Esztergom és Vidéke, 2000
2000-04-20 / 16-17. szám
H! IDO-MU-HELY 2000/15. A Pilis hegyén (Folytatás az I. oldalról) Abaelard volt a XII. század Faustja, akinek lelkét megperzselte a pogány gondolái. Szerinte a görög filozófia oly fölséges mint a kinyilatkoztatás, s alig van köztük különbség. (...) Szerinte a dialektikáé az első szó; azután jön a többi. Az első kérdés az, hogy mit mond Arist ot eles, azutéin jön az, hogy mit mond a Szentírás. (...) Szent Bernátnak nem kellett a dialektikus kereszténység, bár ő is tisztelte a teológiában a fogalmi garnitúrát; de ő az élet súlypontját a misztériumba, az intuícióba s kontemplációba, a psziché erkölcsi s kedélyi igényeibe s az Istenségnek megtapasztalásaiba helyezte. Neki a szent, tiszta, a diadalmas élet kellett, mely fölött a dialektika fölépítheti ugyan a fogalmak holdvilágából íveit; de azok az ívek csak hidak a folyó, az élet folyama fölött. Szent Bernát úgy tartja, hogy kár a hidakon sátort ütni s rajtuk megtelepedni, hanem le kell ereszkedni az élet törtető árjába, a nagy energiák vágtató hullámaira, s úszni kell bennük s vitetni kell magát hátukon az örök élet révpartja felé. Ő veszélyt látott abban a teológiai üzemben, mely mindent szétszedni, napnál világosabban bizonyítani s értelmileg fölfoghatóvá tenni akart: sajnálta ez óriási erőlködéseket; mert szerinte az Istent nem fölfogni, hanem megérteni és megérezni kell. (...) A fogalmakkal, a distinkciókkal és disputákkal szemben valami fölséges pragmatizmus jellemezte, mely mindenek fölött élni és égni akar. (...) A realitást nem akarta fogalmakká, vagy mint a későbbiek tették, szavakká vékonyítani; neki a fogalom csak eszköz volt, hogy azon át a valóságot fogja s megélje, akár a földi, akár a hitbeli valóságról legyen szó. Ennek a keresztény nagy élet-akarásnak s valóság-átfogásnak építettek a XII. században mindenfele s hazánkban is ciszterci kolostorokat s benépesítették azokat francia antidialektikusokkal; a bakonyit Clairvauxból, a pilisit Arcey-ből, a szentgotthárdit Trois-Fontaine-ból. S így akik itt a Pilis erdőiben hétszáz év előtt sétálgattak, azok mind nem a fogalmak akrobatái, hanem a nagy akarásnak s a szentségeknek kialakítói akartak lenni. Lelki világuk olyan volt, mint az erdő, telve valósággal s titokzatossággal. Nekik nem teóriák kellettek, hanem a valóság, még pedig a legszebb kiadásban, mint szép, tiszta élet s mint tüzes szeretet. Az ő szemükben a filozófia csak olyan szürke felhő volt, mely azért van az égen, hogy termékenyítő valóságot, esőt hozzon. Az a felhő is, bármily bodros s pompás, s bármily tündérpalástot borítson rá a leáldozó nap, csakis az akcióért, a tettért van. A legnagyobb tett pedig a szeretet; az a léleknek nagy, reális, sőt isteni gesztusa. Nem teológiai szisztémákkal, hanem ezzel a gesztussal akarták az Istent s a valóságot átkarolni- (...) Nekem kimondhatatlanul imponál ez a realizmus, vagy pragmatizmus, vagy minek mondjam; imponál a lélek friss, eleven magvának s ösztönének ez a kitörése a fogalmak merev s hideg szféráján túlra. S akkor úgy szeretem nézni messziről, például Pesthidegkútról a Pilis hatalmas tömegét; ezt a sötét kolosszust, ezt a fejetlen szfinxet, amint a tömeg brutális súlyával terpeszkedik szét s karmait az erdők redőibe rejti; ilyenkor megérzem a hegynek, s amit az képvisel, annak a pragmatizmusnak fölényét s az élet valóságának elsőbbségét minden gondolat, fogalom s teória fölött. A Pilisen tehát ezt a történelmi levegőt szívom, s a Nyugatnak e kultúrlüktetéseit s ébreszgetéseit érzem. Érzem a szellemi élet hullámának csapkodását s új meglátások izgalmait, s örülök III. Béla Nyugat felé való orientálódásának. (...) III. Béla látta Bizancban az aranyos mozaikok mozdulatlanságéiba s merevségébe fagyott, glóriás Krisztus-arcot, mely sötéten néz le híveire, s mely az állócsillagok mozdulatlanságával s hideg sugárzatával tükrözik az élet folyamán, de azt sem megállítani, mondjuk megfagyasztani, sem megmelegíteni vagy éppen fölforralni nem képes. Ezzel szemben III. Bélának inkább az az élő, küzdő szellemi élet s annak áhítata kellett, mely francia földön izgatta a kedélyeket.(...) Hol szóltak erről a gyakorlati, embert elváltoztató s lelket elragadtatásba emelő szellemi világról szebben, mint Clairvaux-ban, hol a középkor legédesebb s legszerelmesebb kommentárja íródott az Énekek énekéről; hol a „Christi amoris sagittaelecta", a Krisztus szeretetének éles nyila annyi lelket sebzett, s vágta rajtuk a „grandé et suave amoris vulnus"-t (Cant. XXIX.n.8.), a szeretetnek mély és édesen sajgó sebét, s hol elsősorban Szent Bernát volt e stigmatizáltak elseje s a rímek nélküli énekek első trubadúrja?! Ez a lelkület természetesen a csendet szerette. Az egész Pilisre az volt ráírva: Silentium. E csendben jártak azok, kik mindig hallgattak, hogy többet halljanak. Itt jártak a tavaszi erdőben a télnek hosszú szilenciuma után, mikor a természetnek megint sok mondanivalója lett! Mikor hozzájuk, szemükbe s lelkükbe kéredzkedtek a még lehúnyt szemű csírák és rügyek és bimbók, s nem féltek attól, hogy ezek a franciák meg nem értik őket. A franciák azonban megértették a misztérium nyelvét, s úgy néztek rájuk, mint akik ismerik őket, s nem idegenek nekik. Itt álltak ők szóba tölgyekkel s kőrisfákkal, s vették tőlük az írás magyarázatát, mint ahogy azt gyakorolta maga Szent Bernát Clairvauxban, aki mondja magáról, hogy őt a tölgyek s a kőrisfák tanították meg igazában az írás megértésére. „Quercus et fagus docuerunt nos legem tuam. Domine." Nem zavarta meg ezeket a francia andalgókat az sem, hogy a Pilisben még sok „quercus et fagus" állt, melyek ágai még pogány hadak kurjongatásaitól rezdültek meg, s kereszteletlen derekukon pogány pásztortüzek s áldozati oltárok fényei tükröződtek. Ez áldozati tüzek lassanként kialudtak, s a pusztuló pogányság sóhajait pünkösdi szélvihar váltotta föl, meg az Isten-szeretet gerlicéjének búgása. Ez erdei csendekben szólaltak meg azok a hódító, lángbaborító, megváltó igék is, melyek keresztes hadakat indítottak s királyokat feddettek s népeket vigasztaltak meg. (...) Akarunk megváltó szavakat? Igaz, hogy reájuk akadunk olyankor is, amikor nem keressük; de ha keresni akarjuk, akkor keressük a csendben; ha valahol, hát ott találjuk meg őket. Talán azért, hogy mikor Isten, csodák, világ, kőrisfák, tölgyek beszélnek, mikor tapsolnak a széltől lengetett erdők, és suttognak kankalinok s csipkerózsák, hogy akkor a szilencium e csodás koncertjét nem szabad megzavarni gyönge emberi szónak. Igen, úgy van: a szebb, a csengőbb s kifejezőbb beszéd és ének, az élesebb igék s az édesebb harmóniák miatt kell szeretni a csendet, a pilisi csendet is. így lett nekem a Pilis szent hegy, hol a misztérium s a szilencium lakik, s hol nagy történelmi emlékek járnak. Szent hegy, hol hajdanában emberek telepedtek meg, kik megilletődve a lét s az élet szent titokzatosságától, ezt a hegyet is szent földnek nézték, s tiszteletből a szent föld iránt, szerettek rajta mezítláb járni. Itt laktak régen azok, kik meleg tekintettel s elragadtatással nézték ezt a szép hegyvidéket s élték át a pilisi telet és nyarat, főleg pedig a tavaszt, mikor az színesen s formásán megjelent a rétek virágainak s a mezők liliomainak mezében, s élvezték a természet s a lélek föltámadását, mikor hosszú fagyoskodás után - mert a cisztercita-monostorokban nem voltak kályhák - a húsvéti napsugárban a megdicsőült Krisztusarc villanásait szemlélték. Mily nagyot kellene a Pilis hegyén a szellemi világ ez áramlatairól, ez elmélyedésekről s fölmagasztalódásokról gondolnunk! Most is sokan járnak a Pilis hegyén, de fogalmuk sincs azokról a lélekrengésekről, melyek hajdanában Cordova felől Párison és Clairvaux-n át az egész nyugatot megrengették s itt is jártak. Kevesen tudják, hogy e hegyen azoknak a régi szellemi csatáknak rengéseit kellene megérezniök, melyek az első reneszánsz vajúdásaival jártak. Körülöttünk ott ma is minden énekel; az erdők zúgnak, a harangvirágok csendet és szépséget harangoznak, a csipkerózsák ki-kigyulladnak, a mécsvirágok világítanak; csak a lelkünk szürke s az érzésünk fásult. De álljunk bele a Pilis történetébe, múltjába, vonuljunk be az erdő beszédes csendjébe, magába az erdőbe, Szent Bernátnak e nagy teológiai iskolájába, melyet többre látszott becsülni a Saint Victor, Saint Jacques des Pres, Sainte Genevieve párisi iskoláinál; álljunk szóba a nagy magiszterekkel, a „quercus" és „fagus" megtermett szálfáival, s tán megtapasztaljuk mi is azt, hogy mennyivel jobb égni, mint tudni. Égni s élni... ez volt Szent Bernát pragmatizmusa. S ezt érzem meg a Pilis hegyén; megérzem, hogy a múlt a jelenben lüktet, s hogy az az igazi élet, melyben a múlt is, a hagyományok is, az idők s a helyek története is mint bátor, erős s jelenvaló öntudat él. A ciszterciták rendjét - a bencések szigorított ágaként- 1098-ban francia földön, Clairvaux-ban alapították. Szellemi építkezésük hazai kezdetei tárja fel Prohászka esszéje, amelyet 1927-ben olvasott fel a Kisfaludy Társaság ülésén, székfoglalóként. Egy hasonlóan hosszú részletével e mellékletben már találkozhattak olvasóink (EVID, 1999.július22.). Aszemelvényes ú jraközlés Sebő József Veszprémbe költözött újra-alapító főszerkesztőnk, „örökös" munkatársunk - Esztergom irányában sem lanyhuló figyelmének köszönhető. .JvlC, ficLlq - -^'gu&l&^iArtiei (JL li&S VStgnogo -ICIÍC^OÍL SZccHüuSií - ly^ÓJCL& Vzvzs tyüsöU^kka,, -pAvViiilszkiK, Sxe-tLí&ú /űt^nytű/j^we. Ö-'S ifcv„Pilis-Szt.-Kereszt, szegényes, de elég rendesen épült kisközség 952, túlnyomó részben tót (csak 58 magyar és 39 német) és róm. kath. vallású lakóval, kiknek azonban legtöbbje magyarul is beszél. A község a Pilis és Dobogókő közti katlanban, 341 m. magasságban fekszik s így Nagy-Kovácsi után Pestvánnegye legmagasabb fekvésű községe. A köznép egyszerűen Pilisnek, a tótok Malomkának nevezik. (...) történelmi szempontból a vidék legnevezetesebb községe;(...)" C4900) , VA Pilis és a Visegrádi-hegység törésvonalának folytatásában a vadregényes fekvésű, lomberdővel borított hegyek katlanában, a 757 méter magasra emelkedő Pilistető tövében fekszik a jobb parti hegyvidék egyik legrégibb települése. Környéke gazdag természeti látnivalókban. A község délkeleti részén nyílik szét a Kovácsi-patak híres szurdoka. (...) A község közepén épült barokk templom mellett helyezték el a Pilis-erdó közepén viruló középkori kultúra emlékeit (...) a kolostorok feltárt részleteit." (1973.) „1913-ban bukkantak rá itt az egykori apátság romjaira, az 1970-es években folytatott ásatások során pedig sikerült megtalálni Gertrudis 1230 körül faragott vörös márvány síremlékének darabjait. A mintegy 4 ha területen egy hosszú faépületben őrzik az ásatások során előkerült román és gótikus kőfaragványok egy részét. (...) A kert ÉNy-i sarka közelében, egy facsoport rejti a Klastrom-kutat, ahonnan a kolostorba vezetéken jutott el a víz. Emléktábla hívja fel a figyelmet arra, hogy Téry Ödön, a hazai turistaforgalom fő megszervezője társaival 1888. szept. 24-én itt indította el magyar természetjárás történetét." (1996) Prédikálószék 639 á 4T*r 574^ ^Ypl eany bg - " öV LrtJ, i" y blJ \lii|bln)ini)us/ia pPíliscsév Magas-h lobogók" -ri*** K IJübogókujf**,.. V , dagonya - - 'ilisszentkereszt E* IzMÖmkJ .TJUtu-tag Casztí.W ® A-lXÖL KXídLCc,, ívoau 5c.fr® l.
