Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-16 / 37. szám

Olasz Ferenc tárlata a Keresztény Múzeumban Vasárnap már a Kossuth Rádió Déli Krónika című műsorában is felhívták a figyelmet a jeles eseményre: délután - Nagy Gáspár József Attila-díjas költó ajánló szavaival - nyílik meg a Keresztény Múzeumban Olasz Ferenc kiállí­tása. A könyveiről, filmjeiről, fényképeiről egyaránt ismert művész most ez utóbbi két alkotótevékenységének terméséből mutat be válogatást. A múzeum időszaki tárlatoknak otthont adó termeiben a filmjeiből készült standfotók láthatók, a Gobelin-teremben pedig pléh-Krisztus-felvételeit találjuk. Az ez­redvéghez közeledve a kiállítás rendezői maguk is mementónak szánják a csöndes elmélyedésre indító képeket, melyek 2000. január 2-ig tekinthetők meg. I.M. Dévényi Iván Dévényi Iván (1929 -1977) a het­venedik esztendejét tölthette volna az idén. Feledhetetlenül barátságos alakját aligha szükséges apróléko­san felidézni kortársai és egykori diákjai előtt: a beszélgetésekben sokszor szóba kerül, színes törté­netek élnek, legendák születnek régvolt jelenlétéről folyamatosan. A post mortem évforduló emlékét szolgálja a Babits Mihály Városi Könyvtár által kiadott könyvecske, amely a róla megjelent emlékezése­ket (Bálint Endre, Doromby Károly, Weöres Sándor, Mucsi András és mások), gyűjteménye tárlatainak megnyitóit (Németh Lajos, Mojzer Miklós) és dokumentációját nyújtja, közben összefoglalón adja a folyói­ratok és újságok egykori évfolya­maiban rejtőző irodalmi munkássá­ga címszavak szerinti listáját ­könnyítésül a további búvárkodás számára, egy „igazi Dévényi-válo­gatás" egy befűzésére ösztönző döntéshez akár, amelynek kiadása 20 éve időszerű. A mostani antológiában ugyan néhány „saját írás" is olvasható: a műkritika általa helyesnek gondolt szerepéről, gyűjteménye alakulásá­ról, és egy eddig csak gépiratban őrzött összefoglalója szeretett váro­sa irodalmáról, képzőművészetéről, zenéjéről a történelem során. Dévényi Iván évfordulója méltó megtartására, egyben az emlék­könyv bemutatójára a Városi Könyvtárban kerül sor, e hó 20-án délután 4 órakor. Néhányan jelen lesznek az írások szerzői közül. A kötetet Wehner Tibor művészettör­ténész mutatja be, a jóbarátra Szalay Károly író emlékezik. (b.) Bővül a felsőoktatási intémények ke­resettségi listáján az elsők között álló jogi karok felvételi tárgyainak köre az 1999/2000-es tanévben. Többek között ez is témája az idei tanév elején, szep­tember 25-én megrendezésre kerülő Központi Felvételi Nyílt Napnak. Az eseménynek az ELTE Állam- és Jogtu­dományi Kar épülete ad otthont, házi­gazdája az ország legnagyobb akkredi­tált egyetemi előkészítő szervezete, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar épü­letében működő DFT-Budapest. A Nyílt Napra azok az ország bármelyik közép­iskolájában tanulmányaikat folytató, 2000-ben felvételiző, valamint jelenleg harmadikos és negyedikes diákok je­lentkezhetnek, aki jogi kaira, Állami­gazgatási, illetve Rendőrtiszti Főiskolá­ra, továbbá magyar nyelv és iroda­lomból, vagy történelemből tesznek fel­vételi vizsgát A Nyílt Nap legfontosabb témái: Milyen esélyekkel pályázhatnak az egyes felsőoktatási intézményekbe? Milyen kérdések várhatók a felvételi tesztsoron (felvételi analízis)? Mi a tí­pusfeladatok javítótanárok által elvárt megoldás menete? Hogyan kell felül­vizsgálati kérelemmel élni? Különösen indokolt a részvétele azoknak a jelenleg harmadikos, illetve negyedikes közép­iskolásoknak, akik biztosan tudják, hogy később magyar nyelv és iroda­lomból vagy történelemből felvételiz­nek, mert teljes áttekintést kaphatnak a felvételi követelményrendszerről. A résztvevők ingyenesen hozzájuthatnak a felvételi lexikális részét összefoglaló történelem vagy magyar nyelv és iroda­lom Kislexika gyűjteményhez. A Nyílt Napon a szülőket is vendégül látjuk. Az érdeklődők magas számára való tekin­tettel a részvétel kizárólag előzetes akk­reditáció alapján lehetséges. Jelentkez­ni lehet naponta 10-20 óra között a 06­30-99-66-309-es, ületve 06-30-22-36­103-as számokon. Felhívjuk a tisztelt érdeklődők figyelmét, hogy jelentkezé­seket korlátozott számban (600 fő), hí­vási sorrendben fogadunk el. ZsufTa Ákos DFT-Bp. Orsz. Hálózat igazgató Dr. Paskai László bíboros 1999. a ugusztus 1-jé vei Mich els A ntal aty­át nevezte ki az esztergmi belvárosi Plébániatemplom plébánosává. Egy rövid beszélgetésben szeretnénk az érdeklődő olvasóknak bemutatni az ifjú plébánost. - Ez az első plébánosi helye. Mi­lyen érzésekkel jött Esztergomba? - Kicsit tépelődtem, mit is jelent nekem ez a kinevezés... Rákövetkező nap, hogy megkaptam a hírt, még az evangéliumi szavak is mintha egye­nest a szívemhez szóltak volna: „aki kér, az kap..." Örülök, hogy plébános lettem, és külön örömmel tölt el, hogy éppen itt, Esztergomban. - Hogy alakult eddigi életútja? - 1964-ben születtem Budapesten. Édesapám nyugdíjas mérnök. Egy bá­tyám van, aki négy gyermek boldog édesapja. A Trefort gimnáziumban érettségiztem, majd levelező tagoza­ton, munka mellett szakácsként vé­geztem el a Vendéglátóipari Főisko­lát. 1990-1996 között voltam az esz­tergomi szeminárium növendéke. El­ső lelkipásztori beosztásomban Spá­Bemutatjuk Antal atyát, a belváros új plébánosát nyi Antal segédpüspök atya mellé ke­rültem káplánként, aki egyben plébá­nosom is volt Budapest-Erzsébetvá­rosban. -Elég nagy váltás: Vendéglátóipa­ri Főiskola - papi szeminárium... - Talán nem is annyira. A vendég­látást én mindig, tanulmányaim alatt is klasszikus értelemben értettem, te­hát nyitottan, szeretettel, nemcsak étellel-itallal, hanem meleg emberi szavakkal. Végeredményben a pap­ságban láttam meg az igazi vendéglá­tást - annakidején az én asztalomnál láttam vendégül az embereket most pedig az Úr asztalánál szolgálom a híveket. - Hogy történi ez a változás? - Mindig izgatott az élet teljességé­nek misztériuma... És mindig is von­zott az igaz értékeket hordozó és azo­kat átadni képes közösség. Ilyenben valójában csak 19-20 éves koromtól volt részem, amikor egy barátom el­vitt Zugligetbe, egy ifjúsági hittan­csoportba. Itt ismertem meg Kozma atyát. Az ő személyes varázsa, szolgá­latkészsége nagy hatással volt rám. - Egy kissé „világiasabb" kérdés: van hobbija? - Igen: az úszás! Nagyon szeretek úszni. Versenyszerűen csak rövid ide­ig csinálhattam, mert mindig begyul­ladt a fülem, így megmaradt hobbi­nak. Eddig például nyolcszor úsztam át a Balatont. Remélem, sikerül Heer Lajossal, a strand vezetőjével koope­rálnom, és jövőre a gyerekekkel kö­zös programot csinálni, mondjuk egy balatoni kirándulás formájában. - Milyennek találja a belvárosi plébá­niaközösséget? Milyen tervei vannak? - Elődömnek, Miklós atyának há­la, élő közösséget kaptam örökül. Ma­gam is nagyon fontosnak tartom a közösségi életet hiszen úgy gazdago­dik az ember, ha minél jobban megis­meri a másikat - ezáltal persze önma­gát is -, osztozik bajában, örömében, tanul tőle, vagy ó adhat át tudást, él­ményt tapasztalatot embertársainak. Szerencsére nincs hiány nyitottság­ban, segítőkészségben; a plébánia hi­vatali teendőiben is sok kedves segí­tőnek mondhatok köszönetet, és hi­szem, hogy ez így lesz a későbbiek­ben is. Szeretnénk mindenkit befo­gadni, akinek szüksége van ránk; minden hétfőn, az esti mise után vá­rom például azokat a felnőtteket, akik nem voltak megkeresztelve, nem vol­tak elsőáldozók, bérmálkozók, de szí­vesen vennék a nekik szóló hitokta­tást. A kedd esti mise után pedig az ifjúságot látom szeretettel, főiskolá­ról, bárhonnan! Plébániai életünk kö­zösségeiről, eseményeiről egyébként bárki tájékozódhat a szintén Miklós atya által alapított Belvárosi Harang­szóban, amely hetente jelenik meg, és a templomban hozzáférhető. - Sok erőt és Isten áldását szép, tartalmas tervei megvalósításához! Várady Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom