Esztergom és Vidéke, 2000
2000-04-20 / 16-17. szám
IDÖ«MÜ« HELY Vjin««y. 1995. gMxlin. í-tt f»l*ft«, 120x210 ím (foto. Molnár Ceia) VÁROS* VILÁG TAVASZ • SZENT GYÖRGY HAVA A VÁROS NAPJAI; Április 2. • 1945-ben Belouszov szovjet alezredes, a megye és a város katonai parancsnoka ideiglenesen engedélyezi az újjászervezett közigazgatás vezetőinek hivataluk elfoglalását. Április 16.® 1898-ban a közigazgatásilag egyesített város szervezeti szabályzatának hatálybalépése. Április 23. • 1822-ben a Bazilika ünnepélyes alapkőletétele. • 1919-ben a csehszlovák katonaság lezárja a Mária-Valéria hidat. Április 29. • 1898-ban a Posta új épületének átadása. Április 30. # 1848-ban a négy városrész egyesült nemzetőrségének eskütétele a főtéren. • 1849-ben népünnepély a felszabadító honvédcsapatok fogadására, a függetlenségi nyilatkozat felolvasása a Vármegyeházán és kihirdetése városszerte. NÍPAKflRilT „A főispán nagyhatású beszéde után Martsa Alispán jelent meg az erkélyen. Beszédében hangsúlyozta, hogy az a program, amelyet a főispán kifejtett, az ő programja is. Kijelentette, hogy ö nem közigazgatási szakember, de ezen a poszton is olyan nem mindennapi eredményekre törekszik majd, mint amilyen eredményeket eddigi működési területén elért." (Népakarat, 1945. április 15.) NAGYFALUSI TIBOR szerkesztésében Az ESZTERGOM és VIDÉKE melléklete V. évf. 15. szám- 2000. április 20. Prohászka Ottokár A Pilis hegyén Szeretek a régi apátság csalittal benőtt romjai közt járni, mint aki érzi azoknak a régi mozgalmaknak földalatti lökéseit (...) Szeretek úgy járni, mint aki az erdő fel-felzúgó nyögéseiben régi szellemi csaták ide vetődött zaját hallom. Az biztos, hogy Pilisen mindarról tudtak, ami a Nyugatot foglalkoztatta; biztos, hogy e mozgalmas élet ingerei itt jártak, s következőleg, hogy az emlékezet szemfödője alatt itt pihennek azok a szellemi áramlatok, azok a harcok és aggodalmak, azok a szenvedélyes megfeszülések, mint alvó, de meg nem halt nagy emlékek, s ha a szemfödőt föllebbentjük, akkor ezek mind fölébrednek. Itt érzem meg azokat a kapcsolatokat is, melyek a magyar, akkor még nagyon zsenge és gyenge kereszténység közt s a Nyugatnak első ébredése, első reneszánsza közt fűződtek. Első reneszánszt említek, mert tényleg volt Nyugaton kettő; a másodikat, a XV. és XVI. századbelit mindenki ismeri; de az elsőt, a XII. és XIII. századbelit alig valaki. Pedig ezt is a görög szellem, nevezetesen az aristotelesi Filozófia indította meg, s ennek is vannak művei, nagy világító emlékei, a gót dómok mellett a skolasztikának nagyszerű erőkkifejtéssel megteremtett tudományos rendszerei. (...) E friss és rohamos áramlatokkal s racionalizáló divattal szemben a jégtörő kos Szent Bernát s híres monostora, Clairvaux volt. S ezt a szellemi kavarodást látom lélekben a Pilis hegye körül is. Azért szeretem a Pilist, mert annak az első nagy hajnalodásnak penombrájában szemlélem a hegyet s völgyeit, s gondolom, hogy azok a hajnali fények erre is jártak, ki-kivilágosodtak a hegyeken s ingerkedve le-leszakadtak a völgyekbe. Az a tavaszi napsugár, mely minden év húsvétja körül odaszegődik a Pilis hegyére, a hegyoldalakra s az erdőkre, szimbolizálja nekem azt a régi ébresztgetést s azokat a keltegető ingereket, melyek hajdanában a görögmór filozófiából indultak ki s ébresztgették a román-germán őserőt sjártak természetesen a Pilisen is. Mint ahogy az a tavaszi napsugár beleszúr a hulló lomb alatt pihenő magvakba, a hasadó csírákba s a behéjazott göbökbe, s azok attól repedeznek, nyiladoznak s ébredeznek, s ébredésük mámorában félig lehunyt szemmel úgy tesznek, mintha várakoznának valakire, aki mondja nekik „gyertek": úgy volt az akkor, az első reneszánszkor, mikor az aristotelési filozófia a hit világába s a keresztény élet realizmusába belevitte a dialektikai szétszedést s a tudományos szisztematizálást. (Folytatás a II. oldalon) j, fki*$o&t /jo'^tt ; cÁsf-'tzL e!\S cLe^Xittt) {X/oZuiin--Xst&rueM'j cjo se * QzCvtVUQi-UUS^LC; . ) } Ferenczi Gábor: Golgota >~ (linómetszet - 1994.) „Nem mindennapi ember volt..." In memóriám Martsa Alajos (1910 -1979) Féja Géza és Martsa Alajos kapcsolatát félszáznál több, 1963-1978 között kelt levél dokumentálja. Az iratok elsősorban Martsa Alajoshoz visznek közelebb, s ami ínég fontosabb, emlékeztetnek a szellemi élet működésére, megmutatják azt az emberséget, amelynek megléte avagy hiánya elrontója avagy inegszépítője, különösképpen a vidéki életnek. Aki érzett, csak egyszer is oxigénhiányt, mintha elégett volna a levegő a szép vidék áttetsző üvegharangja alatt, tapasztalhatta: a közérzete legfőként a formális és az informális kapcsolataitól függ, attól, hogy tud-e a lakóhely kötni és lehet-e hozzá kötődni. A régiek genius loci-nak mondták ezt. A fogalmat mostanában félve használjuk (ha használjuk egyáltalán) holott egy helynek valóban lehet szelleme, s korántsem spirituális tényezők formálják vonzóvá vagy taszítóvá. A hivatalos intézményes kapcsolatok mellett a genius loci jobbára a nem hivatalos emberi viszonyokban testesül meg. Abban tehát, hogy az egy ügyben sáféirkodók légüres térben élnek-e, avagy olyan közegben, amelyben létrejöhet a gondolatok, szándékok cserebomlása. Tagjai-e valaminő olyan közösségnek, amely teljesítményre kötelez és kényszerít, alkotó energiákat hív elő és szabadít fel, gátlásokat old és rokon törekvéseket egyesít, mintegy utat nyit az újabb kezdeményeknek, s így megelőzi a mindig tragikus színezetű egyéni tipródásokat. (Zimonyi Zoltán tanulmányából- 1982. Folytatás a IV-V. oldalon)
