Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-22 / 29-30. szám

1999/13 MŰVEK ÉS ÉVIK: • A FRAMCIA KAPCSOLAT m* Vajay Szabolcs Én, Anonymus ^.esstíetefe, á. tec^Xett „önátct^a^'z," e-teXtó. (: cap-ot) cap. 16 cap. 20 cap. 18 M cm»u« bmr mftnonr $«n/ftfllmi Uir npc .íVBftnr vtaeaá- Mf fl» áiJttírfDni. m faíutw iritiBt'WuWn trfor wmiir f >u Atm mtoitn tfurf" téhi ér-mbfíWru Am A mw '^hVrw Aasrf** ftTjaToftt>»a iaá*, ftT-í a" , «M m oiJr lukmitnjlr tít Sfáumi -T^T ulnnr legttrti* veiti tmr bt MIH • r**" totfítam^nn «r jmoújurn Ttju fehunccV »r tUMtS <j«JIjrtr fc«r ftróms <p» l«w™f u«rtr ár orv* farina. átCaumrnr-ui cpihf (tr ööwa-r-mUirftpjTOra^áíjrJlmaJ fOt «bií prf*"? lwnpnr Aqtu nyí hrap <w •nfJWW diamnr • ud TKJM «r MJ* í -ftikwput rnnr- 4ur^»uor dr&i Cn4«a tjrtflVj jM<rai rajcHfc Manjpm tr in ftu hnjtu^flvt in^rn n«mf r fal 1*tt»'»mtfl «m mr fcdnrum- fi Jta* >*9<*>* ••ftrflm tr mw^níww ü ptw oUn* » a^ko* mi Alehí Aá m m rtütrr mjniuflir- «wtm«f [ tar * Irtom* <7uJiirt" njntai tr<i«rr« hu? I-Ürrwfi Qrí "w Ja® ftm mnmv. íxrtr ixm Wffiu Cum <pir tor vlf (tth- tr .Qw rtaárunrf Aocr&ji, lyfai'Hjju ftw átui nr ex fúr' Mtnhi ^mran ftrmjní irr rw iwftms m nhmimi jTTmnrwir tiliuwra. tmArfí Oromi r díT" ^ ucrr trfimplitTr r Oi Ku m- sikjmwT f»ÍW Jjw'**'*' "•Btíi Ttf rrtlr tffiur. 5" ajáwdllinJ írnC hunfait AS. Esztergomot a Duna sodra felől közelítettük. A Halim ba-sziget őrtornyán túljutva tűnt volt elénk a hegyen épült Város. Elébb az Érsek újítás alatti egyháza, megette a Béla Idrály terveztette friss palota. Sok külhoni mesterség áram­lott mindehhez Esztergomba: kőfaragók, képírók, ácsok és csempeégetők. A magyar inkább mint kétkezi kubíkolt. Mert nemigen fűlik fogunk az esztendei tanonckodáshoz, a céh­belí függelemhez. (•. •) A királyi Város, ahol jelentkez­nem kellett, kissé nyugatabbra, martos szirtet koronázón. fallal övezve. Lábánál zegzugos gubancban Tapolca görög és szláv aprónépe, a kézművesség. Odébb a rangosabb olasz város - Ciuitas Lattnorum: kereskedők és vállalkozók. A vár­falon túl Kovácsi házal: király urunk magyar vasverői. (...) Az esztergomi hegy szőlei és a Nyírkő eraeje karéjban ölelték a várost- Szinte elhatárolták az országtól, amerre a Pilis vad,ászrengetege sötétlett Királyi vadaskert, sűrűjé­ben Szentkereszt monostorával. C •» 0 Körülnéztem Esztergom városában. Az akkoriban. Midőn oda hagyta m, jócskán másmilyenné lett Érkeztemkor Béla volt a király, Miklós az érsek, Adorján a kancellár. Az elsc város, amelyet életemben. láttam Akkorának tűnt, hogy nem is Igaz. Mint majd Esztergom után Párizs. Onnan visszate ­leintve már Esztergom ls bizony töpörödött De az első meg­ismerés lázában (amit most itt sommáztam, és am i persze heteken át tartott) szinte beléhóduitam. Élmény volt a javá­bóL Talán lényegileg nem is volt Esztergom alábbvaló a ké­sőbben megismert nyugati városoknál. Elvégre a magyar királynak és érsekének székhelye. E király pediglen hatal­mas: Bizáncnak hol szövetségese, hol ellenfele. C -«) Egy szép napon Ismét hívatott Királyunk. Szokása szerint egyből a tárgyra tért. Ekkor már Margit királyasszony férje volt Francia születésű, angol özvegy. Sima és mosolygós kül­seje határozott és elszánt jellemet fedett. Nem Igazán szép­ség [de kelí-é ez királyasszonynak?). Mégis vonzó, tiszteletet parancsoló és fenséges (és ez az. ami Igazán kell). Béla király mintha kitörölte volna eszméletéből Bizáncot, ahol továbbra is Izsók császár téblábolt. Akár a döglött eb, amely oda úszik, ahová a víz viszi. Béla alig törődött vele. holott Izsák vejévé lett. (...) Kancelláriai tevékenységem ezekután mindinkább Nyugat felé fordult Alig írtam már görögül - néhány udvariassági, vagy családi mlsszilistől eltekintve. Inkább csak latin betűvetés Járta: Frigyes császárnak, a Pápának, a velencei Dozsénak, vagy a távolibb francia királynak, Lajos úrnak. Béla király szeme egész Európán. Fogott rajta a bizánci nevelés: nem szorult be Dévény várának és Orsova erődjének szűk tér­közébe. (••*) (Következő mellékletünkben folytaíjuk) Horváthy Péter Egy trubadúr Esztergomban rérefarkas képét festette és farkasbőrt öltött magára. A pásztorok meg igazi farkasnak hitték és kutyákkal kerget­ték meg. Úgy ellátták a baját fütykös­sel, hogy félholtan vitték be Wolfika fogadójába. Mikor az látta, hogy a farkasbőrbe öltözött ember valójában a bolond Peire Vidal, nagy hahót ár a fakadt. Vele nevetett a férje is, meg körülöttük mindenki. Bevitték a palo­tába és a legszebb szobába fektették. Orvosért küldtek és addig ápolták, míg meg nem gyógyult. Peire Vidalnak megtetszett Azalais asszony, Borral, marsedle-i gróf fe­lesége is. Borral jó szívvel viseltetett Peire Vidal iránt, mert becsülte öt gyönyörű verseiért, meg bolondsága­iért. Peire Vidalnak így bejárása volt az udvarhoz. Barrcd - mint mindenki az udvarban -, jól tudta, hogy tetszik neki a felesége. De csak nevette érte; bolond beszédén és bolond tettein meg csak mosolygott. Az úrnő is mó­kának tekintette azt és nevetett rajta, akárcsak az összes többi asszony, aki tetszett Peire Vidalnak. Mind azt mondta neki, hogy örül az udvarlásá­nak és mípdent megígért neki, bármit kért is. 0 meg olyan együgyű volt, hogy hitt nekik. Aztán egy nap Peire Vidal megtud­ta, hogy Borral úr már elment otthon­ról. Belopakodott hát Azalais asszony szobájába, aki ott aludt a kereveten. Vidal eléje térdelt és az alvó úrnőt szájon csókolta. Az asszony azt hitte, hogy a férje jött vissza, és mosolyogva nyitott szemet. Mikor látta, hogy Peire Vidal van ott, nem pedig a férje, kiál­tozni kezdett. - „Mi történik?" - fu­tottak össze a szolgálólányok a zajra. Peire elmenekült. Az úrnő férjéért küldött és nagy patáliát rendezett. Sírva követelte, hogy álljon érte bosszút a férje. De a jószívű Borral csak udvariasságnak tekintette Vidal tettét. Nagyot nevetett és megszidta a feleségét, hogy ilyen cirkuszt rendez egy bolond miatt. Pe­ire Vidal azonban Richárd királyhoz menekült tengerentúlra, mert attól félt, hogy a grófnő megöleti. De Borral gróf szerette a bolondot és addig kérlelte feleségét, míg az megbocsátott. Akkor Borral Vidalért üzent. Mikor Peire visszajött, kitünte­tő kedvességgel fogadták. Azalais asszony pedig a lopott csókot kegye­sen neki ajándékozta. Hát egy biztos: Imre király eszter­gomi udvarában sem unatkozhattak a Xm. század elején! cr.murmc^-On. —' erc- Vbrr fen.^m^tnr L-H -c>U) íei Lcr V." - ÍV fuiaj?- d itrjici. u wj \ gl At ^ciüc £0;. £ italai Hiui^iú* iWzotóa­sz-i -(Vincűt , Imre királyunk (1196-1204) Pro­vence-ból - a trubadúrok földjéről ­hozott magának feleséget Nem csak olajbogyót levendulát termett akko­riban az Alpoktól a Pireneusokig ter­jedő hatalmas tartomány, de itt, a grófi és vicomte-i kastélyokban, a ciprusok és tölgyek árnyékában virágzott ki az európai udvari kultúra is. Ezt ölte ki az albigens „eretnekek" elleni „ke­resztes" hadjárat az 1300-as években, szó szerint „tűzzel-vassal". Nyelvét ­az occitant - ma már jószerével csak a píneák lombjában ciripelő tücskök értik; emléküket csak az örökzöld cserjével benőtt romok közt süvöltő szél őrzi - és néhány, szerencsésen fennmaradt kódex-lap. A trubadúr a vers és az attól elvá­laszthatatlan dallam szerzője volt Le­hetett király, főúr, de szegény szárma­zású is, vagy akár püspök vagy szer­zetes. A verseket az ünnepek, vidám udvari lakomák alkalmával adta elő az énekmondó, a jokulátor. Az 1200 körül Esztergomba érke­zett ifjú királynét Aragóniai Kons­tanciát, - versének tanúsága szerint ­Peire Vidal trubadúr is elkísérte: Lelkem ónni fogtam Magyarországba utat. Imre király mellett találék védelmet, ő meg bennen lelhet jó szolgát, hív lelket. (Illyés Gyula fordítása) Ki volt Peire Vidal? Életéről a Vida (életrajz) tudósít melyet - a korabeli szokás szerint - verseinek bemutatása előtt ismertetett a jokulátor. Peire Vidal egy toulouse-i szűcs fia volt. Szebben énekelt, mint bárki em­berfia - de nála nagyobb bolondot nem hordott még hátán a fold. Szün­telenül a nemes dámák körül legyes­kedett, és azt hitte, az mind-mind sze- • relmes belé. O maga pennautier-i Wolfikába volt szerelmes, meg Stefánia asszony­ba, Szardiniából. Aztán Rimbaude asszonyba, Biol urának feleségébe szeretett bele. Wolfika Pennautier-ben lakott. Hogy szerelmét bizonyítsa, Peire Vi­dal Farkasnak hivatta magát. Címe­}>(.&. fp&dZa vnivrt&^A'g -Hotui-iku - KÍ^tx jfi-le. S A^ u-ia k 1 ­Sicuk - -to-uAS- < <f ír&tt." .u.n.'2t4-l<e>Z.k25.tltót ­írCZoviu ^fairest KÜlik 2vx rtkulw&X.'WUiUL -jViűUtátlu S. Vk'ctet t-e^íil tiWttfc-taít. A -6öí>(,ec$z2Jttt -tí-v a-V B-x. ó' „fzex­o&ze-tt" e^AjiAk'^rUiU^oteJsia.^ •ccts-L i — üVAk »zt tc-z djaWr „lika^C...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom