítani, és a gyógyfürdőzés, a gyógyturizmus szolgálatába állítani. Ehhez városi pénzforrások is állnak rendelkezésre, sőt a Fürdő Szálló tulajdonosa is áldozna erre a célra. A megvalósulás időpontja persze sok mindenen múlik. 27 fokos termálvíz van a talpunk alatt, ezt ki kellene használni. - Térjünk vissza a jelenbe! Hány ember fordul itt meg naponta? - Az általános és középfokú iskolák testnevelési óráinak keretében délelőttönként 220-250 tanuló úszik itt rendszeresen, rajtuk kívül naponta 25-30 óvodás ismerkedik a vízzel. A délutáni órákban 150-200 sportoló végzi edzéseit az uszodában, a „civil" - belépőjegyes vagy bérletes - látogatók száma naponta átlag 200-250 fő között mozog. - Egész évben folyik nálatok az. úszásoktatás? - Igen. Jelenleg is négy általános iskolás és két óvodás csoporttal foglalkozunk, de a nyári iskolai szünetben érthetően megugrik az oktatásra jelentkezők száma. Eves szinten átlagosan 600 főt oktatunk, közülük mintegy ötszázan biztonságosan meg is tanulnak úszni. Tapasztalatunk szerint túlnyomórészt azok a gyerekek sikertelenek,akikben nem él az úszni tudás iránti vágy, csupán szülői erőszak kényszetíti őket a vízbe. Új próbálkozásunk a felnőttek úszásoktatása, erre csak szombat-vasárnap a reggeli órákban van mód, hiszen a dolgozó emberek csak ilyenkor érnek rá. Jelentkezni folyamatosan lehet. - Itt az uszodában nem csak igazgatóként, hanem mint úszóoktató is dolgozol. Tudom, hogy edzőként is működsz. Sőt az egyre sikeresebb esztergomi triatlon sportnak Te vagy a megteremtője. Hallhatnánk az. utóbbiról is valamit? - Annak idején, amikor országszerte alakultak az úgynevezett edzésközpontok, Esztergomban is felvetődött egy ilyen utánpótlásbázis létrehozása. Felkértek rá, elvállaltam, de mivel a testnevelőtanároktól kevés támogatást kaptam, nagyon nehezen indult be. Főleg úszással és futással foglalkoztunk, ezért az egyik lelkes szülő, Monostori Sándor javasolta, hogy - kibővítve a harmadik sportággal, a kerékpározással - próbálkozzunk meg a triatlonnal. Persze pénzünk nem volt rá, így aztán mindenkinek saját magának kellett biztosítania a kerékpárt és minden egyebet. A versenyekre is többnyire a szülők kocsijaival mentünk. 1986-87ben még a nehéz hazai Csepel és a Csehszlovákiából áthozott Favorit versenykerékpárokat használtuk; könnyű, gyerekeknek való méret szinte nem is volt. Ma már sokkal korszerűbb bringáink vannak, de hát ezek bizony nem olcsóak, 60 ezer forint körül van darabja. Szerencsére Neuzer András kerékpárösszeszerelő üzemétől sok kedvezményt kapunk. - A triatlonosok elsősorban az. úszókból lesznek ? -Nálunk általában igen. A mostani gárdánk legtöbb tagja itt tanult meg úszni, versenyszerűen először ezzel a sportággal kezdett el foglalkozni. De nem mindenütt van így. Ez érthető is, hiszen mindhárom versenyszámhoz másféle izomzat kell, s nem biztos, hogy a jó úszók eredményesen fognak futni és kerékpározni. Éppen ezért nem könnyűé sportágban a versenyzők felkészítése. Szerencsére az öttusában szerzett tapasztalataimat itt jól tudom hasznosítani. - Milyen eredményeitek vannak? - Ma már elmondható, hogy nemcsak országos szinten érünk el sikereket, hanem szélesebb körben is, hiszen Bodrogai Judit személyében Európa-bajnokunk is van. A múlt évet tekinthetjük az eddigi legsikeresebb esztendőnknek, már csak azért is, mert négy versenyzőnk válogatott lett, számtalan magyar bajnokságot, ORV versenyt nyertünk. Rendes Csaba, Turcsányi János, Miavecz Aladár neve egyre ismertebb a triatlonban, Erős Anikó pedig az úgynevezett „acélemberek" között bizonyította, hogy nők is képesek rendkívüli teljesítményekre. - Népszerű ma ez. a sportág Esztergomban? -Ez attól függ, mit értünk népszerűségen! Három csoportban, mintegy 120 fővel dolgozunk, Szerencsés Tamás és Sölétormos Éva az edzőtársaim, és elmondhatom, hogy sportolóink igen lelkesek, szívesen járnak edzésekre. Persze ennek a sportágnak megvan az a hátránya, hogy kevésbé látványos, éppen ezért nem lehet akkora szurkolótábora, mint mondjuk a focinak, a rögbinek vagy a kézilabdának. - Hogyan vagy megelégedve az önkormány z.at-ny újtotta támogatással ? - Ha a fürdőt nézem, akkor azt mondhatom, hogy nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint Esztergom más városi intézményei. A tavalyi városi támogatással különösen elégedettek vagyunk, és hogy ezt megkaphattuk, abban nagy szerepe van városunk jelenlegi polgármesterének. Ami viszont az önkormányzati sporttámogatást illeti, arról az a véleményem, hogy erősen kritizálható, főleg azért, mert nem objektív. Csak olyan sportágakat volna szabad jelentősen támogatni, amelyeknek a tárgyi és személyi feltételei egyaránt megvannak, valamint az eredmények is indokolják a fejlesztést. Azokat a sportágakat kellene kiemelten dotálnia az önkormányzatnak, amelyek öregbíthetik Esztergom hírnevét. Ilyen a rögbi, a kézilabda, a kick-box, az evezés, és ilyen a triatlon is. Neuzer András, Zrínyi Miklós, Mármarosi Győző országosan elismert szakemberek, megszállotjai a sportáguknak, ragyogó eredményeik vannak, mégsem kapják meg azt a támogatást, amit megérdemelnének. - Te is ilyen megszállottnak tartod magad? - Nem vagyok megszállott, csak elkötelezett. És persze engem is bosszant, hogy a legnagyobb összeggel mégsem az említett sikersportágakat támogatja az önkormányzat, hanem a város szánalmas focicsapatát, holott se létesítményük, se jó szakemberük nincs, eredményeik kritikán aluliak, szurkolótáboruk is egyre fogyatkozik. - Teljesen egyetértek veled. Úgyhogy beszéljünk inkább Rólad! Mennyi időt töltesz itt naponta ? - Átlagosan napi 10-12 órát, és ebben a szombat és a vasárnap is benne van. - Mit szól ehhez a családod? - Ők is itt vannak. - Es mit kezdesz a kevéske szabadidőddel? Van valami hobbid? - A hobbim a sport. Az, amit egész nap csinálok. Ha van egy kis szabadidőm, akkor elmegyek futni. Este, amikorra már elfáradok, többnyire olvasni szoktam. Tévét egyre ritkábban nézek, idegesít a sok bárgyú és erőszakos film, a szenzációhajhászó híradó. - Kirándulni, nyaralni jártok-e? - A hétvégi kirándulásaink a versenyek, melyek mindig valamilyen szép környezetben, tóparton zajlanak. A nyaralásaink pedig az edzőtáborok. A családom mindenhová elkísér, hiszen ők is aktív részesei a triatlon nak. -így persze könnyű! Úgy vélem, ha zárókérdésként az. életcélod, elveid felől faggatnálak, alighanem továbbra is ugyanebben a témakörben mozognánk... - Kétségtelenül igazad van. Ráadásul csak általánosságokat tudnék mondani, vagy olyan fennköltnek tűnő mondatokat, amelyekért talán meg is mosolyognának. Gyermekkoromban azt hallottam a szüleimtől, tanáraimtól, hogy legyek fegyelmezett, pontos, szorgalmas és állhatatos. Én egész életemben próbáltam így élni, így dolgozni. És ezeket az elveket tartom most is fontosnak. Akkor érzem jól magam, ha este azzal a tudattal fekhetek le, hogy újabb feladatokat tudtam eredményesen megoldani. Hogy ez életcélnak nevezhető-e, azt döntsd el magad! - Döntse el az olvasó! -thó