Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-15 / 33-34. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MILLENNIUMI SZÁMA \\ IV. Béla király emlékműve A „második honalapító" - és a tatárok által elpusztított Magyarország és Esztergom város újjáépítője-A

7. Béla király és családja emlékműve előtt állva felmerülhet a kérdés: miért éppen itt létesült? Hiszen történelmi tanulmányainkból úgy tudjuk, a magyar királyok koronázási és temetkezési helye a székesfehérvári királyi bazilia (volt). Ez a megállapítás azonban csak részben igaz! Akoronázások helye valóban csaknem mindig Székesfehérvár (Istvánt kivéve, akit Esztergomban koronáztak). Géza fejedelmet Fehérváron temették el. A királyok közül az elsőt, Szent Istvánt is. Árpád-házi királyainkat azonban ezután még hosszú ideig másutt, általban egy-egy általuk alapított templomban helyezték örök nyugalomra. A fehérvári bazilika - mint királyi temetkező hely - főleg István király szentté avatása után kezd szerepelni, de még később is előfordul, hogy egyik-másik királyunk - saját akaratából - máshova temetkezik. Közülük kettő Esztergomot választotta nyuvóhelyéül: egyikük III. István király (1162-1172), akit a Várhegyen, a volt Szent Adalbert bazilikában temettek el. A másik IV. Béla király (1235-1270), aki családjával együtt a ferencesek esztergomi templomába temetkezett. A tatárpusztítás után - amelyben az 1230 táján alapított esztergomi kolostor, a ferencesek első magyarországi temploma és rendháza is elpusztult a Dalmáciából visszatérő IV. Béla király építtette újjá a magyar ferences rendtartomány központját, az esztergomi ferences monostort Nem sokkal az építkezés befejezése után ide temetteti fiatalon elhalt kedvesebb fiát Béla herceget (1269). Bár a királyi székhelyet a tatárjárás után Budára helyezte át IV. Béla, mégis úgy rendelkezett, halála után szeretett városában, a ferences testvérek által újjáépített templomába temessék. Ezért 1270-ben itt helyezték őt örök nyugalomra, majd - még ugyanebben az évben - feleségét Mária királynét is. IV. Béla építkezéséről és haláláról így emlékezik meg Heltai Gáspár az 1575-ben Kolozsvárott megjelent Krónikájában: „Annak utánna Béla viszsza-jöve az országba, és Esztergom városát kezdé építeni újonnan: mert ott vala az ö Királyi széke. És egy nagy Monostort építe ott Esztergomott az Boldog Aszszony' nevére, hogy ott halálának utánna el-temetkeznék. Feleségül vette vala a 'Görög Tsászár' leányát; abból nemzett vala két fiat, Bélát, és Istvánt. Béla az Attyának előtte hala-meg: az István Királlyá lön az Attyának halála utánn. Mikoron ez-okáért Béla Király immár meg-törődött vólna a sok munkákkal, és bánatokkal, és immár koros-is vólna meg-betegüle, és meghala a' Budai szigetbe. Az ő testét fel-vivék Esztergomba, és ott temeték el azt a' szép Monostorban, melyet ő maga építtetett vala. Temeték pedig ötet egy piros márvány-kőből csinált koporsóba szinte a' nagy óltár előtt. Ott vagyon el-temetve a' Királyné Aszszony-is, Mária, a' Görög Tsászár' leánya, és ő nagyobbik fia-is, a' Béla Hertzeg." A királyi család temetkezésével kapcsolatban azonban hamarosan bonyadalmak támadtak! Hallgassuk tovább Heltai Krónikáját: „ Üdővel annak-utánna a Filep Érsek nagy szeretetből fel-véve a' Tseri barátoknak Kalastromából, és oda temeté azt a'fő Káptolon Monostorába nagyobb tisztességért. De a' Tseri barátok Rómába idézék az Érseket érette, és sokáig per lének véle: és végre a' Pápa kínszeríté az Érseket, hogy viszsza kelle adni a' Béla Király' testét a' barátoknak: és viszsza-hozák azt az ő Kalastromokba: mert a' Barátok nem akarának a' betsületben alábbok lenni az Érseknél, és a' Kánonokoknál. Birta vala pedig a' Királyságot harmintz-hat esztendeig." Valószínűleg ekkor - a visszatemetés idején - készült a középkori forrásokban emlegetett díszes vörösmárvány síremlék a főoltár előtt, amelyre a következő (latin nyelvű) hexametert - és valószínűleg a király (és családja?) alakját - vésték: „Mária oltáron, nézd nyugszik a sírban e három: Béla, neje s herceg - örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan." (Geréb László fordításában) Az örök nyugalom azonban nem adatott meg a második honalapítónak. A kolostort már 1526-ban felégette a török, az 1532. évi ostromban a kolostor és a templom szentélye ismét leégett. Kigyulladt a torony tetőszerkezete is, a harangok megolvadtak és lezuhantak. 1532-ben már csak négy szerzetes lakott a kolostorban. A tetőszerkezetek helyreállítása után azonban a templom még 1594-ig fennállott az 1595-ös ostromban pusztult el végleg. Maradványait az erődíünények építéséhez fokozatosan széthordták, illetve eltemették a törmelékkel. A királyi család sírjának további sorsáról semmit nem tudunk - valószínűleg kifosztották a törökök. Ennek ellenére maradványainak megtalálása, feltárása nemcsak nemzeti kegyeletből, de történeti, művészettörténeti és topográfiai szempontból egyaránt jelentős lenne. A helyi Régészeti Társulat már a század elején végzett kutatásokat ennek érdekében, majd később többen (köztük Prokopp Gyula) történeti adatok alapján igyekeztek a sír helyét meghatározni. A kutatókat Bél Mátyás leírása vezette félre, aki 1730 táján úgy gondolta, hogy az új plébániatemplom a régi ferences zárda helyére épült Megjegyzi egyúttal, hogy a régi templom nagyobb területen feküdt mint a mai - romjai is látszanak még, és itt egy feliratos követ is látott elmosódott „barát-betűkkel". E tudósítás alapján a királysírt a mai belvárosi plébániatemplom mellett keresték, vagy vélték megtalálni. A templom kertjében végzett ásatásaink során előkerültek ugyan egy Árpád-kori eredetű templom maradványai, azonban a feltárás eredményei szerint e maradványok nem a ferencesek templomának, hanem egy másik templomnak a maradványai voltak. A régészeti adatok (rétegmegfigyelések, középkori falmaradványok, előkerült kőfáragványok, a terep alakulata), illetve a XVI. századi ábrázolások, különösen Wolfgang Meyerpeck ostromképe (a lenti rajzon) alapján a régi templom a feltételezett helytől keletebbre, részben a mai lakóházak, részben az úttest illetve - főleg - a mai ferences templom és kolostor alatti részen fekhetett Jól látható, hogy az egyébként sík területen elterülő belváros legmagasabb pontja (valószínűleg a régi kolostor-építmény rom- és törmelékhalmaza) a mai ferences templom környékén van, ahová a négy irányból összefutó utak egyformán emelkednek. Valahol ezen a részen, talán éppen itt, az úttest alatt nyugszanak IV. Béla király és családja elfeledett földi maradványai, ahol gyanútlan járókelők és járművek közlekednek, végzik mindennapos teendőiket... 2000. május 7-től ez a szép emlékmű - Karácsonyi Tamás Ybl-díjas építész és Nagy János felvidéki szobrász (dombormű-) alkotása - idézi emlékét a második honalapítónak, és figyelmezteti a késői utókort arra, hogy a legnagyobb pusztulásból is van feltámadás. Csak kellő lelkierő, hit akarat és összefogás kell hozzá! dr. Horváth István