Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-15 / 33-34. szám

8 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MILLENNIUMI SZÁMA \\ Kézműves mesterek, akik Szent Istvánt tekintették patrónusuknak Amikor Géza fejedelem a nyugati határhoz közel fekvő Esztergomot választotta központjának, az Árpádnemzetség korábbi szállásterületét feladta. A vár körül letelepített szolgáló népek voltak hivatottak arra, hogy a fejedelmi, majd királyi érseki udvar igényét kielégítsék. A fémművesek, pénzverők faluját, Kovácsit jól ismerjük. Részben sikeres ásatás nyomán, részben azért, mert a fém leletek jobban megmaradnak az utókor számára, mint az egyéb szerves anyagok. Sok más településről tudunk a környékről, melyeket általában szakosítva telepítettek az uralkodók, s gyakran az ott élők foglalkozásáról kapták nevüket, mint például Solymár :solymász. Szent István törvénye előírta, hogy „10 falu építsen egy templomot... parancsunkra vasárnap valamennyien, nagyok és kicsik, férfiak és asszonyok templomba menjenek..." Nemcsak a falvaktól várta el Szent István király, hogy templomokat építsenek, hanem jó példával jártak elől Gizella királynéval együtt A nagyobbik István-legenda írta, hogy Gizella a veszprémi püspökséget alapításakor „alapkövétől kezdve a szolgálathoz szükséges teljes arany- és ezüstkészlettel meg sokféle kelmével ékesítette fel". Ezek a kelmék hímzettek lehettek. Úgy tudjuk, hogy a koronázási palást az ő keze munkáját is őrzi. Nemes hölgyekkel együtt varrta, akiket megtanított az ő bajor otthonában tanult öltések és minták készítésére. A nőket becsülték és védték. Szent István védelmezője volt az elesetteknek, gyengéknek. I. törvénykönyvében kimondta: „Azt akarjuk, hogy mind az özvegyek, mind az árvák részesei legyenek törvényünknek... az özvegynek ne kelljen új házasságra lépnie, ha nem akar." Ha kellett, megértő szívű volt, ha kellett, kemény kezű, ezért a nép szívébe zárta, elzarándokolt sírjához, s a szent királyba vetett hite évszázadok viharain keresztül megőrződött. Az emberek szükségét érezték, hogy nehéz munkájuk segítéséhez, sikerek eléréséhez szentek segítségét kérjék. Szent Istvánt, akit az oltárképeken, szobrokon egykorú főúri viseletben ábrázoltak, a magyar szabók, csizmadiák, gombkötők szívesen választották patrónusuknak. Az esztergomi csizmadiacéhről biztosan tudjuk, hogy Szent István volt a patrónusuk. Az 1793-ban elkészíttetett zászlóról feljegyezték: „Felálítatott az Istennek Leg nagyobb Ditsoségére a Boldogságos Szűz, Szent István és Szűz Szent Imre herceg tiszteletére a Betsületes csizmadia Céhnek Szép rend tartására." A díszes selyemzászló egyik oldalára Szűz Mária, a másikra Szent István vászonra festett képe került. Aranyozott rojtok, hímzett szalagok tették ünnepivé. A Szent Péter és Pál belvárosi plébánia templomban vas tartóra felfüggesztve helyezték el, s csak körmenetek alkalmával vitték ki a templomból. Céhszabályzatuk előírta, hogy évente kétszer, Űrnapkor és Szent Márk evangélista napján a búzaszentelés alkalmával tartoznak az Oltáriszentség előtt zászlóval a körmeneten résztvenni. Ha a mester nem venne részt, úgy két font viaszgyertyát adjon, ha legény maradt el, így 32 pénzt fizessen a templom javára. A vallásosság fontosságát mutatja, hogy előírták azt is, hogy a mesterek feleségeikkel és a legényekkel együtt Szent István napján és Boldogasszony fogantatáskor a szentmisén kötelesek megjelenni, úgy, hogy „két ifjú mester szövétnekkel elől menve offertoriumhoz (adakozás) járuljon, hogy Isten áldását megnyerjük". A precessziókon (körmenet) a csizmadia céh az Oltáriszentség előtt vonult zászlaja alatt, s azt is tudjuk, hogy a molnárok céhét a pékek követték, s utánuk a mészárosok következtek. A sorrend fontosságát mutatja, hogy Tarkovits Basilius (rendőr) kapitány áhította össze a sorrendet, s az iratot a városi levéltárban helyezték el megőrzésre. A csizmadia céh volt az egyik legnagyobb lélekszámú céh, 1828-ban 158 mester és 120 legény tartozott a szervezethez. Képzeljünk magunk elé egy ünnepet, a sorokba rendeződött tömeget. Ünnepélyesen sötét ruhába öltözve a férfiakat és családtagjaikat láthatjuk képzeletünk vetítővásznán, amint hosszú sorokban haladtak a virággal és zöld ággal feldíszített utcákon, miközben szóltak a harangok. Szent István napján felhangzott ajkukon a régi ének: Igaz hitnek plántálója, Pogányságnak megrontója, Imádd Istent érettünk, szent István király! Országod oltalmazd, szent István király! Hetvesné Barátosy Judit Az E^zlcro^^mleme^Cyizinaclia G/iéh nek aújjonan meunyiloll Jcur/jokotüvc 1833^ m Január hó'lS? napjától veszi Kezdetéi; Vrnellv najjoií uoVanis cus Js ten'di cs os étfcnelí, a IMdousúoos lSkiiz: c5 István első ^/Jvírálvciiik feleletének elénioadítisa; valamint a femrnei e= zeít érdemes GkcIi" vallási bcizóataiáiiak tanusi* tása vcoctt egV.coes/AMi ujjon an kiállítandó. cüV rndon Ivordeuido.és eumuimlolmkuuii föl ékeij m ellendő (iclbZászlónak készíttetése baiáimta (ott. A június 22-ei Múltidéző mellékletünkben dr. Prokopp Mária Esztergom egyik legszebb barokk épületéről, az egykori alnádori palotáról írt avatott művészettörténészi szemmel, aminek az az örvendetes tény adott időszerűséget, hogy a később Vármegyeházaként ismert, két utcát átfogó épület felújítása befejeződött Tisztelt szerzőnk írásához a Deák Ferenc utcai homlokzatról készült fotót „csatoltuk", az írás viszont a Bottyán János utcai homlokzat építészeti szépségeit taglalta. Ezért most ennek fotóját is közöljük, így olvasóink a teljes épület felújításáról nyerhetnek,.körképet".