Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-21 / 51-52. szám

2000/16 EMLÉK- M Ű - H E L Y i. Báth Mihálynak hítták a magányos férfit, nem volt haza, sem kenyere. Szobájában meglátszott a lehelet, a poharában reggelre megfagyott a víz, ide tért vissza kószálásából, ledobta vedlett bundáját s megrohanta odújának a hidege. Régi szilveszterekre gondolt férfikora delén ilyenkor ébredt délutáni álmából, mivel erőt kellett gyűjteni a reggelig tartó szilveszterezéshez. Azután langyos fürdőt vett majd sötét ruhát öltött fel, így illett fogadni akkoriban az új esztendőt mert ki tudja, milyen örömöket hoz. Most azonban nem lehetettek Báth Mihálynak kétségei az új esztendő várható ajándékai felől: csakis újabb szenvedések következhettek. Tudta, hogy senki sem kopog be hozzá ezen az estén, ma családba menekül az is, kinek nincsen családja, és idegen tüzek melegével vigasztalja árva lelkét. Báth Mihály ennek ellenére várt valakit. Mintha a végtelen, hideg világűrből elindult volna egy csillag, hogy szilveszter éjjelén Báth Mihályhoz érjen. Végigfeküdt rozzant pamlagán, magára terítette vedlett bundáját azután elszunnyadt. Vagy más lelkiállapotba lendült? i ' Tví. j a- C&A. tajZÚ V-&.L • í Co-uvaliaZ ; j 1uXkT*^. Si^U^e-S köUt i k<5zott j Si^e^^út; c*ij XjüXUt^vSe'^j trlzdLlUXM. iz's tíbj lUM*.S, tiWíi^ j j a> \ Qjoívt ^ ^i^tt^-govu' j k^wty AwOtitíaJ; j j'a, -ÓS, 2cj oUJ OsooLak c. ! ApZiluZuZj^tdUx, - a t^cUA: r J u .. /? I Xeib ^OO vrvtA- Koíu-t. - a | te^o&k-aoc so^aigr^v Ka(HVlD, 2ooo. ! Lí^Cti^t^ 24.) Az j t^sWí ~ a^cX^et a Ba.i-íúl( ! A^-ela- muA temetőben ismertem meg. Egyenes, sudár termetét megcsodáltam, g

:dig jóval túl volt már az ötvenen, ltözete mindig az időjáráshoz igazodott. Elegáns volt, de nem feltűnő. Sétabottal járt, bár mozgásán semmi rendellenességet nem lehetett észrevenni. Bal .kezében vitte a virágot, jobb kezével botozott. Sosem sietett, mozgása egyenletes és kimért volt. A pontosságához órát lehetett volna igazítani, Tavasztól őszig pontosan négy órakor jelent meg a temető kapujában. Télen déli harangszó jelezte jövetelét Botos jobb kezével nyitotta ki a temető nehéz vaskapuját. Mikor belépett, egy elegáns félfordulattal viszszacsukta. Járása is mintha megváltozott volna, ahogy lépkedett a temető széles, köves útján. Halkan tette le botja hegyét, s közben az arcára valami furcsa áhítat, vagy várakozásféle ült Álomba tért, vagy igazibb valóságba? Később sem tudta eldönteni. Mindenesetre Báth Mihály lehunyt szemmel feküdt ötvenedik szilveszterének estéjén. Kilenc óra lehetett, midőn megjelent valaki. Hallotta suhanását, holott nem nyílt meg az ajtó. Olyan elemi erővel érezte jelenlétét aminővel élő valóságot még sohasem észlelt. A jelenés mellételepedett, furcsa fény villant ekkor Báth Mihályban, és különös, forró áramlás járta át. Azután fülébe súgta a jelenés: - Én emberem. Báth Mihály azonnal tudta, hogy ki látogatta meg: az egyetlen nő, akit életében szeretett. A többi? Játék volt, kaland, kábítószer.(...) (1956) 4. Feleségemmel azóta is gyakran álmodom, az álom pedig mindig ugyanaz. Megkerül, visszatér, faggatom, vajon merre járt, ő pedig magyarázza, hogy miként maradt el tőlem. Emléke harminchárom esztendő folyamán mit sem halványult bennem, s azóta nem is tudtam asszonyt szeretni igazán. Csupán kalandok és kétségbeesett kísérletek történtek. Otthonomat sem bírtam tartósan újra felépíteni, ha S mikor útjának céljához megérkezett, a magával hozott virágcsokrot letette a sír előtt levő padra. Botját a pad karfájára akasztotta, majd leemelte kalapját és tisztelgően fejet hajtott a sír előtt. - Megjöttem kedves. Siettem, hogy ne késsek... Ma jázmint hoztam, mindjárt a helyére teszem - mondta halkan, a világ legtermészetesebb hangján. A sors kifürkészhetetlensége folytán sajnos én is látogatója lettem a temetőnek, és közeli szomszédja ennek az „öreg úrnak"... Sokáig csak így neveztem magamban, mivelhogy a nevét nem tudtam, és ajelző is ráillett. Hónapokig éppen csak odaköszöntünk egymásnak. Láttam rajta, hogy nem keresi a velem való kapcsolatot. Különösebb vágy engem sem hajtott az irányába. Jól megvoltunk így is egymás közelében. (...) így telt el köztünk majdnem egy egész esztendő. Találkoztunk, köszöntünk és vége. Az „öreg úr" élte a maga forgatókönyvét. Soha egy mozdulattal sem tért el a szokásostól... Nagyon kellemes koranyári nap volt. Nem siettem haza, leültem én is a szerettem sírja elé, és gyönyörködtem a Duna túlpartján emelkedő hegyekben. A már lenyugvó nap oldalról világította meg a hegyet, s ezáltal előjöttek olyan apró részletek is, amelyet csak akkor, abban a napállásban lehetett látni. Ugyanakkor a Dunán aranyhidat vert a lenyugvó nap fénye; a két látvány teljesen lenyűgözött... Soha nem láttam még ezeket a jelenségeket, mert mindig korábban szoktam elmenni. Ezúttal azonban marasztalt valami... Lopva a szomszédomra pillantottam, hogy látja-e ő is, amit én, de úgy észleltem, hogy hunymégis megtörtént e^gy-egy pillanatra, romba dőlt ismét. Átment rajtam egy asszony, és olyasmit cselekedett, mint vadfával a nemesítő oltás. Ember nem adhat többet embernek, mint amit tőle nyertem. Ha akad bennem jó és igaz, elősorban néki köszönhetem. Azután átment rajtam a halál, és kegyetlen nagyságos tanítást adott. Teljességre és tökéletességre törekszünk, ezt szeretné megvalósítani minden ember, és követeli azoktól, akiket igazán szeret. Ám az emberi tökéletesség bizonyos foka egyértelmű a halállal. Gizi az utolsó hetekben úgy megnőtt amint én akartam. És gyónom: ez az én legnagyobb vétkem. Megtanultam, hogy gyarlóságában, vergőgő küzdelmeiben kell igazán szeretnünk az embert. Irtózatos árat fizettem ezért, mint mindenért életemben. Halála után egy esztendeig még Táborban éltem. Lakásom felét elvették a szaléziánus barátok, a megmaradt részben zsúfoltam össze bútoraimat. Úgy festett, mintha tűzvész vagy árvíz elől menekültem volna. Eletem legszebb álmának roncsai között tengődtem, otthonomtól kínzókamra lett. Sokáig egyáltalában nem tudtam nőt szereüii. Szeretet nélkül pedig va van a szeme, és beszélget magában. Hallgatott, bólogatott, majd mint aki válaszol - mondott valamit. Néha nyomatékul még a kezével is gesztikulált... Végképp nem értettem a szituációt. Kezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy őrült az „öreg úr". Látomásai vannak, és biztos, hogy azzal a bizonyos Laurával beszélget akinek a neve aranybetűkkel van bevésve az előtte álló hófehér márványkeresztbe. Semmi több, csak ennyi: LAURA. (...) S ahogy meditáltam magamban , a Duna túlpartján egy vonat kígyózott a már megcsodált hegy lábánál. Dübörgött, amikor átment a Garam hídján. A zajra sirályok röppentek a magasba. Egy ideig köröztek a víz felett, majd lassan elnyugodtak az alig látható nádrengetegben... Amíg az elmondottakra figyeltem, az „öreg úr" felállt a padról, és jól hallottam, amit mondott: - Isten veled kedves, most itt hagylak, de ma még találkozunk. Ezzel fogta a botját és elindult, de néhány lépés után megtorpant és viszszanézett a sírra... (...) Vállmagasságba emelte a karját, majd lassan engedte le, mintha egy álló test idomait követné. Mozdulatai lágyak és érzékiek voltak. Látni lehetett, hogy valósággal átélte a képzeletbeli test minden kis domborulatát. A földig hajolt, aztán felállt és ölelésre kulcsolta a karját. így állt percekig. Nekem múló idő, neki talán örökkévalóság. Mikor leengedte karját, az ég felé nézett. Testének körvonalai beleolvadtak az észrevétlenül leszálló esti szürkeségbe... A látvány önmagáért beszélt, kezdtem azt hinni, hogy valami nagy titok közelébe kerültem. (...) ml Jócsik Lajos • Csillagok Mitől van a nagy ereje, a csillagnak a deleje? Mitől van, hogy irányítja sorsunk, jövőnk igazítja? Mitől van, hogy a létünket, igazgatja a léptünket? Mitől van, hogy csillag s ember I összefüggő világrendszer? Mitől van, hogy csillagával, ; miként az ikrek egymással egy az ember, oly szorosan: kettejükben egy szív dobban! j Mitől van, hogy ha meghalunk, j égről lehull a csillagunk? nem lehet élnünk. Tragikus dolog, ha nincs, aki szeressen minket. Ám még tragikusabb, ha nincs, akit szeressünk. Magányosan dideregtem, és egyre inkább éreztem, hogy vagy kiszélesítem az életemet, vagy pedig elpusztulok. Most kezdtem igazán szereüli egy népet szenvedéllyel, szilajon. Akkor töltöttem be harmincadik esztendőmet. (1965) Az út elkanyarodott, és ahogy az egyenesbe értem, mintha valaki elém varázsolta volna, feltűnt egy fehérre meszelt építmény. Halványan, titokzatosan rajzolódott ki a fák közül, mintha igaz sem lenne, csak a képzeletem szülte volna. De ahogy mentem felé, egyre többet láttam belőle. (...) Amikor már egészen a közelébe értem, akkor láttam, hogy kör alakú; kupolája halványan beleolvadt az égbolt sötétjébe. Két, kőből faragott angyal vigyázta két oldalt a bejáratot. Néhány lépcső vezetett fel hozzájuk és a bejárathoz... (...) Egy ideig úgy éreztem magam, mintha egy mesébe csöppentem volna. Nehezen szántam rá magam, hogy elinduljak a lépcsőn. Kegyeletsértésnek éreztem... De egyáltalán, mi van ott bent? (...) És van-e jogom, hogy oda belépjek? Végülis rászántam magam, és elindultam felfelé a lépcsőn. (,..)Többször is megtorpantam, ilyenkor eszembe jutott, hogy a nagy titok nyitja csak karnyújtásnyira van tőlem, nem szabad meghátrálni... Reszkető ujjakkal nyomtam le a kilincset. Beléptem, és sokáig nem mertem kinyitni a szemem. Álltam némán és furcsa melegséget éreztem az egész testemben, mintha forró, nyári napsugár sütött volna rám. Lassan nyitottam ki a szemem. (Folytatás a IV. oldalon) Szirmai Károly Karácsony Menyhért vezeklése j vM-t^ oaui^f^l- iyCkaAxxCsyl lu&ŰJbL<LVI OS : a* (Llbe.^Z'lío ; a- Sza.aa-W/tú^M'í íce.cü^aíW'-ai ^ j ICAZÍK a. oí^ aowakJ ) akú kCi-tac+jk/S ^ I