Esztergom és Vidéke, 2001

2001-04-12 / 15-16. szám

10 2001. április 12. Az amató'r színjátszásról A diákszínjátszás valószínűleg több évszázados múlttal rendelkezik Esztergomban, de az tény: a 19. században már a különböző városi egyletekben is előadtak hébe-hóba egyegy színdarabot, a 20. század elején pedig megalakult az első munkásszínjátszókör is, amelynek tagsága főleg az iparos kereskedő réteg ifjaiból verbuválódott. A '20-as, '30-as évek színjátszócsoportjairól levéltári irat tanúskodik hasonlóképp. Az '50es évek amatőr színészeiről - akiket Szávai Gyula bácsi fogott össze tevékeny csoporttá - pedig már többeknek személyes tapasztalatai is vannak. A '60-as, '70-es évek helyi színjátszását, amely számos emlékezetes sikert hozott, Nagyfalusi Tibor neve fémjelzi. Tőle vette át a stafétabotot az esztergomi Klubszínpad jelenlegi vezetője, Bakay Ferenc. Vele beszélgettünk az egyik próba szünetében. - Jómagam 1973-ban kapcsolódtam be, kezdő amatőr színészként, a Klubszínpad munkájába. A mai gyakorlattal ellentétben - amikor szinte kizárólagosan középiskolásokból áll a csoport - akkor zömmel huszonévesek alkották a gárdát, és ez meg is határozta játékstílusunkat, repertoárunkat, bátrabban mertünk kényesebb témákhoz is nyúlni. Az ország számos helyén megfordultunk színdarabjainkkal, sikereink voltak, díjakat nyertünk a különböző fesztiválokon. A '80-as évek elején vettem át a csoport irányítását, s még akkor sem volt tapasztalható a fiatalodási folyamat. - Kívülről szemlélve az. eseményeket, azt tapasztalom, hogy csökkent az. érdeklődés az amatőr művészeti tevékenységek, így a színjátszás, az. együtténeklés és -zenélés, a tánc iránt. Önnek is ez a véleménye ? - Talán vannak időszakok, amikor visszaesik az aktivitás, de azt hiszem ennek főleg társadalmi okai vannak, és a jelen időszakra ez nem jellemző. Kétségtelen, hogy a fiatalok az iskolában túl vannak terhelve, s ezért kevesebb idejük jut a próbákra, a szereplésekre, de akinek igazán fontos valamelyik művészeti ág, az talál módot arra, hogy időt szenteljen rá. - Jelenleg milyen a Klubszínpad tagjainak összetétele? - Tizenöten vagyunk, ez nem kevés, de egy népes szereplőgárdát megkövetelő darabnál már gondban lennénk. Legfiatalabb tagjaink 15 évesek, a legidősebbek 22 körüliek A társaságnak mintegy fele már rendelkezik némi rutinnal, a többiek gyakorlatilag kezdők. Mindannyian nagyon tehetségesek. - Milyen a kapcsolatuk a többi helyi színjátszókörrel? A rivalizálás vagy az összedolgozás, a kölcsönös segítségnyújtás jellemzi-e a viszonyukat? - Rivalizálásról nem beszélhetek. Jó kapcsolatunk van viszont a diák művészeti csoportokkal, például Meggyes Miklósné tanárnőnek vagy Varga Péter tanár úrnak a színjátszóival. Sőt, bizonyos átfedések is vannak, több diákjuk az én csoportomban is szerepel. Kicsit irigylem persze c diákkörök rendezőtanárait, nekik sokkal könnyebb a szereplők kiválasztása, mozgósítása, mint nekem. - Jelenleg mi van a repertoárjukban ? - Most éppen egy Capck-darabot próbálunk. Ez egy szép. lírai történet, amely ritkán látható magyar színpadon, a címe: A végzetes szerelem játéka. Kot éve a Náthán és Tibold című magyar darabbal lettünk ezüstérmesek egy országos fesztiválon, és a múlt évben mulattuk be Muzslai Zsitva Ágnes Százados című drámáját is. ami élénk visszhangot keltett Esztergomban. A kritika ezúttal nem szakmai, hanem politikai indíttatású volt. kétségbe vonta a századosnak. az egykori sötétkapui vérengzés főszereplőjének azt a jogát, hogy halálos ágyán megbánja tettét. A történet egyébként is csak fikció. Tavaly Tcrsánszkynak a Táltos bárány című megzenésített mesejátékát adtuk elő. Zenés darabjaink sorába tartozik Róbert Burns színpadi műve, A vidám koldusok is, amelynek az az érdekessége, hogy először a csonka Mária Valéria hídon adtuk elő 1992-ben. Akkor megfogadtuk, hogy minden évben Valéria-napkor eljátszunk valamit a hídnál mindaddig, amíg a híd fel nem épül. Itt mutattuk be Radicskov Zűrzavar című abszurdját, Mrozek Nyílt tengeren és Csehov Leánykérés című egyfelvonásos műveit. -Mennyire demokratikus Önöknél a darabválasztás? - Abszolút demokratikus! Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy mindig meg tudom győzni a társulat tagjait az általam kiválasztott darab előnyeiről. Igaz, kellő önmérséklet is szükségeltetik arészemről, hiszen hiába szeretnék már évek óta színre vinni egy bizonyos darabot, ha az adott gárda erre éppen nem alkalmas. - Ön hogyan csöppent a színjátszásba ? - Először a pantomimmal „fertőződtem meg", mégpedig Gyöngyösi Lacinak, a csolnoki művelődési ház igazgatójának jóvoltából. Nyertem is egy megyei művészeti seregszemlén valamikor a '60-as évek második felében. Aztán Kacsán Eszter, aki akkor már Nagyfalusi Tibor társulatának egyik erőssége volt, rábeszélt, hogy csatlakozzam hozzájuk. Tibor 1977-ben rávett, hogy végezzek el egy rendezői tanfolyamot. Ez azért is előnyös volt számomra, mert megismerkedhettem a szakma jeles képviselőivel, sok hasznos kapcsolatot építhettem ki országszerte. 1978-ban segédszínészi szerződést is ajánlottak a szolnoki Szigligeti Színházhoz, de olyan elszomorító lakhatási, megélhetési feltételeket találtam ott, hogy végül is képtelen voltam elfogadni - annak ellenére, hogy akkoriban jónéhány országosan is elismert színész hasonlóképp áldatlan körülmények között élt Szolnokon. így aztán maradtam Esztergomban, és ahogy azt már említettem, a '80-as évek elején átvettem a stafétabotot Nagyfalusi Tibortól. - Most milyen tervek foglalkoztatják? - Mindenek előtt szeretnénk egyesületté átalakítani a jelenlegi Klubszínpadot. Erre a fentmaradásunkhoz szükséges anyagiak megteremtése miatt van szükség. Egyre nehezebb ugyanis önkormányzati támogatásból vagy a gyéren csordogáló szponzori segítséggel működtetni ezt a csapatot. Az idei évre 50 ezer forintot szavazott meg számunkra az Önkormányzat, ami viszont szinte az utolsó fillérig el is megy a háromnapos, országos tavaszi fesztiválon való résztvételünkre. Még szerencse, hogy a Szabadidőközpont ingyenesen biztosít számunkra próbalehetőséget, így erre nem kell költenünk. Ami pedig a szakmai terveimet illeti, a már említett Capck-darab bemutatója után választjuk majd ki azt a művel, amelylycl a szabadtéri szezonban kívánunk színre lépni. Erre is és a távolabbi jövőre is van néhány elképzelésem, de korai lenne még ezekről nyilatkozni, hiszen a döntés több mindentől, például az anyagi támogatás mértékétől is függ. - Reméljük, a jövőben is jól rendezett. jól előadott, kellően propagált és érdekes színdarabokat láthatunk az esztergomi Klubszínpadtól! (Szathmáry) Beszélgetés Tóth Sándor színművésszel Városunk közönsége a tavaly augusztusban nagy sikerrel bemutatott Veled, Uram! című történelmi rockopera előadásaiban közvetlenül is megismerkedhetett az Imre herceget alakító Tóth Sándorral, a Nemzeti Színház színművészével. Őt kérdeztük pályájáról, szerepeiről, hogy ezen keresztül jobban megismerhesse a színházkedvelő közönség. - Miért választotta a színészi pályát ? - Erre a kérdésre azt szoktam felelni, hogy inkább a pálya választott engem, illetve nem volt más választásom. Mint élelmiszeranalitikus végeztem középfokon, voltak előttem szakirányú továbbtanulási lehetőségek, de ezek nem igazán érdekeltek. A középiskolás éveimet is alapvetően a színjátszás határozta meg. Amikor elkezdtem a középiskolát, egy magyar-történelem szakos tanár - aki korábban amatőr színjátszó volt - vezetésével alakítottunk egy csoportot Jibraki Színtársulat néven. Ez szépen kinőtte magát. Még felnőtt nemzetközi fesztiválokra is eljutottunk. Valószínűleg ezért is döntöttem később úgy, hogy színész leszek. - Hogyan cserélte fel az amatőr színjátszást a profi színészettel? - A középiskola befejezése után más vágyaim voltak. Érdekelt a klasszikus éneklés, táncoltam, tehát valamilyen módon mindig a színpad közelében voltam. Nagyon másfajtának tartottam az akkori, úgynevezett profi színházat. Megátalkodott amatőr voltam. Most már ezek a határok sokkal elmosódottabbak. Akkor azonban még nagyon más volt. Aztán valahogy mégis arra adtam a fejem, hogy jelentkeztem a főiskolára, és harmadszorra fel is vettek. -A szülei mit szóltak a döntéséhez? - A szüleimnek tulajdonképpen az volt fontos, hogy valamilyen egzisztenciát teremtsek magamnak. Amiatt voltak aggodalmaik, hogy ez nem leszhoszszú életű dolog. Hiszen a pályánk meglehetősen rizikós, még azok számára is, akik jól csinálják. Egyáltalán nem biztos, hogy megélnek belőle. Rengeteg keserű ember van, aki nem találja a pályán önmagát, azaz nem jut annyi, és olyan lehetőséghez, amelyre és amilyenre egyébként alkalmas lenne. Ettől féltettek engem a szüleim. - Mik voltak a főiskolai évek legemlékezetesebb eseményei? - A legnagyobb hatással rám a felvételi volt. Az a hét, amíg a harmadik rosta tartott. Majd az a pillanat, amikor felvettek. Számomra ez volt a legmeghatározóbb. A főiskola négy éve során voltak jó, és kevésbé jó pillanatok. Úgy érzem, hogy a főiskolás éveim alatt nem teljesedtem ki. Alapvetően későn érő típus vagyok. Ezt már osztályfőnököm, Huszti Péter is elmondta. Nekem évek kellettek, vagy még most is kellenek, hogy az igazán jó formámat hozzam. - Már nagyon fiatalon elég komoly szerepet kapott. Hogyan fogadták ezt az idősebb, tapasztalt színészek? - A helyzetem úgy alakult, hogy a főiskola elvégzése után rögtön a Nemzeti Színházhoz szegődtem. Nekem még akkora szerencsém volt, hogy Tolnai Klárikával is játszhattam együtt. Azért az első pillanatban az ember megijed ettől. De aztán látja, hogy Ők is emberek, és igazán Ők a legnagyobb emberek. Tulajdonképpen nem is kell többet nyújtanunk, mint saját magunkat, és feltétlen bízni kell abban, hogy a tehetség működik. Aztán kap az ember visszajelzéseket ezektől a kollégáktól. hogy mi jó, mi nem jó... Úgy érzem, nagyon nagy szerencsém van, hogy közlük nőhettem föl. - A főiskolán dráma szakot végzett. Hogyan került az éneklés közelébe? - Körülbelül öt évvel ezelőtt tűzte műsorára a Nemzeti Színház a My fair Lady-t. Akkor még élt Sík Ferenc, Ő rendezte a darabot. Sikeres előadás volt, a mai napig játssza a színház. Akkor találkoztam Gulyás Dénessel, akivel kettős szereposztásban játszottuk Frcddy-t. Gulyás Dénes egy igazi világhang, akit akkor Magyarországon csak itt lehetett hallani. Nekem bizonyos hangképzési problémáim voltak. Nagyon sokat segített, rengeteg dolgot meg tudott nekem mutatni; tudta, hogy mit csinálok rosszul. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy segítségével ettől kezdve már egyre jobban tudtam énekelni. - Hogyan került később kapcsolatba a Szörényi-Bródy szerzőpárossal? - A My fair Lady előadását sorra követték jobbnál jobb zenés szerepek. Énekeltem János vitézt, Jézust a Godspell-ben, majd Miskolcon a Mária evangéliumában. Bob herceget Székesfehérvárott, aztán a West side story-t megint Miskolcon. A Szörényi-Bródy szerzőpárossal '97-ben kerültem kapcsolatba, miután megírták a Kiátkozott című zenés történelmi játékot. A szereplők többsége a Nemzeti színtársulatának tagja volt, hiszen a szegedi bemutató után abban az évadban a Nemzeti Színházban akarták játszani. A meghallgatást követően rám esett a választás, hogy játsszam el Kun László szerepét. Már akkor mondták, hogy én fogom 2000-ben elénekelni Istvánt az István a király-ban. (Persze ezt az ember először hiszi is, meg nem is.) Aztán ennek folytatása lett Imre herceg szerepe a Veled, Uram!-ban. - Mit játszik szívesebben: drámát, vagy musicalt? - Én alapvetően prózai színész vagyok, de a két műfaj nem áll messze egymástól. Darabja válogatja. Vannak rossz zeneművek, de sokszor előfordul az is, hogy egy jó műből kevésbé jó előadás születik. Ám van olyan prózai mű is, amire utólag azt mondom, hogy ebből jobb lett volna kimaradni. Tehát nem ettől függ. Úgy gondolom, hogy az ismertségemet nem annak köszönhetem, hogy annyival jobb színész volnék a többieknél. Az az előnyöm, hogy a zenés szerepek miatt jobban keresnek, illetve többször játszhatok valóságos „arénákban", sokezer fős közönség előtt, mint például tavaly Esztergomban, vagy már évek óta Szegeden. - A Veled, Uram! című rockopera esztergomi bemutatója mindenképp nagy sikert aratott. Ha lehetősége lett volna választani, melyik szerepet játszotta volna ? - Voltaképp vonzott Orseolo Péter figurája: sikert ígérő szerep. Főként azért, mert a világ márcsak ilyen: mindig a rosszfiúknak szurkoinak. Azonban a darab talán túlságosan meseszerűnek íródott meg, így Orseolo Péter alakja nem eléggé árnyalt jellem. Ő ebben a darabban szimplán csak gazember. Ha én írom a darabot, akkor több hangsúlyt fektetek az indítékainak ábrázolására: mi vezérli őt addig, hogy az ifjú trónörökös halálát okozza - akinek riválisa. Mivel ez az összetettség hiányzik a jellemzéséből: nem tudok vele együtt érezni. - A Veled, Uram! előadása nagyon sok és eltérő kritikát kapott. Hogyan fogadja a pozitív és negatív véleményeket? - A kritikát általában is, ebben az esetben is minősíti, hogy ugyanarról a szerepről, szereplőről, vagy magáról a műről két különböző lapban teljesen eltérő véleményt olvashatunk. Erre sokszor van példa, vagyis ez ízlés dolga. A kritikusok többsége nem szereti, ha azt mondjuk, hogy ez az ő véleménye, azaz nem egy egyetemes érvényű kijelentés, hanem csupán egy embernek az ízlésvilágát tükrözi. Manapság egyébként a kritika már elszakadni látszik eredeti céljától, sokszor egyenesen sértő, amit írnak. Eleinte ez még foglalkoztatott. Azóta már tudom, hogy a kritikának nem lehet megfelelni, de nem is kell. Biztos vagyok benne, hogy az emberek ki tudják olvasni a sorok közül, mi az, ami megszívlelhetően tárgyilagos kritika, megkülönböztetve egy-egy ízlésirány, vagy érdekcsoport elfogult hangjától. Hiszen a kritika sem független, - Ebben a színházi évadban hol, milyen szerepekben láthatjuk? - Sajnos, tavaly november l-jétől kezdve a Nemzeti Színház egyelőre nem létezik. Társulata az eddig is használt épületben Pesti Magyar Színház néven működik. Amíg az új Nemzeti nem épül fel, addig fog tartani ez az állapot, amely példátlan a Nemzeti Színház százegynéhány éves történetében. Még nem fordult elő ugyanis, hogy ne legyen olyan állandó fővárosi társulat, amely a Nemzeti Színház nevét hordozza. Ha felrobbantották az épületet, hát elköltözött, de mindig megmaradt annak, ami a lényege: nemzeti társulatnak. Olyan szellemiséget, minőséget képviselt, amiért szívesen tartoztam a társulathoz, noha az utóbbi években a szakmai megítélés szerint ez sem rangot, sem népszerűséget nem igazán jelenetett. - Ezek szerint idén főként más színházakban.vendégszerepel. Melyik színházban játszik szívesen ? - Például Miskolcon, ahol már először is szeretettel fogadtak. Egerben is többször megfordultam. Énekeltem az Egri csillagok-ban, a Mária evangéliumában, és most az István, a király-ban, amelyet itt egy másik rendezésben állítottak színpadra. Ide is szeretek járni, sok barátom is van itt. Szolnokra a múlt év végétől utazom rendszeresen: Rátóti Zoltán rendezésében játsszuk Oscar Wilde Bunbury című darabját. - További sok sikert kívánunk, remélve, hogy Esztergomban is viszontláthatjuk. Osvai Katalin Seres Gerda