Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-18 / 3. szám

S ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 11. Menet közben Cili cica - a tévékritikus Az esztergomi kutyák, macskák híresek, csakúgy, mint gazdáik. Körül kell csak nézni az Erzsébet-parkban, mondjuk egy verőfényes szombat délután, amikor láthatjuk a sok-sok gazdival játszó kutyust. Hogy a gazdi játszik a kutyájával, vagy a kutyusok vezetik a gazdit? Ennek eldöntése nehéz feladat. A cicák sem akarnak lemaradni a versenyben. Nos, hogy meg legyen az egyensúly, megfelelő legyen a nemek aránya, és hogy a macskahöl­gyek se sértődjenek meg, mi most egy esztergomi nősténycicát mutatunk be. Cili cica két és féléves tarka-barka színű többszörös anyamacska. Lakóhelye Esztergom, az Aranyhegyi lakótelep egyik lerobbant bérpa­lotája. Immáron hétszer (!) nézett anyai örömök elébe. Egyik legeredmé­nyesebb ellése egy tiszta fehér színű kandúr, aki igencsak sokra vitte. Fickót - így hívják a kis kandúrt - elvitte egy gazdag szülőkkel rendel­kező kislány a szomszéd városba, ahol masnis, pedigrés valódi úri cica lett belőle. Cili viszont megmaradt nekünk, és néhány hónappal Fickó elvitele után ismét ejlett két aranyos kismacskát. Ezek szintén nagy karriert futottak be. Ok is egy gazdag családhoz kerültek. Cili viszont maradt, és mivel már nem maradtak kölkei, rászokott a tévénézésre. De nem ám válogatás nélkül! A legjobban természetesen a rajzfilmeket és mesefilmeket kedveli, főleg ha egy cica-kollega vagy egy kutyus is feltűnik a képernyőn. Ugyanakkor szinte menekül az akciófil­mek és krimik elől... A szex-jeleneteknél pedig szemérmesen elfordul. Szereti nagyon a természetfilmeket, főleg ha kismadarak tűnnek fel a képernyőn. Ilyenkor odaugrik a készülékhez, és kis mancsával próbál benyúlni a „bolondládába". (Ez az elnevezés egy erdélyi parasztbácsitól származik, aki nagy ellensége volt a televíziózásnak...) Mint említettem, Cili cica is kiváló tévé-kritikus. Természetesen nem néz meg válogatás nélkül mindent. A Világ-szépségversenyen például egyszerűen elaludt. A Híradót viszont mindig élénk szemekkel figyeli. Egy szó, mint száz: tanulságul leszűrhetjük, hogy némely macska ösztönökön alapuló kritikusi hajlama fejlettebb mint jónéhány, egész nap a bolondládába zuhanó emberé! (dezsó') Emlékezés Barcsay Jenőre Városképek Hunor József építésztói Ha életkorban szeretett édesany­ját „másolta" volna, ma is köztünk lehetne a Mester, aki nem kivívta, hanem kiérdemelte ezt a megtiszte­lő címet. A mezőségi Katona kisközség­ben született 1900. január 14-én. Nagy esztendeje volt ez a magyar szellemi életnek. Egymás után jöt­tek a világra: Barcsay Jenő, Bay Zoltán, Féja Géza, Márai Sándor, Szabó Lőrinc, hogy csak a legkivá­lóbbakat említsük. Festőnk nem tartozott a „csodagyerekek" kate­góriájába, fura élmény látni nagye­nyedi tanítóképzői közös értesítő­jében éppen rajzból az elégséges kalkulust. Elmondása szerint unta az egészet és nem figyelt, mert azo­kat már tudta. Biztosan így volt. Az O életébe szintén alaposan beleszó­lott a háború, minden következmé­nyével. A románok bevonulása után át kellett szöknie a zöldhatá­ron, mert „titokzatos" körülmé­nyek között kigyulladt egy temp­lomtorony, s a fiataloknak a letartóztatás elől menekülni volt ta­nácsos. Az anyaországi fővárosba érve a Képzőművészeti Főiskola kollégiumában kapott otthont, majd beiratkozott előbb Vaszary János, majd Rudnay Gyula osztály­ába. Ez utóbbi mester sötét tónusú színvilága jobban vonzotta, már ekkor Rembrandt és Mednyászky voltak a kedvelt festői. Párizsba először 1926 őszén jutott ki ösztön­díjjal, ahol elsősorban Cézanne konstruktivizmusa nyűgözte le. A következő állomás Róma, majd az itáliai városok. A felülmúlhatatlan rajztudás, valamint az ikonszerű falfestészet látványa, amelyek meghatározták későbbi művésze­tét. Szentendrét „erdélyi dombvona­laival" 1929-ben fedezte fel, nem is lett többet hűtlen hozzá. Atyai ba­rátja, a nagyszerű Egry József hiá­ba hívta a Balatonhoz, a víz gyön­gyöző párájában nem fedezte fel a konstruktivista kompozíciókat. A harmincas évek festői bőségében nehéz lett volna képekből megélni. Ne feledjük el: Bernáth Aurél, Aba­Novák Vilmos, Derkovits Gyula, Egry József, Szőnyi István, Rudnay Gyula, Tornyai János és Vaszary János alkották az élmezőnyt. Az át­lagvevőnek azonban Neogrády és Glatz Oszkár képei kellettek, de ki­sebb tájegységeknek is voltak saját „nagyságai". A nonfiguratív festé­szet csak a nagyon értőknek kellett. Így nem csoda, hogy Barcsay 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparos­tanonc Iskola rajztanára volt, az esztergomi Pirchala Imrével együtt. Mindig rátartin, hogy nem a festészet bői, hanem a festészetért él; képet csak ritkán adott el. A Képzőművészeti Főiskola 1945­ben meghívta a művészeti anató­mia tanárának, ezt a feladatot látta el páratlan lelkiismeretességgel az 1971-ben történt nyugdíjazásáig. Bár kiállításai 1932-től voltak, az igazi értők: Kállai Ernő, Kassák Lajos és mindenek előtt az általa szentként tisztelt Lyka Károly, fel­figyeltek rá, a köztudatba csak 1953-ban robbant be, a Művészeti anatómia című könyv-alkotásával. Külföldi elismertségére jellemző, hogy Fritz Schider amerikai művé­szettörténész az An atlas of ana­toniy far artists című nemzetközi­leg használt szakkönyvébe hat Fotókiállítás a KOMTERV Galériában tességgel fotózta. Mindent feltárt, ami bennük építészeti érték. - Mik a További tervei? - kérdez­tük az alkotót a siker láttán. - Magam is megdöbbentem, amikor a digitális képeket kinagyí­tottam, hogy micsoda építészeti ér­tékeket hordoznak ezek a műemlé­kek. Öncélú lenne tőlem, ha csak a szépet és a jót mutatnám be. Tóth Árpád tervező és a többi építész is arra ösztönöz, hogy a pusztulásnak indult, felújításra váró épületek fo­tózásával folytassam, amilyenek a Sándor palota, a Meszéna ház, a volt Bencés Kollégium, a Fürdő Szálló és - sajnos - még sok más. Most, a millennium hangulatában, elsősorban a szépre törekedtem, de jól látom a hibákat is. A CD megjelenéséről mind az Esztergom és Vidékében, mind az ETV-ben hírt fogunk adni. Több mint ezer kép fér majd rá. Már ezt az anyagot is válogatom. A megjelenés előtt, amolyan íze­lítőként ajánlom ezt a kiállítást, amelyet cégünk Jókai utcai épüle­tének első emeletén január végéig tekinthetnek meg az érdeklődők. tábla Barcsay-rajzot vett be olyan művészek társaságában, mint Le­onardo da Vinci, Michelangelo, Goya és Degas. Kivételes bonctana azóta egy tucat nyelven jelent meg, a Mester egykori mondása szerint „a magyar szakácskönyvek után a Művészeti anatómia legkelendőbb könyvünk a nemzetközi könyvpia­con". Ennek valódiságáról az el­múlt év őszén is meggyőződhet­tem. A Missisippi menti St. Louis (kb. kétszer akkora, mint Budapest) egyik nagy könyvboltjában hosz­szas keresés után két magyar vonat­kozású könyvet találtam. Az egyik Joe Esterhas nevű, magyar szárma­zású író zsebkötete Clinton elnök­ről, a másik Barcsay Jenőművésze­ti anatómiája, angol szöveggel. Ez természetesnek tűnt. Az már ke­vésbé, hogy az impresszumon egy szlovák kiadó volt feltüntetve. Ennyire nem érné meg nekünk? Erősen kétlem. Annak idején a Mester mondta: „ a könyveimet kül­földre darabonként 16 dollárért adják és én 2 Ft 60 fdlér szerzői díjat kapok értük". O soha nem az anyagi, hanem az erkölcsi-szellemi hasznát látta. Gazdag életművét ismertetni nem egy megemlékezés feladata, inkább esztergomi kapcsolatairól szóljunk. Az első számú ember, aki városunkba vonzotta, természete­sen Martsa Alajos volt. 0 több mű­vészeti fotót készített róla, így az itt közöltet is. Bevezető kérdése min­dig az volt: mi van Alajos barátom­mal? A második egyén: Dévényi Iván, aki még az általa annyira sze­retett szentendrei művészek között is megkülönböztetett tiszteletben részesítette Barcsay Mestert. Ez a tisztelet kölcsönös volt. ADévényi­gyűjteményben örökszép figurális olaj képeiből csodálhatunk meg né­hányat. A harmadik e sorok írója, (Pál) Ezer év - ezer kép címmel fotó CD-lemez kiadását határozta el a városunkban élő Hunor József építészmérnök (címlapterve fotón­kon látható). A digitális fényképe­zőgéppel az elmúlt két évben több mint másfélezer felvételt készített. Közülük válogatott harmincat, amelyeket A/4-es méretben kiállí­tott a KOMTERV Galériában, a Jó­kai utca 8. szám alatt. Csirke József ügyvezető igazgató a kiállítás meg­nyitóján hangsúlyozta, hogy Hunor mérnök új oldaláról mutatkozott be a művészi értékű fotókkal, eddig az építészet kivitelezési szakában je­leskedett. Lábatlanról indult, a Szent István gimnáziumban érett­ségizett, majd a fővárosban a mű­szaki egyetemen végzett. A volt KOMÉP építésvezetője volt, a Bá­nomi lakótelep, a József Attila is­kola, a Hotel Esztergom építését irányította. Jelenleg a NÓVUM Kft. építési szakértőjeként főként műszaki ellenőrként működik. A város legértékesebb épületeit: a Prímási Palotát, a Bazilikát és kör­nyékét, a Várhegyet, a templomo­kat szemet gyönyörködtető részle­EZEREV- EZER KEP aki 1972-1982 között nyaranta többször „haza autózta" a Mestert a Zilah közelében élő Erzsébet hú­gához. Láttam a régi községházát, ahonnan a dédapját a hegyekből le­zúduló mócok az ablakon kirángat­ták és agyonverték. A fejedelmi le­származott Barcsay ezért csak a felelőtlen felbújtókat okolta. Kitű­nően beszélt románul, az egyszerű emberekkel és az européer román értelmiségiekkel mindig szót értett. Különösen becsülte Brancusi mű­vészetét. Nem ismertem nála szerényebb és tisztább jellemű embert. Persze, volt mire szerénynek lennie! Máig sem értem, miért nem csináltunk neki Esztergomban gyűjteményes kiállítást? Valószínűleg, mert mind Martsa Alajos, mind Dévényi Iván túl korán és váratlanul hagyott itt bennünket. Egyedül pedig aligha lettem volna alkalmas a megszer­vezésére. Bár lehet ez önámítás és talán meg kellene próbálni. Barcsay Mester már életében be­költözött a halhatatlan magyar fes­tők panteonjába. Olajfestményei nem „tömegcikkek", de rajztudását mindenki csodálja. Kossuth-díjá­ból az '50-es években első osztályú Mednyászky-képeket vásárolt, meg­tudván, hogy a felvidéki születésű festőt északi szomszédaink is a ma­gukénak vallják. Hogy ne kerülje­nek ki remekművei, amelyek azóta - ajándékozása révén - a Szolnoki Múzeumot gazdagítják. A kis, szakállas-szemüveges nagy festő emlékét 1988-ban bekö­vetkezett halála óta szentendrei gyűjteményes kiállítása és a nevét viselő baráti társaság őrzi. Most lenne 101 éves, édesanyja 103 évig élt. De hiszen O - a Mester - most is él, ahogy művei és legkiválóbb tanítványai egyaránt tanúsíthatják. Szállási Árpád ESZTERGOM -2000 egy építész szemével NYOMATOK HUNOR JÓZSEF ELŐKÉSZÜLETBEN LEVŐ FOTÓ CD kiadványából

Next

/
Oldalképek
Tartalom