Esztergom és Vidéke, 2000

2000-09-07 / 36. szám

2000. szeptember 14. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Keresztény egyházak millenniumi „párbeszéde jj A millenniumi ünnepségekre II. János Pál pápa küldötteként hazánkba érkezett Angelo Sodano bíboros, a Vatikán „miniszterelnöke". Elfogadta a meghívást /. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka is; II. Alekszij moszkvai pátriárkát pedig Pityirim metropolita képviselte. Augusztus 19-én Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek fogadta I. Bartolomaioszt, majd Sodano bíborost. Az egyházi méltóságok kölcsönösen megajándékozták egymást. Paskai bíboros mindkét vendégének díszes ereklyetartót adott át, amely Szent István karcsontjainak egy-egy darabkáját őrzi. A konstantinápolyi pátriárka és a vatikáni bíboros nem sokkal ezután MádlFerenc köztársasági elnökkel és Orbán Viktor kormányfővel találkozott. A magyar állam képviselői megköszönték I. Bartolomaiosznak azt a gesztust, hogy a konstantinápolyi patriarkátus szentként ismerte el a nyugati egyház által 1083-ban szentté avatott I. Istvánt. Ilyenre a nyugati és a keleti egyház 1054-es szakadása óta nem volt példa. A pátriárka két ikont ajándékozott a magyar nemzetnek. Ezek Szent Istvánt és a vele egyidőben keleti szentté avatott Hierotheosz (Jerót) térítő-püspököt ábrázolják. ScmjénZsolt, a kulturális tárcaegyházi ügyekért felelős helyettes államtitkára rendkívüli egyháztörténeti pillanatnak nevezte I. Bartolomaiosz és Sodano bíboros találkozóját, amely a magyar egyházpolitikát feljogosítja arra, hogy továbbra is bizakodjék a római katolikus, illetve az ortodox egyházak vezetői magyarországi találkozójának jövőbeli megszervezésében. A legnagyobb érdeklődéssel várt egyházi rendezvény augusztus 20-án délután kezdődött a fővárosi Szent István-bazilika előtti téren, ahol a hőség ellenére sok ezren vetlek részt. Sodano bíboros megáldotta a bazilika felújított homlokzatát, majd Seregély István egri érsek, a katolikus püspöki kar elnöke olvasta fel II. János Pál üzenetét. Ebben a pápa a magyar történelem kulcsfontosságú eseményének nevezte István megkoronázását, és ökumenikus párbeszédet sürgetett a keresztény egyházak között. * I. Bartolomaiosz köszöntője után Semjén Zsolt ismertette azt a bullát, amely hivatalosan is szentté nyilvánítja István királyt és Hierotheosz püspököt. A határozat hivatalos fordítását amelyet a Főegyházmegye Titkársága bocsátott rendelkezésünkre teljes terjedelmében közöljük. Gergely Jenő történész-professzor, egyházpolitikai szakértő a szentté avatás hátteréről, diplomáciai jelentőségéről Hovanyecz Lászlónak nyilatkozott. (Népszabadság, aug. 17.) Következő hasábjainkon ebből az interjúból közlünk részleteket. (...)- A kereszténység első évezredében nem volt igazán lényeges különbség annak keleti és nyugati változata, így a bizánci és a római kereszténység között. Az első ezer év keresztény szentjei mindmáig mindkét egyház által elismertek. A kor sajátossága volt, hogy a szenteket nem kellett „avatni", mint a későbbiek során. (..) Akkoriban elég volt az, hogy valaki mártírhalált halt a kereszténységért. - Mikor kezd kialakulni a szentté avatásnak az a hosszú procedúrája, amelyet ma ismerünk? - Éppen abban az időszakban, tehát 1054 körül, amikor a keleti és a nyugati kereszténység elválik egymástól. Ámde ez az elválás nem olyan drasztikus, amilyennek ma általában gondolják. Érdekesen bizonyítja ezt Cirill és Metód, a két nagy keleti térítő esete, akiket a 10. századi bizánci térítés nagy alakjaiként a szlávok visznek be a kereszténységbe. Ám a latin egyház avatja őket szentté. Legutóbb pedig II. János Pál nyilvánította őket Európa védőszentjeinek. Ez azért volt fontos gesztus, mert addig a latin kereszténységet a germánok között terjesztő Bonifác számított egyedül Európa védőszentjének. Továbbá azért, mert II. János Pál - mint az első szláv pápa azt is tudtára kívánta adni a világnak, hogy a nyugati és keleti kereszténység gyökerei azonosak. -Hogy illeszkedik ebbe a tulajdonképpen kétezer éves folyamatba István királyunk szentté avatása, illetve mostani befogadása az ortodox szentek közé? - (...) ha időrendben nézzük a dolgokat, azt találjuk, hogy a magyarság kereszténnyé válása Géza fejedelm és fia, István uralkodásának idejére, tehát az 1054-es nagy egyházszakadás előtti időre esik. Épp ezért tartom fontosnak megjegyezni azt, amiről mostanában keveset szólnak: a magyarság keresztény hitre térítése a keleti és a nyugati egyház kxizös müve volt. A magyarok fontos szállásterületein főként Erdélyben és a déli részeken a görög hittérítők játszották a vezető szerepet. (...) -Micrt van az, hogy a keleti kereszténységnek a magyarság életében játszott fontos szerepéről oly keveset tudunk? - Talán azért, mert már Géza, de főképp István úgy döntött, hogy az egyházi hierarchiát latin módra építi fel a göröggel szemben. Tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg a térítők - vagyis a vezérek szállásterületein elhelyezkedő kolostorok szerzeteseinek - nagy többsége görög, a püspökök, vagyis az egyház vezetői a Bartholomaios, Isten kegyelméből Konstantinápoly, Új-Róma Erseke és Egyetemes Pátriarchája HATÁROZAT Magyarország első királyának, Istvánnak az Orthodox Egyház szentjei sorába történő iktatásáról Szokása Krisztus Szent és Nagy Egyházának, hogy azokat, akik az Úrban való lángoló hit, jámborság és bölcs életvezetés példaképeivé váltak, továbbá egész pályájukkal úgy életükben, mint haláluk után erűs hatást gyakoroltak a hívek vallásos öntudatára, és ezért szentségük emléke megszakítás nélkül nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, a szentek karába iktatja és minden módon, nagy jámborsággal dicsőíti, kérve közbenjárásukat a Krisztus nevét viselő hívők seregének lelki üdvéért. Miután pedig életére nézve ilyennek bizonyult a magyar állam megalapítója és első királya, az 1038-ik esztendőben elköltözött István, aki kitűnt életszentségével, példát adva erényből, istenfélelemből, mértékletességből és emberszeretetből, csekélységünk, mctropolitáinkkal és igen nagyra becsült kedves testvéreinkkel és oltártestvéreinkkel együtt, tekintettel egyrészt e jámbor férfiú életére, csakúgy mint szenthez méltó halálára, amelyről bizonyságot adott számunkra őeminenciája Ausztria Metropolitája, a Magyarországi Pátriarchai Exarchátusra exarchai minőségben gondot viselő Mihail úr, másrészt az egész Magyarországon élő jámbor orthodox keresztényeknek e férfiú szentségébe vetett rendíthetetlen meggyőződésére és hitére, valamint egyhangú óhajára és kérésére, hogy a szentek karába felvétessék, úgy láttuk jónak, hogy az egyház bevett szokását követve néki is megadjuk az ilyen istenes életű férfiaknak kijáró tiszteletet. Ezért zsinatilag elhatározzuk, elrendeljük, és a Szentlélekben megparancsoljuk, hogy mától fogva örök időkre a boldog emlékezetű István király is az Egyház szentjeinek karához s/.ámláltassék, őt a hívek minden év augusztus 20-ik napján dicshimnuszokkal tiszteljék és magasztalják. Ennek jeléül és bizonyságául íratott meg a jelen pátriárkái és zsinati határozat, mely megszerkesztése után bejegyeztetett Krisztus Szent és Nagy Egyházának Szent Kódexébe, és változatlan formában elküldetett őeminenciája Mihail úr ausztriai metropolitának, hogy elhelyezze azt a magyarországi Pátriárkái Exarchátus irattárába. A Megváltás 2000-ik évében, április hó 11-én BARTHOLOMAIOS, Konstantinápolyi Egyetemes Pátriarcha és a Vele lévő Szent Szinódus , latin kereszténység képviselői. A rómaifelfogás jegyében születik meg az esztergomi érsekség is. így válik a magyar egyház a római pápasághoz tartozóvá ami nem jelent akadályt abban, hogy a bizánci egyházhoz tartozó görög szerzetesek még István halála (1038) után másfél-két évszázadig folytassák hittérítő munkájukat. Vagyis éppen Magyarország az a terület, ahol igen hosszú időn át érintkezik a nyugati és a keleti kultúra. (...) - Valójában mi annak a jelentősége, hogy a konstantinápolyi, vagyis isztambuli pátriárka Szent Istvánnak az ortodox szentek közé való felvételét kezdeményezte ? - Véleményem szerint Szent István személye talán a legalkalmasabb arra, hogy rajta keresztül fölismerhessük a keresztény Európa egységét. A magyarságnak az a köztes helyzete, amire oly sokat panaszkodunk, ebben az esetben előnyös oldaláról mutatkozik meg. - A számos keleti keresztény egyházfő közül miért éppen a kcmslantinápolyipátriárka indítványozta Szent Istvánnak az ortodox szentek közé való befogadáséit? - Ez az egyházfő a különféle keleti pátriárkák közül első helyen áll a tiszteleti rangsorban. Bár nála jóval hatalmasabb az orosz, a román vagy a szerb egyházfő - az övé, hogy úgy mondjam, a rangidősség. Talán ez is oka annak, hogy az utóbbi évtizedekben mindig a konstantinápolyi pátriárkák mutattak hajlandóságot a katolikus egyházzal való megbékélésre. (...) Tegyük még hozzá: ők voltak azok sok évszázaddal ezelőtt, mielőtt még a törökök elfoglalták Bizáncot, akik kísérletet tettek arra, hogy egyesüljenek Rómával. A többi keleti egyház - élén az orosszal - viszont attól félt, hogy a közeledés egy Róma részéről történő bekebelezést eredménye/.het. - Az oroszok, románok, szerbek tehát a legjobb esetben közönyösen nézik, hogy a mi Szent Istvánunkból ortodox szent is lesz. - Az én véleményem szerint akárhogyan nézzük a dolgot, nem lehet lebecsülni ennek üzenet-értékét. Azt sem szeretném azonban, ha valaki túlbecsülné, ami történik, és úgy gondolná, hogy elkövetkezett a keleti és nyugati kereszténység összeolvadásának az ideje. Fontos eseményről van szó, amelytől azonban hiba lenne konkrét következményeket várni a majdnem ezer esztendeje szétvált egyházak viszonyában. Á moszkvai vagy a bukaresti pátriárka semmilyen tekintetben nem függ a konstantinápolyitól. Ennek ellenére úgy vélem, hogy Szent Istvánrutk az ortodox egyluizba való) befogadása nagyon jelentős gesztus a 2000. eszlerutőben a konstantinápolyi pátriárka részéről. Arra utal, hogy a Nyugat és a Kelet közötti vallási-kulturális különbségek nem áthidalhatatlanok. Hosszú távon pedig az európai egység irányába mutat.