Esztergom és Vidéke, 2000

2000-04-20 / 16-17. szám

IV. ÉLETPÁLYÁK • EMLÉK - MŰ - HELY 200(1/15 mértékben, hogy az emelet és a velünk szemben lévő közjegyzői irodát bérlő közjegyző - Janits N. felmondással fenyegetőzött. Most aztán alapos vizsgálat indult bömböl ésem okainak kiderítésére. Világosságra került az ok - akkor a sok sírástól már lágyéksérvet is kaptam, valamint új szoptatós dajkát - , Mari néni pedig szakácsnő lett. Másik szakácsnőnk Róza néni volt. Ö korábban a prímási konyhán volt szakácsnő, az ilyen asszonyok jellegzetesen gőgös fellépésével. Nagyszerű ételeket készített. Anyi minden reggel beható tárgyalásokat folytatott vele az aznapi étrenddel kapcsolatban. Délutánonként bűzlött a konyha a cigaretta füstjétől, amit Róza néni szívott. Feltétlen úrnője és parancsolója volt a szoba- és a kézilánynak: Marinak és Jucinak. Utóbbi duzzadt mellű, csinos nőszemély volt, akivel gyakorta ölelkeztem az összecsukható, jellegzetes cselédágyban, ám ölelkezésen túl soha nem engedett ez a leány. Róza néni később elvonult valami nyugdíjfélébe s utóda a hadiözvegy Anna néni lett. A meztelen ölelkezéseket - Miklóssal együtt - ezután vele folytattuk a gyerekszoba melletti átjáróban, ami cselédszoba volt. A csúnya, vörösképű sváb szobalány, Mari, Jucival aludt a konyhában. Jucinak szép kemény mellei voltak, Anna néninek asszonyos, érettebb, csodálatosan fehér mellei. (Hogy Miklós tovább ment-e vele az ölelkezéseken, azt soha nem tudtam meg.) Nevelő kisasszonyunk is volt, Ilonka - Okka - néni. Okka néni fess, magas, csinos nőszemély volt, aki Édesanyánk halála után vette kézbe a három árva nevelését s maradt nálunk Api második házassága után is évekig. Szenttamáson lakott a családja az Otthon vendéglő mellett. Itt volt Róza néni lakása is, lenn a sarokházban, ahova Boros bácsihoz jártunk hegedűórára. Magam a második fekvésnél és a gimnáziumi zenekar másodhegedűsségénéi soha nem vittem többre, Miklós legalább prímáshegedűs volt. December 8-án, amikor bencés diákkorunkban a hagyományos Mária szeplőtelen fogantatása ünnep volt a gimnáziumban, a műsorban az igazgató ünnepi megemlékezése után voltak zeneszámok, szavalat és a fényAz eXsó kő'xt{jQ-'hcAv'i&y&aCit/ .-Ho-t/t^ /fxZL'ie. 3 e-frn/tefe^Lo vurujWj'^Va.k (Wlíú ^ K^an. Disz díq oS Le, irtd it^t M- u-nfa-kzózsa-j -W-ó'szó'-net^-t pont: egy színdarab előadása. A zenekarban másodhegedúsként húztam a vonót, Miklós az elsőhegedűsök között volt. Édesapám nagyon szerette volna, ha mi jó hegedűsök leszünk. Api nem tudott komoly hegedűs tudásra szert tenni, mert zenetanára szenvedélyes biciklista volt s miután abban az időben az irdatlan, hatalmas elsőkerekú kerékpárok divatoztak, többnyire láb-, borda- és kartörésekkel bajlódott. Ezeknél a hajtányoknál méretük és súlyuk miatt egy bukás elháríthatatlanul valamilyen csonttöréssel járt. (Egy ilyen kerékpárt mi is láttunk az esztergomi Torna Egylet elhagyott szertárában, mint megcsodált ritkaságot). Mint már korábban írtam, négyen voltunk testvérek. Édesanyánk - Magos Emilia, a város egyik legszebb asszonya - fiatalon, egy epeoperáció után - meghalt. Sanyi alig egyéves, mi többiek négy és hét évesek voltunk, Édesapánkat nagyon lesújtotta Édesanyánk korai, tragikus halála. Mesélték, hogy napokon át bezárkózva irodájába csak ivott - egyébként soha nem volt italos ember - , úgy, hogy már megzavarodástól tartott a család, amely azt remélte, hogy Édesanyánk húgát, Bertikét, fogja majd feleségül venni. Nem így tőrtént. Azt hiszem, úgy gondolta, hogy most, hogy itt maradt felesége nélkül a három gyerekkel, minden összeomlott körülötte s annál nagyobb volt a felháborodás, hogy még a gyászév letelte előtt újbóli házasságkötését bejelentette és az a gyászév letelte után azonnal el is következett. Egyik napon a Taterek-féle papírüzletben vásárolt írószereket és ott látta meg későbbi feleségét, akiben szemvillanásnyi idő alatt felismerte későbbi imádatának személyét, Eggenhoffer Lujzát, az akkor - a szokásostól eltérően - huszonhat éves kora után is leánysorban élő rendkívül szép leányt. A Tatarek mestertől kapott felvilágosítás után azonnal berohant a szomszédban lakó barátjához, Dr. Berényi Zoltán ügyvédhez, „Zalánkám, nősülök!" felkiáltással. Zalán bácsi megfelelően meg volt rökönyödve. - Ki ellen? - kérdezte. - A táti Eggenhofifer-lányt veszem feleségül - felelt Api, nem kevés önbizalommal, amit egyébként a jövő eseményei igazoltak, ugyancsak különös módon, okkal és formában. - Dehát ismered egyáltalán? - Én nem, de Te nyilván, s majd be fogsz mutatni. (Folytatjuk) „Nem mindennapi ember volt..." In memóriám Martsa Alajos (1910 -1979) ,Jía röviden kéne jellemeznem Marisát, Illyés Gyula budai szoborversének egy sorát idézném. Ezt: Légy több annál, ami lehettél! Martsa Alajos több lett (Zolnay László Martsa Alajos fotóalbuméihoz írott előszavából -1977.) Majd egy évtizeddel volt fiatalabb mint századunk. 1910. május 31-én született Pozsonyban. Idén - ha élne még a 90. születésnapján köszönthetnénk. A század magyar történelmének két legjelentősebb fordulata az ő életútját is meghatározta. 1919 forradalmas tavaszán édesapja (a négy évvel idősebb esztergomi „kisfiú", Katona Gábor édesapjához hasonlóan) „nemkívánatos" személlyé vált. Martsa Miklós vonatkísérő vasutasként a pozsonyi pályaudvaron szolgált. Szakszervezeti tisztségviselő is volt, közismerten balodali szimpátiákkal. A csehszlovák hatóságok pünkösd éjjelén őt is „begyűjtik". Internálják, majd ősz elején többszáz magyar családdal együtt kiutasítják az újonnan alakult köztársaság területéről. így kerültek Esztergom-táborba, előbb vagonlakóként, a tél beálltával pedig a kiürült hadifogolytábor egyik barakjába költözve át. A 80 esztendeje ugyanitt létesült Állami Fiúnevelő Intézet polgári iskolája vált Martsa Alajos számára az első lépcsőfokká, hogy helyzete fölé emelkedve, „több lehessen"... (Az intézet első igazgatója egy szintén áttelepített katolikus pap: Bauer József; Martsa Miklóssal még az internálótáborból ismerték egymást.) Martsa Alajos l924-ben végezte el a polgárit; 75 éve kezdett szakmát tanulni: előbb mint könyvkötő, 1927-től pedig mint fényképész-inas. 1929 tavaszán tette le a segédi vizsgát, ezután Makón és Szegeden dolgozott. 1933-tól Esztergomban vezetett fotóműhelyt; 65 éve, 1935 tavaszán a tuniszi Sousse-ba szegődött, egy magyar származású fotográfus segédjeként. Két év múltán hazatérve, 1937. május l-jén a Széchenyi téri Gróh-ház földszintjén (egészen közel a Katona család lakóházához...) nyitotta meg első teljesen saját mútennét. Ezt 1939-ben áthelyezte a Lőrinc utcai városi bérházba, ahol a háború vége felé (Zimonyi Zoltán tanulmányából (...) Féja Géza öregkori barátja, Martsa Alajos közösségképző egyéniség volt, s ami különös érték: derűsen töltötte be a hivatását. Zolnay László Figyelte meg, hogy „a messzebbről jött, sokat látott, messzire tartó emberek belső sugárzása" vonta szókrátészi körébe nemcsak a táj, hanem az ország sok-sok emberét is. Martsa Alajost sokan szerették és ismerték a szűkebb pátriájában, az országban pedig elvitték a hírét a barátai, akik közé számos jeles művészt, közéleti személyiséget sorolhatott, többek között (csak úgy találomra): Berda Józsefet, Kamoruiy Lászlót, Orbéin Lászlót, az egykori minisztert, Féja Gézéit, Tersánszky Józsi Jenőt, Fiilep Lajost, Béilint Endréi, Zolnay Lászlót

; a népszerű Buga doktort, Kollányi Ágostont, a szobréisz Csorba Gézát, Pirchala Imrét, Ferenczy Bénit, Barcsay Jenőt, Szűr-Szabó Józsefet, Vígh Taméist, egy bombatalálat következtében szinte mindene odaveszett. O ekkor már - az 1944 októberi nyilas-puccs óta - Budapesten él, illegalitásban. Van félnivalója, hiszen elkötelezetten baloldali meggyőződését soha nem „titkosította" úgy, mint mozgalmi kapcsolatait és a háborús időkben az üldözötteket mentő akcióit. A második - az 55 évvel ezelőtti korszakfordító változásnak már ő maga is tudatos munkása, döntéshozója. 1945. február elejétől az MKP tagja, március 28-án tért haza Esztergomba. Április 2-án a vármegye Nemzeti Bizottsága alispánná nevezte ki; a hónap végén polgármesternek jelölték, de ezt a tisztséget - a kiskirálykodó, korrupciós ügyekbe keveredett helyi pártvezetőséggel való ellentétek miatt - nem vállalta. Júniustól az ideiglenes nemzetgyűlés képviselője és az MKP városi titkára lett Az augusztusban újra megalakult városi képviselő-testületben és a megyei Törvényhatósági Bizottságban úgyszintén helyet kapott. A titkári tisztséget nem egészen két évig viselte; 1947. márciusában-etikai fenntartásai miatt - szembekerülvén a járási és megyei pártvezetéssel, lemondott. 1950-ig miniszteri biztoskénta KI OSZ helyi szervezetének létrehozásával, majd vezetésével foglalkozott. 50 esztendeje rövid időre a kultúrház vezetője lett, majd a városi könyvtár megszervezője, újraalapító igazgatója Esztergom szellemi, kulturális újjáépítésének irányító, egyszersmind munkatársi közösséget formáló személyisége. - 1982. Folytatás az /. oldalról) Miháltz Pált, Gerzson Pált, a biológus Hortobágyi Tibort és másokat. Hívei számontartották, továbbadták a barátságát. - Martsát keresd! - kötötte a lelkére például Fülep Lajos Zolnay Lászlónak, akit az ötvenes évek elején helyeztek Esztergomba. Egyébként nem is nagyon kellett őt keresni, mert Lajos - ahogy barátai hívták - nyílt házat vitt; műhelye s egyben otthona szó szerint nyitva állt, bármikor el lehetett menni hozzá beszélgetni véle, hírt hallani mások felől. A „szó éhe" különféle rendűeketrangúakat vonzott a társaságába, munkásokat és orvosokat, művészeket és parasztokat, írókat és iparosokat, mozgalmi embereket és papokat, tanárokat és kereskedőket. „Olyan jól lehetett vele beszélgetni" - emlékezett vissza rá Ferenczy Béni felesége. „Nem is személy, hanem intézmény" jellemezték barátai (...)