Esztergom és Vidéke, 1999

1999-11-11 / 45. szám

Esztergom és Vidéke 1999. november 18. 60 éves az esztergom-kertvárosi Arany János Iskola November 6-án 9 órakor tartották az Arany János Általános Iskola 60 éves fennállásának tiszteletére rendezett ünnepséget. Zsúfolásig megtelt az iskola zsibogója volt tanárokkal, nevelőkkel, régi diákokkal, vendégekkel és mai nevelőkkel. Baranya István igazgató üdvözlő, köszöntő szavait követően felkérték dr. Wagenhoffer Vilmos nyugalmazott igazgatót, szóljon az iskola történetéről, az e témában végzett kutatásáról. Több évtizedes gyűjtőmunkája eredményét ismertetve felvázolta az iskola történetét az 1937-es építési határozattól napjainkig. A 60 év sok örömteli és szomorú eseményt is tartalmazott. Kitért a két előd-iskola üveggyári és kenyérmezei - akkori küldetésére és jogfolytonosságára. Adatokat közölt a 60 év történetéből: kb. 2500 diákot indított el az életbe, 100 főn felül van azon volt tanulói száma, akik diplomások és a legkülönbözőbb területeken vezetők lettek. Van olyan roma kisebbségi volt diákjuk - Sztojka Attila - aki érettségizett és az iskolába jött vissza pedagógus asszisztensnek. Kutatásai eredményét egy összefűzött vastag dossziéban átadta az iskola igazgatójának, azzal a reménnyel, hogy majd könyvalakban is megjelenhet. Ezt követően Török József képviselő meleg szavakkal köszöntötte az ünneplőket, gratulált az elmúlt évek munkájához, sok sikert kívánt a következő esztendőkre A városrészen tevékenykedő gazdasági vállalkozók nevében Mosoni István, aGrante Rt. igazgatója könyvajándékokat adott át. A térségben működő óvodák nevében Horváth Mihályné óvodavezető mondott köszöntőt, és helyezett el a névadó Arany Jánost ábrázoló festmény előtt virágot. Kovács András kertvárosi nyugdíjas az évforduló alkalmából az iskolának ajándékozott egy 2,5 méter magas, 5 ágú szobai fikuszt. Az évforduló alkalmából Juhász Albin és Lengyel Károly alpolgármesterek elismerő oklevelet adtak át: 38 éves pedagógusi, majd igazgatói munkásságáért Bánhidai Gyulának, 27 éves tanári, majd 7 éves igazgatói munkája elismeréséért dr. Wagenhoffer Vilmosnak, valamint Szauter Józsefné, Kecskés Jánosné és Kecskés János - akik 34 éven keresztül tanítottak itt - vehettek át elismerő okieveket. A pénzjutalmakat az iskola igazgatója adta át. Ezt követően az évforduló emlékére elhelyezett márványtáblát Tóth József és Török Józsefképv iselők leplezték le. Az ünnepségen Reményi Károly vezetésével a zeneiskolások néhány számot, befejezésként az iskola énekkara - Steimann Vilmos ének-történe len szakos tanár hegedűszólójával - az alkalomhoz illő vidám zene- és énekszámot (Legyetek jók, ha tudtok...) adtak elő. A vendégek ezt követően az iskolatörténeti kiállítást tekintették meg, majd állófogadás keretében baráti beszélgetés alakult ki. Nagy Tibor Esztergom-Szent István város köznyelven Zsalazson - (ma Esztergom-kertváros) lakossága a '30-as évek végén csaknem elérte a 3000 főt, de nem rendelkezett még iskolával. Ezért vált sürgetővé ennek megteremtése. Az elhatározást tett követte. „A munkát megkezdtük Isten nevében 1939. június 24-én" - írja munkanaplójában Romanek Miklós építkezési vállalkozó - és szeptember 29-én már áll a 17 887 pengőbe kerülő kéttantermes iskola. A másfél holdas telken már 1925-ben felépült a mai „Villa Negra", a könyvtár és az akkor még istállónak használt mai étkező. Mellette 1942-ben nyit az óvoda. A Kassai utcával párhuzamosan kialakított iskolát a kenyérmezei iskola (1901-tól) több nemzedéket kiszolgáló többüléses fapadjaival, táblájával, 33 könyvével, néhány térképével, földgömbjével szerelték fel. Ez utóbbi féltett ereklyénk. E szerényen felszerelt hatosztályos, összevont tanulócsoportos Szent István városi Állami Elemi Népiskolában két tanító és 192 tanuló számára 1939. november 3-án kezdődött meg a tanítás. Az 1941. január 1 -jén iskolánk első igazgatójának kinevezett Mihályi László családjával a mai „Villa Negra"-ban élt, míg Markovits Istvánné iskolaszolga a mai könyvtárban. Már az induláskor kitűnt, hogy a kis iskola nem képes befogadni a rohamosan fejlődő település tanköteleseit. Számuk az 1940/41-es tanévben már 241 főre nőtt. Ezért 1942-ben hozzáláttak - a háborús évek ellenére - az 1944-ben befejezett (az építkezés alatt a tanulók a szalézi fiúiskolába jártak), közel 100 000 P-be kerülő emeletes, hattantermes, 8 osztályos népiskola megépítéséhez. Ez a mai iskolánk udvarra néző öreg szárnya (Főépület). Iskolánk évtizedek alatti bővülése az ország és településünk gazdaságitársadalmi fejlődésének tükörképe. A változásokat az emelkedő tanulólétszámok kényszerítették ki (300-621). így 1957 és 1960 között négy tantermes Y-szárnnyal egészül ki az „Öregiskola". A nagyműhely 1962-ben épült meg. Két újabb terem 1977-ben készül el, és a „Faház" felépítésével (1984) három újabb terem enyhített a zsúfoltságon. A '80-as évek végén (1989. szeptember) emelet-ráépítéssel egy impozáns megjelenésű (fénykép), megújított, központi fűtéses iskolarésszel bővültünk, három újabb teremhez jutva (22 MFt). így az 1951 őszétől Arany János nevét viselő iskolánk tantermeinek száma 16-ra nőtt, lehetővé téve a felsőtagozat állandó délelőtti tanítását. Az iskola működési feltételeinek biztosítása mindenkor a város feladata volt, de ez sohasem nélkülözhette az irányító igazgatók - Mihályi László (1940-50), Vilmos Mihály (195057), Verebes János (1957-64), Bánhidai Gyula (1964-90), dr. Wagenhoffer Vilmos (1990-97), Baranya István (1997-től) - törődését, a nevelőtestület aktivitását, az üzemek segítségét, a szülők és tanulók áldozatos munkáját. Ma sem feledkezhetünk meg arról, hogy közös társadalmi összefogás teremtette meg a sportpályát 1946-ban, 7-8. osztályos tanulók üveggyári munkabére a kitört ablakok beüvegezését (1946), az Uttörőotthont ('70-es évek), a gázvezeték árkait (1994). A '40-es, '50-es években szülők és nevelők összefogásával színre kerülő előadások bevételeit szociális célokra és iskolai felszerelések pótlására (például: mászórúd) használták fel. Az iskola anyagi gyarapodásánál pedagógiai munkája rendszerint előbbre járt. Az induló tanítói gárda (2-6 fő) elhivatottan keresztény, erkölcsi értékekkel gazdagította a tanulókat. Az '50-es években a szakmai átképzések kerültek előtérbe, ma új lendületet vettek. Az oktató-nevelő munka magasabb színvonalát a kreatív pedagógiai munka (felzárkóztató osztály, egésznapos- és Soros-osztály) jelzi, kiemelve az iskola azon küldetését hogy pedagógiai programja alapján biztosítsa roma etnikumunk (35 %) társadalmi felemelkedését A „város peremén" elterülő iskolánkban évtizedek során kialakult egy stabil nevelői gárda, amely például a kezdeti 33 könyv helyett 9200 kötettel segítheti az oktató-nevelő munkát, de már 1980-ban „a szakmai felszerelések nem rosszabbak, mint a többi városi intézménynél' (audió-vízuális eszközök, jelentős számítógéppark, stb.). Mindezek együttesen segítették elő, hogy ma szinte mindenki továbbtanul, és több mint 100 azoknak a száma, akik magasszintű (tanár, ügyvéd, közgazdász, orvos, mérnök, stb.) képesítést szereztek. Iskolánk, különösen az első évtizedekben jelentős közművelődési szerepet töltött be: a templom megépítéséig istentiszteletek, a mai Féja Géza Közösségi Ház átadásáig színielőadások, pártgyűlések, stb. helye. A társadalom ma is számít az iskolára (Öregek Napja, stb.). Az 1948-ban megalakult Vasvári Pál úttörőcsapat (első vezetői Mihályi Lászlóné és Kiss István) kisajátította és irányította - a szocialista eszmék elvárásainak megfelelően - a tanulók szabadidejét, a tanulmányi- és sportversenyeket, valamint a kulturális életet. Tanulóink elért sikerei (kézilabda- 1957, torna, biológia, vers- és prózamondás, mezőgazdászok 1986, KRESZ - 1994, stb.) rangot vívtak ki a város és környékén, a megyében és nem egyszer az országban is. A megtett nagy utat jelzi, hogy a két tanerős 2 tanulócsoportos iskola 18 tantermes, 22 tanulócsoportos (ma 18), 35 tanerős iskolává vált. Az elmúlt évtizedek gazdasági-társadalmi fejlődése nemcsak a szegény sorsú tanulók számának csökkenésében mérhető le (1940-ben 70-et soroltak közéjük, könyvet, ruhát, tejet osztva ki közöttük), a '80-as évek végéig, hanem a kulturáltabb öltözködésen túl abban is, hogy a '70-es évek elején a reményt sugárzó „Jó szerencsét!" bányászköszöntést felváltotta a napszaknak megfelelő köszönési forma. A '90-es évek társadalmi gondjai (munkanélküliség) miatt tanulóink közel fele szociális támogatásra szorul. Ez is jelzi, hogy oktató-nevelő munkánk új fejezetéhez érkezett..., de fejet hajtunk az iskoláért mindenkor alkotó ember - szülő-tanuló-tanár előtt..., fejet hajtunk, jó egészséget és sikeres, hosszú életet kívánunk a lassan dédszülői korba lépő alma materünknek 60. születésnapján. Magam is tiszta szívvel: dr. Wagenhoffer Vilmos