Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-03 / 31-32. szám

10 Esztergom és Vidéke 2000. augi IvblUO w< »»»»»««».«..», , — i ii — i •IIII 111 — Véget ért Erdélyben az esztergomi vetélkedő Hírt adtunk már korábban arról, hogy Erdély két magyar nyelvű megyei napilapjában - a Szatmári Friss Ujságbán és a Hargita Népében - ez év elején 25 fordulós vetélkedő-sorozat indult Magyar Millennium - Esztergom, Szent István városa címmel. Az általunk összeállított kérdéseket hetente egyszer - szombatonként tették fel testvérlapjaink munkatársai, s számukra is meglepő volt, hogy milyen sokan kapcsolódtak a játékba. Igaz, a díj is csábító volt: mindkét újságtól 3-3 sikeres rejtvényfejtőt lát vendégül szerkesztőségünk az idei Szent István Napokra! A vetélkedő-sorozat néhány hete befejeződött, mindkét újság megküldte a végeredményt. Ezek szerint Szatmárban és Hargitában mintegy kétszáz olvasó vett részt a játékban, küldte be rendszeresen a megfejtéseket. A lapok szerkesztőségei az általunk felajánlott 3-3 helyre az alábbi játékosokat jelölték meg: Juhász Tünde, Hevele Éva és Lakatos László (Szatmárból), valamint Salamon István, Salamon János és Szopos Sándor (Hargita megyéből). Tehát várhatóan ők lesznek augusztus 17. és 20. között lapunk és egyben városunk vendégei. Szeretettel várjuk a találkozást! Mindkét újságnál az első hat helyezett szerkesztőségünk díszes emléklapját kapta, valamint néhány esztegomi témájú könyvet. Néhányuktól sikerült pár soros nyilatkozatot is kapnunk, melyekből alábbiakban idézünk néhány gondolatot. HEVELE ÉVA (61 éves, nyugdíjas) Nagykárolyban születtem. Az ottani gimnáziumban érettségiztem, majd 1959-től a nagykárolyi Telefonközpontban dolgoztam egészen 1990. június 1-jéig. Ekkor és onnan mentem nyugdíjba. Két fiam és öt unokám van: három fiú és két kislány. Jelenleg az ő nevelésükben segédkezem, mint nyugdíjas nagymama. Kelle-e ennél szebb, nemesebb feladat? A nevelés mellett olvasgatok, s nagy lelkesedéssel vettem részt az Esztergom és Vidéke, valamint lapunk, a Szatmári Friss Újság közös millenniumi kvíz-versenyén. Boldog vagyok, hogy lehetőségem nyílik elmenni Szent István városába, ahol remélhetőleg sok szép élményben lesz részem ezen a kettős évfordulón. LAKATOS LÁSZLÓ (55 éves, mérnök) Majdnem színtiszta magyar értelmiségi családból származom. Otthon megszerettem és igényeltem a tudást. Sokat olvastam és művelődtem - autodidakta módon. Na meg, mivel családom régi kolozsvári család és elkötelezetten magyar érzelmű, lokálpatrióta voltam és vagyok. Nyitott szemmel a múltra és a jelenre éltem le kolozsvári életemet, és most Szatmáron élek — különös vonzalommal a múlt iránt. A kvíz-játék, mint olyan érdekelt, mert máskülönben elhivatott rejtvényfejtő vagyok. Na persze sokat segít a könyvtáram, melynek segítségével bármilyen témakörben otthonosan tudok mozogni. Örvendek, hogy megnyertem ezt a meghívást, mivel mégcsak egyszer jártam Esztergomban és egyszer — 1988-ban - Budapesten, a Szent István ünnepségeken. Remélem, ez a mostani tartalmasabb lesz. JUHASZTÜNDE (17 éves, diák) Nagyon szeretem a játékos vetélkedőket, amelyek elindítják a gondolkodást, és természetesen azokat is, amelyek némi kutatómunkát igényelnek. Örültem tehát, amikor azt olvastam, hogy indul ez a vetélkedő, ami egy eddig üresen maradt hézagot pótol az életemben. Játékosan segített abban, hogy sok új dologgal bővítsem ismereteimet nemzetem történelme, irodalma és szokásaival kapcsolatban. Mint egy reálosztály tagja, nagyon értékelem a kérdésekben azt, hogy logikusan át kellett gondolni őket, hiszen egyesek igazán csalókák voltak. Szerencsémre sok könyv állt rendelkezésemre a családi könyvtárban, amelyet szüleim gyűjtögettek és én bővítettem. Örülök, hogy az Esztergom és Vidéke jóvoltából - az ünnepségekbe bekapcsolódva - részt vehetek Szent István városában a magyar állam létrehozásának ezeréves évfordulóján. A molnárok A kicsépelt gabonát a malmokba vitték őrölteüli. Nálunk vízi-, pontosabban hajómalomba, ugyanis a Dunának itt - Szentgyörgymező határában, a Petz gyár alatt - olyan a sodra, hogy alkalmas volt hajómalmok működtetésére. Ezekbe a malmokba a folyam mindkét partjáróról hoztak őrölni- és daráinivalót. Szentgyörgymezőn a következő malomtulajdonosokról tudunk: özv. Tóth Jánosné a Nagy-Duna soron (1909-től), Deutsch József a Molnár soron (1921-től), Tóth János és Tóth Pécsi István a Nagy-Duna soron (1922-től), Erős Antal a Balassa Bálint utcában (1927-től) és Pataki Árpád (1934-tól). Hogy mennyire fontos munkát végeztek ők, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 1916. május 7-én elrendelték a molnárok felmentését a katonai szolgálat alól. A malom két hajóból állt: az egyik a házhajó, amelyikben az őrlést végző gépek voltak, a másik a völgyhajó (vőgyhajó), melyen a malomkerék tengelyének egyik vége forgott. A másik tengelyvég a házhajóban fogaskerék áttétellel működtette a gépeket. A tengelyt a malomkerékre szerelt lapátokkal a víz sodra forgatta. Előtte volt a suber, amelyet ha leengedtek, lefékezte a víz sodrását. Régen még csak malomköveket alkalmaztak és simaőrlést, ill. parasztőrlést végeztek. Ekkor a gabonát csak egyszer öntötték fel a garatra és a kövek közül különböző szemcsenagyságú liszt és korparészeket tartalmazó őrlemény került le, melyet azután a gazdák házilag rostáltak ki. Később már acél őrlőhengereket alkalmaztak és félmagas, magasőrlésű technikával dolgoztak. így a gabona többszöri feltöltésével, fejlett hasábszilák alkalmazásával mintegy ötféle lisztet és korpát állítottak elő. A korábbi gabonatovábbítási sajtáros módszer helyett a felvonót, az un.pálernosztert alkalmazták. A malom télen a Kis-Duna torkolatákban „telelt", tavasszal a jégzivatar után kötötték be a kanális fejnél. A parton sámókon (dobogókon) tárolt gabonát dereglyében vitték a malomba és ugyanígy hozták ki a lisztet. Júniusban, amikor a víz sodra lelassult, a malmot leeresztették, úsztatták az alsórévnél lévő Duna-szakaszra. A parton derékvastagságú oszlopokhoz, a malomszegekhez kötötték 20-30 mre a parttól. Itt folytatták az őrlést őszig. A sámókon tárolt gabonát naponta, dereglyén úsztatták le a malomhoz, másnap reggel lóval vontatták fel a liszttel megrakott dereglyét. Ősszel ökrökkel vontatták fel a malmot, és a kanálisnál folytatták az őrlést, amíg az időjárás (jég) engedte. Ez általában Erzsébet és Katalin nap körül volt. Ekkor vontatták a Kis-Duna torkolatába telelésre a malmot. Ha egy gazda a molnárnak kis túróval, tejföllel, töpörtyűvel kedveskedett, ebből készítették & molnár csuszát. A szaggatott tésztát bográcsban főzték ki, majd famelencébe (fatál) öntötték és rárakták a hozott finomságokat, körülülték és így ettek közösen fakanállal. A tésztán kívül néha a maguk által fogott halból halászlevet, halpaprikást is ettek. Volt olyan gazda, aki nem bízott a molnárokban, ezért megkérte a molnárt, hogy gabonája őrlésénél jelen lehessen. Megengedték neki, de meg is leckéztették bizalmatlanságáért Például így! Molnár az inashoz: - Kivetted a vámot? Inas: - Kivettem. Molnár: - Látta a gazda? Inas: - Nem látta. Molnár: - Akkor vedd ki mégegyszer, de a gazda is lássa! A molnárokkal és a malmokkal Kövecses Varga Etelka muzeológus részletesen foglalkozott az „Adatok az esztergomi hajómolnárság történetéhez és néprajzához II." című munkájában. Ebből vettem egy-két adatot, de inkább átélt, személyes élményeimet írtam le. Bélay Iván