Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-14 / 50. szám

2000/1. SZENTGYŐRGYMEZŐ1 HÍRMONDÓ Dr. Feichtinger Sándor A millennium évében emléktábla került a szentgyörgymezői Olvasókör falára. A pénzt hajszoló, nem a példaképeket kereső világunkban egy olyan embernek állított emléket Esztergom Önkormányzata, akire méltán lehetünk büszkék valamennyien. Különösen mi, hiszen dr. Feichtinger Sándor Szentgyörgymezőn született 1817-ben. Túlélte századát, 90 évesen, 1907-ben halt meg. Fekete síremlék alatt nyugszik a Belvárosi temetőben. Ismerjük-e mi, szentgyörgymezőiek Feichtinger Sándor életművét? Tudjuk-e, ki volt Ó? A Feichtinger család a XVII. században költözött Magyarországra és Baranyanádasdon telepedett le. 1720ban kaptak nemesi címet III. Károly királytól. Feichtinger Sándor édesapja érseki számvevő volt, bátyja esztergomi kanonok, a főszékesegyház könyvtámoka. Elemi és középiskolai tanulmányait Esztergomban végezte, majd a fővárosba került az orvosi egyetemre. 1840-ben avatták doktorrá és a kor szokásainak megfelelően, tanulmányainak kibővítése, elmélyítése céljából a végzés után Bécsbe ment. Ott főleg a sebészet és a szemészet területén szerzett gyakorlatot, melyet később kitűnően kamatoztatott. 184l-ben telepedett le szülővárosában. A tehetséges fiatalember már ekkor elkezdte azt a tevékenységet a botanikai gyűjtést -, ami az orvosláson kívül egész életét meghatározta. Kopácsy József hercegprímás udvari orvosa lett és tiszteletbeli megyei főorvossá is kinevezték. 1848-ban vette feleségül Massa Máriát, akivel 59 éven keresztül élt boldog házasságban. A passzív ellenállás idején Feichtinger Sándor is megtagadta az adófizetést. Áünenetileg házában egy szakasz katonát szállásoltak el. Tudása, tehetsége azonban nélkülözhetetlenné tették őt. Kiterjedt praxisa mellett minden szabadidejét a botanikának szentelte. 8000-nél nagyobb gyűjteményét később Szegednek ajándékozta. Húsz évi fűvészkedés után folyamatosan jelentek meg botanikai munkái: Adatok Esztergom megye flórájáról (Pest, 1864.), Csajkások kerülete és Torontál megye flórája (Pest, 1870.), Kraszna megye és flórája (Pest, 1873.). 82 éves korában írta meg 456 oldalon Esztergom megye és környéke flórája című munkáját. Nem csak a városnak volt elismert és szeretett polgára, de külföldön is ismerték. A felső lauschitzi tudományos társulat tiszteletbeli tagjává választotta. 1867-től ő lett a főkáptalani uradalmak főorvosa, Lőrinczy Rezső halála után pedig vita nélkül nyerte el a városi kórházigazgatói címet. Ugyanakkor 11 évig a városi reáliskola tényleges, majd haláláig tiszteletbeli igazgatója volt. Számos közéleti tevékenységéből kiemelkedő képviselői munkája. 1880-ban, 40 éves orvosi működése évfordulóján az uralkodó királyi tanácsossá nevezte ki. A város lakossága tisztelete és szeretetejeléül fáklyás felvonulást rendezett neki. A politikai életben is szerepet vállalt, nevezetesen a szabadelvű pártnak hosszú ideig elnöke volt. Simor János hercegprímás országgyűlési képviselőnek szerette volna megnyerni, de ő ezt nem vállalta. Alapító részvényese és átmenetileg elnöke volt az Esztergomi Takarékpénztár Rt-nek. Ó elnökölt azon az ülésen, amikor a pénztár az épülő új közkórház számára 15 000 forintos alapítványt tett. Vaszary Kolos után a legnagyobb összeggel a Takarékpénztárjárult hozzá az új kórház építéséhez. Rigler Gusztáv így írt Feichtinger Sándor kórházi munkájáról: gyönyörű gyógyulási arányt kell konstatálnod. Itt aztán meg kell hajolnod azon óriási tudás és tapasztalat előtt, mely a betegek gyógyulását (...) ily magas fokra emelte. Csodálni fogod a tudós főorvost. De ha elgondolod, hogy mit tehetne ily tehetség, szorgalom, önfeláldozás és tudomány egy hozzá méltó kórházban, elszorul a szíved" Az új kórház átadását is megérte, de 1895-ben már nyugdíjas. Lemondva állami funkcióiról, mint nyugdíjas még magángyakorlatot folytat, de szembetegsége egyre jobban korlátozta. Osváth Andor így emlékezett róla: „Néha-néha még láttuk Őt az utcán, szemei felett zöld ernyővel, amint óvatosan lépegetett, de már nem ismert fel senkit, azaz, mert hogy köszöntötte, sokukat hangjáról. Ilyenkor rendesen megállította az ismerőst e szavakkal: Látod, öcsém! Az orvos is ember, ő is megvénül és megvakul. Én azonban remélek, mert még volna egy kis elvégezni valóm." Csendesen hunyt el 1907. január 5-én. Feleségén és gyermekein - Oktávia, Elek, Ernő, Győző, Sándor, Margit és Blanka - kívül az egész város is gyászolta a múlt század legnagyobb esztergomi orvosát. Mi, késői utódai - orvosok és esztergomiak - szégyenkezhetünk, mennyire elfelejtettük őt. Ezen próbál segíteni az Olvasókör falán elhelyezett emléktábla, és talán elérhető lenne az is, hogy Szentgyörgymezőn utca hirdesse a városrész nagy fiának emlékét Osvai László dr. A böllérek Szentgyörgymezőn a gazdák nagy része értett a disznóöléshez és a hús feldolgozásához. Aki nem értett hozzá, amatőr hentest, más néven „böllért" bízott meg. A gazdával megállapodtak a disznóölés napjában. A háziasszony arra a napra előkészítette a sót, paprikát, borsot, majorannát, vörös- és fokhagymát, hurkapálcikákat. A zsemle egyik részét kockára (véres hurka), a másik részét négybe (májas hurka) vágták. A rizsét átválogatták, megtisztították. A gazda felállította a húsvágó asztalt (tőkét), előkészítette a sózóhordót (standért), az udvaron felállította a katlant, az üstbe vizet, melléje tűzifát készített Ha perzselték a disznót, akkor megfelelő mennyiségű szalmát készített Ha forrázták, kimosták a forrázó teknőt. Előkészítették a rénfát, ami egy vastagabb, fatüskékkel ellátott fagerendából és két támasztófábói áll. Ha rénfa nem volt, ajtólapot mostak le a daraboláshoz. Hajnalban begyújtottak a katlan alá és forralták a vizet..Megérkezik a böllér és a lefogáshoz néhány ember (családtag, szomszéd). Megisszák a szegfűszeges, fahéjas forralt bort és kimennek az ólhoz. Az előző este már nem etetett disznót kiengedik az ólból és lefogják. A böllér leszúrja, a vért a gazdasszony által odakészített edénybe fogják fel, keveréssel akadályozzák meg a vér alvadását, majd elteszik a véres hurka készítéséhez. A leölt állatot behintik szalmával, meggyújtják és karóval igazgatják, hogy mindenütt lepörkölődjék a szőr. A körmöket körömhúzóval szedik le. Ilyenkor szedik össze a gyerekek a gazda által elszórt diót de a megperzselt disznó farkából és füléből is kunyerálnak egy-egy darabkát. A pörzsölés végeztével lemossák, levakarják a disznó bőrét és felhúzzák hátsó lábánál fogva a rénfára. Forrázás esetén a disznót a forrázóteknőben elhelyezett két láncra fektetik, leöntik forró vízzel, és a lánc segítségével megforgatják. Ugyanúgy levakarják a bőr felületét lekörmözik, mint a pörzsölésnél. Ha nem rénfán bontják, hanyatt ráfektetik az ajtólapra és a böllér nekifog a bontásnak. Molnár Ferenc - akinek hentesképesítése is van - még most is jár böllérkedni. Megkérdeztem, mondja el a sertés feldolgozását és a disznóöléssel kapcsolatos népszokásokat. - Végighasítom a sertést és a szétnyílt hasüregből kiszedem a gyomrot beleket tüdőt szívet, májat, velőt és a veséket. Levágom a fejet és bárddal kettéhasítom a disznót. A húsvágó asztalra (tőkére) fektetem először az egyik, majd ennek a szétdarabolása után a másik felét Levágom a sonkákat, szalonnákat a bordákat (oldalas), tarját és karajt. A sonkákról levágom a csülköket A húsokat félre teszem, hogy kihűljenek. Ekkor már néhány szelet húst egy kis májat adok a gazdasszonynak, hogy pecsenyét süthessen. A gazda ilyenkor borral szokott kínálni. E rövid kis pihenő után kezdődik a töltelékáru készítése. A beleket, gyomrot közben teljesen tisztára, szagmentesre mossák. Kolbászhoz az apróbb húsokat egy-két sonka húsát régebben két szekercével, napjainkban húsdarálóval aprítom, sóval, paprikával, borssal, összetört áztatott fokhagyma levével ízesítem, és összegyúrom. Hurkatöltővel a megtisztított vékonybélbe töltöm. Rúdra akasztom, hogy szikkadás után füstölőre vihessék. A rézüstben ezalatt a hurkához, disznósajthoz főzik a tüdőt szívet májat és a bőrdarabokat. A gazdasszony nagy lábasban kiolvasztja a bélzsírt, fazékban megfőzi a rizst. Közben pecsenyét, savanyúmájat ebédelünk és bort iszunk. A disznósajthoz nagyobb darabokra vágott főtt húst bőrt fűszerezés után a kitisztított gyomorba, vastagbélbe töltöm és levarrom. így készül a disznósajt a svartli. A májas hurkához a főtt májat tüdőt összedarálom a beáztatott négy részre vágott zsemlével. A bélzsírban pirított vöröshagymát hozzáöntöm a főtt rizshez. Megfelelően fűszerezem és hurkatöltővel a kimosott vastagabb belekbe töltöm. A véres hurkához: a főtt rizshez és a kockára vágott zsemléhez hozzáöntöm a félretett vért néhány kocka zsírszalonnát vágok bele, fűszerezem és összedolgozva hurkatöltővel a bélbe töltöm. A hurkák két végét hurkapálcikával zárom le és a disznósajt mellé az üstbe teszem főni. Ha a hurka a felszínre emelkedett kiszedem és asztalra, vagy deszkalapra teszem hűlni. A szalonnát kétfelé osztom, az egyik feléből hasábokat készítek, a másik felét zsírszalonnának teszem félre. A megfőtt disznósajtot megfelelő súllyal préselem le, itt-ott hurkapálcikával megszúrom, hogy a felesleges zsíros lé kifolyjon belőle. A húsokat szalonnákat sózőhordoba lesózom, hogy füstölésig pácolódjon. A főzőlevet, az abalét is fogyasztották, ismerősöknek is adtak. Agazdaszszony közben már főzte a húslevest (orjaleves), a toroskáposztát, sütötte a hurkát kolbászt készültünk a disznótorra. (B.I.)