Esztergom és Vidéke, 2000

2000-04-20 / 16-17. szám

2000/15* :" ÉLETPÁLYÁK t EMLÉK - MŰ - HELY . % SÍ VÍLLSÍA2Í ffibj c-L-ftóy cL&aM,) -U^tvi/-3si&wwv) e^ Se gL&oJcüJUt if Én magam ót nem ismertem, a róla megjelent írásokból, egykori baráti köre emlékeiből próbálom meg most összerakni az arcvonásait. Nyugtalan, kereső szellemnek tűnik; színes életútja is vállalkozókedvét sejteti, s a munkát feladattá nemesítő igényét. Műveltségét, mely rangbéli barátjává tette nem egy tudósnak, művésznek, autodidaktaként szerezte. Tanult szakmája a könyvkötészet, illetve a fényképész mesterség volt. Egy gyermekkori szánkóbalesete miatt - ennek nyomát egész életében viselte hosszas kórházi kezelésre szorulva az ágy-fogság kényszerét fordította azután a saját javára: könyvek garmadáját olvasta, szépirodalmi munkákat, s világnézetieket, politikaiakat egyaránt. Ekkor vetette meg műveltsége széles alapjait, ennek arányait egész életében megőrizte. Rá jellemző az is, ahogyan a fényképészmesterség színvonalát megemelve a művészi fotózásra tért át. Munkássága értékelését Zolnay László foglalta össze, bemutatva a tágas határokat: a „póztalan, realista emberábrázolás" mellett helyet kapott ebben a kísérletezés is, ám nemcsak a technikai újítás, a portréfotózás műfaji kereteinek a tágítása, hanem a „nonfiguratív fotóművészeti experimentálás" is. (ZL.: Martsa Alajos-A Corvina Kiadó Fotóművészeti kiskönyvtéir-sorozatban megjelent album előszava, 1977) ízlésének ezt a nyitottságát tükrözte baráti köre összetétele; közöttük olyan eltérő művészetfelfogású személyiségek voltak, mint például Kassák Lajos és Féja Géza. Az értékek tisztelete Martsa Alajost - szuverén művészetszemlélete mellett-nyitottá tette a legkülönfélébb irányzatok befogadására és megbecsülésére. Nyugtalan szellemét jelzi változatos életútja is: a háború végéig fényképészetből élt, mielőtt 1937-ben Esztergomban megnyitotta a saját műhelyét, megjárta még Afrikát is. A háború után nagyot fordult a pályája: hivatásszerűen többé már nem fotózik (...) Áttérése a politika vizeire - közösségi hajlama, baloldali, szocialista meggyőződése s az illegális mozgalomban való részvétele alapján nem volt meglepő és váratlan. Közéleti munkáját, a háborúsújtotta város talpraállítását kifogyhatatlan energiával végezte, miközben (Zolnay Lászlótól idézve:) „tántoríthatatlan elvhűségét mindig mély humanizmus hatotta át. És még azok is tisztelettel endegették, akiknek eszmevilága az övétől eltért." (...) Kiváló szervezőmunkája eredményeként a könyvtár a város szellemi életének a központja lett. Martsa Alajos eredményeinek a titka alighanem abban rejlett, hogy személyiségével sikerült kapcsolatot teremtenie az esztergomi kulturális élet formális és informális övezetei között. (...) Emberközelből, barátilag ismerte környezetét, így felismerhette értékeiket is; mint tisztségek viselője, intézményvezető pedig az informális kapcsolatai révén megismert készségekre építhette a programját, ugyanakkor értelmes cselekvési programot fogalmazhatott meg barátai - mint sajátos egyéniségek - számára; inspirátora lehetett mindenféle szellemi kezdeményezésnek. (Zimonyi Zoltán: Féja Gézja és Martsa Alajos levelezése. Új Forrás, 1982. 3. sz.) •fertc^X- : Te^tC-H.Ccy JWhí., -feleseí^eLwiL ktöJL. • }Á.f<. >nevw VD-t-fc u^ M^acjy sa~vn'í Ó-n-ffta^ aJid(L

t /peoUIg tt&Ma Sí-B-ta-tett A-e. sz-e/C-in-L , /Ce^^qeif gc muriKaposi Endre visszaemlékezéseiből Jómagam 1963-ban ismerkedtem meg vele. Ekkor még - bottal ugyan, de viszonylag jól tudott járni-kelni. Hivatali ügyekben kerestem meg őt a régi városi könyvtárban, de már ez az első találkozás annyi közös témát hozott felszínre, hogy meghívását elfogadva az eszmecserét már a lakásán folytattuk. Többnyire még vendéglőben étkezett, és a vacsora után hazatérve fogadta vendégeit a híres Martsa-féle teára. A Kis-Duna-parton álló Einczinger-ház volt a színhely: ekkor még itt lakott, fürdőszoba nélküli, tehát nem éppen összkomfortos társbérletben, amelyet az tett igazán otthonossá, hogy a kultúra uralkodott benne. Látható volt itt egy gyűjtemény a 20. századi magyar képzőművészetből: a Dévényi Iváné után Esztergomban a leggazdagabb. Volt egy remek házikönyv- és hanglemeztára is, ez utóbbi a zenei mesterművek szinte teljes ívű kínálatával: a gregoriánoktól Honeggerig. Mint afféle facér ifjú, gyakran utolsó vendégként maradtam nála, és ilyenkor hajnalig zenét hallgattunk. Mucsi András igen találóan jellemezte őt sírmelék-avató beszédében, mondván „Martsa Alajos olyan ember volt, aki a hallgatásával is tudott tanítani". (...) Bár 1973. január l-jével egészségi állapotának romlása miatt nyugállományba vonult, szellemi aktivitása töretlen maradt. (...) A '70-es évek közepe táján - mozgáskorlátozottságára való tekintettel, - sikerült egy Trabant Hycomat gépkocsit vásárolnia. A garazsírozást, a karbantartást és a sofőrködést a gépkocsi használati jog fejében a helyi baráti kör egyik tagja, Prunkl János festőművész vállalta. A szabadabb mozgás lehetősége nagy változást hozott Martsa életébe. Utazásokat tett Szentendrére, meglátogatva olt élő művészbarátait, továbbá a Balatonfelvidékre és a Dunakanyarba. Ezekre az utakra szívesen magával vitte valamelyik barátját is. így lehettem részese a tapolcai medencében tett körútjának. Ez a táj annyira megnyerte tetszését, hogy komolyan fontolgatta egy ottani malomépület megvásárlását. (Persze a pénz összehozására tett kísérletek nem jártak eredménnyel.) Egyébként ezen az utazáson láttam először könnyezni őt. Ugyanis az út során minden falusi templomot megnéztünk, és az egyikben egy ifjú menyecske volt a kántor, aki felajánlotta, hogy énekel és orgonál nekünk. Martsa az ajánlatot örömmel fogadta, és az egyik padban ülve hallgatta a csengő hangú kántort. Amikor befejezte a maga által választott repertoárt, Martsa megkérdezte tőle, hogy ismeri-e a „Boldogasszony anyánk..." kezdetű éneket. A fiatalasszony természetesen tüstént énekelni kezdte az ősi dallamot, mi pedig meglepetten vettük észre, hogy Martsa a könnyeit törölgeti. Az ének elhangzása után megköszöntük a kántor szívességét és szótlanul kijöttünk a templomból. Martsa érezve, hogy meg kell magyaráznia a történteket, elmondta, hogy az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóját, Bauer József katolikus papot az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, mint magyar érzelmű igazgatót elbocsátották a znióváraljai nevelőotthon éléről. Menekült papként először Pozsonyban lelkészkedett a Kálvária úti apácazárdában, mely árvaházakat működtetett. A misében naponta elmondta a fent említett régi magyar imádságot, s ezért a csehszlovák hatóságok mint lázítót 1919. márciusában Theresienstadtba internálták, majd augusztusban kiutasították az új állam területéről. Intézeti növendékeit is magával hozva telepedett meg Esztergom-táborban 1920. januárjában. Aztán még egyszer láttam sírni őt, 1978-ban, öccse, Martsa István szobrászművész halála napján. Mit sem sejtve léptem be szobájába, az ablaknál állt és kifelé nézett. Köszönésemre felém fordult és könnyes szemmel mondta: „Meghalt az öcskös..." (...) 1977-79 között az esztergomi baráti kör is erősen megritkult: Asbóth Károly, Dévényi Iván, Paczolay Imre, Sztéircsevits László és a legrégebbi tagok közük mások is örökre kiléptek a „Martsa Klubból". 1979. április 14-én szállította őt kórházba a mentő, szívinfarktussal. Délután, amikor meglátogattam az intenzív osztályon, keserűen fakadt ki: „Tudod, amikor az embert eltiltják a pipától meg a teától, és többet nem eheti azt, amit szeret, akkor már megette a fene az egészet..." Másnap reggel telefonon értesítettek haláláról (...) (Kézirat- 1999.) „Van a magyar képzőművészetnek egy-két olyan alkotója, akiknek művészetéről szólva alig lehet elkerülni, hogy ne említsük Ferenczy Bénit, a mestert is. Ez a csodálatos egyéniségű mester igaz emberségével rendkívül erős szellemi hatást sugárzott környezetére. Ez a kemény, fegyelmezett etikai magatartás minden tanítványának alkotói munkáján megérezhető; s érzékelhető a müvek választott anyagának és a mívességnek a tiszteletén is." (Martsa Alajos Vigh Tamás szobrászművész kiállításának megnyitására készült, magnótekercsen megőrzött szövegéből) — eJs, , -Uó'zoe.'tire,> tvtC (c. o fc, -f> J. A-->-