Esztergom és Vidéke, 2001

2001-10-04 / 39. szám

Esztergom és Vidéke 2001. szeptember 276. Ajándékozás a Szent Rita Otthonban (-los) Jótékonysági adakozási ese­ményre kaptunk meghívást szeptem­ber 27-én délelőtt Szentgyörgymező­re. A Szent Rita Fogyatékosok Otthonában Kollár Imréné fogadott bennünket, de bent a közösségi ter­mükben már ott voltak a fővárosból érkezettek, a Szent Vitus Halmozot­tan Sérültekért Alapítvány közhasz­nú szervezet képviselői. Koncz Jó­zsef né, a kuratórium elnöke bemu­tatkozásakor elmondta, hogy céljuk a családokban és a társadalmi környe­zetben élő sérült társaink életkörül­ményeinek a javítása. Ez hozta őket ide városunkba is, hallották jó hírét az idén éppen 115 éves intézménynek. A Szatmári Irgalmas Nővérek Rendje gondozta a kezdetekben Árvaháznak nevezett intézményt, melyet 1951­ben államosítottak. Olvasóink sokan emlékezhetnek a negyven éven át Gyermekotthonnak nevezett, akkor is bennsőségesen működő intéz­ményre, melyet negyedszázada vezet Kollár Imréné igazgató. A régi ha­gyományokat felelevenítve 1998­ban vették fel a Szent Rita nevet. A nővérekkel ma is élő kapcsolatuk van, hiszen iskolájuk, az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközépiskola nö­vendékei gyakori látogatók itt. Szívszorító volt a látvány, amint a fogyatékos gyerekek és felnőttek fo­gadták az ajándékozást. A fővárosi alapítvány elektronikus életmentő szívókészüléket, a hozzá tartozó sze­relvényekkel együtt ajándékozott az intézetnek félmillió forint értékben. Az uniós egészségügyi előírások sze­rinti betegrögzítőket is kaptak, száz­ezres nagyságrendű értékben. Külö­nösen az életmentő szívókészüléknek örültek a házigazdák, hiszen hasonló funkciójú eszközük már több évtize­det szolgált, és többször kellett javít­tatniuk. Megszámlálhatatlan sok jót hoztak magukkal a vendégek, csupa természetbeni ajándékot: élelmiszert, gyógyászati eszközöket, ruházatot, sőt még képzőművészeti alkotásokat is. Lapunk kérdésére az igazgatónő elmondta, hogy a három éves gyer­mektől kezdve a negyven éves felnőt­tig napjainkban 55 gondozottjuk van. Ezzel minden helyük megtelt, bizony jócskán kell várakozni annak a sérült fiatalnak, aki hozzájuk szeretne beke­rülni ápolásra. A Szent Rita otthon félszáz fős személyzettel dolgozik, orvos, gondozók, gyógytornászok mellett az ügyviteli, konyhai, techni­kai dolgozók működnek az intézet­ben. A fővárosi telephelyű, de vidéki bejegyzésű alapítvány (2030 Érd, Gárdonyi Géza u. 17.) köszönettel fogadja a támogatni szándékozókat. Egy éve működnek, ez alatt támoga­tást nyújtottak Tolna, Baranya, Vas, Győr-Sopron, Zala megyékben, vala­mint a fővárosi működtetésű otthon­ban, Kéthelyen. KonczJózsefné kura­tóriumi elnök és kísérete jó érzé­sekkel távozhatott Szentgyörgyme­zőről. Búcsúzásunkkor arra kérte la­punkat, hogy tájékoztassunk további szándékaikról, melyben Veszprém, Polgárdi, Edelény, Eger, Debrecen, Nyíregyháza, Tiszazug sérültek ott­honait célozták meg támogatásokkal. Szüreten - a délkeleti dombokon (P.l.) Lapunkban rendszeresen ol­vashatnak tudósításokat a városi, te­rületi, régiós borversenyekről, azok­ban visszatérően szerepelnek ha­gyományos szőlőtermő és borkészítő vidékeink: Szentgyörgymező, Kál­vária pincesor, Temető úti pincék, Mély út, a délkeleti dombokon Diós­völgy, Malonyai út, Borz-hegy, Ispi­ta-hegy, Szarvas-hegy, Látó-hegy. Hagyományosan szeptember végén, október elején szüretelnek a délkeleti szőlőföldeken már évszázadok óta. E terület hajdanán a Belvárosi Plébá­niáé volt, aztán kiosztásra került. Szombaton kora reggel a Malonyai pincesoron mindenhol gondos gaz­dák és családjaik, barátaik szedték a szőlőt. A termés Böszörményiéknél (fotónkon) jónak ígérkezett. De Szenczy Gyula, Kishonti Pál, Téglás László, Szabósóki László, Szabó­Czimhalmos István, Pázmándy Fe­renc, Lórinczi György, Kósa Béla, Nóvák Albert, Kocsi Ferenc is elége­dett volt a szedés során. Ezen a domb­vidéken elsősorban a fehér fajták ho­nosak: Rajnai rizling. Rizling­szilváni. Olasz rizling, de egyre több a vörös fajta: Kékfrankos, Zweigelt, Oportó is. A must tokával nem igen dicsekedhettek, hiszen 2-3 fokkal ke­vesebbet mérhettek, mint tavaly ilyenkor. Az esztergomi borosgaz­dáknak nem fáj a fejük attól, hogy nyakukon maradna a múlt évi termés, mint az több neves szőlőtermő vidé­künkről is hallatszik az országban. A pincékben annyi bor maradt éppen, ami a karácsonyi újbor fejtéséig ki­tart. A gyönyörű napsütéses időben sok felnőttel, fiatallal, gyerekkel ta­lálkozhattunk. Lapunk kérésére el­mondták, hogy a Diósvölgyi patakig húzódóan e dombvidéken legalább negyven olyan család van, ahonnan kisdiákok járnak be a városi iskolák­ba. Kéréssel keresték meg Kovács László önkormányzati képviselőjü­ket, eljutottak Meggyes Tamás pol­gármesterhez is, hogy a meglévő vil­lanyoszlopokra 5-6 helyen szereltes­senek fel világítótesteket. ígéretük van, számítanak is rá, hogy a napok rövidülésével a kora reggeli és késő délutáni sötétségben majd felgyul­ladnak a lámpák. A szőlősgazdák jó érzéssel mondták el, hogy gyü­mölcsöseiket, kertjeiket, melyeket ősi hagyományok szerint művelnek, rajtuk kívül védi Spóner Ferenc me­zőőr is. Az ő gondoskodását, lelkiis­meretes munkáját lapunk nyilvános­ságán keresztül is köszönik. A délkeleti dombokon a szüret dandárján túl vannak, de kiránduló városlakók még október közepéig kóstolhatnak ott finom szőlőt és édes mustot. Lencsehegy szene továbbra is szükséges - tudtuk meg Fehér Ernő igazgatótól (P) Vidékünkről szóló írásainkban gyakran foglalkoztunk a dorogi szénmedence utolsó „mohikánjával", a Lencsehegyi Szénbánya Kft. jele­nével és jövőjével. Fehér Ernő'bányamérnök-igazgató (fotónkon bal szélen szakmai kör­ben) éppen egy évvel ezelőtt nyilatkozott lapunkban megmaradásuk bi­zonytalanságáról. Elmondta, hogy az erőművek átállása miatt egyre keve­sebb szénre van szükség az országban, melyet jórészt külföldről hoznak be kereskedelmi ügyletek kapcsán. Az energikus, szimpatikus cégvezető a bányászat megszállottja, racionálisan gondolkodó szaktekintély. Kérdé­sünkre hangsúlyozta, hogy a gazdaságosan felszínre hozható szénvagyont bűn lenne a föld alatt hagyni. Úgy látszik, érveit, fáradozásait a gazdasági kormányzat méltányolja is. A dorogi szénmedence tovább hallathat ma­gáról, szenére szükség van. Kedvező ez a még meglévő szakemberek számára is, akik eme embert próbáló hivatásra tették életüket. Négyszázan dolgoznak föld alatt, legalább ennyi családot tartanak el vidékünkön. Kétmilliárd forintnyi megtermelt értékükből jelentős adót fizetnek. Vidé­künk gazdasági egyensúlya borult volna fel a szénbányászat drasztikus lezárulása folytán. Nem így történt. Fehér Ernő arcán kisimultak a ráncok, szükség van munkájukra. Vele beszélgettünk. - Milyen gazdasági szemléletváltás hozta meg a sokak számára áhított döntést? - Az Állami Privatizációs és Vagyonügynökség jóváhagyta szállítási szerződésünket a Magyar Villamosművekkel. Ezzel elhárult minden aka­dálya annak, hogy a jó minőségű lencsehegyi szenet kedvező áron a hazai villamos erőművekben hasznosítsák. A bányában foglalkoztatott mintegy négyszáz munkavállalót a jövő év közepéig nem fenyegeti a munkanél­küliség réme. Reális ígéretünk van arra, hogy az erőművi szénszállítás 2002-ben is folytatódhat, tehát mostani szerződésünk határideje meg­hosszabbodhat. A kedvező adottságú lencsehegyi bánya, mely eddig lakossági szenet is szállított, az elmúlt év júliusától működik államilag biztosított energetikai piac nélkül. Az olvasók ebből tudhatják, hogy nem voltunk képesek felvenni a versenyt a támogatott gázárakkal. Egy éves kemény tárgyalások eredménye a mostani erőművi szénszállítás megszü­letése. A sikeres szerződésben oroszlánrészt vállalt Latorcai János ország­gyűlési képviselőnk, a parlament gazdasági bizottságának elnöke. Képvi­selőnk annak tudatában segítette bányánkat, hogy nem csak négyszáz család munkahelyét és megélhetését menti, hanem a kedvező költségek figyelembevételével egyben a nemzetgazdasági érdeket is számba vette. Á bánya helyzetét sajnos nagymértékben nehezítette, hogy a Lencse­hegy által felajánlott árengedmény ellenére a Dorogi Erőmű átállt a gáztüzelésre. Megtévesztő, hogy a gáz hatósági árában jelentős szubven­ció húzódik meg. Megértésül mondom az olvasóknak, hogy ha a lencse­hegyi szén hőegységenként akkora központi támogatást élvezne, mint a gáz, akkor ingyen is adhatnánk a szenet. Jól érthető, amit mondok, tudniillik a támogatás magában fedezné a kitermelés összes költségét. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a gázra alapozott fűtés a kedvezőbb. Kérdés, hogy meddig? Meddig tartható fönn a nemzetgazdaságot terhelő és több, mint százmilliárd forintot felemésztő támogatási rendszer? Ezért is kérem, hogy köszönetünk tolmácsolása mellett kérdezzék meg erről Latorcai János képviselő urat. - Köszönjük a beszélgetést és egy későbbi számban folytatjuk a képvi­selőúrral. fo Olvasói levél Emlékeztetésként: a közelmúltban (EVID, 2001. szeptember 20.) Mosoni István emléke címmel búcsúztunk városunk közismert személyiségétől, lapunk hűséges olvasójától. írásunk kapcsán szerkesztőségünk a következő válaszlevelet kapta özvegyétől: Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Pálos Imre Úr! Az egész család nevében szeretném megköszönni a férjemről írt szép megemlékezését. Úgy tudom, hogy Ön személyesen is jól ismerte. Megha­tóak a sorai, ahogyan mások tiszteletét és becsületét is kifejezi. Napjaink világa tele van tragédiával. Egy ember elvesztése ebben a nagy zűrzavarban csak a család számára jelenthet maradandó fájdalmat; sajnos nem gyászolhatunk meg külön-külön mindenkit, aki idő előtt eltávozik közülünk. Mi most mégis úgy érezzük - hála a kollégáknak, a barátoknak, Önnek és még sok-sok ismeretlennek -, hogy egy percre megállt a világ. Középis­kolás korom óta ismertem Pistát. Nem volt könnyű élete: mindenért meg kellett küzdenie. A sikert és a tenniakarásért, mindenkit elérő segítőkészsé­géért kivívott elismerést és tiszteletet - úgy gondolom - megérdemelte. Az Ó nevében is hálás vagyok azért, hogy ezt kifejezésre juttatta mindenki, aki valóban tisztelte és becsülte. Köszönettel: Mosoni Judit Budapest, 2001. szeptember 21. Lemezfigyeló: Bangó Margit „halk zenéje" (gé) Bangó Margit - a cigánydal királynője - saját műfajában talán a legelismertebb előadó. A 34 éve pá­lyán lévő művész számos külföldi és hazai siker-sorozat után nemrég Halk zene szól az. éjszakában címmel új nagylemezzel örvendeztette meg a nagyérdeműt, melyet a Metachord Kiadó jelentetett meg. A művésznő - mint arra most a lemez kiadója emlékeztet egy infó­ban - a hatvanas évek végén a Ma­gyar Rádió tehetségkutató műsorá­ban tűnt fel és azóta töretlenül szolgálja hivatását. Tizenhét évesen már külföldi fellépésen vett részt mint cigánydal énekes. 1972-ben a müncheni olimpia kulturális követe volt mint magyarnóta énekes. Ezt kö­vette ismét néhány év külföldön, majd itthon énekelt s futott be Moulin Rouge sztárjaként, ahol akkor nem kisebb sztárokkal lépett fel, mint Szé­csi Pál vagy Máté Péter. A több mint harminc év előadói munkáját, sikerét ismerte el dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök, amikor tavaly átadta a művésznőnek azt a megtisztelő oklevelet, mely azt tanú­sítja, hogy Bangó Margit a Nemzeti Kulturális Örökség része. Neve így belekerült abba a nagykönyvbe, me­lyet az Országos Széchenyi Könyv­tárban őriznek azzal a céllal, hogy örök időkre hirdesse és őrizze meg azokat, akik felejthetetlent és mara­dandót alkottak nemzetünk számára. A művésznő nemrégiben egy kor­mányküldöttséggel a Vatikánban II. János Pál pápánál járt audiencián. Nem volt még olyan történelmi pilla­nat, hogy egy cigánydal énekes, mint egy ország kulturális követejárt vol­na a pápánál. Ez mindenesetre nagy mérföldkő azon az úton, melyen a művésznő halad azon cél felé, mely szerint minden szórakozni és mulatni vágyó emberhez el szeretne jutni hangjával és tehetségével, mindenfé­le előítélet nélkül. Bangó Margit most megjelent le­meze igen nagy meglepetést okozott úgy a szakmai megfigyelők mint a közönség számára. Az album címadó dala, Halk zene szól az éjszakában, már-már hajlik a jazz hangzás felé. Az ezt követő dalok pedig egyenesen modern felfogásban készült saját fel­dolgozások, szakmai szóval élve DANCE Mixek. A jól ismert cigány­himnuszként is titulált Dzselem dzse­lem című dal egyes kritikusok szerint világszínvonalú lett, a másik dance mix (Hosszú fekete haj - Aranyeső) kiszivárgott pletykák szerint egy amerikai koncert helyszíni feldolgo­zásának itthon újrakevert változata, amelyen még az eredeti konferansz hangja is bizonyíték a helyszínre. A művésznő pályatársai valószínű­leg nagy megdöbbenéssel vették tu­domásul, hogy Bangó Margit ilyet is tud. Bizony! A művésznő álláspontja az, ha már ilyen szerteágazó tehetség­gel áldotta meg a mindenható, miért ne szolgálja ki tudásával a közönség azon részét, akik már régóta várják tőle ezt. Rengeteg levelet és vissza­jelzést kap, a lemezvásárlók bizony meg vannak elégedve a 15 dalt tartal­mazó lemezzel. Örül a sikernek, hiszen egy előadó számára a legfontosabb az, ha a kö­zönséget teljes mértékben ki tudja szolgálni: „Azt szeretném, ha min­denki, aki megveszi a lemezemet és eljön bármelyik koncertemre olyan élménnyel gazdagodjon, amelyet nem felejt el soha, s még a legnehe­zebb pillanatokban is táplálkozni tud belőle." Bízunk benne, hogy a „Halk zene szól az éjszakában" szintén maradan­dó élményt nyújt a lemezvásárló kö­zönség számára. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk Bangó Margitnak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom