Esztergom és Vidéke, 2000

2000-05-04 / 18. szám

2000. május 4; Esztergom és Vidékié 5 Rejtett kincsünk, a Rác-templom, újjászületik Ezeréves városunk egykori Budai kapujánál, a Hősök tere közelében, a Kossuth utca 60. számú romos ház, udvarán az egykori ortodox templom­mal, hamarosan új életre támad. Dr. Csclényi István görögkatolikus pap, aki nemrég költözött Esztergomba, vállalja, hogy a város tulajdonában lévő ingatlan felújításában egyháza részéről közreműködik, majd rend­szeres istentiszteletet végez a görög­katolikus hívek részére. Városunk jól ismert építészmérnö­ke, Mújdricza Ferenc, már húsz évvel ezelőtt, egyetemi diplomamunkája té­májául választotta e szép barokk mű­emlék felújítását. A város megvette a kitűnő tervet, majd a Műemléki Fel­ügyelőség és a Dunakanyar Intéző Bi­zottság segítségével megkezdte a munkálatok előkészítését. Ehhez tar­tozott, hogy 1982-ben dr. Horváth Ist­ván, a Balassa Bálint Múzeum igaz­gatója régészeti kutatást végzett a te­rületen. A templom padlószintje alatt egy XIII. századi kolostor falait talál­ta meg, szép gótikus kőfaragványok­kal és más középkori leletekkel. A kolostort a johannita lovagok eszter­gomi Szent Kereszt házával azonosí­totta, amelyet 1230-tól említenek az oklevelek. A szerbek 1543-tól, városunk török kézre kerülése után telepedtek be. Számuk oly nagy volt, hogy a XVI­XVII. században Rác-városnak ne­vezték a középkori királyi várost, amely a Lőrinc utcától a Hősök teréig terjedt. A szerbek templomépítéséről a XVIII. század elejétől vannak hiva­talos irataink, amikor a várostól enge­délyt kérnek rá. A mai templom a XVIII. század közepétől, több sza­kaszban épült 1774-ig. A torony 1765-74 között készült el. Az egykori művészi berendezés legjelentősebb része az ikonosztáz volt, amelynek festéséről 1742-74 között vannak adataink. Ez a jeles emlék 200 év után, 1974-ben Szentendrére került, a Szerb Egyházművészeti Múzeumba. Az a tény, hogy a templom udvarban áll, egyértelműen jelzi, hogy II. József 1781. évi türelmi rendelete előtt épült, amikor utcai homlokzata csak katoli­kus templomnak lehetett. A kiváló építész, akinek személye egyelőre is­meretlen, a magas toronnyal jól ki­emelte a templomot a környék házai közül. E torony 200 év óta városunk látképének szerves része. Irányjelző a Dorog felől érkezőknek. A magyar államiság millenniumá­nak évében városunk vezetőségének jelentős kezdeményezése, hogy elha­tározta e mostoha sorsú műemlékünk felújítását. Felkérték Mújdricza Fe­renc építészt egykori diplomatervé­nek újragondolására. Ó két változatot készített. Az egyik jobban ragaszko­dik a Kossuth Lajos utcai résznek - a maihoz hasonló - zárt beépítéséhez. E terv az új lakóházat a mai területen építené fel. A második terv, amely nagyobb rálátást ad a templomra, a PARÓCHIA — RÁC TEMPLOM — KÁPOLNA Rekonstrukció és bővítési terv, a középkori johannita kolostorudvar térrehabilitációjával (2000. Húsvét.) Mújdricza Ferenc, Mújdricza Péter, Zsembery A kos paplakot a Kossuth Lajos utcára me­rőlegesen helyezi el. A terv nagy ér­deme, hogy a kaputól délre nem tesz épületet, ami által a templom szép oldalhomlokzata is már az utcáról láthatóvá válik, a kovácsoltvas kapun és kerítésen keresztül. így nagyobb lehetőség nyílik a templomot övező egykori temető jelzésére is az ortodox sírkeresztek felállítsával és a parkosí­tással. E terv jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy városunkban hosszabb időre tartóztassuk a vendégeket. Hangsúlyosabbá teszi a Bazilikától távolabbi városrészünk műemléki lát­ványosságait. A magyarországi szer­bek templomait ezentúl már nemcsak Szentendrén, Miskolcon, Egerben vagy Szegeden láthatják az érdeklő­dők, hanem Esztergomban is! A Hősök tere új kialakításával ki­emeltebb szerepet nyer a Bazilika el­ső építésze, Páckh János által terve­zett, országos jelentőségű klasszicista Szent Anna (az un. Kerek) templom, amelynek társtalanságát is megszün­teti a szép barokk Rác-templom új életre keltése. Az itt közölt szerencsésebb terv ré­vén szabaddá válik a Kossuth Lajos utca 62. számú emeletes ház is, amely - a rajta lévő márványtábla szerint ­városunk első kórházának temploma volt. A mellette álló kórházat a város 1701-10-ben építtette. Az 1739. évi pestisjárvány idején fogadalmat tett a városi tanács, hogy a vész elmúltával, templomot emel a kórház mellé. Ez 1740-42-ben elkészült; 1759-ben tor­nyot is emeltek rá. 1839-ben új kór­házat építtetett a város a Terézia úton, a mai Szociális Otthont. A templomot ekkor alakították át a ma is álló, Kos­suth u. 62. számú lakóházzá. Kőkere­tes kapuját a fogadalmi felirattal, va­lamint a berendezéssel együtt átvitték az új kápolnába. Azóta nevezik ezt is fogadalmi kápolnának. Kedves Esztergomiak! Becsüljük meg - napról napra jobban - 1000 éves városunk értékeit! Mentsük meg elődeink áldozatos munkájának máig fennálló emlékeit, hogy városunk egy­re gazdagabb, híresebb és szebb le­gyen! Dr. Prokopp Mária Levél-monológ, esztergomi harangszóval Te Kedves, idegenben élő, idősödő esztergomi testvérem! Úgy képzelem, e megszólítás nyo­mán biztosan tovább olvasod levelem, hiszen ha itt születtél, laktál vagy isko­lába jártál, visszaemlékező mosolyra húzódik a szád. Meglehet, hogy hozzám hasonlóan te is idősebb korosztályhoz tartozol, de ha magadat még nem is sorolod oda, hidd el, az idős kor nagyon hamar eljön. A halandó ember egy ideig - ha jól tartja magát - hajlamos elhinni, hogy ő kivétel lehet. Azután törvényszerűen el­kezdődik a leépülés. Ez azonban még mindig nem a kegyes halál válásának kezdete. Addig van még egy szakasza az életnek: az elnyugvásé, gondolkodásé, meditálgatásé. Ebben az életszakaszban vagyok én is, s ha te is rábólintassz, hogy „tudom, miről van szó"... hát igen - akkor egyre gondoltunk. Képzeld! Ez a város nem rendelkezik sem színházzal, sem tájházzal, sem ér­demes elődök emlékszobáival, de még idősek otthonával sem. Épült ilyen az utóbbi években néhány kisebb közeli településen, de ki akar éppen öregségére idegenbe menni? Pedig nagyon kellene egy biztos hely, megfelelő ellátottság, méltó környezet De kellene lehetőség egyúttal arra is, hogy - ha a kondíciónk megengedi - időnként sétálhassunk a Kis-Duna-parti platánok alatt, vagy néz­hessük, hogyan épül újjá a Mária Valéria híd. Fontos az öregedő-de RévészBéla könyvcímével szólva: „esztergomi lel­kű" - kedélyeknek a Bazüika áhítotos zengésű harangszava, az a fenséges hangerő, amely egész bensőnket megre­megteti. Itt volt jó fiatalnak lenni, itt lenne jó öregeskedni is. Az elgondolás az idősek helyi ottho­náról nem tőlem származik, hanem egy mozgássérült, külföldön élt honfitár­sunktól. Sajnos, mielőtt a megvalósítás­ba kezdhetett volna - be is fejezte, mert meghalt. De az ötletét örökül hagyta, én legalábbis így érzem. Alapítvány kelle­ne, hogy a jószándékú kezdeményezés testet öllhessen. A magam részéről az első alapítókhoz családi tulajdonunkkal, egy panorámás telekkel csatlakoznék, ahonnan rálátás nyílik a Bazilikára, Pár­kányra, a Babits Emlékházra, a Strázsa­hegyre, s a mindenkori hajnalok és nap­lementék meg nem unható élményére. Ráadásul, amiből igazán dúsgazdag nagybirtokos vagyok: megvan bennem a - talán naiv - hit, hogy ez az ötlet kivitelezhető, már pusztán azért is, mert jó. Ami pedig jó, azt elhanyagolni, par­lagon hagyni; nagyon rossz dolog. Mások - jogban, gazdaságban jára­tos szakemberek, építészek - részéről segítséget remélek, mindenekelőtt kö­rültekintő tanácsadást a megvalósítás esélyeiről. Tettem egy próbát ezzel az írással, amely egyelőre csupán monológ. Ha kapok visszajelzést, akkor szere­tett városomban jó helyre tettem le az ­egyelőre csak holmi 'légvár" építéséhez megfelelni látszó - „alapkövet". Esztergom, 2000. április 20. Barátsággal üdvözöl: Tóthné Farkas Erzsébet nyugdíjas, keramikus Esztergom, Irinyi u. 3/a.II.23. Tel.: 33/313-728

Next

/
Oldalképek
Tartalom