Esztergom és Vidéke, 2000

2000-04-20 / 16-17. szám

vin. VÁROSVILÁG a ü i ü T'í? A W IS L IS 1 t A 2000/15 Naj)Ieniente Utolsó méterek. A lélegzetvétel egyre nehezebb. Régen nem érdekel emmi: sem a csúcs, sem a megtett útvonal. Gépiesen teszem egyik lábam másik után, nem vagyok ura a gondolataimnak. Minden odalent maradt. Átlépek egy másik világba. Itt minden olyan különös. Nincs élet és nincs íalál - talán valahol a kettő között. Nem tudom. Még néhány lépés, és fent állok. Megnyugszom. Körülnézek. A hegy arnyéka elnyújtózik a völgy fölött, homályba borítva a lenti világot, udom, legalább egy órája vissza kellett volna fordulnom. Most már nztosan sötétben kell lemennem, és kétséges, lejutok-e valaha. Mégis: nozdulatlanul állok, képtelen vagyok elindulni. Érzem, hogy soha többé em lesz ebben részem. Ilyen csak egyszer adatik meg: egyedül a heggyel. Vajon megérte? Nem tudom. Nem lehet elmondani. De nem is kell. Eltűnik a nap a szemem elől, jeges sötétség vesz körül. Minden olyan degenné és ijesztővé válik. Megfordulok, és elindulok lefelé. Valamit a súcson hagytam magamból. Valamit bennem hagyott a csúcs. Azt hiszem, ía lejutok - és most még lejutok -, más ember lesz belőlem. Már értem. Nincs naplemente. Nincs hegy. Nincs én. VAGYUNK. Grossglockner, 1999. szept. 29. - okt. 4. Szerémy Szabolcs Fohász a Logoszhoz Teljes szívemből köszöntelek, és kö­szönöm, Uram - az ajándékul kapott Szellem és Szeretet; a Törvény és Ke­gyelem Os-oka -, hogy hitemet fiam Fénybe-távozásában és Fénybe-távozá­sa révén megerősítetted. Segíts meg ab­ban, hogy ezt a visszakapcsolódást, a Veled való közösség emlékét; az egye­dül érvényes re-ligiót megtarthassam. Mert ezen kívül nincs más bizonyosság. Engedd, hogy lelkemben; tértől, időtől és minden káprázattól független, tulaj­donképpeni lényemben e válságos idők­ben is hű maradhassak Hozzád, aki vagy, hogy mégoly meggörnyedt test­helyzetben is fölfedezhessem magam­ban és körülöttem az Értelmet és a De­rűt. Hogy minden, örömmel vagy éppen bánattal kísértő, másfelé csábító pilla­natban is legyen erőm a Bölcs Boldog­ság vágytalanságához, az egyedül mél­tóságot kölcsönző Feladat: a Szolgálat és a Mívelés során. Köszönöm a jeleket: a templomban fölragyogó keresztet, a halál-álmokat, melyek kapcsán megszűnt bennem a félelem, a megsimogatott őrkutyákban fölfedezett szelídséget. Köszönöm, hogy nem várom a csodát, mert tudom, az ígéret csodatétel nélkül is teljesül. Mert tudom, hogy nincs egyedüllét: egyéni létesüléseink, életeink sokasága csak látszat-elkülönülés - valójában egyetlen Egész a Mindenségben. Mind kevesebb szállal kötődöm eh­hez a világhoz. Emelkedni kell, érzem, hogy emelsz. Tudom, még számtalan vüág van kívül a Gömbön, de azt is, hogy ezen világok mindegyike belülről ered. Azt is, hogy emlékezvén a Bent-re, nem kétséges: ebben a fokozatban is működhet magasabbrendű Képzelet Tudom, nem számít, mely szellemi tanítást követi az ember - ha tiszta az irány, bízvást elindulhat: fent a Hegyte­tő, s ahány az utazó, annyi az ösvény. De azt is, hogy útközben sok minden meg­változhat, legfőképpen a kereső ember, maga. Mindazonáltal és ugyanezért: mégiscsak egy az Út. Fentről-lentről­visszafelé. O, Éjszakában-Fénylő! Megtanítottál, hogy csak a Boldog­ság és a tiszta Hit útján találhatom meg igazi tennivalóm a Földön - azt, amiért éppen ezt a létidót és ezt a sorsot válasz­tottam. Arra, hogy minden, ami szenve­dést okoz, ellentmond a Föladatul és Lehetőségül kapott Szabadságnak, amely a gyászon és sajnálaton túlemel. Segíts hát, hogy éber maradjak, s ne veszítsem szem elől azt, amit látnom kell - hogy Szentség kísérjen és ne vesz­teség. I logy ne érezzem magam a Végén mégis egyedül. Engedd, hogy velem együtt járhassa ki-ki békével az útját, úgy, ahogy az Neked és neki egyaránt megfelel. Ákár ezt itt: éppen ilyen ez is. Tudom, a Hegy isteni lakhely: az Ég­hez közeli. Tudom, a kereszt: találko­zás. Tudom, a legjobb orvosság az ima, a tévelygés nélküli cselekvés. Mégis: itt és végül nem mondhatok mást, mint amit Marpa mondott amidőn elbúcsú­zott tanítványától: „Fiam, távozásodtól megszakad a szívem.' Minden teremtett dolog mulandó, ez a természetük. Semmit sem tehetünk..." Grossglockner, 2000. március 16. - ápr. 10. Szerémy György „Lehet-e szebb jelképe életünk­nek, mint az Életfa? A sugárzóan ősi totemjel, amely egyértelmüem kapcsolja egybe a gyökeret eresz­tett magot s az évek százai során mindig megújuló lombozatot?" ^ „ i' -ii ^••^••ih- (Martsa Alajos Vigh Tamás szob­» .AuíkuzJrii^ zz^^zSt\ rasznutves2 FJc tf a am u alkotasarol) du III. ö-ein-ltM/v oljjra^l&j&Lk : -i<ZL­-fco-^a- CjSiíb-o^ bS^i/T, AMO-^^ZÍÍZ-tc^ qwjqWlci/ue/cfc. • Sz<yteVij Sza(00^­-náiic - s>,2 ^ggy-'bi^ (,X<jetzofct" •tvA-vc, <2.iovie S-Ck^uÜ-t,,, //WoS^/Vri a/g " — Áib 5-Z.Í-IS^-IJV uo</tolaet t l j^S'-Ó-U ktj'rc^fc Az^éSZt­ÖL-iM-a-új-et XAA (t-Llei (< l£j-u,wlc SZ^L-Ui'zc z'cXesxpi&ftL-r. £s z/t:<30^(^1/1, SzCLb2-kHj e's tlja^ e'-tj Sz. 1 WCk-szto-ffc vC ic<xpu.m,k szaVaít^. Sza.- 1 (sít^c*,^ fó'o-AjToS^. T/Ki^cn-t/ A'goS^t ^aiHit" •fc^'fu S^^i? -keWít'.gtj -tiIz.aii.W6 cl'Ö SzLbd-*- — •Zo e's -fee^wuitó' -bzu^S- ; {Coe(.úk» H/S -LVw'fV- j OU'q -ttX^lCuí ese'&jíb (VO K&'zdei­sze. : „Vá-j'^o^v ••• Uiisu-e'iú e/s — ínío <n<zm- OvCisoiLeí, 3stewe e's e-uibe/ie/. 4<Tü£t"­MöskeSpy 2tr gtru-'í'uakM; e-isxí&'qíjKv^ ^aííteAb Ap'aik' Szaltozllfr... • Ai/i/vúkjeu­^kú M<t\M-ta!<s - ! <3 "-j-oA-v íöXí eP<r~K^^ÁfV - AsamqIAj ti-'-WAite-" I ype.t feíie-tt. Az- a'tfjzl^S Ue/JAíz-t-f -foggo . JKu*^ e^Ua, oSz­koíaöz,\-<Í ^^ C-w ^s-z-be-Lő-wíit MJ^oS feít^e-'iefc -tes tZ iü-Ka-tí-^c-k 1 (^v^l^^fj-o-oL-í-o s -^e-sié'-C j Sj^ . S át.7. '(júi.e-lA.ert^.a.k, J-CciUtoC'; 2L teJUMso.-] ™ ^ . , ( -< Kaposí Endre: Krisztus holdfényben (olajfestmény - 2000.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom