Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-23 / 38. szám

Esztergom és Vidéke Kórházi rekonstrukció (VI.) ... És mi lesz a szülészet-nőgyógyászattal? A Vaszary Kolos Kórház öt éve tar­tó rekonstrukciója az egyes épületek és bizonyos osztályok számára, to­vábbá az étkeztetés terén kétségtelen fejlődést hozott. Erről szólt lapunk sorozatának június óta megjelent öt része. Folytatjuk a sorozatot a szülé­szet-nőgyógyászattal, melyről eddig egyetlen említés sem történt. A szülészet-nőgyógyászati pavilon több mint negyedszázada épült, akkor kétségtelenül nagyobb volt az osztály forgalma is. A statisztikai adatokat is­merik olvasóink, tudják, hogy nálunk is csökkent a szülések száma. Intéz­kedett a kórház működtetője, a me­gyei önkormányzat, és az osztály ágy­számát 50-re redukálta. Ezek a puszta számok. Miként látja ezt dr. Berbik István osztályvezető főorvos? - A mi osztályunk az egyetlen a megyében, amely a szülészet-nőgyó­gyászat orvosi ágban képzésre is jo­gosult, ez ékesen bizonyítja, hogy munkánkat magas színvonalon, a mai kornak megfelelően végezzük hosszú idő óta. Az esztergomiak és a kör­nyékbeliek is emlékezhetnek a három évvel ezelőtti nagy kitüntetésre, amit az ENSZ Egészségügyi Világszerve­zete és az UNICEF, az ENSZ gyer­mek-alapja adományozott. Az indok­lásban a példamutató szülészeti ellá­tásunk állt. Osztályunk nyilvántartá­sában 70 ágy szerepelt eddig, de csak hatvanhárom volt beállítva, az összes kórházi statisztikánk e miatt hibás. Nincs szó alacsony ágykihasználás­ról, rossz teljesítményről. Több éve kértem, hangoztassák a megfelelő fó­rumokon, hogy osztályunk optimális ágyszáma: 60! Az olyan osztályokon mint a szülészet-nőgyógyászat nem lehet 100 százalékos kihasználtságról beszélni, ez téves! Ebben az esetben nem tudnánk felvenni a váratlan ese­teket, a hirtelen jött szüléseket. Ezért is érthetetlen számomra, hogy 50 ággyal kell itt dolgozni. - A járóbeteg ellátás, most hogy áll? - A járóbeteg-rendelést beköltöz­tettük a pavilonba, ez nagyon jó dön­tés volt, a betegnek, orvosnak, a nő­véreknek egyaránt kedvező. Egy ter­hes előkészítő és egy szülész előké­szítő is szerepel elképzeléseinkben, terveink is megvannak, de eddig ezek nem készültek el. Az épületbe más orvosi ellátás telepítéséről csak a földszint szerkezeti leválasztásával lehetne szó. Ha hozzányúlnak a pavi­lonhoz, megbontják, akkor sérül a komfort. A mai felfogásunk szerint kevés a meglévő mellékhelyiség, tu­soló. Az első emeleten a gyermek­ágyas részt más nőgyógyászati páci­ensek nern is használhatják. Remé­lem, az Állami, Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat szakemberei megvizsgálják helyzetünket, és a pa­vilon orvosszakmai megosztását al­kalmatlannak fogják ítélni, és ezzel a megyei közgyűlés is egyet fog érteni. - A Felvidéken is híre van az itteni jó ellátásnak... - Valóban nőtt az érdeklődés kór­házi szolgáltatásaink iránt. Végre kor­mányszinten aláírásra került a Mária Valéria híd újjáépítése. Biztos vagyok abban, hogy több lesz a túloldali be­tegünk, hiszen onnan még elég messze vannak a hasonló gyógyító intézmények. (os) Jubileumi születésnap konferenciával Szeptember 17-én ünnepelték ala­pításuk 10. évfordulóját a Relabor Rehabilitációs Célszervezet Kft. dol­gozói. Ebből az alkalomból országos konferenciát tartottak a megváltozott munkaképességűek lehetőségeiről, az országos helyzetről, az esztergomi székhelyű gazdasági társaságról. Dr. Tittmann János főorvos, dorogi polgármester, a gazdasági társaság egyik alapítója köszöntötte a Dobo­gókői úton lévő székhelyük tanácster­mében megjelenteket, köztük dr. Kö­nözsy László esztergomi polgármes­tert, a munkaügyi központok, orszá­gos főhatóságok vezető munkatársait. Az első előadó, Kovács Ibolya, az Egészségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője a személyes gondosko­dást nyújtó szociális ellátáshoz kap­csolódó jogszabályi háttérről szólt. Előadásában elmondta, az országos fogyatékossági program kidolgozás alatt van és rövidesen közismert lesz. Köves Gábor a védett szervezetek or­szágos szövetségének elnöke száma­datokkal színesített előadásában arról szólt, hogy ma hazánkban figyelem­reméltó szerep jutott a célszerveze­teknek. Európában a legmagasabb arányban nálunk - számszerint 300 ezer - a rokkantnyugdíjas. Ezek az emberek képesek lennének a könnyí­tett munkavégzésre, de közülük mindössze 10 százalék dolgozik je­lenleg. A többiek „passzív ellátást" kapnak. Az előadó elmondta, hogy 1949-ben alakult az első célszervezet, ez a vakoké volt, mára már ötven ilyen van az országban, ezekben 25 ezer ember dolgozik és az általuk elő­állított termelési érték eléri a 11 mil­liárd forintot. Kielemte a Relabor kö­rültekintő, alapos gazdálkodását és további sikeres éveket kívánt. A továbbiakban dr. Tittmann János a gazdasági társaság céljairól, érték­rendjéről, a módszerekről és az erő­forrásokról, dr. Albert iné Wieszt Anna a minőségbiztosításról, Tasnádi Sán dor a pénzügyi vezetésről, a beruhá­zásokról, Schiller-Kertész Tamás a[ termelőhelyek tevékenységéről tar­tott tájékoztatót. A konferencia zárásaként dr. Titt­mann János bronz emlékplaketteket adott át azon munkatársainak, akik huzamosabb ideje dolgoznak itt. A konferenciát követően dolgozói találkozóra került sor az udvaron fel­állított óriássátorban. Itt szót kapott minden gazdálkodási ágazat. Meg­tudtuk, hogy az építőiparosok első­sorban a saját telephelyük gazdagítá­sán munkálkodnak, az alkatrészgyár­tók az elektromos szerelésben és az elektronikában ténykednek, a papíri­pari részleg főleg bérmunkát végez, a faipari ágazat az IKEAmulticég meg­rendeléseit teljesíti, és végül a kerté­szeti ágazat Dorogon és most már Esztergomban is a közparkokban munkálkodik. Dr. Tittmann János itt is emlékplakettet adományozott az alapító fizikai munkásoknak, szám­szerint háromnak. A Relabor ezer embert foglalkoz­tat, közel ennyi családnak biztosítja a megélhetést. Esztergomon kívül te­lephelyük van Dorogon, Táton, Dö­mösön, Tokodon, Nemesvámoson (Veszprém megye), Fehérgyarmaton (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Árbevételük közelíti a 300 millió fo­rintot. Pontos adófizetők, hozzájárul­nak az önkormányzatok bevételéhez. (pál) Jövőre lesz 100 éve, hogy elkezd­ték a Kolos Kórház építését. Akkor Vaszary Kolos volt a hercegprímás ­50 000 koronával járult hozzá az épít­kezéshez Vimmer Imre a polgár­mester és dr. Gönczy Béla a kórház igazgatója - akinek a belvárosi teme­tőben levő sírkövén nem érdemtele­nül áll: „a Kolos Kórház létrehozó­ja". A közel 100 esztendő krónikája az orvostörténészekre tartozik, de az elmúlt 8-10évre érdemes visszatekin­teni, ha a címben feltett kérdésre ke­ressük a feleletet. 1994 alapvető dátum a kórház tör­ténetében. Két nagyfontosságú ese­mény történt ekkor. 1. Az 1994. évi XXVI. tömény ér­telmében megindulhatott a kórház re­konstrukciója. 2. 1994. január 1-től a megye mű­ködteti kórházunkat. A rekonstrukcióról Áll az új épület, és befejeződött a belgyógyászat felújítása. Óriási ered­mény és siker ez az intézmény életé­ben. A város, a megyével karöltve, biztosította az önrészhez szükséges összeget. Aki csak egyszer is járt be­tegkéntvagy látogatóként a régi sebé­szeten, az osztja a véleményt, hogy elodázhatatlan volt már a rekonstruk­ció, mely, ha késve is, de a jövő szá­zadhoz méltó feltételeket teremtett a Hogyan jutottunk idáig (II.) gyógyításhoz. Az érthető öröm mel­lett azonban szabad-e néhány halk kérdést is feltenni? Vajon nem lett egy kicsit túlmére­tezve az épület? Hatékonyan és gaz­daságosan tudjuk majd működtetni? A tervezés időszakában milyen funk­ciót szánta^, annak a ma is beépítetlen kb. 700 m területnek, melyről a leg­különbözőbb, kellően nem megalapo­zott elképzelések születtek? Maradék­talanul sikerült megvalósítani az or­vos-szakmai programot ? Célszerű volt az a döntés, hogy a műszerek „épüljenek be a falakba" ? (Az ezzel kapcsolatos ÁSZ vizsgálatra Sipos Imre utalt írásában.) Végül, de nem utolsósorban kiegyensúlyozott, elége­dett, boldog emberek dolgoznak jó munkahelyi légkörben az új falak kö­zött? A megyei működtetésről A Kolos Kórház csaknem 100 éven keresztül Esztergom város kórháza volt. 1970-ben egyesült a dorogi kór­házzal, és így két tulajdonos keletke­zett, mely a rendszerváltás után már jelentőséggel bírt. 1994-től a képletet bonyolítja az, hogy a kórház működ­tetője a megyei önkormányzat lett. Esztergom város önkormányzata so­kat várt ettől az új konstrukciótól. Re­mélte, hogy az 1993-ban meghirdetett új finanszírozási rendszerben a térség betegellátását jobban szolgálja, na­gyobb lehetőséget biztosít a megyei működtetés. Az elképzelés tehát jó volt. Vajon beigazolódtak-e a remé­nyek? Egyértelműen mondhatjuk: nem. A kórház nem kapta meg a me­gyei szorzót mely a finanszírozásun­kat jelentősen javította volna. Az alul­finanszírozottság béklyójából a me­gye „segítsége" se szabadította ki az intézményt. Az adósságállományunk folyamatosan növekedett. Kritikus helyzetben két alkalommal kaptunk összesen 240 millió forintot, de ez csak tűzoltásra volt elég. Ugyanakkor felmerül a kérdés: csak minket sújtott az alulfinanszíro­zottság? Természetesen számos kórház járt és jár hasonló cipőben. Bizonyítható, hogy ezek jelentős részében, külön­böző technikákkal kezelhetővé tudták tenni, ledolgozni az adósságállomá­nyukat. Nekünk ez az önkormányzati biztos egy éves működésével sem si­került! Esztergom város önkormányzata kényszerhelyzetben van. Nem volt befolyása az események alakulására. Akórház menedzsmentje a megyével, mint működtetővel egyeztetett. En­nek ellenére a város lehetőségeihez mérten minden segítséget megadott kórházunknak. Nem csak a 3 éven keresztül biztosított összesen 90 mil­lió forintra gondolok, de műszerek beszerzésével és egyéb támogatások­kal is igyekezett segíteni. Szeptember végén valóban nagyje­lentőségű döntéseket hozhat a megyei önkormányzat. Remélhető, hogy a Megyegyűlés esztergomi képviselői a város érdekeit érvényesíteni tudják. A közeljövőben Esztergom megyei jogú város lehet. El kell gondolkod­nunk, hogyan lehetne a város a Kolos Kórház működtetője is, ahogy ez év­tizedeken keresztül gyakorlat volt. Véleményem szerint Esztergom örömmel venné vissza kórházát, de az elmúlt 5 évben a megyei működtetés alatt felgyülemlett több mint 400 mil­liós adósságot költségvetésünk nem tudná elviselni. Nincs irigylésre méltó helyzetben az új megyei vezetés, de bizonyos döntések meghozatalát tovább már halogatni nem lehet. Osvai László dr. Kórházi ügyek tanácsnoka

Next

/
Oldalképek
Tartalom