Esztergom és Vidéke, 2000

2000-03-30 / 13. szám

Esztergom és Vidéke 2000, március 30. Egyre népszerűbb... A Belvárosi Üzletházban van egy kicsi, de rendkívül barátságos hanglemezbolt. Nem csupán a helyiség barátságos, de a csinos eladó is: Marthi Anna. Erdélyből, pontosabban Marosvásárhelyről került Esztergomba, és így talán érthető is, hogy miért oly nagy barátja az eredeti népzenének. Szülei - akik tanárok - két, költőien megkapó nevű faluból származnak: édesapja Kézdiszentlélekről, édesanyja a Sepsiszentgyörgy melletti Angyalosról. Érzés világukról Anna így fogalmaz: büszkék erdélyi származásukra, de nem hangosan... Már óvodás korában megismerkedett a székely néptáncokkal és jelenleg is aktív látogatója a szentgyörgymezői táncháznak. Egy éve kezdeményezte, hogy Esztergomban is legyen egy üzlet, ahol „tiszta forrású", eredeti népzenei kazettákat és CD-lemezeket árusítsanak. Tavaly novemberben felvették a kapcsolatot a budapesti Fonó Klubbal, szerződést is kötöttek az árusításra. - Nálunk már 890 forintért is lehet népzenei kazettát vásárolni, míg egy divatos slágerzenét játszó együttes kazettája manapság a 2500 forintot is eléri - mondja, és már ajánlja is a legújabb „termékeket": - Neti Sanyi bácsi - az érdekes nevú Laki Kicsi Aladárral közösen alkotott - kalotaszegi CD-je az egyik legkeresettebb újdonság, csakúgy, mint a kolozsvári Papp István lemeze, aki közismert magyarországi énekesekkel - többek között Sebestyén Mártával - készítette felvételét. Beszélgetésünk közben érkezik az egyik törzsvásárló, Kalmár Vilmos: -Több, mint húsz éve foglalkozom népzenével. Nagyon örülök ennek a boltnak, mert itt magyar lemezeken kívül bolgár, macedón, görög, ír, sőt indiai zene is hallgatható, és kapható. Karácsonykor szinte elkapkodták a kínálatot, ami jelzi: az igazi népzenének Esztergomban is rangja van! A népzene nem ismer határokat A Szentgyörgymezői Olvasókör családias épületében november óta tartanak havonta táncházat - a párkányi Tücsök zenekar közreműködésével. A legutóbbi táncház szünetében megkértem Hruska Emesét, a zenekar prímását, mutassa be együttesét. - Tíz éves múltra tekintünk vissza, de a jelenlegi felállásban mindössze 4-5 éve muzsikálunk. A párkányi Kisbojtár tánccsoportot kísérjük rendszeresen. De többször jártunk már külföldön is, Ausztriában, Olaszországban, Csehországban és természetesen anyaországunkban, Magyarországon. Esztergomban tavaly szerepeltünk először egy iskolai rendezvényen. Akkor ismerkedtünk meg Polgár Józseffel, a Szentgyörgymezői Olvasókör vezetőjével, aki felkért, vállaljuk el a muzsikálást itt, a táncházban. Mi örömmel vettük ezt a felkérést. - Kik az együttes állandó tagjai? - Zenekarunk vezetője Madocsi Szilárd, ő klarinéton játszik. Testvére, Imre brácsázik, Szűcs Gélbor a kontrás, Mocsi Péter a nagybőgős. - Mivel foglalkoznak az együttes tagjai, amikor éppen nem muzsikálnak? - Tanulunk. Szűcs Csaba a prágai egyetemre jár, Szilárd Pozsonyban tanul, Péter a váci egyetemen, én pedig a szegedin tanulok magyar szakon, de újságírással is foglalkozom, többek között a Párkány és Vidéke című lapnak vagyok a külső munkatársa. - Remélhető: hamarosan megépül a Mária Valéria híd. Egyes esztergomiak és párkányiak szerint is az lenne a legméltóbb hídavatás, ha az ünnepségen, a híd közepén, esztergomi és párkcinyi táncosok járnák a csárdást. Elvállalnátok a zenei kíséretet? - Szívesen vennék részt a Kisbojtár tánccsoporttal együtt egy ilyen ünnepségen! Jó lenne mielőbb megélni ezt a napot. Ha megépül a híd, az esztergomi és párkányi táncház között kiváló kapcsolat alakulhat majd ki. Be fogjuk bizonyítani, hogy a népzene, a néptánc és általában a népművészet nem ismer politikai határokat. Az oldalt írta: Dezső László „Zöldházi" legényes A szentgyörgymezői táncház sikerén felbuzdulva néhány lelkes fiatal felkérte Németh Kálmán táncoktatót, hogy a belvárosban, a Zöld Házban is legyen minden szombaton este tánctanítás. A kérés kezd valósággá válni, mert míg az Olvasókör táncháza már a felszabadult táncolásé, a mulatságé, addig a Zöld Házban még csak a „komoly szakmai munka" folyik: Németh Kálmán aprólékosan számba veszi egy-egy tájegység táncait, és az alaplépések bemutatásával tanítja tapasztalatlan, de lelkes tanítványait. Ottjártunkkor éppen az erdélyi, mezőségi táncokkal foglalkoztak. Általában 15-20 fős kis csapat figyeli a mestert, és közben, szinte észrevétlenül közösséggé formák. Van köztük főiskolai hallgató, diák, levéltáros, bolti eladó, valamennyien a szentgyörgymezői táncházban „fedezték fel" a magyar néptánc és népzene szépségeit, kimeríthetetlen gazdagságát. Már gondosan készülnek a budapesti táncháztalálkozóra, melyet április elején rendeznek meg aHungexpo területén. Németh Kálmán azt is elmondta, van remény arra, hogy ismét lesz néptáncegyüttese Esztergomnak! A tíz évvel ezelőtt feloszlott Balassa Táncegyüttest Szénássy Attilával, az együttes egykori vezetőjével és más régi táncosokkal próbálják feléleszteni: az utóbbi táncházban már ők is beálltak a legényesbe. A néptáncról megkérdeztem egy olyan lányt is, aki először jár itt: Ferenczi Emőkét, aki ma a Dobó gimnázium tanulója, de Székelyudvarhelyről származik. Azt mondja, a székely táncokat már ismeri, hiszen rendszeresen ott van a híres Szejke Néptáncfesztiválon, Udvarhelyen: - A néptánc, a népművészet az egyik legfontosabb éltetőerő volt számunkra Erdélyben. Gondolom, erre az erőre Magyarországon is szükségünk van. Es nem csak nekünk, transsylván-szívűeknek... Mújdricza Ferenc és testvére, Péter 1981-ben költözött Esztergomba, méghozzá az építészeti irányzatairól híres Pécsről. A testvérpár hamarosan irodát nyitott Esztergomban és rengeteg nagyléptékű, bár sokak által vitatott és nagy költségeket igénylő tervvel halmozták el a királyváros mindenkori vezetőit. Legutóbb a József Attila Általános Iskolában, millenniumi kiállításuk megnyitóján beszélgettünk a rendkívül közlékeny építészekkel. Péter elöljáróban elmondta, hogy nem csak Esztergomban, hanem Tapolcán, Tatán, Óriszentpéteren és Dágon is láthatók alkotásaik. Nagysikerű kiállításokat rendeztek külföldön - Londonban, Berlinben, sőt Mongóliában - is. Budapesten pedig a Kondor Béla emlékére épített lakótelep őrzi nevüket. - Legjobban Magyarországon és itt, Esztergomban érezzük magunkat, mivel a Kárpát-medence a földgolyón kitüntetett hely, ökológiailag itt lehetne a legtisztább építészetet megvalósítani - mondja Mújdricza Péter. Mújdricza Ferenctől már a konkrét megvalósítások iránt érdeklődünk. A Mújdricza-testvérek tervei „ÉPÍTENI CSAK ÖSSZEFOGÁSSAL LEHET!" - A ti ten'czéseteket dicséri a Prímás-sziget talárig legszebb épülete, a Városi Zenede. Úgy tudom, már több mint húsz éve épül! Már végleg kész? - A külseje majdnem, de belül még várhatók munkálatok, például a padlófűtés vagy a burkolat elkészítése. - tla a városnak lett volna elég pénze, meddig tartott volna a felépítése? - Maximum egy-két évig. De hogy ilyen körülmények között egyáltalán már „majdnem kész" vagyunk, az nagyrészt Reményi Károlynak köszönhető, aki a szó szoros értelmében a „tűzbe ment" az építkezés sikeréért. Pedig az utóbbi időkben csak szidalmakat és támadásokat kapott. Teljesen alaptalanul. Hiába, az irigység ebben a városban is nagy úr, egyébként az elmúlt ötven év terméke. -Más téma: evangélikus templom. Az elmúlt években biztatóan indult az átépítése, de ez isfélbemaradt. Miért? - Szintén anyagi problémák miatt: a korábbi finn és német támogatás abbamaradt. Ennek ellenére a toronyhoz a faanyag már megvan, reméljük előbb-utóbb fel is épülhet. - Úgy tudom, most a szerb templom rekonstrukcióján is dolgoztok... - Igen. Úgy néz ki, hogy a görögkatolikus egyház felvállalja az építkezés költségeinek felét. A másik húsz milliót az állam fogja adni. Teljesen meg fog újulni ez a műemlék-templom is belső terével és ikonjaival együtt. -Neuralgikus építészeti pontja városunknak a városközpont és a Fürdő Szálló... - Súlyos hiba volt a régi városközpont lebontása és különösen a Bástya Áruház megépítése. Persze, tudjuk, ez nem építészeti, hanem politikai döntés eredménye volt. De kellő megfontolással még ma is át lehetne építeni ezeket és így enyhíteni a jelenleg látható formai problémákat. A Fürdő Szálló és a strandfürdő rekonstrukciójára teljes tervünk van. A szálló régi épületében konferencia-termet is ki lehetne alakítani, valamint éttermeket. A jelenlegi medencék mellé egy új uszodát is javasolnánk építeni, vagy ha ez nem kivitelezhető, a nagy, 50 m-es szabadtéri medencét telente ponyvával be kellene fedni. A Szigeten is újabb medencék építhetők és a két terület egy függőhíddal összeköthető. Mindez csupán pénz kérdése... - Miben látjátok munkátok értelmét? - Egy mondatban összefoglalva: építeni csak összefogással lehet! Mert ehhez nem csak pénz kell, hanem a lakosság segítsége, ötletei, a társadalmi összefogás. Kiváló példa erre az Aradi vértanúk terén lévő emlékmű. Sok ötletet, biztatást kapunk, ami azt jelzi: valami beindult a városban. Ezért mi - többekkel ellentétben - biztatónak látjuk a jövőjét, amely persze nagyban függ a Mária Valéria híd újjáépítésétől, hiszen akkor Esztergom újra természetes régiójának kiemelkedő központjává válhat!