Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-21 / 42. szám

A 1999* Október 21* Einczinger-grafikák a Sugár Galériában Művészetpártoló közönségünk megszokta már, hogy a Somogyi is­kolában a Sugár Galéria időszakon­ként meglepetésekkel szolgál. Októ­ber 15-én késő délutánra szólt a meg­hívó Einczinger Ferenc neves egyko­ri esztergomi festőművész emlékkiál­lítására. Emlékszünk sokan, hogy legutóbb 1986 tavaszán a Balassa Múzeumban rendezett kiállítás párat­lanul nagy érdeklődést váltott ki. Mi­re számíthatunk most? Milyen új ké­peit láthatjuk? E gondolatok foglal­koztatták a nagyszámban érkezőket. Kotz István iskolaigazgató köszön­tötte a megjelenteket, köztük Einczin­ger Líviát (dr. Bartal Győzőnét), a művész lányát, Bartal Máriát (Me­legh Imrénét) az unokát, az Alberti családot, élükön Einczinger Katóval az unokahúggal. A kiállítást, melyen Prunkl János művész-tanár gyűjte­ményében szereplő 27 színes grafi­kát, pasztell képet, akvarellt, szénraj­zokat láthattunk, 'a fiatal elsőéves ta­nítóképzős hallgató, Kovács Vanda nyitotta meg. Beszédéből megtudhat­tuk, hogy a század első felében élő Einczinger Ferenc elsősorban bank­tisztviselő volt és a festészetet kikap­csolódásnak tekintette, tőle szóló idé­zet szerint: „... a tájban találtam meg a természet áhítatos csendjét." Azt már az esztergomiak többnyire tudják a tisztes polgárcsaládról, hogy a csa­ládfő alapította a Balassa Társaságot, rendszeresen írt lapunk elődjében, az­tán egyik legnagyobb barátja volt Ba­bits Mihálynak. A mostani kiállításon szereplő gra­fikákat még a nagyközönség nem lát­ta. Megtudtuk Prunkl János festőmű­vésztől, hogy ő fiatal korái ban az Einczinger házban albérleteskedett, így ismerte meg az akkor már idős Julianna asszonyt, akinek sokat segí­tett, vigyázott a házra, tisztelte a néhai mestert és a képek gazdája lett. Az értékes Einczinger alkotásokat most közkinccsé tette. A Sugár Galériát vá­lasztotta ki, azzal a szándékkal, hogy a fiatal generációhoz kerüljön minél közelebb. Bánhidy László művészet­történész, tanár mondta a képek lát­tán, hogy tanítanivaló Einczinger Fe­renc pedáns és természethű vonalve­zetése. Köszönjük Prunkl tanár úr­nak, hogy élvezhetjük. Akiállítást ajánljuk a széles közön­ségnek, megtekinthető két héten át az iskolai rendtartás szerinti időben. Pálos „A világ legkeresztényibb drámája' Dr. Petőváry Ágnes egyetemi ta­nár a Bocskai Szabadegyetem előa­dás-sorozat keretében imigyen jel­lemezte Katona József mindenki ál­tal ismert Bánk bán-ját a közelmúlt­ban a Technika Házában: „A világ legkeresztényibb drámája". A cím mindenesetre fölkeltette az érdeklő­désemet, mert hogy Katona keresz­tény volt, ahhoz semmi kétség nem fér, a drámáról pedig nyilvánvalóan kiderül, hogy Bánk nádor sem volt istentelen, királynő gyilkosság ide vagy oda. Egyébként is istentelen­séggel vádolni egy 13. századi ma­gyar főurat anakronisztikus lenne! Diktafonra véve az előadást több­ször módomban volt végighallgatni az író hányatott sorsáról és a dráma utóéletéről szóló, történetiségében maradéktalanul helytállónak tekint­hető gondolatsort. Petőváry Ágnes úgy mesél, mint ahogyan ír a Havi Magyar Fórum színikritikusaként. Korrekt, alapos és lexikális tudásá­val, kritikai megjegyzéseivel lenyű­göző még akkor is, ha a figyelemfel­keltő címre csak az előadás legvé­gén, néhány mondatos utalással kaptam választ. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy el is fogadtam volna! Németh Lászlót idézve a pro­fesszor-asszony kitért arra, mit is tekinthetünk a Bánk bán-ban örök­becsűnek? Magát a történetet, ami leginkább arról szól, hogy mi ma­gyarok kicsiny hazánkban kisebb­ségben vagyunk. Ezt igaznak tartom Trianon előttre vonatkozóan, ám most az ezredforduló közeledtével nem nyitnék róla vitát bízva abban, hogy Magyarországban azok tekin­tendők magyarnak, akik annak vall­ják magukat, ilyenek pedig azért va­gyunk egynéhányan. (Jut eszembe a sváb embernek klasszikussá vált története. Ha a nevüket le tudták írni magyarul, már magyarnak vallották magukat és máig, ha a háború utáni kitelepítésből nagy pakkokkal meg­rakodva Magyarország felé indul­nak, úgy mondják: megyünk haza!) Amint későbben kiderült, Pető­váry Ágnes előadásának címét Sza­bó Dezsőtől vette, ő nevezte ugyanis elsőként a Bánk bánt a „világ­irodalom legkeresztényibb drámá­jának". Az általam (is) nagyrabe­csült író, publicista merésznek tűnő állítását theologiai alapokra helyez­te. A katolikus felfogás szerint ugyanis Isten szabad akaratot adott az embernek, a református egyház pedig a predestináció tanát hirdeti. Szabó Dtezső úgy vélte, hogy a két kifejezés Katona drámája esetében szinonim, hiszen Bánk útja eleve elrendelt, hazájáért meg kell ölnie a királynét, mindamellett az első há­rom felvonásban mindvégig akara­tával küzd, igyekszik visszafogni, csitítani az összeesküvésre készülő urakat. A történet ilyentén megközelítése számomra legalábbis érdekes. Hogy igaz-e, nem vagyok hiva­tott eldönteni, sokkal inkább utal­nám a dolgot valamely katolikus­protestáns ökumenikus konferencia hatáskörébe. Az előadás mind­azonáltal arról meggyőzött, hogy a Bánk bánt nyugodtan nevezhetjük az egyik legkeresztényibb magyar drámának, de a világirodalom leg­keresztényibb drámájának talán mégsem... VaPe Zene és történelem - kastélyok és katedrálisok Október 13-án este a Bazilikába in­vitálták Esztergom és környéke zene­szerető és zene után érdeklő közönsé­gét. Október 10 és 16 között egy zenei fesztivál zajlott hazánkban - 14 hely­színen, 24 kórus közreműködésével. A Bazilikában négy német énekkar és a Bazilika Strigonium Kórusa adott hangversenyt. Akik részt vettek a koncerten, azoknak nagy zenei él­ményben volt részük. A fesztivál helyszínei célzatosak és céltudatosak voltak, melyről a feszti­vál címe is árulkodik. Kastélyok: Fer­tőd, Gödöllő, Keszthely, katedráli­sok: Esztergom, Eger, Pannonhalma, Pécs. A helyszínek között találjuk még a budavári Mátyás templomot, a soproni Szent Mihály templomot és a palotabozsoki római katolikus temp­lomot is. A fesztivál záróünnepsége a parlament kupolacsarnokába vezető főlépcsőn zajlott le október 15-én. A kórusokat dr. Ader János, a parlament elnöke üdvözölte. Köszöntőjében ki­emelte: - Összeköt bennünket elsősorban a zene, mely alapja a szeretetnek és az emberi kultúrának. A szeretet, mint összekötő kapocs a harmóniára épül. Énekelni csak szeretettel lehet, és csakis úgy érdemes. A zene a harmó­nia őrzője és kifejezője. Ez a ház, ahol most vagyunk, ugyanilyen szép, har­móniákat őriz az építészetével. Építé­szei és építő mesterei is harmóniában dolgoztak egymással. Az ülésterem­ben néha nem a harmónia és a zene, hanem inkább a zenebona hallható. Reméljük, hogy az új évezredben ott is harmónia lesz majd hallható. Most hallgasson el a szó, és szólaljon meg a zene hangja! - fejezte be köszöntő szavait a ház elnöke. Ezután a „Szená-torok" kórusa kö­szöntötte a fesztivál résztvevőit. A kó­rus a világon egyedülálló szervező­dés, amely országgyűlési képviselők­ből és a parlament alkalmazottaiból áll. A zene és az éneklés szeretete hozta össze a kórus tagjait pártállásra, politikai nézetre való tekintet nélkül. Az énekkarban majdnem minden frakció képviselteti magát, bizonyítva ezzel is, hogy a parlamenti csaták nem okoznak gyógyíthatatlan sebeket. A kórus repertoárjában sokféle stílus megtalálható. Ezt bizonyítva klasszi­kus műveket, népdalt és spirituálét énekeltek a vendégek tiszteletére. Ezek után a fesztiválon résztvevő mintegy 1400 énekesből alakult Fesz­tivál Kórus egy Mendelssohn-művet és J.S. Bach: H-moll miséjének a Do­na nobispacem tételét énekelték el. A kórus tagjai között ott voltak az esz­tergomi Bazilika énekesei is. Sajnos, a parlamenti rendezvény az épület befogadóképessége miatt zárt körben zajlott Bízunk benne, hogy kó­rusunk mind az esztergomi, mind a bu­dapesi szereplésével öregbítette Szent István királyi városának hímevét. Eck Alajos Érdemkereszt Szilas Lászlónak Lapunkban már többször tudósítot­tunk Szilas ^László gyűjteményes ki­állításáról. Ó az a 29 éves fiatalember, aki közel évtizede szenvedélyesen gyűjti a világ minden részéről a ren­dőri emléktárgyakat karjelzéseket sapkákat, egyenruhákat, jelvényeket. Ennek érdekében kiterjedt levelezést folytat. Irattárában megtalálható Bili Clinton, Helmuth Kohl, VaclavHavel, Göncz Árpád, Nepál királya, Jordá­nia királynéjának gratulálciója. Meg­tudtuk tőle, hogy közel 150 országból 1000 karjelzés, 200 jelvény, 70 tiszti sapka, 25 egyenruha ékesíti gyűjte­ményét. Terve, hogy valamikor létre­hozza az első nemzetközi rendőr ma­gán-múzeumot. Elmondta, hogy gaz­dag tárlatanyagát Esztergomon kívül látták már Székesfehérváron, Szolno­kon, Egerben, Kaposváron, Zalaeger­szegen, Szegeden, Debrecenben, Győrben, Tatabányán és a főváros­ban. Gyűjtéseit támogatja a Belügy-, Hadügy- és a Külügyminisztérium, az Országos Rendőrfőkapitányság és számtalan nagykövetség. Fáradozá­sát ritka gyűjtő szenvedélyét törek­vését több esetben ismerték már el. Öt évvel ezelőtt a Rendőrség Kossuth­kardját majd egy évvel később a Bel­ügyminisztérium ezüstjelvényét kap­ta. Most az Aradi-vértanúk napján újabb magas elismerésért hívta őt az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsá­ga. A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság ünnepsége keretében Lányi í Zsolt bizottsági elnöktől vette át a Rendvédelem-történetért érdemke­reszt kitüntetést Méltán töltheti el boldogság a harmadéves szociálpeda­gógus főiskolás szívét mert ezt a tu­dományos elismerést általában java­korabeli kutatók kapták meg őelőtte. Életfelfogásáról röviden ezeket mondta: - A rossz elleni küzdelem, az erő­szak, a jogtiprás és az igazságtalan­ság elleni kiállás kiskoromtól része magatartásomnak. A magyarok törté­netéből két kiemelkedő személyiség­gel teljes mértékben azonosulok: az államalapító Szent István királlyal és az igazságos Mátyással. Úgy érzem, az egyház és a rendőrség feladatában jól érzékelhető párhuzam van. Az egy­ház lélekben, hittel és szeretettel, a rendőrség a törvény eszközeivel küzd a rossz ellen. Gratulálunk az érdemkereszthez és ahhoz is, hogy Párkányban tisztelet­beli rendőrnek választották! (-los)

Next

/
Oldalképek
Tartalom