Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-20 / 3. szám

2000. Január 13. Esztergom és Vidéke i Turistaúton a francia Alpokban Sasvári Gyula olajfestményei a Zöldházban Január 15-én este a Szabadidőközpont aulájában nyílt meg Sasvári Gyula, Szombathelyen élő festőművész tárlata. A megjelenteket Kollár Hilda művészeti főmunkatárs köszöntötte, majd Kántor János grafikusművész, tanár elemezte Sasvári olajképeit. A kiállított 21 olajfestmény a szürrealista irányzatot követő művész munkásságának válogatott gyűjteménye. Sasvári Gyula eddig közel 20 tárlaton mutatta be művészetét: a fővárosban, majd gyermekkora színhelyén, Dömsödön, valamint Szombathelyen, Csepregen, Gerencsapátiban, és városunkban. A végtelenül szerény, szimpatikus művész egyrészt fest, másreszt tanári hivatását gyakorolja, nyelviskolában angolt tanít. A kiállítás megnyitója után lapunk kérésére röviden önmagáról a következőt mondta: - 1970. november 30-án születtem Budapesten. Gyermekkoromat egy csodaszép Duna-parti nagyközségben töltöttem, Dömsödön, ahol a természet közelsége és iskolai rajztanárom, Laczy Pál indított el a festés, a rajzolás szeretete, müvelése felé. A „másodikSzentendre"-nek nevezett - és gyönyörű középkori ráctemplomáról is híres - Ráckevén jártam az Ady Endre gimnáziumba. Középiskolai tanulmányaim után kerültem Szombathelyre, ahol diplomát szereztem történelemből, rajzból és angol nyelvből. Nagy hatással volt rémi a '70-es évek rockzenéje, ezek kapcscin és tanulmányaim során ismerkedtem meg Január első hetében kelt útra Esztergomból Lázár István testnevelő vezetésével egy fiatalokból álló turistacsoport, hogy próbára tegyék saját képességeiket és megtapasztalják vállalkozóként az ottani vendéglátást. Esztergom-Bécs-Salzburg-München -Zürich-Genf-Grenoble útvonalon 1500 kilométert autóztak. Szálláshelyük Alpe d'Huez városkában volt, a tengerszint feletti 1850 méter magasságban. Előre lefoglalt apartmanokban várta őket a kényelmes, tiszta, meleg szállás. (Az ágyneműt itthonról vitték, ez a turistáknál szokás.) A teljes összkomfort mellett ellátásukról - bevásárlás, főzés, takarítás saját maguk gondoskodtak. Alpe d'Huez arról híres, hogy itt van Európa leghosszabb sílesikló pályája, 18,75 kilométer hosszú és a szintkülönbsége 1830 méter. A csoport napi 12 órát töltött a szabadban, feljutottak a 3400 méter magasan fekvő Les 2 Alpes sícentrumba, ahol megcsodálták a szintén egyedülálló „GleccserMetrót". Bámulatos a franciák turista fogadása, mondták a csoport tagjai, akikkel már itthon találkoztunk. Uszoda, korcsolyapálya, fedett teniszpálya, fallabda-csarnok, üzletek, éttermek kora reggeltől, késő estig szolgálják a turistaforgalmat. Novembertől áprilisig e térségben 150 felvonó és 420 km sípálya vonzza a vendégeket. Nyáron és ősszel a kirándulóhelyek, kerékpárutak, gyalogos séták, uszoda, sportpályák. Itt mindenki az idegenforgalomból, a vendéglátásból él. Mindez magas színvonalon és megfizethető áron. Van kitől tanulni nekünk itt a Duna-kanyarban. Másnak is figyelmébe ajánljuk. -los az angolszász romantika festőivel, költőivel, íróival például Poe, Blake, Shelley, Keats, Byron, Turner, Constable és a modern fantázia- és mesevilág olyan alkotóival, mint Dali, Tolkien, Boris Vallejo. Úgy érzem, hogy az út és a koncepció, amit választottam, másoknak is tetszik, mások is kedvelik. Ez ad erőt, kitartást, és kedvet további munkámhoz. Sasvári Gyula alkotásai megvásárolhatók a kiállítás végén, melyet két héten át tekinthetnek meg a Zöldház nyitvatartási idejében. (sál) Amikor nem voltak egyésznapos programjaink, otthon voltunk, dolgoztunk a kertben, vagy ismerkedtünk, barátkoztunk anyámék állataival. Van három kutyájuk, Daisy, Duffy és a Sanyi, továbbá Makalak, a szép zöld papagáj, Cindri, a körmetien angóramacska, Igi a leguán (ő is zöld és kb. 90 cm hosszú), valamint két névtelen kisegér. Mak, a papagáj anyám hangján énekel részleteket operettekből, operákból és fütyül is hozzá. Ha barátkozni van kedve, kinyújtja lábát a ketrecből és megfogja az ujjamat, ha nincs kedve, hiába szólongatom, „good by" - mondja elutasítóan. Igi nem tud és nem mond semmit, éli hüllő életét másfél négyzetméteres üvegházában, és nézeget figyelmesen a sárgászöld szemével. A kutyák külön egyéniségek: Daisy a féltékeny, Duffy a bátor, Sanyi a gyáva. Duffy mindent elsőnek jelez. Veszetten ugatják például a garázs tetején ülő futókakukkot, mely rájuk se hederít, csak a falon mászó gyíkot figyeli és el is kapja, röptében a falra csapva. Sanyi féltékenyen őrjöng, ő is szereti a gyíkot, ha néha elkap egyet, szátmarcangolja és belehempergődzik. Ez az ő parfümje, én nem ezt a fajtát szeretem, de ez is ízlés dolga. Ha szép kertet akarsz, az itteni időjárás megkívánja, hogy reggel és este is locsolni kell. A fák, bokrok tövében locsolófej van, ez reggel ötkör kapCzirok Ferenc Anyám hazájában, avagy tudósítás a gyalogkakukk földjéről (4.) csol be tíz percre, mi este locsolunk. Ezt én örömmel vállaltam. Éppen az almafákat locsoltam, amikor egy sikló vagy kígyó kikarikázott a kövek közül, a tőlem távolabbi bokor felé sietve. Anyámnak kiáltok: „Nézd, egy csörgőkígyó!" - „Ah, ez csak egy sikló" - próbál megnyugtatni. - ,J)e Anyu, a siklónak nincs a farka végén az a négy-öt gyűrű, hacsak nem álruhában jár!" Sajnos, igazam volt; ettől kezdve óvatosabban járkáltam a kertben. Az idő gyorsan telt, utolsó kirándulásunkra Los Alamosba mentünk. Amiről híres, az az első atombomba kifejlesztése volt Oppenheimer vezetésével. Jártunk a Bradbury Technikai Múzeumban, ahol ma is nagy tisztelettel emlegetik a három magyar: Szilárd Leó, Wiegner Jenő és Teller Ede nevét. Los Alamosnak a II. világháború alatt mint abszolút titkos kutatóbázisnak még neve sem volt, csak postaszáma: 1663. A város 2300 méterre van a tengerszint felett, (apropó, Rio Rancho 1500 méterre), az utóbbi 50 évben épült ki, szépen parkosított és rendezett, de klasszikus értelemben vett belvárosa nincsen. Az időjárás enyhe, de erős szél fúj. A magasfennsíkról lefelé autózva csodálatos panoráma tárul elénk, ami kárpótol a belváros hiányáért. A három hét gyorsan elszállt. Könynyes búcsú a repülőtéren, majd újra elindulunk Albuquerque-ből Minneapolis felé. Azután irány Európa. Grönlandnál jobbra fordulunk, és már Amsterdamban is vagyunk. Reggeli nyüzsgés a repülőtéren. A nyolc óra időeltolódás nyomai kezdenek mutatkozni rajtunk. Na, még egy nekifutás és Salzburgban vagyunk. Nem így történt. Visszafordított minket az amsterdami irányítótorony és még felvettünk három utast. Amikor elindultunk Új-Mexikóból, reggel nyolckor is már 27 fok volt. Most a pilóta közli velünk: Salzburgban 14 fok van és esik az eső. Ha nem lennék ilyen álmos, Isten bizony, visszafordulnék. És még másfél óra utazás is vár ránk! Leszálltunk. A vámos morcos: nem talált se aranyat, se kábítószert. A ruhák nem érdeklik. Indulunk haza. Nem tűz a nap a fejemre, nincsen skorpió, se csörgőkígyó, csak ver az eső a szélvédőre. Hogyan fogom ezt kibírni?! Itthon vagyunk, megérkeztünk, anyánk földjéről Zell am See-be. (Vége)