Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

m^m 6 ESZTERGOM ES VIDEKE 2001. március 1 ^fl AZ ÖZEKET LELÖVIK, UGYE? Újvári Györggyel, a Dunakanyar Vadásztársaság elnökével ülünk munkahelyének, a LAKÉP Rt.-nek igazgatói szobájában. A vadászatról, mint sportról és hobbiról szeretném faggatni. - Elöljáróban el kell mondanom - kezdi a beszélgetést hogy nagyon szeretném, ha ez a cikk segítene megismertetni az emberekkel a vadásztársaságok valóságos működését, helyretenni a téveszméket, a média egy részében közétett szélsőséges eseteket, amelyek nem a vadásztársaságokra jellemzőek, legfeljebb néhány személyre, akik a valóságtól teljesen elszakadtak, és semmi közük sincs a vadásztársaságokhoz. - Minket is ez a cél vezérel. Első kérdésem mindjárt kapcsolódik is ezekhez a téveszmékhez. Valljuk be, amikor a vadászatról hallunk, a régi dzsentri-világ többnapos vadászatai s az ezekhez kapcsolódó dáridók ugranak be könyv- és filmemlékeink ködéből. Mennyire költséges, úri hobbi ez manapság? - A háború előtt valóban úri kiváltságnak számított a vadászat, a Rákosi-, majd a Kádár-rendszerben pedig a pártapparátus elitjének a szórakozása volt ez a sport. A rendszerváltást követően viszont az új törvények lehetővé tették, hogy bárki hódolhasson e szenvedélyének, ha a feltételeknek megfelel. Ma már az egyszerűbb, kétkezi emberek, a nyugdíjasok is ott találhatók tagjaink között. Szó sincs tehát arról, hogy kizárólag az újgazdagok szűk rétegének a szórakozása lenne a vadászat. - Ez azt jelenti, hogy ha én kedvet kapnék arra, hogy vaddisznókat vagy fácánokat lődözzek, minden további nélkül beléphetnék egy vadásztársaságba ? - Hogyne! Csak először le kellene tennie néhány elméleti és gyakorlati vizsgát, bizonyítandó, hogy ismeri a vadakat, a vadászati szabályokat, a fegyverek balesetmentes kezelését. Aztán meg kell vásárolnia a felszerelést, ami nem olcsó dolog, ki kellene töltenie egy belépési nyilatkozatot, amelynek alapján a tagság dönt a felvételéről. Vannak ugyanis kizáró okok. mint például a büntetett előélet. Megtagadhatjuk a felvételét akkor is, ha betelt a létszámunk. Törvény szabályozza ugyanis, hogy adott területen hányan vadászhatnak. Mivel a mi területünk háromezer hektár, és jelenleg csak tizenhatan vagyunk. még mintegy tucatnyi jelentkezőt tel tudunk venni. Persze vállalnia kall a havi 3 000 forintos tagsági díjat, be kell fizetnie a közös vagyonból önre eső részt, sőt évi tíz nap munkát is kell vállalnia a társaságban. Természetesen beléphet más vadásztársaságba is, ahol a feltételek teljesítése kevesebbe kerül, csakhogy ők nem rendelkeznek vadászterülettel, ezért csak akkor vadászhatnak, ha meghívják őket valahova, vagy ha megfizetik a bérkilövést. - Első hallásra úgy tűnik, nem olcsó mulatság a vadászat. Úgyhogy egyelőre csak külső, távoli szemlélője maradok. Mint hallom, akadnak mások is, akik nem vállalják az anyagi áldozatokat, mégis elejtenek néha egy-két értékes vadat. Az orvvadászokra gondolok. Fel tudnak-e lépni ellenük valamilyen módon? - Az orvvadászok országszerte, így nálunk is nagy problémát jelentenek. Sem a vadásztársaság tagjai, sem az erdészet dolgozói nem hatósági személyek, tehát nem léphetnek fel az engedély nélkül vadászókkal szemben. És nem is ajánljuk nekik, mert ez nagyon veszélyes lépés lenne, hiszen volt rá példa, hogy rálőttek az őket felelősségre vonó személyre. Annyit tehetünk csupán, hogy feljegyezzük a látottakat, és jelentjük a rendőrségnek. Számtalan ilyen eset történt az elmúlt időszakban, többeket le is tartóztatott a rendőrség, de sajnos, a jelenlegi jogszabályok nem tesznek lehetővé olyan szigorú büntetést, ami elriasztaná az orvvadászokat a törvényszegéstől. - Úgy tudom, a vadásztársaság tagjai sem ló'dözhetnek kényükrekedvükre a területükön élő vadakra. Mennyire van ez szabályozva Önöknél? - Nemcsak az van szabályozva, hogy mikor, mit és milyen feltételek mellett lőhetünk. Az is elő van írva, hogy mit tehetünk a lelőtt vaddal. A laikusok azt hiszik, hogy a vadász lepuffantja a vaddisznót, aztán már viszi is haza, hogy estére ízletes pörköltet készítsen belőle. Nos, nem egészen így van. Ha sikerül leterítenünk például egy vaddisznót, először is rá kell tennünk egy azonosító jelet. Aztán - miután kibeleztük - be kell szolgáltatni a legközelebbi vadátvevő helyre. Csak a belsőségeket tarthatjuk meg; ha a hús egy részére is szükségünk van, meg kell vásárolnunk - természetesen önköltségi áron. Ezenkívül a vadásztársaság évente meghatározza azt a vadhús-menynyiséget, amelyet saját tagjai között oszthat szét. Ez vaddisznóból például 5 kg szokott lenni. Az apróvadakra ez a megkötés nem vonatkozik, hiszen nyúlra nem is vadászhatunk, fácánból is csak személyenként egyet lőhetünk, az az egy pedig hazavihető. A szarvasok, őzek agancsait - szakmai elbírálás után - természetesen megtarthatja a vadász, de fizetnie kell érte. A fizetség a hús és az agancs esetében egyaránt a vadásztársaság bevétele. - Említette már, hogy a Dunakanyar Vadásztársascig mintegy 3000 hektáron vadászhat. Ez sok vagy kevés? - Ez a minimum, amin a törvény engedélyezi a vadászati jog gyakorlását. Ezt a területet, bizonyos egyeztetések után az FVM jelölte ki társaságunk számára. Egy része magán, más része állami vagyon; a lényeg az, hogy a törvény a vadászati jogot földtulajdonhoz köti, a vad viszont állami tulajdon. A vadásztársaság a földtulajdonosok közös képviselőjével haszonbérleti szerződést köt, fizeti a bérletet, gondoskodik a vadállomány téli etetéséről, sőt megtéríti mindazokat a károkat, amelyeket a vadak okoznak a területünkkel szomszédos veteményekben. - Tehát Önöknek kell megfizetni a kárt, ha a vaddisznók megtizedelik valamelyik gazda kukorica-termését? - Sőt, anyagilag mi vagyunk a felelősek az országutakra tévedt vadaknak a gépjárművekben okozott kártételéért is, ha a gépkocsi vezetőjének a vétkessége kizárható. Ugyanakkor szigorú szabályok tiltják, hogy például utána menjünk egy megsebzett vadnak, ha elvonszolja magát egy kukoricásba, amely már kívül esik a mi területünkön. Nem tehetünk eleget a gazdák kérésének sem, hogy lőjjük ki a terményeikre pusztító vaddisznót vagy a csirkéikre lopkodó rókát, mivel ott nekünk tilos vadászni. Szigorú szabályok kötik meg a kezünket. -Mint mondta, az Önök feladatai közé tartozik a vadállomány figyelése, téli etetése, vagyis a terület vadgazdálkodása is. Mennyire tervszerű ez a munka? - Vadásztársaságunk irányítását az intéző bizottság végzi. Ennek tagja a vadászmester, akinek a feladata a vadgazdálkodás. O felelős a vadállomány rendszeres figyeléséért, a vadak élelemmel való ellátásáért. Az ő megfigyelései, tapasztalatai alapján tervezzük meg az évente kilőhető vadak mennyiségét. Területünkön viszonylag kevés az erdő, ezért a szarvas igen ritka. A nagyvadak közül elsősorban a vaddisznókra és az őzekre vadászunk. Az apróvadak tekintetében az a helyzet, hogy a nyúlállomány vészesen lecsökkent, így vadászatát egyelőre szüneteltetjük, a fácánok száma is erősen leapadt. Ennek okát elég nehéz megmondani, valószínűleg egyrészt a megváltozott körülmények okozzák, másrészt pedig az a tény, hogy az apró vadakkal táplálkozó dúvadak számos faját védetté nyilvánították, így a kívánatos egyensúlyt kilövésükkel nem tudjuk biztosítani. -A jelenlegi időszakban mire lehet vadászni? - Márciusban csupán a dúvadak néhány fajára vadászhatunk. De hamarosan bekövetkezik a szalonkázás időszaka, amire már nagyon várunk. Nem vonatkozik a vadászati tilalom a rókára, a varjúra, a szarkára, amely állatok egyértelműen károsak. - A vadászoknál, gondolom, elsőrendű fontosságú a célzás tudománya. Van-e mód ennek gyakorlására, tökéletesítésére, esetleges versenyek rendezésére? - Sajnos, Esztergomban nincs olyan lőtér, amely erre alkalmas lenne. így a Pilisi Parkerdőgazdaság pilismaróti lőterét vehetjük igénybe - bérleti díj fejében, ha a holtidőszakokban szükségét látjuk a gyakorlásnak. Vadászversenyeket mi nem rendezünk, de néha résztveszünk országos és területi versenyeken, ahol különböző szempontok szerint értékelik a teljesítményeket. - A vadászatokhoz hozzátartoznak a vadászkutyák is. Ezeknek a betanításával foglalkozik valamilyen kiképzőiskola úgy, mint például a rendőrkutyák idomításával? - A vadász és a kutyája annyira összetartoznak, annyira egységet képeznek, hogy a vadászkutyák betanításával nem is foglalkozhat más, mint a gazdája. Ezek az ebek, a magyar és német vizslák, különben is nagyon könnyen tanulnak, szinte a vérükben van a vadászat. Főleg azzal segítenek gazdájuknak, hogy felkutatják, megkeresik a vadat. - Regényekből, filmekből tudom, hogy hajdan nagyszabású hajtóvadászatokat is rendeztek. Alkalmaznak még manapság is hajtókat? - A vadászatoknak két fajtája van: az egyéni és a társas vadászat. Az előbbi esetben a vadász egyedül megy ki a területre, és többnyire magaslesről próbálja meglőni a vadat. Az utóbbi esetben pedig a vadásztársaság tagjai, családtagjaikkal és barátaikkal közösen vesznek részt a vadászaton, ahol szervezetten, a balesetvédelmi szabályok betartásával hajtják fel és vadásszák le egy terület bizonyos vadfajtáját, például a fácánokat. Régi értelemben vett hajtók itt nincsenek, de a családtagok és barátok - nemegyszer a leendő vadászok - segítenek a vadak felverésében, felhajtásában. - Mennyire veszélyes sport a vadászat? - Nálunk baleset még nem fordult elő, de természetesen minden olyan tevékenység, ahol fegyvert használnak, veszélyesnek minősül, tehát szogorúan be kell tartanunk és be is tartjuk - azokat a szabályokat, amelyek testi épségünket védik. Ezek az előírások szigorúak, vonatkoznak nemcsak a fegyver használatára, de tárolására is, amit a rendőrség rendszeresen ellenőriz. A társas vadászatok előzetes bejelentésére és az egyénileg vadászókra szintén több szigorú előírás vonatkozik. -Jelentós anyagi anyagi áldozat és szigorú szabályok mellett Önök mégis vállalják a hajnali didergést a harmatos vagy deres erdőben, lesve a vadat, amelyik vagy jön, vagy nem. Miért? - Ki ezért, ki azért. Az indíték változó. Nekem testi-lelki kikapcsolódás az egész héten át tartó robot után, ha élvezhetem az erdő csendjét. Ami persze sohasem igazi csend, tele van madárdallal, a fák leveleinek susogásával, a mókusok, a sünök halk neszeivel. S ilyenkor teljesen mindegy, hogy jön-e egy őz vagy vaddisznó, s hogy lelövöm-e, vagy csak nézem, ahogy bóklászik az avarban. Aki még nem próbálta, nem tudja, mit jelent ez az érzés. Számomra elsősorban ez a vadászat! Szába \ I 1 JL,! Vjf.y^l, í\ J i i Yé • ' <>*"" / K' 'i • * Wáf VtíL' ,;< , /,' u ^ / / A.< • f i ' V >\ \ * -Xitf jr '' , • • <3é Sr,. • M \ > íA? J b V-J 1