Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-02 / 48. szám

1999. december 1 I A Zöld Óvoda híreibői ALMA-NAP Második alkalommal rendeztük meg óvodánkban az Alma-nap nevet viselő egészségmegőrző délutánt. Ezzel, a lassan már hagyományosnak tekinthető rendezvénnyel három célt kívántunk elémi: közelebb hozni egymáshoz a szülőket és az óvodát, hogy az anyukák, apukák, nagyszülők is részesei lehessenek életünknek; olyan fórumot biztosítani, amelyen szakember segítségével mindenki választ kaphat kérdéseire, problémáira gyermekükkel kapcsolatban; végül, hogy a szülői közösség is jobban összekovácsolódjék a közösen eltöltött délután során, ahol tippeket és ötleteket kaphatnak az egészségesebb élet kialakítására is. Az Alma-nap két színtéren zajlott. Amíg a szülők meghallgatták dr. Horváth Tamás szemészorvos tanácsait, addig a gyermekek a tornateremben lelkes óvónőik előadásában - az „Alma" című bábjátékot nézhették meg és utána részt vehettek egy vetélkedőben. Apárhuzamosan futó programok után a szülők és a gyerekek együtt kóstolgathatták a nagycsoportosok és óvónőik által készített saláta-különlegességeket és ihatták a gyógyteákat. Véleményező kérdőívekkel a látogatók minősíthették az eltöltött délutánt. Ebből kiderült, mindenki nagyon jól érezte magát, hasznos tudnivalókkal gyarapodtak sőt olyanok is voltak, akik akár egésznapos programon is részt vennének. Talán majd jövőre! Balig Zsuzsanna FUT, ROBOG A KICSI KOCSI... Óvodánk nagycsoportos gyermekeinek megadatott egy olyan esemény megismétlődése, melyre méltán büszkék lehetünk: egyik kislányunk szülei, nagyszülei, akiknél az elmúlt évben a háziállatok életébe kukkanthattunk be, idén kukoricatörésre invitáltak bennünket. A várva várt reggelen felfokozott hangulatban indultunk útra, hiszen nálunk ritkán látott járművön, lovaskocsin hajtottunk keresztül a városon. Megérkeztünk Szentgyörgymezőre, a kukoricaföldre, ahol „Misi papa" megmutatta nekünk a kukoricatörés technikáját, melyet elsajátítva a gyerekek gyorsan eltűntek a kukoricásban. Láttunk a sorok között megbújva óriásira nőtt sütni való tököt, megízlelhettük a „Vera néni" folyton érő málnáját és szamócáját. Összehasonlítottuk a csemegekukoricát a takarmánykukoricával. Tanulmányoztuk a sóskát, szöcskehadakat, s megfigyeltük, hogy a friss levegő, a gazdagabb táplálék miatt milyen nagyra nő a kaszáspók. Leckét kaptunk a szúrós csipkebokortól, s közben nem feledkeztünk meg arról sem, hogy Szélvészt és csikaját megjutalmazzuk a csicsóka szárával és levelével. Telisteli élménnyel feltöltődve, énekes kedvünk töretlenségével indultunk vissza óvodánkba. Mást nem is lehetett hallani, mint „patkó dobogást". Szabó Gáborné Walch Tamásné A „megelevenedett" névadó A néhány héttel korábbi, szűk körű bemutató után most szombaton Esztergom érdeklődő lakossága is tanúja lehetett az Árpád-házi Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskola dicséretes kezdeményezésének. Pásztó Ildikó tanárnő rendezésében az iskola leányai - a ferences diákok közreműködésével - bemutatták Környei Paula Szent Erzsébet-legenda című színpadi játékát. Két jubileum is aktuálissá tette a bemutatót. Egyrészt az iskola tíz éve viseli Szent Erzsébet nevét, másrészt a darab írója - aki inkább színésznőként vált ismertté - az idén lenne száz éves. Bár a Szent István gimnázium dísztermének csöppnyi színpada akadályozta a természetesebb mozgást, s a kilenc kép (a kilenc különböző helyszín) díszleteinek változatlansága is nehezítette a szereplők beleélését a jelenetekbe, sőt maga a szöveg sem tette könnyűvé az amatőr színjátszók dolgát, a feladatot tiszteségesen megoldották. Jó lenne minél több hasonló diákelőadást látni városunkban. Sz.B. Egy kis csevegés... Dr. Horváth Gáborné nem tartozik az otthon ücsörgő nyugdíjasok közé. Ott látni szinte valamennyi kulturális rendezvényen, rendszeresen ír lapunkba is. Közben utazgat Anyagot gyűjt tudományos munkáihoz, konferenciákra jár, írásainak megjelenéséről tárgyal. Most életének legújabb fejleményeiről kérdezem. -Az idén két nemzetközi tudományos konferencián voltál a magyar küldöttség tagja. -Kezdjük a szakmai dolgoknál! Igaz, hogy az iskolai gyakorlattól, az oktatómunkától már pár éve elszakadtam, ám több szakmai szervezetnek tagja maradtam. így például az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Társaságának is, amely 1967 óta mint az UNESCO kulturális szervezete működik Az idén nyáron tartottuk a IX. világkongresszust Pozsonyban. - Milyen új nyelvoktatási újdonságokat hallottál ott? - A nyugati kollégák megsúgták, hogy az EU-belépéssel a nyelvoktatás teljes rendszere nálunk is megváltozik. Úgynevezett bázisnyelveket oktatunk majd mi is, amelyhez a nyelvcsaládból egy-egy rokonnyelvet kell majd választani. A „sógorság" máris előbbre jár egy lépéssel: Graz-ban megalakult az EU Élő Idegen Nyelvek Intézete. Tavaly már igazi nyelvoktatási megbízást is teljesítettünk jópáran, mint szlavista módszertanosok: 12 művészi színvonalú, orosz video-clip-hez univerzálisan, minden EU-országban tanítható tananyagot szerkesztettünk. A szentpétervári Zlatouszt kiadó készíti mostanában a sorozatgyártást. - Irodalomtanárként milyen híreket hoztál? - Most az egyszer nem hoztam, hanem vittem És pedig az esztergomi születésű Nagylaki Jaksics Gergely nemes úrról, aki 1824-ben Szentpétervárott Puskin első magyar fordítója volt. A téma több szempontból is igen aktuális, hiszen 1999-et az UNESCO a költő 200. születésnapja alkalmából Puskin-emlékévvé nyilvánította Másrészt, mert Jaksics Gergely, aki mindössze 1778-tól 1824-ig élt, fordításával bekerült az európai kultúrtörténetbe. Puskin életében csupán három idegennyelvű fordítás készült: a lengyel, a francia és a miénk, a magyar. - Hogyan és hol dokumentálják ezeket az irodalmi tényeket? - 1983-ban kaptam megbízatást az Orosz Tudományos Akadémia irodalomtörténeti kutatócsoportjától, hogy gyűjtsem össze a készülő Puskin-Enciklopédiába a magyar vonatkozású lexikoncikk anyagát. Ez év nyarán felgyorsultak az irodalmi események. Egyrészt - a világkonferencián - teljes képet illet adnom a Jaksics-fordításról és az életműről, másrészt az orosz kollégák Szentpétervárott fellelt dokumentumait itthoni forrásanyagokkal kellett pontosítanom. Ezt az irodalmi kriminalisztikához hasonlító tevékenységet nem is tudtam volna egymagam és kellő gyorsasággal megoldani, ha a városi könyvtár internetes kutató-körözése, no meg a kolléganők igen lelkes és szívből drukkoló csapata nem segít ki a bajból. Köszönet a világszínvonalú segítségnyújtásért! Remélem és hiszem, hogy a jövőben is fenntarthatunk hasonló tudományos együttműködést. Ezt a kérésemet azoknak is továbbítani szeretném, akik majd 2000-ben és 2000-től anyagilag „táplálják" városi könyvtárunk internet-szolgáltatását - Mindezek mellett mégis hogyan került a kaukázusi fakanál az asztalra? Vagyis - fordítsuk komolyra a szót hogyan lettél előadója a Magyarok Világszövetsége Körösi Csorna Sándor emléknapjainak Budapesten és Nagyenyeden? - Részben úgy, hogy Jaksics Gergely nemcsak költő volt, hanem világutazó és orientalista, aki Kamcsatkán és a Kaukázus környékén kereste a múlt századelőn a magyarok őshazáját. Az ő révén is szakmai ismeretségbe kerültem az Őstörténeti Kutató és Kiadó Kft.-vel. Ma már bizonyított tény, hogy az etelközi tartózkodás előtt az ősmagyarok valóban a Kaukázus északi részén, a mai Oszétia területén éltek. S mivel a nyelven kívül a konyha őrzi meg legjobban a nemzeti jellegzetességeket, szíves felkérésre megtettem az összehasonlítást. - Hallottam, igen sikeres volt a nagye

nyedi gasztronómiai előadásod. Haflhatnánk Tőled egy különleges kaukázusi receptet? - A töltött sütőtök elkészítését mondanám el... Egy kb. 2 kg-os kerek sütőtökön - miután alaposan megmostuk fölül akkora lyukat kanyarítunk, amelyen befér a kezünk. Kikaparjuk a belét, s miután a magvakat eltávolítottuk belőle, apróra vágjuk. Ezt egy tálban elegyítjük a következő anyagokkal: 10 dkg félig főtt rizs, 5 dkg mazsola, 7 dkg kimagozott aszalt szüva, 20 dkg reszelt alma, 5 dkg porcukor, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, fél citrom reszelt héja és egy csipetnyi só. Mindezeket - miután alaposan összekevertük - betöltjük a tökbe. Rátesszük a kivágott tetejét, és kivajazott tepsiben lassú tűzön megsütjük. Felszeleteljük, mint a dinnyét, és vaníliás cukorral meghintjük a tetejét. Szába VÁNDORSZÍNPAD > 2 DO 0 < Tihanyi Tóth Kinga mesejátéka: LEGSZEBB KINCS A BARÁTSÁG Bee 13-án, délelőtt 9:30 órakor a Tjei! Szakközépiskolában Belépő: 150 Ft. elővételben kaphatók a Féja Qéza Közösségi Tjázban, vagy előadás előtt a helyszínen. Egy kis kultúrtörténet Hunyadi János kisebbik fia, aki I. Mátyás néven került a rendek akaratából Magyarország trónjára, méltán vívta ki Európa csodálatát és az utókor tiszteletét. Hadvezérként és politikusként egyaránt maradandót alkotott, a halálát követő nehéz évtizedek sőt évszázadok pedig legendás alakká formálták a nép körében. Mátyás mindazonáltal nem csak jeles államférfi, hanem művészeteket kedvelő humanista is egyben. Betű- és könyvszerető ember, aki minden bizonnyal szívesen forgatta Bibliotheca Corviniánája páratlanul szép darabjait teremkönyvtárában. Ám a kor új találmánya, a nyomtatott könyv lassan kiszorítja a könyvtárakból a kézzel írott, igen költséges kódexeket. Mátyás nyitott minden újdonságra. Örömmel nyugtázta hát, hogy Karai László budai prépost Rómából Budára csábít egy fiatal klerikust, akinek legfontosabb útipoggyásza egy betűöntő műszer és egy nyolcvan betűmatricát tartalmazó ládika volt". A fiatalember Hess András néven vonul majd be a magyar kultúrtörténetbe. Buzgalmából 1473 pünkösdjén megjelent az első magyarországi nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. Igaz ugyan, hogy Hess András hamarosan tovább állt, és a megszűnt budai nyomda hatvankét esztendeig utód nélkül maradt, a nyomtatott könyvet már nem lehetett nélkülözni a hazai írásbeliségben. A hazai hiátust rövidesen külföldi nyomdák pótolják. Mátyás 1479-ben elrendeli, hogy az egyházmegyék számára nyomják ki a szerkönyveket, így lát napvilágot 1480-ban Veronában az első magyar Missale, majd ugyanezen év novemberében Velencében, Ratdolt Erhard műhelyében elkészül a Breviárium Strigoniense, az esztergomi egyházmegye Breviáriuma. Ám a XV. század mégis inkább a kódexeké. A kolostorokban, könyvmásoló műhelyekben tovább folyt a középkor hagyománya, a pompás, díszes, drága könyvek előállítása. Pedig egy-egy káprázatos kódex árából, mint amilyen például Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost Breviáriuma, tömegesen lehetett volna magyar és nem magyar könyveket nyomni. De a fekete betűkkel nyomtatott könyv nem illett renaissanceudvar pompájához, elterjedése még néhány évtizedet várat magára, mígnem aló. század első felében végleg megindul hódító útjára. VaPe