Esztergom és Vidéke, 2000

2000-09-07 / 36. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2000. szeptember 14. 40 év után újra póló a Strandon! Majd 40 éves kihagyás után, újra pólóznak az esztergomi strandon! Mikoris volt a legutolsó hazai meccs? Erről így vall egy szemtanúi feljegyzés: „1961 nyarán, az OB Ill-nak megfelelő Összevont Megyei Bajnokság nyugati csoportjában szerepelt a Polló Károly-vezette esztergomi csapat. Az elsőségért folyó küzdelem döntő meccsét itthon játsszuk. Nagy tömeg jön ki a Strandra drukkolni. Szoros a meccs, forr a víz; egy meg nem adott négyméteres után - tiszta négyméteres volt, az egész Strand látta - a bíró a vízbe pottyan. Hogyan, azóta se derült ki. Még Ödönke se tudja, pedig ő közvetlenül a bíró mögött állva, szócsővel vezényelte a fütyülőkórust. A pályát és az edzőt két évre eltiltják: a csapat a második helyen végez." A pázsittól a felhőkarcolókig - Mondj pár szól magadról? - kérem Hauszler Károlyt, az újjáalakult vízilabda szakosztály edzőjét. - óbudai gyerek vagyok; két évig a KSI-nél úsztam, Széchy Tamás keze alatt, majd a vízilabdásokhoz igazoltam. Edzőim - Gallov Rezső, Gyarmati Dezső, majd Brandy Jenő bácsi - is a magyar póló olimpiai aranyakkal fémjelzett hagyományait oltották belém. Tagja voltam az 1970-ben Barcelonában Európa-bajnok ificsapatnak, majd az 1980-ban a moszkvai olimpián bronzot szerzett felnőtt válogatottnak is. Első válogatottságom örök élmény marad: Rijekában4:l-re vertük a jugókat. '88-ban Tatabányára szerződtem edzőnek, az ottani ifi, majd OBI-es felnőtt csapathoz. - Hogyan kerültél Esztergomba? - '92-ben bajba került a bánya, a póló is. Bár a póló nem szűnt meg, az állásom igen. Tatabányához semmi se kötött. Feleségem esztergomi - ide költöztünk. - És a póló? - Érdeklődtem az önkormányzatnál: lenne-e reális lehetőség az újraindításhoz. Eleinte szkeptikus válaszokat kaptam; végre az új polgármester, Meggyes Tamás felkarolta az ügyet. Összehoztak Pál Gyurival, a '90-es évek jeles hosszútáv-úszójával. Bizony, nehéz volt újrateremteni a feltételeket: önkormányzati támogatással labdákat vettünk, kaput csináltattunk. Idén tavasszal kezdtük az edzéseket, a természetes lemorzsolódás után kialakult egy kb. 20 fős mag. De ma is jön, szinte naponta, egy-egy új jelentkező. Sok gyereknek lenne itt kedve a vízilabdázáshoz! - Milyen lesz a folytatás? - Minden attól függ, elkészül-e a beígért sátortető a nagymedence fölé! Ha igen, és ha Heer Lajos, a Fürdő vezetője, továbbra is támogat, tavaszra tán bajnoki mérkőzést játszhatunk. De ha nem lesz sátortető - hát nem tudjuk. A parányi fedettben nem lehet labdázni. A maximális kihasználtság miatt erre hely sem, idő sem marad. Edzéslehetőség nélkül meg félő, hogy tavaszra felbomlik a csapat. - Kívánom, hogy ne így történjen. Kabalából azonnal ki is hívom - a 40 évvel ezelőtt i pólósok nevében a mostani fiatalokat egy meccsre, a jövő júliusi Szent István Kupa keretében. De vigyázat: tudjon úszni a bíró! Égigérő giz-gazokkal benőtt városunkban szinte oázisnak tűnik a strand sűrű pázsitja, nyírott bokrainak sorával. Mindez nemcsak Heer Lajos fürdő-vezető érdeme, hanem a keze alatt dolgozó kiváló kollektíváé is. A rendezett park üde zöldje különösen Csepregi Attila kezét dicséri. - Hogyan kerültél a strandra? - 1986-ban a MIM C-telepén voltam kertész. Heer Lajos kertészethez értő úszómestert keresett, ü megtalált. Én jöttem. Elvégeztem az úszómesteri, majd az edzői tanfolyamot, és '87-től már oktattam. -Bizony, az én gyermekeim is tőled kapták az úsznitudást igazoló delfinmatricát. Nade, úgy tudom nem csak edzősködsz, hanem te magad is sportolsz. - A strand a sikeres triallon klub otthona. Egy darabig csak néztem őket. Aztán magam is vettem egy futócipőt. Először '93-ban a FUTAPEST versenyen futottam 12 km-t. Aki egyszer elkezdi, annak életformájává válik a futás és előbb-utóbb maratont akar futni. '94 tavaszán futottam az első maratont Visegrád-Budapest/Tabán között, majd ősszel négy barátommal 355 km-t váltóban a Bécs-Budapest Szupermaratonon. Innen már nem volt „megállás a lejtőn". Ma már kilenc maratont tudhatok a hátam mögött. - Hogyan kerültél ki a New York City Maratonra? - A New York-i Maraton egy futónak olyan, mint muzulmánnak Mekka. Az életben legalább egyszer el kell jutni oda. Évek óta tervezgettem én is. Ismerőseim segítségével sikerült neveznem és New Yorkban szállást találnom. így tavaly októberben átrepültem az óceánt és futottam egyet az újvilágban. - Mesélj a versenyről! - Minden elképzelésemet felülmúlta. Nagyon jól szervezett verseny, 36 ezren futottunk át a Verrazzanó-hídon. A részidőket a cipőkre szerelt chippck segítségével percek múlva már követni leheteti az interneten. Sokan kíváncsiak erre a versenyre. Egész New York kint van és tapsolva drukkol. A táv 42,195 kín-én keresztül néger kissrácok rágógumit osztogatnak, összepacsiznak veled, ahogy végigfutsz Brooklynon. De az igazi az, amikor Manhattan felhőkarcolói alatt, a tombolva drukkoló tömeg között haladsz. A cél pedig a Centrálparkban van. Büszke vagyok a 3399. helyemre. - Mennyi időt töltöttél New Yorkban '! - New York-i barátaim vendégszeretetének köszönhetően két hetet. Térképpel és útikönyvvel a kezemben végigjártam mindent, amit ennyi idő alatt lehet és filmeztem. Másfél óra, megnézed? - A következő kihívás? - Augusztus végén Nagyatád: Ironman (vasember), azaz 3800 m úszás, 180 km kerékpár, végül 42 km futás. Meg a Fürdő-teraszt is rendbe kellene már tenni... Horváthy Péter Bár az otthoni iddogáláshoz elegendő bort Szentgyörgymezőn a gazdák mindig megtermelték, azért kocsmák és vendéglők is voltak. Azonban ide nem a bor, hanem a társaság kedvéért jártak el. Itt tárgyalták meg a napi eseményeket, hallgatták meg a nagypolitika híreit, mivel rádió abban az időben még nemigen volt, újság is csak ritkán akadt Többnyire szombaton este és a vasárnapi mise után tértek be egy-két pohár sörre. Olykor-olykor megjelent egy-egy cigány, vagy cigányzenekar és húzta a megrendelt nótákat. Néhány kocsmában, vendéglőben - ahol volt megfelelő hely - bálokat is rendeztek. A vendéglőben ételt is felszolgáltak, a kocsmában viszont csak saját és vásárolt borokat mértek - hitelesített poharakban - a söntéspultnál. Készítették a „spriccert" is, azaz a kis- és nagyfröccsöt, hosszúlépést Különféle kisüsti (cseresznye, barack, eper, szeder, szilva, vegyes gyümölcs, törköly) pálinkák, továbbá likőrök (csokoládé, vanília, tojás, menta, meggylelke) gazdagították a választékot, de természetesen kiszolgáltak pikolóban, poharakban, korsóban frissen csapolt Dreher-Haggenmacher sört is. A Duna mellett a Déda-szigetnél rég-óta működött a Dédai Csárda, mely az idők folyamán megszűnt, már a romjai sincsenek meg. 1888-ban Bábszky Ferenc nyitott kocsmát, 1889-ben özvegy Tőkei Anlalné, 1903-ban Erős Márton a Szent Kocsmák, vendéglők György utcában létesített vendéglőt, melyet 1923-tól fia, András vezetett 1907-ben M itter József kezdíe működtetni vendéglőjét a Templom (ma 48as) tér 18. szám alatt Az első szoba volt a söntés, a hátsó, asztalokkal berendezett helyiség a vendéglői rész, nyáron az udvaron egy kis kerthelyiség is működött. A 40-es évek elején a magas adók miatt Józsi bácsi lehúzta a rolót így megszűnt egy hangulatos vendéglő. 1912-ben a Szentgyörgymezői Olvasókör megkapta az italmérési engedélyt. Az italmérést a mindenkori gondnok végezte, bizonyos százalékot befizetve a Kör pénztárába. A bort a Kör tagjaitól, vagy a nagykereskedőktől szerezték be és általában kocsmai áron mérték ki. Az államosítás után egy ideig a tsz megbízottja, majd bérlők mérték a bort és az üdítőket. A '30-as évek közepén az Árvaház (ina Dessewffy) utcában nyitotta meg kocsmáját Kovács Istvánné, amit a köznépegy kis huncutsággal „Háromlukú csárda" - ként ismert. Azokban az években szívesen jártak a város „urai" a Kusztusi út elején az „Egyes" pincébe, ahol a tulajdonos saját termelésű borait mérte, arrább, a hatalmas hársfák hűs lombjai alatt szórakoztak a vendégek a „Hársfa vendéglő" -ben. 1938-ban nyitotta meg kiskocsmáját Tóth János a Nagy-Duna soron. A „Kisszatyor" nem sokáig működött, mert a háborús idők miatt bezárt. 1940-ben nyílt meg Miller Lajos kocsmája a Balassa Bálint utca elején. 1950 elején ez a jó forgalmú kocsma is megszűnt., 1941-ben a Faluszövetség vendéglőt nyitott a Kovács (ma Vécsey) utcában, ahol Korencsi István volt a bormérő, „iccés". Hz a vendéglő 1948 elején zárt be. likkor nyitotta meg vendéglőjét Nádler Rezső a Szent György és a Kovács utca sarkán, de áprilisban már szerződéssel átadta Korencsi Istvánnak, aki - jó szakember lévén hamarosan felvirágoztatta. 1950. április 3-án a Szövetkezet három óra leforgása alatt államosította, de Korencsi Istvánt alkalmazottként meghagyták a vendéglőben. A Szövetkezet működtette tovább, a rendszerváltás után több bérlője is volt, de Szentgyörgymezőn, sőt egész Esztergomban csak mint „Korencsi kocsmát" ismerik. 1946-ban alakította ki Nádler Rezső a „Kettőspince" vendéglőt. A két pince közül az egyiket lakásnak használták, a másikban bort mértek. Föléje vendéglőhelyiség épült. Az államosítás után a Földművesszövetkezet üzemeltette, bővítették is. Évtizedünkben több bcrlóje is volt, jelenleg üresen áll, állaga egyre inkább romlik. Bélav Iván