Esztergom és Vidéke, 1999

1999-02-11 / 6. szám

199$. február 11. Bemutatjuk városunk kórházi tanácsnokát Dr. Osvai Lászlónak nemcsak az önkormányzatban betöltött tisztsége új, ő maga is új ember a város közéletében. - Hogyan került Esztergomba? - Tősgyökeres budapesti vagyok, ott is szereztem meg az orvosi diplomámat 1977-ben. Budapesten már akkor is nehéz volt elhelyezkedni, körülnéztem hát, hogy hol tudnék a közelben állást kapni. Mivel az esztergomi belgyógyászaton éppen volt egy üres álláshely, megpályáztam, s el is nyertem. Letettem először a belgyógyászati, majd a tüdőgyógyászati szakvizsgát. 1994-ben neveztek ki a Tüdőgondozó vezetőjévé, ez akkor még Esztergomban volt, csak később került át Dorogra. - Úgy tudom, időközben családot is alapított. - Mikor idekerültem, senkit sem ismertem a városban. Ismeretségi köröm eleinte szinte csak a kollégákból állt. így kerültem kapcsolatba későbbi feleségemmel is, aki fogorvos. Szentgyörgymezőn telepedtünk le, felépítettük az otthonunkat, s ma már négy csodálatos gyermekünk van. - Van-e szabadideje egy négygyerekes orvos-házaspárnak? - Mostanában már szinte egyáltalán nincsen. Különösen, mióta képviselő lettem. A kifejezetten orvosi munka mellett már régebben is voltak másirányú elfoglaltságaim. Büszke vagyok arra, hogy sok-sok éven keresztül tanítottam az egészségügyi szakközépiskolában. Szívesen végeztem ezt a munkát, s örömmel tapasztalom, hogy volt tanítványaim közül ma már többet is üdvözölhetek kollégaként. A tanítás mellett a másik kedvenc „szabadidős elfoglaltságom" az írás. - Ön a szerkesztője az esztergomi Orvosi Kamara folyóiratának, a KórLapnak. Meglehetősen őszinte hangvételű kiadvány. Nem szerzett ezúton ellenségeket magának? - Amikor ez a lap kilenc éve beindult, az a törekvés vezetett bennünket, hogy függetlenné váljon a kórházi vezetéstől. Kétségtelen, hogy volt is - és ma is van - egy bizonyos kritikai hangvétele, de én - úgy is, mint az esztergomi Orvosi Kamara alelnökeezt a kritikus hangot szeretném a jövőben is megőrizni, véleményünket a mindenkori menedzsmenttel szemben érvényre juttatni. Tény, hogy ebből sok kellemetlenségem adódott, de a kamara tagjai mindig is bátorítottak. - A jelenlegi kórházvezetés is felhasználja e lapot, mint orgánumot? - Mereven elzárkóznak tőle. Sőt, megvontak tőlünk minden anyagi és erkölcsi támogatást. Igazgatónk nemcsak, hogy nem jelentett meg benne írásokat, de azt hangoztatja, hogy nem is olvassa. - Hogyan lett képviselő? - Bizonyos közéleti affinitásom mindig is volt. Még élénken emlékszem az Esztergomi Kulturális Egyesületre, mely Marton Kálmán és Sipos Imre vezetésével indult, és amelyben velük együtt dolgozhattam. A fídeszesek, az elmúlt év őszén mint pártonkívülit kértek fel, hogy induljak a képviselő-választáson az ő támogatásukkal. Akik felkértek, számomra hiteles emberek voltak, így vállaltam a megmérettetést, s magam is meglepődtem, hogy sikerült győznöm az igen erős mezőnyben. - Az önkormányzat új tagjaként Önt mindjárt egy nagyon fontos pozícióba emelték: kórházi tanácsnok lett. Csakhogy míg a bizottsági elnökök mögött komoly szaktudású bizottsági tagok állnak, sót a millenniumi tanácsnok is kiépített magának egy segítő testületet, addig Önnek - legalábbis látszólag - nincs támogató apparátusa. Segíti valaki az Ön tanácsnoki munkáját? - Vissza kell nyúlnom oda, hogy a választások eredményeképpen ketten maradtunk orvosok a testületben Antalics Mihály doktorral. Úgy véltük, hogy az önkormányzat és a kórház kapcsolata, valamint az egészségügyi ellátás színvonalának emelése nemcsak a jelenben, de a jövőben is fontos feladat lesz, és megpróbáltuk e feladatokat elosztani. Az Egészségügyi és Szociális Bizottság vezetését Antalics doktor vállalta el - annál is inkább, mivel ő már korábban is működött e testületben, sőt egy ideig vezetője is volt -, jómagam pedig - nem utolsósorban kórházi státuszom miatt - megpróbálok ebben a tanácsnoki pozícióban egyfajta katalizátor, közvetítő szerepet betölteni a kórház és az önkormányzat között. Szerencsére a Megyegyűlés Népjóléti Bizottságába is beválasztottak - kültagként -, így a kórház irányításában meglévő kettősséget könnyebben tudom kezelni. Segítőim egyelőre az ESZB tagjai és a Hivatal szakapparátusának a dolgozói. Ha szükségem lesz szélesebb körű támogatásra is, azt meg fogom tudni szervezni, hiszen sok önzetlen, segítőkész ember dolgozik ma az egészségügyben. - Tavaly kezdte meg működését több kórházi részleg is az új, modern főépületben. A napokban adták át a szépen felújított belgyógyászati épület-tömböt. Elégedett Ön ezek után a kórház létesítmény-helyzetével és felszereltségével? - Kétségtelen, hogy a belgyógyászat mostani rekonstrukciójával nagy. lépést tettünk a modernizálás felé. Van néhány valóban korszerű épülettömbünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaink. Hiszen az építkezés tulajdonképpen elvitte a felszerelésre szánt összeg jó részét. Föl kellett áldozni bizonyos elképzeléseket, csakhogy az épület mielőbb készen álljon. Az eszközkészletünk így aztán jelenleg méltatlan e korszerű létesítményekhez. - Várhatóak- e olyan szerkezeti átalakítások, melyek a lakosságot is érintik? - Elsősorban a belgyógyászati ellátásban várható javulás; ez összefügg azzal, hogy az új épületbe koncentrálódik az óidig külön-külön működő két belgyógyászati osztály. Továbbra is gond azonban a bőrgyógyászat megfelelő elhelyezése. Bizonytalan még a szemészet és a gégészet, valamint a rehabilitációs részleg sorsa, és ide sorolhatnám a reumatológiát is. Ma még nem körvonalazható e részlegek jövője, túl sok a bizonytalansági tényező... A Tüdőgondozó egy külön téma, amiről szívesen nyilatkoznék bővebben talán egy másik alkalommal. - Szívesen visszatérünk rá néhány hét múlva... Úgy látom ezen kívül is akad gond a kórház házatáján. Új pozíciójában a megoldandó feladatok közül Ön melyeket tartja a legfontosabbaknak? - Mivel ez egy új tisztség, mindenekelőtt el kell ismertetnem létjogosultságát mindkét oldalon - az önkormányzatban is, a kórháznál is. Aztán fel kell mérnem és rangsorolnom a feladatokat. Azt gondolom, első ténykedéseim pozitív eredményt hoztak, hiszen a költségvetés tárgyalása során sikerült a kórház részére egy jelentős összeget kiharcolni. Ez az elkülönített költségvetési tétel egyben jelzésértékű is, azt mutatja, hogy a városvezetés magáénak érzi ezt a létesítményt. - Hogyan tudott Ön, mint tanácsnok beilleszkedni a kórházi hierarchiába? Elismeri-e a kórházigazgató az Ön önkormányzati jogosítványait? - Úgy gondolom, itt nem elsősorban személyes kapcsolatokról van szó. A mindenkori tanácsnoknak kell segítenie a mindenkori igazgató tevékenységét, és ez fordítva is igaz. Az első tapasztalatom az, hogy a kórházvezetés pozitívan fogadta az én megválasztásomat. Meghívásokat kapok a kórház vezetői megbeszéléseire, és szélesebb betekintést nyertem a kórház ügyeibe. Ez persze alapvető követelmény is, amely nélkül nem tudnék megfelelően dolgozni. -Hallani, a kórház anyagi helyzete továbbra sem mondható rózsásnak. - A kórház csődhelyzetben van. Ezen nincs mit szépíteni. Még a kinevezett önkormányzati biztos is csődöt mondott, pedig neki kellett volna kivezetni az intézményt siralmas anyagi helyzetéből. A felhalmozódott adósságállomány szinte kezelhetetlen. - Ön szerint mi ennek a csődhelyzetnek az oka? - Egy rövid interjúban ezt lehetetlen kifejteni. Két biztos dolgot azonban megemlíthettek. Először is biztos, hogy a kialakult csődhelyzet egyik oka az évekig tartó alulfinanszírozottságunk, másodszor biztos, hogy mindezt csak ezzel magyarázni nem lehet... - Nem volna-e előnyösebb visszakérni a megyétől a működtetés jogát? - A helyzetet ismerve jelenleg nem aktuális arról beszélni, hogy a város visszavegye-e a kórház működtetésének gondját. Persze ha ezt az adósságállományt valamilyen formában le lehetne nullázni, akkor a mostani finanszírozási rendszerben már valószínűleg - a szükséges változtatások után - el tudná tartani magát ez az intézmény. - Pletykaszinten hallottam, hogy állítólag volna vevő a kórház egyes részeire. Ez nekem képtelenségnek tűnik. Valóban az? - Kétségtelen, hogy az egészségügy privatizációja napirenden van. Acsaládorvos-hálózatban ez már nem újdonság, a szakrendelések magánosításáról is folyik a vita, de a kórházak magánkézbe kerülésére még jócskán várni kell. Nehéz úgy elképzelni az egészségügy privatizációját, hogy bizonyos jól fizető szakágakat magánkézbe adnak, a többit meg hagyják az államra, hadd kínlódjon vele. Komplex kérdésként kell felfogni a magánosítást, még akkor is, ha vannak törekvések bizonyos területek, pl. az aneszteziológia funkcionális privatizációjára - legutóbb éppen a Megyegyűlésen merült fel ez a kérdés. - Mint párton kívüli, aki - bár a Fidesz frakciójában tevékenykedik nem vesz részt a politikai villongásokban, hogyan ítéli meg a képviselő-testületben még ma is tapasztalható olykor kemény politikai csatározásokat? - Hogy frakciók alakultak a testületben, ez egy új dolog, meg kell szokni a képviselőknek is, a lakosságnak is. Azt remélem, hogy a frakciók vitáiból, ütközéseiből olyan eredmények születnek, amelyek hasznosak a városnak. Úgy gondolom, a harcok éle idővel tompulni fog, de a meglévő három csoport továbbra is karakterisztikus marad. Szükség van a vélemények ütköztetésére, jó döntések csak így születhetnek. Különösen fontos ez, ha azokra a hatalmas feladatokra gondolok, melyeket a közelgő ezredforduló rótt ránk. - Ön optimista? - Ha a gazdasági helyzetünket nézzük, akkor nem hiszem, hogy jogos az optimizmus. De a millenniumra egy magyar ember nem tekinthet csak anyagi szempontok alapján. Amillenniumnak olyan kisugárzása, olyan szellemi hatása kell, hogy legyen, ami fölé emelkedik anyagi természetű lehetőségeinken. - Legyen Önnek igaza! Szába