Esztergom és Vidéke, 2001

2001-10-04 / 39. szám

2001. október 4. 5 m\ * Babits Mihály DAL AZ ESZTERGOMI BAZILIKÁRÓL Epen olyanok mint otthoni dombjaim: alattam, fölöttem egy kis darab enyim. Távolabb a város, és túlnan látszik a szemközti dombról a komoly bazilika. Hoc ereit in votis... S ne jutna legalább a jóknak annyi föld, hol megállhat a láb nyugodtan és bölcsen, s kinyúlhat égig a lélek, mint dómjával ott a bazilika? Rossz föld, de megterem itt legalább a csend virága, nyugtató lótuszom, s odalent kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika. Kollár István fotója (1990.) 1971. szeptember 26. — 30 éve BABITS EMLÉKÜNNEPSÉGEK ESZTERGOMBAN Megemlékezés a nyári lakban A költő nevét vette fel a városi könyvtár Egy Babits-idézet margójára „ Nem úgy épült, hogy századokig álljon, csak múló tanyáid, mint a fecskefészek" - állnak Arany János sorai az esztergomi Elóhegy kies lankáin megbúvó nyári lak falán. A kis ház amelyben a költő, Babits Mihály csaknem két évtized nyarait eltöltötte, Zrínyi szavait is igazolja: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet..." Vasárnap délelőtt Esztergomban Babits Mihályra emlékeztek. Délelőtt az idők folyamán múzeummá lett Babitsvilla kertjében gyúltek össze a költő tisztelői, hogy emlékezéssel adózzanak korunk egyik nagy géniuszának. (...) A kies kertben csodálatosan pompázik az ősz, a régi ház, amelyet a költő az enyészetnek szánt, új színekben, átrendezve, relikviákban meggazdagodva várta vendégeit. A szép számban megjelent közönséget Hegedűs Raymund, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke üdvözölte. Méltatta Babits költészetét, utalt arra, mit jelentett a költőnek Esztergom. Katona Jenő főszerkesztő, aki a korabeli években Babits társaságához tartozott, költői ihletésű tanulmányát olvasta fel. Szavait idézve állítjuk össze azt a mozaikot, amely Babits Mihály esztergomi tartózkodására utal. A virágos tavasz hozta Esztergomba Babilsékat, s a késő ősz volt távozásuk ideje. A ház, amit Babitsék játékosan villityómik neveztek (sem vityilló, sem villa), évről évre csinosodott. Zárt tornác, aztán új szoba, fedett folyosó, meg egy kis darab föld. lépcsők, kerítés volt gazdája nyárról nyárra gyarapodó büszkesége. Boldog őrömmel mutogatta meg vendégeinek. Csaknem két évtizeden át ugyanennyi nyarat töltött itt a kies házban Babits. Távol •Astrepitu turbaque. zajtól cs tömegtől, mennyi nagy és szép mű B A B 1 T S született itt, melyeket bizonnyal jobban értünk és élünk át, ha ismerjük a helyet és tájat, ahol létrejöttek... A Babits-kertben tartott megemlékezés során Horváth Ferenc színművész és az esztergomi Monteverdi-kamarakórus lépett fel. Szeretnénk kiemelni a Jónás könyvé-nek nagyhatású előadását - Horváth Ferenc ezúttal is bizonyította, hazánk egyik legnagyobb előadóművésze. A városi kórház kerítésén elhelyezett Borsos Miklós reliefnél -amely a Jónás könyvének állít emléket - a Hazafias Népfront városi bizottságának nevében Bencze LAszló titkár helyezett el koszorút. Ugyancsak vasárnap délelőtt tartották meg a városi könyvtár névadó ünnepségét is. A művelődésügyi szervek hozzájárulásával a könyvtár Babits Mihály nevét vette fel. Hegedűs Raymund és Homor Imréné beszélt a könyvtárban tartott ünnepség során. Homor Imréné köszönte meg a két szobrászművész ajándékát, amelyet most avattak fel: Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész Babits-portréját (amelyet 1926-ban Esztergomban mintázott) és Ferenczi Béni Kossuth-díjas szobrászművész özvegyének ajándékát, a Babits síremléken lévő dombormű másodpéldányát. „Esztergomért" emlékérmet kapott Martsa Alajos, a könyvtár vezetője és a két művész. A költő halálának harmincadik évfordulójára és a könyvtár névadó ünnepségére Martsa Alajos szerkesztésében kiadták Katona Jenő Babits Mihály és Esztergom című tanulmányát. A rendkívül ízléses, tetszetős kiadvány a szerkesztőket és az esztergomi nyomdát dicséri. csolnoki IDolgozók Lapja. 1971 \:cptember28.) >1 I II V I. V Az esztergomi városi könyvtár bejáratánál keretbe foglalt fotó köszönti a belépőt. Babits Mihály mellszobrát ábrázolja, amelyet Borbás Tibor készített 1983-ban. (Az alkotást teljes méretében a református templom közelében lehet megcsodálni.) A fénykép alatt szép, kalligrafikus betűkkel olvasható: „Kertem az egész táj, hol óriás csiga/kétszarvú dómjával e bölcs bazilika". A Bazilika óriás csiga? Meglepő, sajátos gondolattársítás, az ember felkapja a fejét erre az irodalmi bravúrra. Az idézet megértését mindenképpen elmélyíti, ha elolvassuk Babits Mihály Dal az esztergomi bazilikáról című versét, és mint szerencsés helyzetben lévők felsétálunk a költő előhegyi házába. Innen pazar kilátás nyílik a városra és a környező tájra. A távlati hatás miatt mindenjóval kisebbnek látszik innen, mint valójában. Babits a hegyről letekintve érzékelte ezt. Ilyen alapon vonta ezzel a költői képpel közvetlen előhegyi környezetébe az egész tájat, és így utalta az az. épített könyezet legkiemelkedőbb pontját csigaként, jó gazdához illően, kertjének élő világába. „Megkapó ez a két sornyi sűrű költészet. A legdrámaibb azonban mégis az 'egész táj' szókapcsolat, hiszen Esztergom a túlparttal együtt egész: ez kimondatlanul kimondja a fájdalommal kimondhatót. Tudjuk ugyanis, hogy (...) Babits (...) átnézve a Dunán, ott 1920-at követően nem azt az országot láthatta már, amelybe beleszületett, hanem azt, amely Trianon diktátuma után a DunánDráván innenre szorult, s széltében is összezsugorodott. (...) Esztergomnak ráadásul volt még egy kis plusz magánTrianonja: felföldi 'párkányára' nemcsak rákönyökölt az új csehszlovák állam, de övéké lett Esztergom megye északi fele is, déli hányadát pedig a csonka Komárommal egyesítették. Megyeszékhely volta ezzel végzetesen megpecsételődött" - írja Kovács Sándor Iván Babits átnéz a Dunán című esszéjében (Irodalomismeret, 1999/12.). Ismeretes, hogy az előhegyi ház tornácára is a már idézett két sort (több más versidézettel együtt) írta fel a költő egyik legkedvesebb esztergomi barátja, Einczinger Ferenc, akinek feljegyzései szerint Babits szerette „vizsgáztatni" látogatóit, hogy kitől vannak az idézetek. Ez a két sor beírta magát az esztergomi történelembe, sokszor köszön vissza helyi kiadványok, könyvek lapjain. Polgáraink közül sokan vannak, akik büszkék arra, hogy városunk számos Babits-alkotás színhelye tematikailag és kronológiailag egyaránt. A könyvtár pedig ezekkel a Babits-sorokkal jelzi a belépőnek, hogy az író szellemi örökségét nemcsak névlegesen hordozza, hanem folyamatosan közvetítője kíván lenni. Mindig emlékeztetve arra, hogy ennek a városnak költői hangulata és évszázados értékei vannak, amelyeket őrizni, ápolni kell, de még inkább átadni épségben az újabb nemzedékeknek. Tóth Franciska TAKACS TIBOR EVEIM AGHEGYÉN VERSEK P íW-v'h r-u'C^ V CW 4,V\' U.Ó 4= V"' \cxU I L.ÍS* Takács Tibor Az esztergomi Előhegyen Bizony, behívhatna Babits, ha élne még, s ha itthon lenne, az úton sár, sóder, kavics, nehezen megyek fel a hegyre! Hat évtizedet késtem én, a múlt elveszett az időben. Rossz lábbal visz a jó remény, az őszben őszen s meggyötörten. Fogadna-e? Mit mondana? ,,Versekkel teli már a padlás..." És rímeim áradata már csak megkésett csillaghullás. Forró teát főzetne, vagy konyakot inna és mesélne? Maholnap itt a téli fagy, meg az idő a szenvedésre. Kimondaná, hogy nagy a baj? Oly korán hullnak ránk az esték. Még hányszor mondjuk el: tavaly nem hittük, hogy jön a betegség? Háza bezárva. Fúj a szél. Indulnék, alig visz a lábam. Esőként hull a rőt levél ebben a végtelen magányban. Az Éveim ághegyén c. verseskötetből (Bp. 2000.) VÁROSI KÖNYVTÁR ESZTBRGOÍVI Babits Mihály BUCSU A NYARILAKTOL Búcsúznunk kell újra, kicsi ház, s egyre nehezebb a búcsúzás. Hányszor látlak, ki tudhatja, még? Hány nyarat fog adni még az ég? Mint egy akvárium fenekén, idegen nagy csendben járok én. Körülöttem sok halk szörnyeteg, jövőm félelmei, lengenek. Én tudom, hogy ez a béna csend, ez a vak fény gonoszat jelent. Jön az ősz és életem is ősz: Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?