Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-02 / 48. szám

I Esztergom és Vidéke 1999. december 2, Gniezno vár minket... Novemberben kutatói ösztöndíjjal két hetet töltöttem Gnieznoban, ami büszkén viseli az „Első Lengyel Fő­város" címet. Először 1992. decemberében a test­vérvárosi kapcsolatok felvétele ügyé­benjártam itt. Bámulatos mennyit fej­lődött azóta a város. A főtér, a sétáló utca díszburkolata, a Katedrális kör­nyékének rendezése elkészült. A templomok szinte mindegyike felújí­tás alatt van. Az állam és korábban több lengyel város is komoly össze­gekkel támogatta a város rendbehoza­talát és segíti felkészülését a 2000. év ünnepségeire. 1000-ben nagy esemény helyszíne volt a Piastok (lengyel uralkodó csa­lád) városa, Gniezno. Itt találkozott az akkori világ nagyhatalmú ura, III. Ot­tó német-római császár Vitéz Bole­szláv lengyel fejedelemmel. A talál­kozó lengyel sikert hozott, önálló lett érseki ranggal a gnieznoi püspökség, és elismerték a lengyel állam létjogo­sultságát is. Gazdag programot állítottak össze a szervezők a 2000. évre. Ebben a testvérvárosok is helyet kaptak: 2000 áprilisában tervezik megnyit­ni Gniezno testvérvárosainak kiállítá­sát Európa tegnap és ma címmel, áp­rilis 27-én ünnepi testületi ülésre vár­ják e városok képviselőit, szeptem­berben pedig a testvérvárosok kultu­rális bemutatkozására nyílik majd le­hetőség. Kedves gesztussal a Városi Kultúr­ház ott tartózkodásom idejére időzí­tette a Magyar Klub megnyitóját. Gnieznoban két magyar él mindösz­sze, ezért természetes, hogy a klub munkáját, amelyben fontos szerep jut az esztergomi kapcsolatok ápolásá­nak is, lengyelek végzik majd. Na­gyon meghatott a lelkesedésük és az igény a kapcsolatok továbbfejleszté­sére, a kölcsönös kirándulásokra, sporteseményekre, az iskolák közötti kapcsolatok kialakítására. Külön öröm volt találkozni itt egy fiatal egyetemista lánnyal, aki a poznani Mickiewicz Egyetem hungarisztika szakára jár és már elég jól beszél ma­gyarul. Házigazdáim elmondták, hogy a német és az angol nyelv is használha­tó a kommunikációhoz. Meghívtak a mozgáskorlátozottak Promyk (napsu­gár) elnevezésű klubjába, ahol hihe­tetlenül pezső élettel találkoztam. A lepusztult pincehelyiséget szponzori támogatással és a két kezük munkájá­val varázsolták otthonossá. Működik itt tornaterem, szabás-varrás tanfo­lyam, képzőművész kör, büfé. Heten­te orvos rendel náluk, és a sclerosis multiplex-es betegek rendelkezésére áll egy ún. mágneses ágy. Nagyon szeremének kapcsolatot kialakítani egy esztergomi vagy környékbeli, mozgáskorlátozott egyesülettel. Kezdettől él a két város tűzoltói között a kapcsolat. Remélik, hogy a gyerekek kölcsönös nyaraltatására is hamarosan sor kerülhet. Csodás napokat töltöttem Gniezno­ban, ahol olyan odafigyelésben és gondoskodásban részesültem, mint eddig még talán sehol. Ez a szép, ősi lengyel város vár minket és szeretettel üdvözli testvérvárosát, Esztergomot. Csombor Erzsébet a Megyei Levéltár igazgatója Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke Emléknap Kürtön Majer Istvánra emlékeztek novem­ber 20-án Kürtön. A község önkor­mányzata hagyományt kívánt terem­teni az I. Majer István Szakmai és Művelődési Nap megszervezésével. Az ünnepi rendezvények a temp­lomban a Majer Istvánért és a kürtie­kért felajánlott szentmisével kezdőd­tek. Ezután került sor a nagy pap-ta­nító szobrának megkoszorúzására. A szakmai és művelődési nap előa­dásainak sorát Hóka László polgár­mester nyitotta meg a magyar tanítási nyelvű alapiskolában. Ezután a jelen­lévők dr. Pénzes István érsekújvári tanár előadását hallgathatták Majer István munkásságáról, majd dr. Pifkó Péter beszélt a nagynevű pedagógus jelentőségéről és szerepéről a magyar tanítóképzésben, és bemutatta a Ma­jer-gyűjteményt az elsősorban peda­gógusokból, a falu lakóiból, valamint a Majer István Cserkészcsapat tagjai­ból álló közönségnek. Délután a helyi tanulóifjúság hallgathatta meg Ko­vács-Csombor Endre előadását Őse­ink nyomában címmel. Reméljük, hogy a kürti kezdemé­nyezés is hozzájárul ahhoz, hogy az Esztergomban is jelentős tevékenysé­get folytató egykori kürti plébános emlékét megőrizzük. * November 22-én ünnepélyes kere­tek között vette fel Ady Endre nevét az 1100 fős párkányi magyar tannyel­vű alapiskola. Az ötévi várakozás után végre legálisan is használhatják a magyar költő nevét. Az Ady Endre születésnapján rendezett névadó al­kalmából színvonalas zenés-irodalmi összeállítást hallhattunk, majd irodal­mi vetélkedőre került sor. Az ünnep­ségen az esztergomi József Attila Al­talános Iskola vezetősége és diákjai­nak egy csoportja is részt vett. Tíz éve is van már... Tíz esztendeje is van már, hogy Jean Descarpantries első ízben láto­gatott Esztergomba. Hallott a világút­levélről, és amint akkor mondotta: tu­domása szerint kalandozó magyarok készülnek ellepni Európát, így ő in­kább azt javasolná létesítsünk test­vérvárosi kapcsolatot! Aggódását megmosolyogtuk, de meg is értettük, hiszen egykoron Cambrait valóban kalandozó magyarok gyújtották föl, hogy későbben Árpád-házi Szent Er­zsébet segítségével épülhessen újjá ma is csodálatos katedrálisa. Az első találkozásból barátság lett. Közös akarat hozta létre a két baráti társaságot, amelyek élnek és működ­nek, hiszen immár egymás nyelvét tanuljuk. Itt nálunk idén másodízben szerve­ződött francia nyelvtanfolyam, kez­dők és haladók részvételével. Jean immár tiszteletbeli örökös elnöke a társaságnak. Barátja és az elnökség­ben utódja Gerard Tournay és felesé­ge, Sophie töretlen lelkesedéssel ápolják a kapcsolatot, tiszteletre mél­tóan lelkesek és lelkükben nem titkol­tan ragaszkodnak Magyarországhoz, Esztergomhoz, hozzánk. Ok is tanulnak magyarul. Országosan egyedülálló, hogy nyelvkönyvüket maguk írták, szer­kesztették az esztergomi társaság el­nöke, Simon Tibor tanár segítségével. De tanultak verseket és énekeket, hogy egy-egy baráti együttlét valóban jó hangulatban teljen el. A Cambrai­Esztergom Amité városunk határain túl sem ismeretlen. A legutóbbi nyelvtanfolyam záró­estjét jelenlétével tisztelte meg a Francia-Magyar Ifjúsági Alapítvány vezetője, Sophie Boureau asszony. A kiosztásra kerülő mintegy 40 oklevél jól mutatja a két társaság kapcsolatá­nak eredményességét. A záróesten mindenki érezhette: ami egykoron el­kezdődött, jó irányba halad. Hiszen nemcsak „nyelvünkben élünk". A személyes barátságokon túl immár összekapcsolják Cambrai és Eszter­gom tagságában egyre bővülő baráti társaságait a sport és az oktatás, fiata­lok és idősebbek, helybéliek és kívül­ről érkezettek. Két város, két nép kéz a kézben indul kicsiben az egyesült Európába. Külön köszönettel tartozik a helyi társaság a tanfolyamoknak he­lyet biztosító Tender Kft.-nek és mindazoknak, akik valamilyen for­mában hozzájárultak a közös együtt­létekhez. Képzeletben pezsgős poharat eme­lek, hogy mégegyszerkoccinathassak azok egészségére, akik valóban élővé tudnak tenni egy olyan kapcsolatot, ami nem is tegnapi keletű, hiszen tíz éve is van már, hogy elkezdődött. VaPe Kell-e nekünk szupermarket? Miavecz Jenő, a Városfejlesztési Bi­zottság elnöke előbb a Városi Televízió­ban, majd az Esztergom és Vidéke no­vember 25-ei számában jelezte, hogy áruházat szeretnének a Prímás-szigetre, hosszú távon pedig további két bevásár­lóközpontot a város más pontjain. A nagyszabású tervek kapcsán arra vol­tunk kíváncsiak, hogy az esztergomiak hogyan viszonyulnak az elképzeléshez, azaz: kell-e nekünk plaza, szupermarket vagy bevásárlóközpont? Sínk ovi cs László könyvárus: - Fel­tétlenül szükség lenne egy új bevásárló­központra Méghozzá vagy a Szigeten kéne megépíteni a szupermarketet, vagy pedig a Bástya Áruház kibővítésével, átépítésével a városközpontban! Sziklai Amadeus könyv- és sapka árus: - Semmi szükség nincs ebben a városban^ bevásárlóközpontra. Már a Bástya Áruház is haldoklik. Mindezt nem a saját, kiskereskedői érdekeim vé­delmében mondom. De Pesten sem, és általában sehol a világon nem kifizető­dőek a plazák! Horváth Piroska főiskolai tanárnő: - Üdvözlöm a terveket! A könyvtárral szemben, a volt autóiskola helyén eddig csak rom és szemét volt. Be kell építeni a területet, de úgy, hogy az épület tájba illő legyen, ne zavarja a leendő áruház a csodálatos kilátást, a rálátást a Baziliká­ra, a Dunára! Szendi Gábor tanár, a Környezetkul­túra Egyesület elnöke: - Határozottan ellenzem mindenféle bevásárlóközpont építését. A nagyáruházak, melyek mel­lőzik a környezetvédelmi szemponto­kat, a fogyasztói társadalom termékei! Kovács Vilmos, esztergályos: - Ne­künk, munkásoknak nincs pénzünk költséges bevásárlásokra Örülünk, ha a kiskereskedőknél meg tudjuk vásárolni a napi betevő falatot. Nem új áruházak kellenének, hanem magasabb jövede­lem, kisebb adó, és közbiztonság! Szilas László főiskolai hallgató, a rendőrmúzeum alapítója: - Sokat járok át Párkányba, és azt tapasztalom, hogy a felvidéki magyarok és szlovákok egyaránt örömmel üdvözölnének egy új bevásárlóközpontot a Prímás -szigeten, így nem kellene Pestre vagy Szentend­rére utazniuk ! Németh Kálmán néptáncoktató: - A Sziget nem lehet az idegtépő vásárlások helye. Meg kell őrizni a bioszféráját, hangulatát Szomorúnak tartom, hogy éppen a termálfürdő egykori tervezett helyére akarják felépíteni az új bevásár­lóközpontot. Sokat járok Franciaország­ba, ott már nem divat a szupermarket. Egyébként, ha Nyugat-Európában a vá­rosok vezetői plazát akarnak, kötelesek kiírni a népszavazást Petróczy Gyula képviselő: - Bizako­dó vagyok, sok külföldi jelentkező je­lezte, szeretne beruházni Esztergom­ban. Még Indiából is akadna beruházó. A városnak fejlődnie kell, és ehhez el­engedheted en új áruházak felépítése! Id. Tóth Béláné nyugdíjas: - Való­ban kellenének új áruházak, de szigorú­an olyan tervezéssel, mely nem rontja a városképet Szerintem népszavazást kellene tartani ebben az ügyben! Sok-sok eltérő vélemény, javaslat, kritika Föl van adva a lecke: kell-e ne­künk szupermarket, plaza, vagy marad­jon minden a régiben?! Miavecz Jenő képviselő, bizottsági elnök: - A Szonda Ipsos Esztergomban egy ezer fős mintát vizsgáló felmérést végzett. A megkérdezettek 70 százalé­ka az áruház-építés mellett van! D. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom