Esztergom és Vidéke, 1999

1999-08-19 / 33-34. szám

K KSg •£'£ ETPALYÁKüklsZOBORSORSOKÜf 1973 mm (Folytatás a III. oldalról) A szervezők közül a már említett helytörténész Vércse Miklós mellett említést érdemel a helyi kulturális bizottság elnöke: Himmler György, mindenekelőtt pedig a sír megtalálója, az emlékülés kezdeményezője, első előadója, Kiss László doktor, aki Wertner Mórnak az orvosi és közegészségügyi munkásságára helyezte a hangsúlyt. Egyébként érdekes, hogy a sírfeliraton „csak" történészként örökítették meg, tisztiorvosként nem. Nyilván, mert az előbbi munkásság szerzett számára országos hírnevet. A magyarországi előadók közül Soós István budapesti tudományos főmunkatárs a helyét határozta meg „a 19. századi történetírásban". Kállay István egyetemi tanár referátumának címe: Régi és új nemesség Wertner Mór műveiben, majd Bertényi Iván professzoré: Wertner Mór és az Árpádok családi története. Ehhez derék doktorunk - úgy is, mint az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat tagja - 20 évig gyűjtötte az adatokat, főleg az esztergomi Prímási Levéltárban. Draskóczy István adjunktus a családfakutatóról tartott előadást, aki szerinte vérbeli pozitivista tudósként inkább csak beszélteti a forrásokat. Pifkó Péter esztergomi irodalomtörténész Balassa Bálint családi hátterének Wertner-féle kutatásairól értekezett. Előadást tartott a kitűnő Püspöki Nagy Péter is, ez azonban inkább a millecentenáris rendezvényekhez kapcsolódott. E sorok írója az orvostörténész Wertner munkásságát méltatta, amely szintén igen jelentős volt. Főleg az ókori forráskutatásai révén, mert a német mellett latinul és ógörögül is kitűnően tudott. Ki is volt ő tulajdonképpen? A Pozsony megyei Spácza nevű helységben született 1849. július 26-án, vagyis másfélszáz évvel ezelőtt. Középiskolába Temesvárt járt, majd a bécsi egyetemen szerzett 1872-ben orvosi oklevelet. Történeti érdeklődése korán megmutatkozott, bár eleinte csak hobbiként. Gyógyító pályafutásának főbb állomásai: 1872-74 között a Komárom megyei Csicsó orvosa, azt követően 1890-ig Szene alkalmazta, 1891-93 között Pozsony tiszteletbeli megyei főorvosa További beosztásait és helyeit a lexikonok (Szinnyei, Magyar Életrajzi Lexikon) teljesen öszszezavarják. Szinnyei azt írja, hogy „1894 óta Muzslán működik, mint járásorvos". Ez több szempontból téves! Muzslanem volt járási székhely, másrészt Wertner 1908-tól volt járási orvos, de Párkány székhellyel. Az 1910-es kiadású Borovszky-féle megyei monográfiában ez pontosan fel van tüntetve, s meglepő, hogy a kortárs Szinnyei, a híres „gőzhangya" ezt nem vette figyelembe. A Magyar Életrajzi Lexikon pedig megteszi esztergomi orvosnak. Kitűnő történészünk tehát 1908-tól haláláig a párkányi járás orvosa volt. Eredményekben gazdag élete Világos és Trianon közé esett, így tehát boldog ember lehetett. Első jelentős orvostörténeti munkája Lipcsében adták ki, ez a Rákóczi-féle felkelést lezáró pestis-járvánnyal foglalkozott (E nagy témakörre később is visszatért, Thaly Kálmán kutatásai Adalékok Esztogammegge '> és vidékének íegrégibfi tárténetéhez. Irta : dr. Wertner Mór. I. Eazlergammegye rí vidékének árpádkori tisztikara. (t) Estíergawtmegjr • (=A;E E .-VI «iétoi. iRe^-észe-k cíS To^-fc-a-'weXi-uC. T^í-u,Becses dr. Wertner Mór adatgyűjteménye is, amelylyel a megye és vidékének legrégibb története felderítéséhez járul hozzá, külünüsen érdekes munkájának az a része, amelyben megyénk (továbbá Hont megye, Harsmegye, Komárommegj'e) árpádkori tisztikorát mutatja be ugyanő változatos helytörténeti rajzokat közöl Muzsla, Köbölkút, Sárkány, Kiírni, G-yiva és Libád községek történetéből. Egyáltalán dr. Wertner igazán eli.smerésreméltó szorgalommal buzgólkodik vármegyénk történeti eseményei, történeti adatai összegyüj^ 3s.«u: EVíD/03,27, kapcsán.) Legismertebb munkái: A középkori délszláv uralkodók genealógiai története (Temesvár, 1891), A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (I-II., Temesvár, 1891, 1892), Az Árpádok családi története (Nagybecskerek, 1892), IV. Béla magyar király története (Temesvár, 1893). Legfontosabb magyar nyelvű munkái egykori diákvárosában, a Délvidék szellemi központjában jelentek meg. írt a Karoling, valamint az Anjou uralkodók genealógiájáról, e művei németül Bécsben kaptak nyomdát. Az Árpád-házi királyokét feldolgozó pedig berlini kiadású. Műveit Szinnyei két hasábon sorolja, és ezek között nem is szerepelnek az orvostörténeti jellegűek. Amikor 1996 nyarán életművének ezt az oldalát volt szerencsém bemutatni, munkáinak összegzéséből hét sűrűn gépelt oldalra tellett. írásai a Gyógyászat című lap 1880-1884 közötti évfolyamaiban, tehát a szenei évei alatt jelentek meg. Ma is elképesztő, mennyire ismerte az ókor történetét, azon belül annak orvostörténetét. Különösen a pannóniai provinciára vonatkozó részt. Egyértelmű, hogy Liviust, Tacitust, Suetoniust és Curtius Rufust eredetiben olvasta, mert használható fordításuk akkor még nem létezett. Ugyanez vonatkozik az orvos Galenus, illetve a császár Marcus Aurelius örökértékű műveire. (Mindezek részletezése már orvostörténeti szaklapba kívánkozik.) Hazafelé jövet 1996-ban a komputazó a csonka párkányi híd láttán azon tűnődött: milyen üdvös lenne hasonló összejöveteleket gyakrabban tartani. Például a szlovák és magyar orvostörténészek között, a Duna mindkét oldalán. Bölcsebb okosan osztozkodni, mint ostobán pörösködni. Elég gazdag ahhoz a közös múltunk, hogy mindenki megtalálja benne a magáét. Ennek képzeletbeli segítségével talán a valódi híd hiányzó pillérei is hamarabb kiegészülnének. A meditálás ma is időszerű, de talán már közelebb vagyunk a megvalósuláshoz. Jó lenne a következő Wertnerünnepségre már a hídon oda-vissza eljutni. Szállási Árpád dr. „SZÜNTELEN KÜZDELEM Megáll-e, vagy tobább gördül?... ADolgozók Lapja 1980. március21 -ei számában Millenniumi emlékművet avattak Esztergomban címmel számolt be az előző napi ünnepségről. „Esztergom legmonumentálisabb szobrát avatta fel csütörtökön délután Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. (...) Jelképes eseménynek mondotta az emlékmű avatását, hiszen ezekben a napokban ünnepli a Duna-parti város felszabadulása 35. évfordulóját. Az esztergomiak joggal lehetnek büszkék ezeréves történetükre. Ennek során többször bizonyították hazafiúi önfeláldozásukat - mondotta Havasi Ferenc. A felszabadulás után eltelt 35 év során a kisvárosból számottevő ipari centrum lett. A szónok elismerően szólt Vigh Tamás, Kossuth-díjas szobrászművész és Molnár Péter építész alkotásáról. A hatalmas méretű bronzharcosról, aki fegyverét immár a hazai földbe szúrja, pajzsát pedig féltőn emeli a honfoglalási szekeret szimbolizáló posztamens fölé. Szép, értékes művel gazdagodott a város, amely méltán hirdeti majd az elkövetkező évszázadoknak a város múltját. (...)" -iay ft&irasi A^u aHU-fcaíg

a -me£u /Vwost -fe&zoie'-g^gs

^ ^ailt. C^eiw©a- teqlaz,a^e'-tt. wejnA ^UUoa e'^f -cm Jnond.ifca....?Ugu jgaM-szOejZŐVr W^-báii/v AÍfoC^oL^Jl a fu/*cy4 Sck 4XOI&4 - 2tz gUfSí - sofcsöxtA37S.-73•^-stifb. Slfr^e/n. -pe-oCc<% otoü jtz o-eteXte ícLqSíaaqJ^ C'S: tsz.t'&iy-Gwi els sux <2.qij eWefc Aooo e-'ire*> Wkesí&heJiu-^z. -feöz£4L... C> V» V-t'^iv a, o-wiíe-Umíibí, tS^Aeaarou-tp-í! 497$ tVl>!űxS2lCr2tV\ "k^f^tt ACuílA^eoSafv O-'O AwegiUíx^í-t- J\ V e'xfLr&JL Xirá-t^S-cg Íe-Veoteís Szo&oi w^jaJzá,, fae-W ^ • f &.to'Je „ - Ar&t t „A Városalapító szobor (Vársétány). Vigh Tamás monumentális szobra, Géza fejedelmet, a városalapítót ábrázolja, 1979ben készült el." (A Komárom Megyei Idegenforgalmi Hivatal által kiadott városkalauzból, 1988.) „A Vársétányon áll a városalapító Géza fejedelem monumentális mellszobra, amely 1979-ben készült el." (Magyarország városai. Budapest, 1996. Égisz Kiadó -1. kötet, 261 .o.) Aweígib te.8ve.tne, -ka,'!*e!.l<z. ^c-íesvi-C ... J^VL-Q,rve. 4S V. ... A tényekről tájékozódó kérdéseimre a következő válaszokat kaptam. Miavecz Jenőtől, a Városfejlesztési Bizottság elnökétől, aki a képviselőtestület augusztus 5-én tartott rendkívüli ülésén az eredeti határozati javaslat előterjesztője volt: ez a határozat egyértelműen a helyreállítást célozta meg, vagyis egy tanulmányterv elkészítése nyomán a szükséges renoválási munkák elvégzését. Az előterjesztés előtt a VfB ezt a javaslatot egyhangúlag fogadta el. Koditek Pál millenniumi tanácsnoktól: a végülis - szintén egyhangúlag elfogadott két határozatot (amelyek mellékletünk címlapján olvashatók) ő kezdeményezte. Tudomása szerint a darusautót már meg is rendelték, hogy a szobrot leemelje. Ezután a kanonoki épületek (a volt Medikor-gyár) udvarán fogják átmenetileg elhelyezni. (Ez a munka kb. 1,5 millió forintba kerül.) Besey László statikus szakmérnök kérdésemre megerősítette, hogy ö sohasem nyilatkozott életveszélyről. (Lásd a 24 óra híradását, szintén a címlapon.)