Esztergom és Vidéke, 1999

1999-04-01 / 13. szám

1999. március 1. Esztergom és Vidéke I Iskoláink híreiből lemre és díjazásra méltónak: 1. Újvári Judit (Angyalkert), 2. Fodor Kinga (Belvárosi Óvoda), 3. holtversenyben Balogh Olivér (Szentgyörgymezői Óvoda) és Kiss Virág (Honvéd utcai Óvoda); rajtuk kívül díjat kapott még Gáspár Gergő (Belvárosi), Bihari Anikó (Zöld Óvoda), Kincses Dóra (Szentgyörgymező), Farda Eszter (Honvéd utca), Ferenczy Sára (Belvárosi), valamint Kerekes Fruzsina (Szentgyörgymező). Minden pályázó ajándékot kapott, a díjakat a Budmil Márkabolt, a Béta Papírüzlet, valamint a Szigetker Kft. ajánlotta fel, illetve adta át. József Attila Napok A József Attila Általános Iskola hagyományos rendezvénysorozata április 8-án Papp Anita kiállításával kezdődik. Április 9-én tanulmányi és sportversenyek, játékos vetélkedők lesznek, érdekes élménybeszámolót hallgathatnak a diákok, és egy ásványkiállítás is nyílik az iskolában. Április 10-én történelmi játékkal és sok más érdekes programmal zárul a rendezvény. Montághosok sikerei Március 19-21-én Sopron adott helyet a Speciális Szakiskolák Országos Kultúrfesztiváljának. A 17 résztvevő iskola tanulói magas színvonalú produkciókkal léptek fel. A Montágh Imre Altalános Iskola és Speciális Szakiskola metalofon zenekara Pintér János vezényletével arany minősítést kapott. A vers és próza kategóriában Teknős Magdolna bronz oklevelet szerzett (felkészítő tanára Batyikné Csöke Ágnes volt). Gratulálunk és további sikereket kívánunk! Horváth Géza: Az 1848/49. évi hadjáratbani részvétem emlékei Az első tíz között hat nyíregyházi Március 25-én, csütörtökön az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskola adott otthont annak az országos szakmai vetélkedőnek, melyen a legképzettebb szakmunkástanulók vettek részt a géprajz témakörében. A színvonalas vetélkedőn amelybe, sajnos, megyénkből egyetlen résztvevő sem került be - igen jó verseny-munkák születtek. A dobogós helyeken két nyíregyházi fiú, Szabó János és Petró István, valamint a mátészalkai Adonyi László osztozott. Várom a nyuszit A Balassa iskola nagycsoportos óvodások részére meghirdetett „Várom a nyuszit" elnevezésű rajzpályázata igen eredményes volt. A100 kis pályázó közül a következő óvodások rajzait találták a zsűri tagjai figyeíz „Esztergom t léin" tárcája. (1903) 1849. március 1. Az egerfarmosi csata (...) Noha a csata nagyrészt ágyúharcból állott, azért a csatatűz főleg estefelé folyamatosan és néha hevesen folyt, s mi pozíciónkat estig megtartottuk. Midőn beesteledett, a tüzelés mindkét részről be lett szüntetve, és mi, kik az első hadrendben voltunk, mi maradtunk vissza a visszavonuló ágyúk fedezetére. De csak most akadtunk igazán meg, t.i. a farmosi átkelésnél. A Farmos vize övön felül majdnem hónaljig ért. Az ágyúk még csak nagy keservesen át voltak szállíthatók, bár elmerültek a vízben, de a legénység közreműködése, emelése, tolása, azt lehetővé tették, míg a munitiós kocsik átmenetele teljesen felakadt, mert a víz alá merülhető töltények elázásától kellett tartanunk. Megkíséreltük a kocsit vállon átszállítani, de az súlyánál fogva nem volt keresztül vihető. Leszedtük tehát a töltényeket és kézben hordtuk át és úgy raktuk ismét fel az átsegített kocsikra, mely eljárás igen nehézkes és késedelmes volt, mi pedig tetőtől talpig át voltunk ázva. Ennek befejeztével megindultunk tehát, de minduntalan kénytelenek voltunk a teljesen felengedett sárban, a fel-fel akadó ágyúkat a kátyúkból kisegíteni, mit tetézte még az, hogy a havaseső folyamatosan esett, és azt hittük már, hogy az Isten hidege vesz meg bennünket. Mire Poroszlóra értünk, éjfél utáni három óra volt. Miután pedig az előbb megérkezett honvédség foglalta el a szállásokat, kénytelenek voltunk a sáros földön átázottan és vizesen táborba szállni, a nagy hidegben. Az isteni gondviselés különös kegyelmének volt tekinthető, hogy a zászlóalj el nem veszett. Igaz, hogy számosan kerültek kórházba, de mi az iszonyú szenvedést kihevertük, mert a téli hadjárat megedzett bennünket. (...) Március 3-4. (Tiszafüred - Cibakháza) (...) a Tisza partján a folyton szállingó hó dacára táborba szálltunk. A legénység sietett fűzfa galyakat összehordani és tüzet rakni. Ázonban a nyers fűz csak süstörgött, füstölt, ha élőiről fordultunk, alig bírtuk a füst melegét kiállni, szemünket be kellett takarnunk, hogy ki ne egye a füst, míg hátulról majd hogy meg nem fagytunk. Képzelhető, hogy a márciusi éjek még mindig mily hidegek voltak, mikor azon keserves éj elteltével azt vettük észre, hogy egy honvédünk, ki a tüzektől félrevonulva feküdt le, reggelre megfagyott. Szenvedésünket növelte hozzá még az, hogy egész nap mit sem ettünk, innen pedig virradat után Törökszentmiklósra vonultunk. Március 4. - április 3. (Törökszentmiklós - Kisújszállás) A véletlenül elsült puska Két okból említem meg a törökszentmiklósi tartózkodást, először mert Damjanichnak Szolnokon vívott csatájával némi összefüggésben áll, másrészt pedig mert reám nézve e csata napja majdnem végzetessé vált. Utasításunk úgy szólt, hogy a legnagyobb csendben, lövés nélkül haladjunk Szolnok felé. Rettentő sár volt s a barátságos fekete agyag majdnem lehúzta lábainkról a bakancsot. Mi, a zászlóalj zöme nem tudtuk menetelünk célját, csakis a vezénylő parancsnok s midőn már közelgett a dél, állapodtunk meg, s a nyert értesülés folytán visszavonultunk, mert már a szolnoki csata el volt döntve és segítésünk nem volt többé szükséges. A folytonos hadjáratok annyire kimerítették erőmet, hogy a nehéz cilinderes fegyver alatt vállaim lehanyatlottak, mi elképzelhető, mert 1849. évi január hó 28-án töltöttem be 16. évemet s kénytelen voltam fegyveremet karon vinni, de így is gyakran kellett azt változtatnom, hogy könnyítsék magamon. Egy ily mozdulat következtében fegyverem elsült, s az ezen pillanatban arra lovagló zászlóaljparancsnok, Várady János füle mellett sivított el a golyó. Azonnal megállt és elkiáltotta magát: „Ki volt ez?" Bizonyosan azon hiedelemben, hogy a lövés ellene irányult. Én meghatottan léptem ki a sorból, kijelentve, hogy az én fegyverem sült el véletlenül. Fegyveremet azonnal átvették altiszti kardommal együtt, és fegyveresekkel vétetett közre a parancsnok s kijelenté, hogy haditörvényszék elé fog állítani. A tisztikar nagy része rokonszenvesen közelített felém, ezen esemény oka iránt kérdezősködvén, miközben kikérdezték a mellettem és utánam haladó honvédeket is, megtudandó, hogy miként történt a lövés? S miután azoknak előadása az általam mondottakkal egyezett, s így meggyőződtek a lövésnek véletlenül történte és ártatlanságom felől, úgy az altisztek, valamint a legénység kérelme s végre a tisztikar kérése következtében a parancsnok szabadon bocsátott, s fegyveremet visszaadatá. Vigyázatlanságomért azon Kazinczy-verseny Múlt hét péntekén, március 26-án délután zajlott le a Szabadidőközpont mozitermében a 1999. évi Kazinczy Szépkiejtési Verseny várositerületi fordulója. A népes mezőnyben, színvonalas és szoros versenyben az alábbi eredmények születtek: I. korcsoport ( 5.-6. osztály): 1. Bors Lívia (Dobó K. Gimn., felkészítő tanár Paál Anikó), 2. Ébele Klaudia (Arany J. Isk., f.t. Olaszy Tamásné), 3. Lévai Zsuzsanna (Gyakorló Isk., f.t. Misznéder Jánosné), különdíjas Deli Gergely (Petőfi isk., f.t. Barossné Bakon Erika). II. korcsoport (7.-8. osztály): 1. Seres Gerda (Dobó gimn., f.t. Pápa Zsuzsanna), 2. Lőricz Erik (Ferences gimn., f.t. Bónáné Földes Katalin), 3. Hering Judit (Szent István gimn., f.t. Szabadiné Kutas Emese) és Szabó Zoltán (József A. isk., f.t. Radácsi Magdolna). büntetés szabatott reám, hogy az élelmezési biztostól a szükségeseket át fogom venni, s az átadott kimutatásoknak megfelelőleg, annak századonkénti felosztását eszközölni. Én a reám bízottakat lelkiismeretes pontossággal teljesítvén, késő este volt, midőn a történtek által meghatottan, étlenül dűltem fekhelyemre, a haláltóli megmenekvésemet az Isten kiváló kegyelmének tulajdonítván. Kossuth felkeresi a zászlóaljat Kisújszálláson A másik fontosabb része az eseményeknek az volt, hogy Kossuth ezen időszak alatt gyakrabban tartózkodott a hadseregnél. Úgy látszik, fel akarta ébreszteni valóban nagy népszerűségét, s talán a vezérek működésének ellenőrzése is közbejátszott, s meglátogatta a honvédséget. Mi éppen Kisújszálláson voltunk beszállásolva, midőn Kossuth érkezéséről előzetesen értesültünk. A zászlóalj lehető díszben várta őt. Csakugyan meg is jelent négylovas hintóban. Nemzetőri ruha volt rajta, nemzetőri sipka a fején, s midőn megállt kocsijával a zászlóalj közepe táján, éljenzéssel fogadtuk őt. A zászlóalj fegyveres tisztelgése után felállt kocsijában s ekként szólott hozzánk: „Ez a zászlóalj a tarcali és tokaji csatában tanúsított hősies magaviselete folytán megérdemli, hogy háromszor megemeljem előtte a sapkám, valamint, hogy kitűnő magatartásáért Csákós Sándor kapitányt is üdvözöljem", és szép halvány arcán úgy látszék, mintha fény ragyogott volna. Akart-e még többet mondani? Azt nem tudom, de a kitörő és hosszan tartó éljenzés abban megakadályozta és kezével búcsút intve távozott. Ez a dicséret boldoggá tette a zászlóaljat és továbbra is lelkesítette. Akik ott jelen voltunk, nem feledtük el soha.