Esztergom és Vidéke, 1999

1999-08-05 / 31-32. szám

Esztergom és Vidéke II „Nemcsak az iskolákban van baj!' Lapunk előző számaiban sokat ír­tunk az általános iskolák helyzetéről. Hűséges olvasónk, dr. Gaál Károly közgazdász, utazási irodatulajdonos a napokban megkereste szerkesztősé­günket, s arra kért, beszélgessünk el mindennapjainkról is. - Mi zavarja Önt? - kérdeztük. - Az ország anyagi helyzetét árvi­zek, az orosz, a balkáni válság, a vi­lággazdasági visszaesések a vártnál nagyobb mértékben rontották. Ez tény. A többi inkább helyi eredetű, rajtunk múlik. Mintha hiányozna be­lőlünk a szülőföldnek, a városnak a szeretete. Itt nem folyik egy állandó jellegű építő, szépítő munka. Ezt min­denki látja, sokan kifogásolják és mégis: az utcák, terek piszkosak, a főutcák házainak jó része elhanya­golt. A Prímás-sziget, a Kis- és a Nagy-Duna-part gondozatlan, gazos. Járhatatlan utakkal, a városi határ na­gyobb része műveletlen, a dűlőutak közlekedésre alkalmatlanok, a határ­ból terményeket és minden vihető t értékesíthetőt ellopnak. Az idegen­forgalom pang, nincs pénz az iskolá­ra, az egészségügyre. Szomorúak az egyéni tapasz­talataim. A Galagonyás tetején vásá­roltam 50 évvel ezelőtt egy szép kis kertet. Onnan a Bazilikától kezdve Nyergesújfaluig gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra. Hosszú éve­ken keresztül szépen, rendben művel­tem, gyönyörködtem a szép vidék­ben. Élveztem a jó levegőt és a szaba­don végzett kerti munka kitűnő egész­séggel örvendeztetett meg. Azt remél­tem, hogy öreg koromra a kis házam elé kiülve nézhetem az unokám szor­galmas munkáját Irtózatosan kellett csalódnom. 80 éves koromra kertem nagy része műveletlen, unokáim nem járnak ki, kis házam omladozik. De nem is érdemes ott dolgozni. A felve­zető mély út járhatatlan, az esőelveze­tő csatornák építési és háztartási hul­ladékkal betemetve, a lefolyó víz így csak az utat mossa, teszi járhatatlan­ná. öreg szomszédaim kihaltak, utó­daik nem művelik a kertjeiket méte­res gazban kidőlt beteg fák. A házikót nem érdemes javítani, mert ha szép állapotban van, feltörtik, a kertet sem érdemes művelni, a termést elveszik, mintahogy elvitték kordonszőlő alu­mínium huzaljaimat. Mezőőrök nin­csenek, de ha volnának, nem merné­nek mukkani sem, mert agyonvernék őket. így néz ki a határ jó része, de az ország jó része is. E gondok nagyobbak egy iskola bezárásánál. Sürgős, globális intézke­désre lenne szükség. Késő v an m ár, de jobb később, mint soha... (Pálos) Őstörténeti tábor Biatorbágyon Mint arról júniusban már beszá­moltam, a Balaton partján, örvénye­sen őstörténeti tábort rendeztek jeles előadók közreműködésével. A java­részt biatorbágyi szervezők július 23. és augusztus 2. között saját községük­ben újabb országos, külföldi megj|f­( vott vendégekkel is színesített tábort szerveztek, melynek esztergomi résztvevői is voltak. A tábor tulajdon­képpen családi vállalkozás, főszerve­zője Chemez Farkas fafaragó, a ma­gyar őstörténet szerelmese, és egyben kutatója. A tíznapos táborozáson lehetett kü­lönböző ősi mesterségeket tanulni, honfoglalás korabeli ételeket kóstol­ni, a magyar őstörténetről és néprajz­ról tudományos előadásokat hallgat­ni. Papp Gábor és Molnár V. József néprajzkutatók például az ősmagyar mitológia legrégebbi rétegeibe kalau­zolták hallgatóikat. Ducz László a Magyarok Nagyasszonyáról tartott előadást Volt csikós- és lovasbemu­tató, a csángó népzene legféltettebb kieseiből adott ízelítőt Petrás Mária csángó énekes, valamint a Tatros ze­nekar. Dr. Marácz László nyelvész a magyar nyelv eredetéről beszélt míg Szelestey László a betyárok és pász­torkirályok művészetét elevenítette föl. Voltak irodalmi és politikai jelle­gű előadások is. Balczó András olim­piai bajnok öttusázó ismét hitet tett küldetése mellett és erkölcsi megúju­lásra, az Istenben vetett hitre biztatta hallgatóit. Medvigy Endre iroda­lomtörténész a két meg nem értett erdélyi írózseniről, Nyírő Józsefről és Wass Albertról tartott előadást, me­lyet Cs. Szabó István színművész ver­sekkel, novellafelolvasásokkal színe­sített. Rendkívül tanulságos volt a tá­borozás zárónapja Szlama Árpád em­lékezése az 1956-os forradalom ese­ményeire. Az 56-os veterán részt vett a Corvin-közi harcokban, és ezért 15 évet ült börtönben a Kádár-rendszer idején... Mivel a táborban igen sok volt a gyerek, számukra egész nap külön já­tékfoglalkozásokat rendeztek a szer­vezők. A gyerekekkel Elek Kovács Anita foglalkozott, aki Chemez Far­kas mellett a szervezésből is alaposan kivette a részét. Vadregényes kirán­dulásokat is vezettek a hegyekbe, a biai ősv árhoz, a Nyakaskőhöz. Végezetül álljon itt a főszervező, Chemez Farkas megható nyilatkoza­ta: - Nem gondolom, hogy ezzel a táborral meg tudjuk váltani a világot. Ma már csak azok kaphatók a szép szóra, a múltidézésre, akik nagyon sokat szenvedtek az életben. De megy­győződésem, hogyha életben akarunk maradni, vissza kell térnünk hagyo­mányaink ápolásához, tiszteletéhez. Csak ez adhat erkölcsi tartást a követ­kező évezredben is! D.L. Városvédő táborok a kulturált környezetén Az Esztergom Barátainak Egyesü­lete 1983-tól szervezi lelkes általános és középiskolás fiatalok közreműkö­désével a városvédő táborait. Az idei év a táborok történetében az egyik legsikeresebb: ez évben három egy­hetes táborban több mint 150 fiatal végzett tanárok és egyesületi vezetők irányításával fontos és látványos eredményt hozó munkálatokat. Kezük nyomán megszépült a Mindszenty tér és környéke, a Kis­Duna sétány, a Mattyasovszky-ke­reszt és -bástya, a Liszt szobor kör­nyezete, a Szent Tamás-hegyi kálvá­ria lépcsősora és szerpentinútja a Szent István domborműig, a Pöttyös tér zöld felülete, a Pór Antal tér játszó­tere, a Bazilika lépcsősorai, valamint a Szulej mán-lépcső. A gazt, a gyomot s a járdaszegély mellé cementálódott évezredes port három konténerben s több mint 350 műanyag zsákban szál­líttatták el a Városháza Műszaki Iro­dájának segítőkész munkatársai. Megújult két mészkőből faragott emlékmű is. Szorgos diákkezek drót­kefével tisztították le a zöldre mohá­sodott Mattyasovszky-keresztet és az első világháborús emlékművet s fes­tették át az emlékművek feliratát A Kis-Duna-parton sétálók előtt újra ki­nyílt a Mattyasovszky-bástya szép formája, melyet eddig a több méter magasra nőtt bodzafák takartak el. A bástya alját a József Attila téren lakó Prohászka házaspár „fogadta örök­be", évelő növényekkel ültették be, s folyamatosan gondozzák, megakadá­lyozva az újragazosodát. A gondosan megtisztított közterület burkolatát nagy hatású gyomirtóval kezelik. A diákok lényegében társadalmi munkában végezték - többen három héten keresztül - városszépítő mun­kájukat. Jutalmuk: a Hévíz-i ebéden, a délelőtti üdítőkön kívül egy augusz­tusi felvidéki tanulmányi kirándulás lesz, mely az 1848/49-es forradalom és szabadságharc útvonalán vezet: Bény, Nagysalló, Léva. Emellett Ko­ditek Pál tanácsnok, valamint Kont­sek Ildikó művészettörténész jóvoltá­ból naponta üdítő, Maróti József tanéi úrtól olykor egy-egy zacskó sárgaba­rack, a Szent István gimnáziumból egy doboz csokoládé, Meszes Balázs igazgatótól gyümölcslé, a Pöttyös tér­ről fagylalt ingyenes strandbelépő és mozi, ezenkívül a járókelők mosolya, dicsérete - magyarul, németül, angolul A tábort három hétig irányította: Meggyes Miklósné igazgatónő, segítő tanártársai: Tuschingerné Marika és Szókéné Marika (a Somogyi iskolá­ból), Nánási Zsóka és Reiser Imre (a Mindszenty iskolából), valamint Ba­lázsiné Erika és Kamrada Bernadett (a nyári napköziből). A képviselő-tes­tület 300 ezer forint pénzügyi fedeze­tet biztosított melyet az EBE és Ko­ditek Pál millenniumi tanácsnok egé­szített ki saját forrásból. A munkála­tok költsége így sem haladja meg az 500 ezer forintot míg ha ezt a munkát a város vállalkozókkal végeztette vol­na el, akkor az összeg többszörösére rúgna. A gyerekek élvezték a munkát töb­ben megkérdezték: jövőre is jöhet­nek? Értelmes munkájuk láttán bizo­nyára jobban kötődnek városukhoz. Gyermekeink bebizonyították, hogy a „szent és gyámoltalan városban" „Nem elég jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!" Jó lenne, ha a 30-as évek szlogenjét valamennyien magunkévá tennénk: „Irtsd a gazt, a gyomot, sze­resd Esztergomot!" Németh Mária Esztergomi gyermekek Pilismaróton A Komárom-Esztergom Megyei Vöröskereszt idén ismét megszervez­te a szegénysorsú és beteg gyermekek üdültetését A tábornak a pilismaród Vértes Erőmű üdülőtelepe adott ott­hont. Itt töltött el egy hetet 14 eszter­gomi és esztergom-kertvárosi gyer­mek is. Két csoport volt a táborban, az első július 5-től 11-ig, a második július 12-től 18-ig nyaralt az üdülőfa­luban. Az esztergomi és a kertvárosi gyerekek a második csoporttal érkez­tek. A szülőknek a tábor költségeiből 2000 forintot kellett befizetniük. A fennmaradó összeget a Vöröskereszt és a szponzorok biztosították. A felügyeletet és a programok meg­szervezését a Vöröskereszt dolgozói, illetve önkéntesei látták el. ók gon­doskodtak arról, hogy ez az egy hét minden gyermek számára feledhe­tetlen és élményekben gazdag legyen. A tábor gyermekközpontúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy nemcsak a programok összeállításánál, hanem az étkezéseknél is figyelembe vették a táborozók igényeit - köszönhetően a üdülő munkatársainak. A szabadidős programokban nem volt hiány. Az egy hét alatt az elma­radhatatlan strandolás mellett a gyer­mekek izgalmas sport- és játékosve­télkedőkön vehettek részt melyek legjobbjait jutalmazták, megismer­kedhettek a Vöröskreszt történetével és tevékenyéségével, bepillantást nyerhettek az egészséges életmód tit­kaiba, és ellátogattak a zebegényi ten­gerhajózási múzeumba is. A tábori él­ményeket a legtöbb gyerek rajzban örökítette meg. A táborzás befejezté­vel a résztvevők hasznos ajándékokat kaptak a Vöröskereszttől. Tarján Richárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom