Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-30 / 39. szám

11 MÚLTidézo 1999/3. A II. világháborús ütközetek helyszínei csak ritkán alkalmasak csatatérkutatásra, mivel ugyanazon a terepen több összecsapás is lezajlott. Az összecsapásokat a fedezékek és árokrendszer alapján lehet beazonosítani. Ahol a katona megállt, ott beásta magát. Ez végül az állások több rétegét eredményezte. Ahhoz tehát, hogy egy adott ütközetet rekonstruálhassunk, alapkövetelmény, hogy azon a terepen ne zavarjanak be más események emlékei. A Pilis megfelel ennek, de sajátos körülményeket jelent, hogy erdős-hegyes terepen zajlottak le az események. Ez alapvetően meghatározta a harctevékenység jellegét. A rendelkezésre álló irodalom alapján az események időrendje az alábbiak szerint rekonstruálható: Január 6-án délután a német 711. gyaloghadosztály 744. gyalogezrede Dorogtól délre váratlanul áttört a szovjet 86. és 109. gárda-lövészhadosztályok csatlakozásánál, majd a német harccsoportok Dorogot keletről megkerülve, 17 óra körül déli irányból benyomultak Esztergomba. A 86. gárda-lövészhadtest - a bekerítéstől tartva - Dorogra vonta vissza erőit, mire a német 96. gyaloghadosztály 287. gyalogezrede Dorogtól északra, Kenyérmező körzetén át ugyancsak benyomult Esztergomba. Az esti órákra a német csapatok visszafoglalták a várost, a 86. gárda-lövészhadosztály pedig visszavonult a várostól keletre és délkeletre emelkedő Szamár-hegy, Fárikút, Vaskapu délkeleti, Sas-hegy, Dorog észak-északnyugati széle vonalra. Január 9. Hajnalban indult a „Philip" vállalkozás a Hideglelőskeresztnél. Ezzel egyidejűleg a német 711. gyaloghadosztály három zászlóalja Pilisszentlélek körzetéből tört előre és elfoglalta a községtől délkeletre emelkedő Dobogókői hegyi átjárót. Az így kialakított áttörésbe, ütközetbe vetették a Wiking páncéloscsoportot. (10. SS „Westland"páncélgránátos-ezred három zászlóalja, 5. SS páncélos-utászzászlóalj, az 5/1 SS páncélvadászszázad 4 Jgdpz. IV. páncélvadásza, támogat: 5/II SS gépvontatású tüzérosztály és az 504. SS sorozatvető-osztály két ütege.) A „Wiking" páncéloscsoport január 11-én reggelre átkűzdötte magát a Pilisen, és 12-ig Pilisszentkereszttől 3 km-re, délkeletre harcolt. Január 13-14-én a német csapatok visszavonultak Esztergom, ill. Pilisszentlélek keleti és délkeleti szélére. Január 14-én a szovjet 10. gárda-lövészhadtest csapást mért a hátráló német erőkre, a 109. gárda-lövészhadosztály pedig Kesztölc körzetéből támadott északi irányba. A fenti események zöme az Esztergom-Dobogókői műút vonalában játszódott le. Eddigi terepbejárásaink során a Kis-Cserepes-tetőtől a KétBükkfa-nyeregig térképeztük fel az egykori összecsapások nyomait. Elsősorban a különböző fedezékek helyét tudtuk rögzíteni, mivel ezek még 54 év elmúltával is remekül láthatók. Az bármelyikről elmondható, hogy nagy valószínűséggel 1945. január 9. és március 20. kőzött készült. Az eseményrekonstrukció szempontjából A PILISI NÉMET ÁTTÖRÉS 1945. január 6-14. azonban ez nagyon tág időhatár lenne, ezért a fellelt fedezékeket fémkereső műszer segítségével alaposabban megvizsgáltuk. Amennyiben az állásban harcot vívtak, kilőtt töltényhüvelyek maradtak vissza. Tehát ez alapján már két nagy csoportra tudtuk osztani a fellelt nyomokat. A hüvelyek típusából meg tudtuk határozni, hogy német, avagy szovjet katonák harcoltak ott. A töltényhüvelyek helyzete, mennyisége és a rajtuk látható deformációk jelezték, hogy melyik irányba, milyen fegyverből lőttek. A rendelkezésre álló adatok alapján a kutatás egyik sarokpontját jelentette, hogy a Kis-Cserepes-Nagy-Cserepes vonalában húzódó szovjet árokrendszer 1945. január 14-e után készült, mikor a német csapatokat kiszorították a Pilisből. így azok a fedezékek, melyek ettől beljebb, Dobogókő felé esnek, és bennük harcra utaló nyomok vannak, valószínűleg az 1945. január 9-14. közötti időszak harcainak nyomait őrzik. Ezzel a fedezékek időrendjének két nagy csoportját határoltuk be. A pilisi áttörési kísérlet szempontjából számunkra az 1945. január 14. után épített állások érdektelenek. Valószínűleg ekkor készültek a már említett Nagy- és KisCserepesi, a Pilisszentlélek! elágazói és a szentléleki tetői, valamint a Hrebeny oldalában kiépített szakasztámpontok. A Cserepeseken húzódó árkokban rendszeres harctevékenységre utaló nyomok vannak, míg a mélységi támpontokban semmi jele a használatnak. Összességében január 14-e után egy megerősített szovjet lövészszázad biztosította folyamatosan az Esztergom-Dobogókői műutat. Ez, a váltásokat figyelembe véve, egy megerősített zászlóalj erőt igényelt. A német áttörési kísérlet időszakában ennél kisebb szovjet erő védekezett. A fedezékek elhelyezkedéséből arra következtethetünk, hogy miután a szovjet csapatok birtokba vették a stratégiai fontosságú utat, bízva a terep és a kemény tél támadást akadályozó hatásában, csak az út kulcsfontosságú pontjait biztosították. így a Szalma-híd feletti éles kanyar magaspartján egy raj ásta be magát, melynek néhány harcosa az út túloldalán foglalt tüzelőállást. Itt az egyik fedezék végében lőszeres rakaszból barkácsolt dobozkályhát találtunk, melyet akkurátusan deszkára fektettek. A következő fontos pont az egykori pilisszentléleki elágazó volt, mely a jelenleginél mintegy 300 méterrel lejjebb feküdt. Jelenleg itt egy földút ágazik le a műútból. Az elágazással szemben egy lövészteknő található, a közelében pedig egy kb.2x2 méteres fedezék. A jelenlegi pilisszentlélek! elágazónál volt a következő 2x2 méteres fedezék. Az 1938-as légifelvétel azt mutatja, hogy a műút vonalától a Szentlélek patakig egy tisztás húzódott. A fedezék ennek sarkában áll, a műút mellett. Az itt talált felrobbant páncéltörő lövedékek alapján arra következtethetünk, hogy egy beásott szovjet páncéltörő löveg oldalazta a tisztáson átvezető utakat. Valószínűleg hasonló őrség lehetett a viaduktnál is, azonban ennek közvetlen nyomát nem találtuk meg. Nem kizárt, hogy a fedezék a murvabányászat miatt semmisült meg. Két nyoma azonban maradt a híd védelmének. A Hrebeny sziklái között egy szovjet golyószórós és néhány lövész tüzelőállását jelezték a kilőtt hüvelyek, akik a műút egy sávját pásztázták. A mexikói elágazás fölött, egy 82 mm-es szovjet aknavető tüzelőállása került elő, melyben még ott volt 42 db gránát fedezék falába vágott lőszerfülkében. A harceszköz 3,1 km-es lőtávolságát figyelembe véve, ez a híd körzetében harcoló alegység támogatását végezhette. Nem sokkal 1945. január 6. után a német csapatok kezére került a cserepesi erdészlak. így a Szalma-hídi kanyarban beásott raj számíthatott a támadásra. Valószínűleg a védelem hatékonyságát akarták növelni azzal, hogy az állás elé, mintegy 100 méterre, a Szentlélek patak magaspartja és az erdészlakhoz vezető földút közötti lejtőn egy hevenyészett raj-állást építettek ki. A munka olyannyira sietve készült, hogy az árok végében a csákányt is ott felejtették. A támadó német alegységek a Szalma-híd körzetében ütköztek először ellenállásba. Az előretolt raj nem fejthetett ki komoly ellenállást a néhány darab kilőtt hüvely tanúsága szerint, de a kanyarba beásott raj már szívósabban védekezhetett. A kilőtt hüvelyek helyzete azt mutatja, hogy a német gyalogság egy csoportja az erdészháztól az útkanyarhoz vezető földút vonalában támadott, melyet az előretolt állásnak kellett volna lezárni. A támadó kötelék valószínűleg meg volt erősítve harcjárművel is, mely a műút vonalában támadó köteléket támogatta. (Panther vagy Hetzer lehetett.) A harcjármű ágyújának kilőtt hüvelyét a Szalma-híd alatti patakmederben találtam meg. Ugyancsak ágyúhüvelyek kerültek elő a Piliszszentléleki elágazóban lévő fedezékből (9 db). Valószínűleg itt töltötték fel a járművet lőszerrel és a kilőtt hüvelyeket kiszórták. Ez már azért is indokolt volt, mivel ezután a falu következett, ahol jelentősebb ellenállásra lehetett számítani. Itt került sor a beásott páncéltörő löveg megsemmisítésére. A források szerint a január 9-i támadás a faluból indult. A szovjet erők ennek akadályozására robbantották fel a viaduktot, azonban a támadó kötelékek valószínűleg Felső-rét - Mexikó-puszta felől kerülték meg az akadályt. Erre utal, hogy a mexikói bekötő úttal szemben egy páncélelhárító tűzkörlet van kiépítve. Ez is része lehetett a január 14-e után kiépített védelemnek. A később kiépített védelem rendszerén általánosan megfigyelhető, hogy a korábbi harcok tapasztalatait használták fel. A rombolt hídnál megszervezett védelem megkerülését jelzi az aknavető-tüzelőállásban visszamaradt lőszerkészlet, mely a kezelőszemélyzet pánikszerű menekülését jelzi. Valószínűleg a német támadás időszakában készülhetett a Ráró-hegy északi oldalán egy szakasztámpont, ahol jelentős számú kilőtt hüvely tanúskodik a harcról és több elhagyott éleslőszer a sietős visszavonulásról. Feltehetően egy német harccsoport a jelenlegi zöld jelzésű turistaúton Ráró-hegy-Égett hárs irányából közelítette meg a falut. A január 14-i német visszavonulás és szovjet ellentámadás nyomát három helyen sikerült megtalálni. A Pilisnyereg fölötti dombgerincen egy német golyószórós raj védekezett, valószínűleg a Kesztölc felől támadó szovjet gyalogsággal szemben. A német katonák nem ástak lövészteknőt, hanem a terep nyújtotta természetes fedezékeket használták ki. A golyószórós tüzelőállásában több mint 140 db töltényhüvelyt találtunk, szájukon jellegzetes horpadással. A lövészek (2-4 fő) a golyószórós két oldalán foglaltak tüzelőállást. A jelenlegi Pilisszentléleki elágazónál, a szovjet páncéltörő tüzelőállás közelében, német géppuskás vagy golyószórós használta ki a tisztás nyújtotta előnyös kilövési lehetőségeket. Lejjebb, az egykori elágazónál, a 2 x 2 méteres fedezékbe behordták az ott elszórt ágyúhüvelyeket és a fedezék aljára fektették. Valószínűleg azért, hogy ne a sáros latyakban kelljen állniuk. Erre utal, hogy néhány hüvely tele volt földdel. Valószínűleg leadtak innen néhány lövést a közeledő szovjet katonákra, mivel az ágyúhüvelyek tetején néhány mauser hüvely feküdt. Az eddigi kutatásaink során elsősorban a fedezékek felmérésére és átvizsgálására összpontosítottuk a figyelmünket. A továbbiakban, figyelembe véve az eddigi kutatási eredményeket és a rendelkezésre álló térinformatikai anyagot (korabeli térképek, légifelvételek), megkezdhetjük az összecsapások helyszíneinek átvizsgálását. Ennek leglátványosabb példája lehet a pilisnyeregi összecsapás rekonstruálása, ahol ma összefüggő erdő borítja a terepet, de az 1938as légifelvételen jól látszik a nyereg felé tölcsérszerűen szűkülő tisztás, melyen kisebb facsoportok álltak. Valószínűleg a rohamozó szovjet gyalogság ide húzódott be a német géppuskatűz elől. Ha sikerül bemérni a facsoport helyét, talán megtaláljuk a szovjet gyalogság által kilőtt töltények hüvelyeit. A terepen folytatott kutatások mellett várhatóan sor kerül - a Hadtörténeti Múzeum szakembereinek közreműködésével - a leletanyag vizsgálatára is, mely együttesen értékes információkkal egészíti ki az írott források adatait. Négyesi Lajos