Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-14 / 50. szám

SZENTGYÖRGYMEZÓI HÍRMONDÓ 2000/11 Kedves Szentgyörgymezői olvasók! Igyekeztünk. Ennek eredményét olvashatják e négy oldalon. Negyedévenként szeretnénk jelentkezni e hasábokon, melyeken helyet kínálunk minden olyan írásnak, amely nem ártó, romboló szándékkal íródik, közérdeklődésre tarthat számot, Szentgyörgymező jó hírét öregbíti. Elképzelhető, hogy nem minden közölt írás felel meg e szempontoknak: a szerkesztők is tévedhetnek. Szándékunk azonban nemes: jó híreket szeretnénk beszerkeszteni e mellékletekbe, ám jogos vagy annak vélt észrevételeket sem akarunk elhallgatni! Ezzel együtt sem „panaszkönyvet" kívánunk negyedévente közreadni! Kérjük Önöket, tiszteljenek meg bennünket írásaikkal, hogy minél színesebbek lehessenek a városrészünkről szóló mellékletek. Kérjük segítségüket, hogy ezzel is igazoljuk beköszöntőnk közösségekről, összetartó erőről, az összetartozás érzéséről szóló mondatait. Kérjük, hogy a Szentgyörgymezői Hírmondó folyamatos megjelentetésének anyagi hátterét - aki teheti, s a mellékletet erre méltónak tartja - támogassák! Csak névvel vállalt írásokat adunk közre, melyek valóságtartalmáért (a szerkesztők előtt) az aláíró kell, hogy felelősséget vállaljon! A megjelentetés után, a nyilvánosság előtt ugyanis már a miénk a felelősség. írásaikat őszinte örömmel fogadjuk, amennyiben leadják az Olvasókör vezetőjénél. A beérkező írások közléséről a melléklet szerkesztői döntenek. Együttműködésükben bízva azt előre is köszönjük! Kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új esztendőt kívánunk Szentgyörgymező minden lakójának és a Szentgyörgymezói Hírmondó minden olvasójának! A szerkesztők Szegények vagyunk vagy gazdagok? Szentgyörgymezőn sokan még mindig úgy érzik, hogy csak városszéli településnek tekintik lakóhelyüket, a város keveset törődik Szentgyörgymezővel. Most egy század, egy ezredév végéhez értünk, nézzük meg, hogyan is állunk ezen a téren? Csináljunk egy számvetést legalább az utolsó 50 évre vonatkozóan: Igaz, hogy elvesztettük a - csak félig szentgyörgymezói - Petz-gyárat, megszűnt a két Oltósy-féle szipkagyár, ugyancsak megszűnt és lebontották a (város kezelésében működő) vágóhidat. Felszámolták a szérűskertet és legutóbb megszüntették a Balassa Bálint Általános Iskola működését. De az 1970-es évek folyamán épült - a szérűskert helyén - a KISZ lakótelep, részben kertes házakkal, majd később kétszintes tömbházakkal. Felépült a Vár utca végén a Martos Flóra (jelenleg Körösi) Leánykollégium. Az 1980-as években létesült a Bánomi lakótelep összkomfortos tömbházaival. Ezeken a lakótelepeken szilárd burkolatú, csatornázott utak és szép parkok létesültek. 1973-ban korszerű óvodát kaptak - hatalmas udvarral - a szentgyörgymezói gyerekek. 1978-ban a Városgazdálkodás (majd G AMESZ, ma GESZ) irodaháza épült a Major (ma Dózsa György) téren. Az 1984-ben felépült, modern épületbe költözött a Vízivárosból a József Attila Általános Iskola. 1987ben szép, kétszintes lakásóvoda nyílt a Bánomi lakótelepen, jól felszerelt játszótérrel. 1989-ben vették birtokukba a Bánomi lakótelepen épült másik impozáns épületet a Dobó Katalin Gimnázium tanulói. A Palkovics utcai régi óvoda épületében a Názáreti elnevezésű Öregek Napközi Otthona működik a Szatmári Irgalmas Nővérek irányításával. 1998-ban az épületet 22 lakószobával, betegszobával, kápolnával bővítették az idős irgalmas nővérek számára. 1997-ben avatták fel a 48-as téren a II. világháború szentgyörgymezói áldozatainak emlékművét. Folyamatosan épülnek a szebbnél szebb hétvégi házak Szentgyörgymező határában, a Vaskapu út mellett pedig a többszintes, palotának is beillő lakóházak. A város szélén MOL üzemanyagtöltő állomás működik, a Hunyadi utca végén gázcseretelep áll a lakosság rendelkezésére. 1997-ben fejeződött be a gázvezetékek lefektetése és a háztartások bekötése, készen van a csatornázás is. A Duna partján vezet a kerékpár út, rendszeres helyi autóbuszközlekedés köti össze Szentgyörgy mezőt a város többi részével. Ha összevetjük a veszteséget a nyereséggel, joggal felvetődik a kérdés: szegények vagyunk, vagy gazdagok? Mindenki maga döntse el ezt a kérdést. Bélay Iván Szilánk Délelőtt. Valóságos tömeg a postán: két végtelenül hosszúnak tűnő sor kígyózik az ablakok előtt. Alig kivehető, hol ér véget az egyik és hol folytatódik a másik. Az emberek türelmetlenül gyűrögetik, lapozgatják a kezükben lévő csekkeket. Ki egyet, ki többet. Az egyik sor halad, a másik épp csak vánszorog. Jómagam roszszul választottam, a vánszorgóban álldogálok. Időm fogy, az előttem várakozók száma nem. Ám türelmem végtelen, nézelődöm hát. Az embereket figyelem. Sokfélék. A hajlott hátú nénike szinte észrevétlenül érkezik, majd riadtan szétnéz és jól hallhatóan sóhajt. Nem tudja, mitévő legyen, ide-oda tipeg. Szólni nem mer, az ellenséges pillantások kevéske bátorságát is megsemmisítették. Arcára kiül a teljes tanácstalanság. Amikor azonban újabb két ember csatlakozik az éppen csak araszolok táborához, a néni utolsó kétségbeesésében elhatározásra jut. Hirtelen mozdulattal, egyetlen szó nélkül betolakszik mögém. Ugyanabban a pillanatban, csodával határos módon kinyílik a harmadik ablak, pontosan a néni orra előtt. Rápillantok. Arcán már széles mosoly, örül a szerencséjének. Nem úgy a hölgy, aki immár a második helyre szorult. Úgy érzi, az első hely őt illeti, nem hajlandó lemondani róla. Hangos szitkozódásba kezd. Szidja a ráérő nyugdíjasokat és nem győzi kiemelni saját ideje szűkösségét. Bundája, harsány sminkje, tömény illata, a fontosságának nyomatékot adó kioktató hangja túl sok az aprócska, kopottas néninek. Megadóan átsomfordál a sor végére. Barázdált arcán most keserűség. A másikén a fölényes diadal mámora. Hogy mire büszke, azt csak ő tudja. Aztán fizet és távozik. Csak a fojtogató illat marad utána. Mikor hosszú percek múlva én is kilépek az ajtón, győztesünk még mindig a posta előtt áll, mobiltelefonján éppen előbbi alakításáról mesél. Úgy tesz, mintha fel lenne háborodva, de azért élvezte, hogy ekkora közönség előtt játszhatott. Ahogy elnézem őt, valóban nagyon elfoglalt lehet. Érdemes volt sietnie, így maradt ideje erre a kis csevegésre. A néni pedig egyszer majd csak eléri azt az ablakot. Varga Margit Az Olvasókör Az első oldalon olvasható képviselői „beköszöntő' egyik igen lényeges megállapítására, hogy ti. „...ebben az elridegült világban, itt még van összefogás, van a kis és nagy közösségeknek összetartó ereje" szeretnék rímelni azzal, hogy ezeknek a közösségeknek otthont adó Olvasókört bemutatom Önöknek. Nem részletezve a sok évtizedes múltját, inkább a közeli idők egy darabkáját, főleg pedig az intézmény jelenét és tervezett jövőjét szeretném megismertetni. Maga az épület csendes jubileumot ért meg a közelmúltban: október 16-án volt 90 éves. „Nőmén est ómen": szerény könyvtár, évtizedes hagyományokkal rendelkező csoportok, valamint régi hagyományokat idéző új csoportok otthona az idén külső megjelenését tekintve - vontatottan bár, de mégiscsak - megújuló épület. Itt működik a galambászok csoportja, a Nőklub, a Nyugdíjas Klub, a Szent györgymező Barátainak Egyesülete, a Szentgyörgymezői Kertbarát Kör Egyesület, a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, a Vöröskereszt Szentgyörgymezői Alapszervezete. Az Olvasókör ad próbalehetőséget a népszerű „Harley Davidson Band" zenekarnak. Másfél esztendeje gyermek rajzszakkör, gyermek fafaragók, csuhézók, kosárfonók használják az épületet December 2-án immár 11. alkalommal csendült fel a falak között a párkányi Tücsök népzenekar táncházba invitáló zenéje. Ebben az évadban újabb közösségek, a felnőtt fafaragók, a modellezők és a méhészek is az Olvasókölt tekinthetik és tekintik anyaintézménynek. Ezeknek a csoportoknak a kiszolgálására egy nagyterem, egy klubterem, egy könyvtár, egy büfé áll rendelkezésünkre. A szakmaimunkárapedigmindöszsze 1 főállású népművelő. Az Olvasókör nem önálló közművelődési intézmény: szer vezeti, gazdálkodási szempontból a Szabadidő Központ Szentgyörgymezőn működő olyan egysége, amely szakmai munkájában teljes önállóságot kap. Az itt működő csoportok tevékenységével folyamatosan megismerkedhetnek majd olvasóink a későbbi mellékletek írásaiban. Polgár József az Olvasókör vezetője